Az evolució, miért nem helyes?

Mikor a tudósokat kérdezik, hogy mi az ember, nagyobb része egyszerűen azt feleli, hogy a legújabb és legmagasabb kibontakozása az életnek az evolucióban, amely több millió évekkel ezelőtt kezdődött a legparányibb élő sejtből, ami valahogyan magától jött létre. Ha megfigyeljük a tudósok módszereit és csak a tényeket, helyezzük mérlegre, akkor az evolució semmi konkrét bizonyitékot nem fog tudni felmutatni. Róma 3: 4.

A hasonlat és rokonság nem egy és ugyanaz; mégis egyik kimagasló véleménye az evolució tanítóinak az, hogy egy és ugyanaz. De csak olyankor mikor ezen vélemény alkalmas számukra. Előszednek fej és testi csontvázakat, a haltól kezdve az emberig, amint sorban kiállítják, mindegyik hasonlít kissé a mellette valóhoz, ebből állítják, hogy a hasonlat bizonyítja az evoluciót. A sorrendben az ember mellé a majom kerűlt, azaz mi a majmokból lettünk. Ez olyan mintha sokféle alakú és nagyságú láncszemeket egymásmellé helyeznénk, és azt mondanánk, hogy ezek eredetileg egy láncot képeztek. Vagy pedig olyan, mint egy lépcső sorozat és mintha az ember volna a legfelso lépcső, de minden lépcső, amely felvezet hozzá csak egy fejlődési szakasz lenne.

Az úgynevezett hiányzó láncszemek az ember és majmok között többeket megcsaltak. Ennek a mélyebb kutatása csodálkozással tölthet el némelyeket, mert semmi bizonyíték nincs erre nézve. A Piltdown ember egy emberi koponyarész és egy majom állkapocs összetételéből áll. A Neanderthal ember pedig úgy tudjuk, hogy nem egy régi elődje az embernek. Modern alakú embereket már találtak a föld rétegeiben, amely régebbi, mint a híres úgynevezett hiányzó láncszemek, hogyan lehetnének ezek ősei a modern embernek, ha a modern alakú ember ezeknél előbb létezett?

Az evolució szerint a földtani sziklákról leirt jegyzetek, bizonyítják az evoluciót, és a sziklák rétegeiben a kövületek rámutatnak az élet fejlődésére. De mégis számtalan olyan formájú alakok élnek ma, mint amilyet megkövesedve találtak, vagy kihalt formák, de nem átfejlődés utján mentek át egyik állati családból a másikba. Tehát nincs összekötő kapocs, amely bizonyítaná az átváltozást az egyik fajból a másikba. Darwin maga is beismerte ezt a Fajok Eredetében: A földtani tudomány kétségtelenül nem tár fel semmi olyan finom szervi kapcsolatot; és talán ez a legvilágosabb és legkomolyabb ellentét, amely felhozható az elmélet ellen. A tény, az hogy az élet hirtelen megjelenik megkövesedett állapotban, különböző formában és származásban a sziklarétegek között. A megjelenés nem fokozatos, és nem növekedő különbözettel, mint ahogyan azt az evolució megkövetelné. Mélyen lent a sziklarétegek között nincsenek kövületek; élet ott még nem volt. Akkor hirtelen az üres rétegek fölött nagy mennyiségben megjelennek a sziklák között a kövületek. Ez teremtést mutat, hirtelen és változással, nem pedig evoluciót.

A legkisebb bizonyíték sincs arra, hogy bármelyik nagyobb csoport állat egy másikból származott volna. Mindegyik egy külön állati összetétel, közelebbi rokonság van az összes között kinézetben is, ennélfogva egy teljesen külön teremtés. Az ember hirtelen megjelent és lényegileg ugyanazon formában, mint ma van. Mindegyik csoport, faj, vagy család úgy néz ki, hogy hirtelen jött életre, és aligha van eset rá, hogy találjunk alakokat, amely összekötné őket egy előbbi családhoz. Mikor megtaláljuk őket, akkor már teljesen megkülönböztetett formában vannak. Nemcsak hogy nem találunk átalakulásban levő alakokat, de általában lehetetlen a valóságban összekapcsolni új csoportot a régiekkel. A madarakról panaszkodva mondta, hogy ezeknek egyik jellemvonásuk nem kielégítő a korlátlan teremtéshez.

