Az élet és az ember

Mi az, ami meglepi Istent, az ember magatartását illetőleg, és mi az, amit meg kell, tanuljunk: * Az a tény, hogy hamar megunják a gyerekkort, igyekeznek minél előbb felnőttek lenni, és amikor felnőttek arról álmodoznak, hogy jó lenne ismét gyerek lenni. * Az a tény, hogy a legtöbb ember arra használja fel élete első felét, hogy a másodikat nyomorúságossá tegye. * Az a tény, hogy elvesztik egészségüket pénzszerzés közben, majd elvesztik pénzüket keresvén az egészséget...
... olvasd tovább >>

Bibliai próféciák

Sok bibliai prófécia olyan pontosan beteljesült, hogy a kritikusok azt állítják, beteljesülésük után írták le azokat. De az ilyen állítások valótlanok. Isten mindenható, rendelkezik a jövendőlés képességével (Ésaiás 41:21-26; 42:8, 9; 46:8-10). A bibliai próféciák, amelyek igaznak bizonyultak, nem az utólagos szerzőség, hanem az isteni ihletés bizonyítékai.

A babiloni fogság

Ezékiás mintegy 30 évig volt Jeruzsálem királya, időszámításunk előtt 740-ben tanúja volt annak, hogy északi szomszédját, Izraelt Asszíria elpusztította. Időszámításunk előtt 732-ben tapasztalta Isten segítő erejét, amikor az asszíroknak az a próbálkozása, hogy Jeruzsálemet meghódítsák kudarccal járt (Ésaiás 37:33-38).

Ezékiás követeket fogad Merodak-Baladántól, Babilon királyától. A követek látszólag azért jöttek, hogy gratuláljanak Ezékiásnak súlyos betegségéből való felépűléséhez. Valószínű azonban, hogy Merodak-Baladón egy lehetséges szövetségest látott Ezékiásban Asszíria világhatalma ellen. Ezékiás semmit sem tesz azért, hogy eloszlasson egy ilyen feltevést, mert megmutatja a babiloni látogatóknak háza és birodalma minden vagyonát. Talán ő is szeretne szövetségest arra az esetre, ha az asszírok visszatérnek (Ésaiás 39:1, 2).

Ésaiás, aki annak az időnek kiemelkedő prófétája, azonnal felismeri, hogy Ezékiás meggondolatlanul cselekedett. Tudja, hogy nem Babilon, hanem Isten Ezékiás legbiztosabb védelme, és elmondja a királynak: az, hogy gazdagságát megmutogatta a babiloniaknak, tragédiához fog vezetni. Íme, jönnek napok - mondja Ésaiás -, és mindazt, ami saját házadban van, és amit ősatyáid a mai napig felhalmoztak, Babilonba hurcolják.Isten határozott: Semmit sem hagynak meg(Ésaiás 39:5, 6).

Az i. e. VIII. században valószínűtlennek tűnt ennek a próféciának a beteljesedése. Száz évvel később azonban megváltozott a helyzet. Asszíriát Babilon váltotta fel uralkodó világhatalomként, Júda pedig vallási szempontból annyira elkorcsosult, hogy Isten megvonta tőle áldását. Egy másik prófétát, Jeremiást Isten arra ihletett, hogy ismételje meg Ésaiás figyelmeztetését. Jeremiás kijelentette, hogy Isten így szólt: Felhozom [a babiloniakat] e föld ellen és annak lakosai ellen ... és az egész föld pusztasággá lesz, döbbenet tárgyává, és ezek a nemzetek Babilon királyának szolgálnak hetven esztendeig (Jeremiás 25:9, 11).

Körülbelül négy évvel azután, hogy Jeremiás ezt a próféciát kijelentette, a babiloniak Júdát birodalmuk részévé tették. Három évvel később néhány zsidó foglyot a jeruzsálemi templom vagyonának egy részével együtt Babilonba vittek. Nyolc évvel ezután Júda fellázadt, és a babiloni király, Nebukadnezár ismét rohamot indított ellene. Ez alkalommal lerombolták a várost és a templomot. Az összes kincset és magukat a zsidókat is a távoli Babilonba hurcolták; pontosan úgy, ahogy azt Ésaiás és Jeremiás megjövendölte (2Krónika 36:6, 7, 12, 13, 17-21).

A babiloniak támadása után, amint a The Archaeological Encyclopedia of the Holy Land írja, a város [Jeruzsálem] pusztulása teljes volt.W. F. Albright archeológus ezt állítja: A Júdában végzett ásatások és a felszíni feltárások bebizonyították, hogy Júda városai a káldeaiak két támadása következtében nemcsak hogy teljesen elpusztultak, de generációkon keresztül lakatlanul is maradtak - sok esetben örökre. Így az archealógia megerősíti ennek a próféciának a megrázó beteljesedését.

