Az élet és az ember

Mi az, ami meglepi Istent, az ember magatartását illetőleg, és mi az, amit meg kell, tanuljunk: * Az a tény, hogy hamar megunják a gyerekkort, igyekeznek minél előbb felnőttek lenni, és amikor felnőttek arról álmodoznak, hogy jó lenne ismét gyerek lenni. * Az a tény, hogy a legtöbb ember arra használja fel élete első felét, hogy a másodikat nyomorúságossá tegye. * Az a tény, hogy elvesztik egészségüket pénzszerzés közben, majd elvesztik pénzüket keresvén az egészséget...
... olvasd tovább >>

Titusznak irt levél

A Pál és Titus közötti kapcsolat, hasonló volt a Pál és Timótheus közötti kapcsolattal. Pál mindkét munkatársának feladata volt, hogy biztosítsák a teokratikus rendet, az újonnan létrejött keresztyén gyülekezetekben. Titus nincs megemlítve a Cselekedetek könyvében, de gyakran előfordul neve Pál leveleiben. Titusz szülei pogányok voltak és tagja volt annak a küldöttségnek, amely Pált és Barnabást elkísérte Antiókhiából Jeruzsálembe a gyülekezet jeruzsálemi összejövetele alkalmával, amikor a körülmetélés tárgyáról és a megtért pogányoknak adott más törvényekről esett szó. Csel 15:2 Gal 2:1-3. Pál úgy utal rá, mint az én igazi gyermekem a mi közös hitünkben Tit 4.1. Titus is fiatal volt, amikor Pállal szolgálni kezdett. A Kr.u. 49 előtt történt utazás után, többé nem hallunk Titusról néhány évig, de megtaláljuk a Korinthubeliekhez írott második levélben Kr. u. 55 előtt, ő vitte el Pál második levelét a Korinthusbelieknek. II. Kor 2:13. 7:6,13. 8:6. 16-24. 12:18. Majd Titus eltűnik a szintérről és Pálnak az első Rómabeli fogságból való szabadulása után jelenik meg ismét.

Pál és Titus valószínű, hogy Pál szabadulása után, Kréta szigetére mentek, majd Titus ittmaradt, hogy a gyülekezetekben a szervezkedési szolgálatot végezze. A végett hagytalak téged Krétában, hogy a hátra maradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként presbitereket, amiképpen én néked meghagytam. Tit 1:5.

A Titushoz intézett levél, utasításokat tartalmazz a fiatal szolga számára, hogy hozza rendbe a téves dolgokat, és nevezzen ki véneket városonként. Pál meghatározza a felvigyázók feladatait, akik püspököknek nevez, ők mint Isten szolgái kifogástalanok kell legyenek, egy feleségűek, akik gyermekeiket jól nevelik a hitben. A kinevezett ne legyen haragos, aki nem tudja ellenőrizni indulatait, nem lehet borívás rabja, sem becstelen nyereségre vágyó. Vendégszeretetet, szeretetet, komolyságot, igazságot, szentséget, és mértékletességet kell tanúsítson. A felvigyázó mindenek felett, kell ragaszkodjon azokhoz az igazságokhoz amelyeket tanult, és meggyőzően prédikáljon. Ez az adottság különösképpen szükséges volt Krétában, mivel ennek lakói híresek voltak a hazugságban. A hazug krétabeliek ajkaikkal mondták, hogy ismerik Istent, de szörnyű cselekedeteik által ezt megcáfolták. Tit 1:1-16.

Miután értesítve volt Titusz, hogy mit kell kérnie másoktól utasításokat kap arra nézve, hogy ő maga hogy viselkedjen, és mire buzdítson másokat. A véneket arra kellett buzdítsa, hogy legyenek komolyak, erősek a hitben, türelmesek és szeretők. Az idős asszonyok, akik így viselkednek képesek lesznek, a fiatal asszonyokat rávezetni arra, hogy tisztességesek és engedelmesek legyenek. Az ifjaknak is komolyaknak kell lenniük. Titusznak nem csak prédikálnia kellett ezeket a dolgokat, hanem ő maga meg is kellett élje ezeket. Pál írja: mindenben te magadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani. Titusznak meg van parancsolva, hogy utasítsa arra a szolgákat, hogy engedelmeskedjenek uraiknak. Miért mindez a komolyságra való utasítás a magatartásban? Ez nem egy hiábavaló próbálkozása a tökéletes jellemfejlesztésnek, hanem inkább egy igaz határozat az igazság megélésére, hogy Isten neve és szava ne legyen gyalázva. Isten szava arra tanít, hogy a keresztények le kell mondjanak a bűnről és a világi kísértésektől, teljes erőből törekedvén arra, hogy tiszta életet éljenek a jelenvaló gonosz világban. Előre kell tekinteniük a Krisztus megjelenésére, visszaemlékezvén, hogy ő megváltotta a bűnből és megtisztította. Tit 2 1-15.

Az utolsó fejezet ugyanebben a hangnemben folytatja. A szidalmazás adjon helyet a jóságnak és szelídségnek, mindenkinek emlékeznie kell, hogy egykor a bűnben élt és az a tisztátalanság nem saját igazságos cselekedetei által lett eltörölve, hanem az újjászületés és a Szent Szellem megújítása által, amelyet Isten, Krisztus által gazdagon kitöltött. Tit 3:5,6. Mindenki kegyelem és nem cselekedetek által van megigazítva. Titusznak tanulnia és oktatni, nem pedig ellenkeznie kellett. A balgatag vitatkozásokat és a törvény felől való civakodást kerülni kellett, és akik ragaszkodnak ehhez, azokat két intés után el kellett távolítani. Tit 3:1-11. A legrégebbi tudósítások arról beszélnek, hogy Pált Nikápolyban másodszor letartoztatták, Kr.u. 65-ben, Rómába hurcolták, ahol Kr.u. 66-ban lefejezték.