Sokan vitáznak azon, hogy az élet önmagától kezdődött millió évekkel ezelőtt, és abból a kezdetből a mai napig nagyon sokféle összetételű alakok fejlődtek. A modern tudósok sem tudtak a semmiből életet teremteni. Darwin elmélete szerint, az a szerv marad meg amely a természetes kiválasztása és életben maradásra a legalkalmasabb. De új fejlődésnek kell eljönni mielőtt azok kiválasztatnak, mint alkalmasak az életben maradásra. A legalaposabb ellenvetés a természetes kiválasztás elmélet ellen az, hogy nem képes létrehozni tulajdonságokat; csak már a létező tulajdonságok közül tud választani. A természetes kiválasztás talán megmagyarázhatja életben maradását a legalkalmasabbnak, de nem tudja megmagyarázni eljöttét a legalkalmasabbnak. Úgy próbálják magyarázni, hogy a szervi modósulások elváltozás által jönnek létre, és a leszármazottak a változásokat örökölhetők. Az elváltozás alapján némelyek próbálják elkerülni az evolució lassú menetét, és azt mondják, hogy gyorsan nagy ugrással történt, nem lassú és fokozatos változással. Sok kísérletezést végeztek, számtalan elváltozást idéztek elő, de új családokat nem sikerűlt létrehozni. Továbbá, ha az elváltozások kisméretűek, akkor gyengítnek, ha pedig nagyok, akkor halálosak. Miután inkább ártanak, mint segítenek, így nem mutatnak semmi fejlődést felfelé, hanem inkább lefelé. Semmi hasznos elváltozás még nem jött létre, és egy sem várható.

A szilárd tények bizonyitják, hogy sem az elsajátított tulajdonság, sem a természetes kiválasztás, sem az elváltozás nem képes új családokat formálni. Habár meg van engedve a különböző leszármazási fajok között, hogy összekeveredjenek, és utódot hozzanak, a Teremtő öröklési törvénye biztosítja az engedelmességet az isteni rendeletnek, hogy hozzanak elő az ő nemük szerint. (I Mózes 1:11,21,24)

Az igaz tudomány bebizonyítja a Biblia első részében írottakat, megerősíti a megjelenés rendjét az élet különböző nagy osztályainak, amint írva van I Mózes 1 részében. A Bibliának ezen első könyve szintén mutatja a családok változhatatlanságát, hogy az élet a saját fajtáját hozza létre, amely tényt a sziklarétegek leírásai megerősítenek. A Földtani tudomány mutatja, hogy teljes életformák jelentek meg hirtelen és sok különböző családok, mint ahogy az a teremtésnél történik. A Bibliai igazságok össze vannak illesztve a tudomány felfedezéseivel, hogy az emberek minden fajtája eredetileg egy pártól származott, és a régiségtan találatai bizonyítják, hogy egy magasrendű civilizáció jelent meg hirtelen, hogy a nyelvtanulmányozás mutatja, hogy a legrégibb nyelvek a legbonyolultabbak, semmi jelét nem mutatja, hogy állati röfögésekből vagy mormogásokból fejlődött volna. Az ember teremtése Isten képére összhangban van az ember képességével gondolkodni, határozni tud helyes és helytelen között, megnyilvánul lelkiismerete, uralkodni tud az állatok fölött, imádja Teremtőjét; ez röviden megmagyarázza az óriási válaszfalat, amely elválasztja az embert minden más állattól.

I Korinthus 3:19; Kolossé 2:8; I Timótheus 4:7; II Péter 3:16





Amennyiben kérdései vannak, vagy szeretne többet megtudni egy adott témáról, várjuk levelét, vagy adj hozza a Kedvenceidhez!