Tírusz

Ezékiel szintén bibliaíró volt, aki az ősi időkben isteni ihletésű próféciákat jegyzett fel. Az i. e. VII. század vége táján és a VI. században prófétált - azaz a Jeruzsálem pusztulását megelőző években, majd a zsidók babiloni fogságának első tíz éve alatt. Még néhány mai kritikus is elfogadja, hogy a könyv hozzávetőleg ebben az időszakban íródott.

Ezékiel hatásos próféciát jegyzett fel Izrael északi szomszédjának, Tírusznak pusztulásáról, amely baráti kapcsolatban volt Isten népével, később azonban ellenségévé vált (1Királyok 5:1-9; Zsoltárok 83:3-9 ). Ezt írta: Ezért így szól a Ur: 'Íme, ellened fordulok, ó Tírusz, és sok nemzetet hozok ellened, miként a tenger hozza hullámait. Biztosan lerombolják Tírusz falait és ledöntik tornyait és lesöpröm róla még a porát is, és fénylő, csupasz sziklává teszem ... Kőzeteidet, gerendáidat és még a porodat is a víz közepébe hányják' (Ezékiel 26:3, 4, 12).

Valóban ez történt? Igen, néhány évvel azután, hogy Ezékiel kijelentette ezt a próféciát, Babilon királya, Nebukadnezár megostromolta Tíruszt (Ezékiel 29:17, 18). Ez azonban nem volt könnyű ostrom. Tírusz részben a szárazföldön feküdt (ezt hívták Ó-Tírusznak), részben pedig egy szigeten, körülbelül 800 méterre a parttól. Nebukadnezár, mielőtt végleg behódoltatta volna, 13 évig ostromolta a szigetet.

Ezékiel próféciája végül i. e. 332-ben teljesedett be minden részletében. Abban az időben Nagy Sándor, a macedón hódító lerohanta Ázsiát. A szigeten fekvő Tírusz, biztonságos fekvésének köszönhetően, tartotta magát vele szemben. Sándor nem akart potenciális ellenséget hagyni maga mögött, de Tírusz ostromával sem akart éveket tölteni, ahogy Nebukadnezár tette.

Hogyan oldotta meg ezt a katonai problémát? Épített egy földhidat vagy mólót a szigethez, amelyen átvonulva katonái megtámadhatták a szigetvárost. Figyelemre méltó, hogy milyen anyagot használt a móló építéséhez. A The Encyclopedia Americana beszámol erről: A város szárazföldi részének, amelyet lerombolt, törmelékéből épített egy óriási mólót 332-ben, hogy a szigetet öszszekapcsolja a szárazfölddel. Egy viszonylag rövid ostrom után a szigetvárost lerombolták. Ezzel Ezékiel próféciája minden részletében beteljesedett. Még az Ó-Tírusz 'kőzeteit és gerendáit is a víz közepébe hányták'.

Egy XIX. századi utazó beszámolt arról, mi maradt fenn az ősi Tíruszból az ő koráig: Annak az ősi Tírusznak, amelyet Salamon, valamint Izrael prófétái ismertek, a hegyoldalakon kőbe vésett síremlékeken és a falak alapján kívül, semmi nyoma nem maradt ... Még az a sziget, amelyet Nagy Sándor a város ostromakor félszigetté alakított, töltést építve közte és a szárazföld között, sem rejt meghatározható emlékeket a keresztes hadjáratoknál korábbi időszakból. A modern város, amely egészében viszonylag új, az egykori sziget északi felét foglalja el, a fennmaradó területet pedig meghatározhatatlan romok borítják.

Amikor Babilon következett

Egykor, az i. e. VIII. században Ésaiás próféta, aki figyelmeztette a zsidókat arra, hogy a babiloniak a közeljövőben leigázzák majd őket, meglepő módon valami mást is megjövendölt: magának Babilonnak a teljes pusztulását. Előre megmondta szemléletesen és igen részletesen: Felkeltem ellenük a médeket ... És Babilon, a királyságok dísze, a káldeusok büszkeségének szépsége olyanná lesz, mint Szodoma és Gomora, miután Isten felforgatta. Nem lesz lakott többé, ő sem lakozik ott nemzedékről nemzedékre (Ésaiás 13:17-20).

Jeremiás próféta szintén előre megmondta Babilon elestét, ami sok évvel később következett be. ő egy érdekes részletet is említett: Pusztulás jön vizeire és azok kiszáradnak ... Babilon erős férfiai felhagytak a harccal. Erődítményeikben ülnek. Erejük elapadt (Jeremiás 50:38; 51:30). Babilonnak mint kiemelkedő világhatalomnak az uralkodási ideje i. e. 539-ben ért véget, amikor a tetterős perzsa uralkodó, Cirusz a méd seregek támogatásával a város ellen vonult. Félelmetes volt azonban, ami Ciruszt fogadta. Babilont hatalmas, bevehetetlennek tűnő falak vették körül. A nagy Eufrátesz folyó is keresztülfolyt a városon, jelentősen hozzájárulva annak védelméhez.

Hérodotosz görög történész leírja, hogyan oldotta meg Cirusz a problémát: Seregének egy részét ott állította fel, ahol a folyó belép a városba, másik részét pedig ott, ahol elhagyja azt, azzal a paranccsal, hogy amint a víz elég sekéllyé válik, a folyó medrén át vonuljanak be a városba ... Az Eufráteszt egy csatornán keresztül egy medencébe irányította [a mesterséges tavat Babilon egyik előző uralkodója ásatta], ami akkor egy mocsár volt; ezáltal a folyó vízszintje annyira lesüllyedt, hogy természetes medre átgázolhatóvá vált. Ezután a perzsák, akik erre vártak az Eufrátesz partján, beléptek a folyóba, amely most annyira leapadt, hogy körülbelül egy ember combjának közepéig ért, és így bejutottak a városba.

Így esett el a város, amint azt Jeremiás és Ésaiás előre megmondta. De figyeljük meg a profécia beteljesedését részleteiben. Szó szerint 'pusztulás jött vizére és azok kiszáradtak'. Ez az Eufrátesz vízszintjének lesüllyesztése volt, amely lehetővé tette Cirusznak, hogy behatoljon a városba. 'Babilon erős férfiai felhagytak a harccal', amint arra Jeremiás figyelmeztetett? A Biblia feljegyzi - épp úgy, mint a görög történészek, Hérodotosz és Xenophon -,hogy a babiloniak éppen egy lakomán vettek részt, amikor a perzsák megtámadták őket. A Nabonidus krónikában, egy hiteles ékírásos dokumentumban, az áll, hogy Cirusz seregei csata nélkül vonultak be Babilonba, ami valószínűleg azt jelenti, hogy jelentősebb szabályos ütközet nélkül. Nyilvánvalóan Babilon erős férfiai nem sokat tettek a város védelméért.

Mi a helyzet azzal a jövendöléssel, hogy Babilon nem lesz lakott többé újra? Ez nem teljesedett be közvetlenül i. e. 539-ben. De a prófécia hiánytalanul beigazolódott. Eleste után Babilon számos vallás kiindulópontja volt, egészen i. e. 478-ig, amikor is Xerxes elpusztította. A IV. század végén Nagy Sándor tervezte újjáépítését, de meghalt, mielőtt még a munka jelentősen előrehaladt volna. Attól fogva a város csak hanyatlott. Bár az i. sz. I. századában még éltek ott emberek, mégis, mára az ősi Babilonból nem maradt más, mint egy halom rom Irakban. Még ha Babilon romjait részben újjá is építenék, akkor is csupán a turisták számára szolgáló látványosság lenne, nem pedig élő, vibráló város. Az elhagyatott hely a Babilonról szóló próféciák végleges beteljesedéséről tanúskodik.

A világhatalmak felvonulása

Az i. e. VI. században, a zsidók babiloni fogsága idején ismét egy másik próféta, Dániel arra kapott ihletést, hogy jegyezzen fel néhány figyelemre méltó látomást, amelyek előre megmondják a világ eseményeinek lefolyását. Az egyikben Dániel leír számos szimbolikus állatot, amelyek egymást szorítják ki a világ színpadáról. Egy angyal megmagyarázza, hogy ezek az állatok a világhatalmak felvonulását szemléltetik attól az időtől kezdve. A két utolsó vadállatról ezt mondja: A kétszarvú kos, amelyet láttál, Média és Perzsia királya. A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarvgyedig, amely a szemei között volt, az első király. Es hogy az letört úgy, hogy végül is négy állt a helyébe, [azt jelenti] négy királyság támad a nemzetéből, de nem az ő hatalmával(Dánie18:20-22).

Ez a prófétai látomás pontosan beteljesült. A babiloni birodalmat Médo-Perzsia döntötte meg, amely 200 évvel később görög világhatalomnak adott utat. A Görög Birodalmat Nagy Sándor, a nagy szarv vezette. De Sándor halála után tábornokai küzdöttek egymással a hatalomért, és végüla kiterjedt birodalom négy kisebb birodalomra, négy királyságra esett szét.

A Dániel könyvének 7. fejezetében egy némileg hasonló látomás szintén a messzi jövőbe tekint. A babiloni világhatalmat egy oroszlán szemlélteti, a perzsát egy medve, a görögöt pedig egy leopárd, négy fejjel és a hátán négy szárnynyal. Azután Dániel egy másik vadállatot lát, félelmet keltő és rettenetes és szokatlanul nagy erejű ... és tíz szarva volt (Dániel 7:2-7). Ez a negyedik vadállat ábrázolja a hatalmas Római Birodalmat, amely körülbelül három évszázad múlva kezdett fejlődni, miután Dániel ezt a próféciát feljegyezte.

Az angyal Rómára vonatkozóan ezt jövendölte: Ami a negyedik állatot illeti, van egy negyedik királyság, amely eljön a földre, az különbözik majd az összes többi királyságtól; és felfalja az egész földet, letapossa és összezúzza azt (Dániel 7:23). H. G. Wells A Pocket History of the World című könyvében ezt írja: Ez az új hatalom, a Római Birodalom, amely az i. e. II. és I. században emelkedett fel, hogy uralja a nyugati világot, több szempontból más volt, mint bármelyik nagy birodalom amely mindaddig uralkodott a civilizált világban. Kezdetben köztársaság volt, aztán monarchia lett. Az előző birodalmaktól eltérően ezt nem egy hódító hozta létre, hanem évszázadokon át könyörtelenül nőtt. Sokkal tovább maradt fenn és sokkal nagyobb terület felett gyakorolt ellenőrzést, mint bármely más előző birodalom.

De mi a helyzet a hatalmas vadállat tíz szarvával? Az angyal ezt mondta: Ami a tíz szarvat illeti, abból a királyságból tíz király támad és utánuk még egy másik király. ő maga pedig különbözik az elsőktől, és három királyt megaláz (Dániel 7:24). Hogyan valósult ez meg? Amikor a Római Birodalom az i. sz. V. században hanyatlásnak indult, nem lépett helyébe azonnal egy másik világhatalom. Számos királyságra bomlott fel - tíz királyságra. Végül a Brit Birodalom legyőzte három riválisát: Spanyolországot, Franciaországot és Hollandiát, így uralkodó világhatalommá vált. Így alázta meg az újonnan nőtt 'szarv' a három királyt. Dániel próféciái - az események után íródtak? A Biblia jelzi, hogy Dániel könyve az i. e. VI. században íródott. Mégis a próféciák annyira pontosnak bizonyultak, hogy a kritikusok azt állítják, a könyvnek körülbelül i. e. 165-ben kellett keletkeznie,amikor számos prófécia már beteljesedett. Bár az egyetlen valós indokuk erre az állításra az, hogy Dániel próféciái beteljesedtek, Dániel könyve megírásának ezt a késői dátumát mégis mint megalapozott tényt mutatják be sok referencia munkában.

Ilyen elmélettel szemben azonban mérlegelnünk kell a következő tényeket: Először is, hivatkoztak a könyvre olyan zsidó munkákban, amelyeket az i. e. II. században készítettek, mint például a Makkabeusok 1. könyvében. Másodszor, belefoglalták a görög Septuaginta változatba, amelynek fordítása az i. e. III. században kezdődött. Harmadszor, Dániel könyve másolatainak töredékei bukkannak fel leggyakrabban a Holt-tengeri tekercseken, és ezeket a töredékeket i. e. 100 körülire keltezik. Következésképpen, Dániel könyvét megírásának általuk feltételezett időpontja után nem sokkal már széles körben ismerték és elfogadták - kétségtelen bizonyítékaként annak, hogy jóval a kritikusok által megadott idő előtt készült.

Továbbá, Dániel könyve olyan történelmi részleteket tartalmaz, amelyek második századi író előtt ismeretlenek voltak. Kiemelkedő példa erre Babilon uralkodójának, Belsazárnak az említése, akit Babilon elestekor, i. e. 539-ben gyilkoltak meg. Babilon bukásával kapcsolatos nem bibliai ismereteink fő forrásai Hérodotosz (V. század), Xenophon (V.- VI. század) és Berossus (III. század). Egyikük sem tudott Belsazárról. Milyen valószínűtlen, hogy egy II. századi írónak olyan értesülése lett volna, amely ezeknek a korábbi szerzőknek nem állt rendelkezésére! A Belsazárra vonatkozó feljegyzés Dániel könyvének 5. fejezetében következésképpen megbízható érv amellett, hogy Dániel előbb írta könyvét, mint a többi író az övét. Végül a Dániel könyve számos olyan próféciát tartalmaz, amely jóval i. e. 165 után teljesedett be. Ezek egyike volt a Római Birodalomról szóló prófécia, amelyet a korábbiakban már említettünk. Egy másik figyelemre méltó prófécia Jézus, a Messiás megjelenéséről szól.

A Messiás eljövetele

Ez a prófécia a Dániel 9. fejezetében van, és így hangzik: Hetven [év]hét szabatott a te népedre és szent városodra [vagyis négyszázkilencven év] (Dániel 9:24). Mi történt ez alatt a 490 év alatt? Ezt olvassuk: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelem [eljövetelé]ig hét [év]hét és hatvankét [év]hét van (Dániel 9:25). Ez tehát a felkent Messiás eljövetelének idejére vonatkozó prófécia. Hogyan teljesedett ez be?

A Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó parancs a perzsa Artaxerxes király huszadik esztendejében'hangzott el', azaz i. e. 455-ben (Nehémiás 2:1-9). A 49 év végére (7 évhét) Jeruzsálem pompáját nagyrészt helyreállították. A teljes 483 évet (7 plusz 62 évhét) számlálva, i. e. 455-től i. sz. 29-hez érkezünk. Ez volt Tibérius császár uralkodásának tizenötödik éve, az az év, amikor Jézust Alámerítő János alámerítette (Lukács 3:1). Jézus akkor nyilvánosan mint Isten Fia vált ismertté, és megkezdte szolgálatát, a jó hír prédikálását a zsidó nemzetnek (Máté 3:13-17; 4:23). ő lett a felkent vagy Messiás.

A prófécia a továbbiakban így szól: A hatvankét [év]hét múlva pedig kiirtatik a Messiás. Azt is hozzáteszi, hogy és egy héten [hét éven] át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak (Dánie19:26, 27). Ezzel összhangban Jézus kizárólag a sokakhoz ment, azaz a test szerinti zsidókhoz. Alkalmilag prédikált a szamaritánusoknak is, akik hitték az Írások némelyikét, de a júdaizmus fő áramlatától különálló szektát alkottak. Azután a hét felén, három és fél év prédikálás után, áldozatul adta életét, tehát kivágták. Ez a mózesi törvény végét, és egyben a véres áldozatnak és az ételáldozatnak a végét jelentette (Galata 3:13, 24, 25). Így tehát Jézus halálával megszüntette a véres áldozatot és az étel áldozatot.

Mindazonáltal további három és fél évig az újonnan életre hívott keresztény gyülekezet kizárólag a zsidóknak, majd később a velük rokon szamaritánusoknak tanúskodott. De i. sz. 36-ban, a 70 évhét végén, Péter apostol isteni irányításra egy pogánynak, Kornéliusnak prédikált (Cselekedetek 10:1-48). Most már a szövetség sokakkal nem korlátozódott többé a zsidókra. A megmentést a körülmetéletlen pogányoknak is prédikálták.

Mivel a zsidó nemzet elvetette Jézust és öszszeesküdött a kivégzésére, Isten nem védte meg őket, amikor i. sz 70-ben jöttek a rómaiak és el pusztították Jeruzsálemet. Ezzel Dániel további szavai teljesedtek be: És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború (Dániel 9:26). Ez a második fejedelem Titus volt, a római hadvezér, aki i. sz. 70-ben elpusztította Jeruzsálemet.

Ily módon Dániel próféciája a 70 hétről figyelemre méltó pontossággal beteljesedett. Valóban, a Héber Iratokban feljegyzett sok prófécia teljesedett be az első században, és több ezek közül Jézusra vonatkozott. Jézus születésének helyét, buzgalmát Isten házáért, prédikáló tevékenységét, elárulását 30 ezüst pénzért, halálának módját és azt, hogy sorsot vetnek köpenyére - mindezeket a részleteket megjövendölték a Héber Iratokban. Beteljesedésük kétségkívül bizonyítja, hogy Jézus volt a Messiás, és újra bizonyítja azt is, hogy a próféciák ihletettek voltak (Mikeás 5:2; Lukács 2:1-7; Zakariás 11:12; 12:10; Máté 26:15; 27:35; Zsoltárok 22:19; 34:21; János 19:33-37).

A bibliai próféciák, mivel beteljesedtek, valóban igaznak bizonyultak. A dolgok pontosan úgy történtek, ahogyan a Biblia szerint történniük kellett. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a Biblia Isten Szava. A prófétai kijelentések mögött, amelyek olyan pontosak voltak, több kellett, hogy legyen emberi bölcsességnél.