up arrow

Mi az ember?

Zsoltár 8:5-9 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt. Uralmat adtál neki kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél: juhokat és mindenféle barmokat, és a mezőnek vadjait is; az ég madarait, és a tenger halait, és mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ezek a szavak a valóságban jövendölések voltak, amint Pál apostol mutatja a Zsidók 2:5-10 versekben, Isten fiára mondja, aki az ember Krisztus Jézus lett, aki az ember Fiának is neveztetett, aki megkoronáztatott dicsőséggel és tisztességgel a mennyben. - Máté 16:13,27,28; I Timótheus 2:5,6.

Az Úr Isten formálta az embert a földnek porából, és lehellett az ő orrába életnek leheletét; és így lett az emberélő lélekké. I Mózes 2 :7. Az ember két dolognak az összetételéből áll, névszerint, a földnek porából és az életnek leheletéből. Az összetétele e két dolognak (vagy tényezőnek) létre hozott egy teremtményt, ennek a neve ember. A halak, a madarak és állatok mind az élő lélek osztályban vannak, a teremtmény és az élet e versekben léleknek vannak nevezve. I Mózes 1:20,30. Az állatok, mint az emberek mind lelkek: IV Mózes 31:28 És vegyél részt az Úrnak a hadakozó férfiakból, akik hadba mentek: ötszázból egy lelket az emberek közül, az ökrök közül, a szamarak közül, és a juhok közül.

Az ember attól egy magasabb alkotású teremtmény, mert hatalmat kapott az alacsonyabb rendű állatok felett. (Prédikátor 3:18-21. I Korinthus 15:45). A Bibliában a lélek szó a Héber nephesh szóból és a Görög psy-che' szóból van fordítva. A szó nephesh 745 szor fordul elő a Héber Szentírásban, és a szó psy-che' 102 szer fordul elő a Görög Szentírásban (Westcott and Hort Greek text). Egyetlen szöveget sem lehet találni, amelyben bármelyik a két eredeti szó közül, amelyből a lélek szó van fordítva, összeköttetésben volna ezekkel a szavakkal: halhatatlan, örökké tartó, örökkévaló. Nincs egy Bibliavers, sem amely kijelentené, hogy az emberi lélek halhatatlan. Az eredeti szavak, nephes és psy-che', többféle szavakkal vannak a Bibliában lefordítva. De mivel ezekkel a különböző szavakkal a lélek tevékenységét, működését és tulajdonságát szándékoztak kifejezni, a fordítók többféle szavakat használtak a gondolat közlésére a helyes nyelvezetben, így némely esetben ezek az eredeti szavak ilyen kifejezéssel vannak angolra/magyarra fordítva: élet, elme, szív, étvágy, test, önmaga, stb.

Tehát az emberi lélek halandó, ez bőven be van bizonyítva a Szentírásban, egy halhatatlan lélek nem halhat meg, de Isten Igéje, az Ezékiel 18:4 versben, szól az emberről: íme minden lélek az enyém; úgy az atyának a lelke, mint a fiúnak a lelke az enyém: amely lélek vetkezik, annak meg kell halni. A Héber Szentírásokban legalább ötvennégy szöveg van, ahol a szó nephesh (lélek) oly képen van használva, amely mutatja, hogy a lelket meg lehet ölni. Példa erre van a Józsué 10:28-39-ig. Itt hét esetet találunk, ahol a lélek említve van, hogy megöletett, legyilkoltatott, vagy el pusztítatott.

A Héber Szentírásban 243 tétel van, ahol a nephesh szó személyekre, mint halandókra van alkalmazva, aki alá vannak vetve a halálnak, amelyből meg lehet őket menteni és kiszabadítani, hogy tovább éljenek. Egy példa erre a Zsoltár 22:21,30 versei: Szabadítsd meg lelkemet a kardtól; akit én kedvelek a kutya hatalmából. Esznek és leborulnak a föld gazdagjai mind: ő előtte hajtanak térdet, akik a porba hullanak; és egyik sem tudja életben tartani saját lelkét. A Görög Szentírásban ugyanígy van használva a psy-che' szó.

Ésaiás 53-ik része magában foglalja a Messiás vagy a Krisztus szenvedéséről szóló jövendőléseket, nagyon szép példát ad a lélek szó használatáról a Bibliában. A 10-13 versekben olvassuk: Tetszett az Urnak megtörni; szomorúság alá vetette őt: mikor az ő lelkét áldozatul felajánlod a bűnért, meg fogja látni az ő magvát, meghosszabbítja az ő napjait, és az Urnak az öröme megnövekszik az ő kezében. Meglátja az ő lelkének szenvedéseit, és megelégedett lesz: az ő saját ismerete által igaz szolgám sokat igazzá tesz: és az ő gonoszságukat ő hordozza. Ezért részt osztok neki a zsákmányból az erősekkel; mert az ön lelkét halálra adta, és a gonoszok, közé számláltatott: mégis sokaknak bűneit ő hordozta, és közben járt a bűnösökért. A váltság tanítása bizonyítja hogy a lélek (Ádám) volt, aki vétkezett, és hogy az ember meg legyen váltva, egy megfelelő lélek (egy ember) lett feláldozva. Krisztus az által hogy kiönté lelkét halálra megszerezte a váltságárát az embernek, még az ember Krisztus Jézus is földi élete alatt halandó volt.

A Görög Szentírásban Máté 10:28 bemutat egy példát, ahol a lélek szó használva van olyan jelentőséggel, hogy élete van a jövőben. Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, de a lelket nem ölhetik meg; hanem inkább féljetek attól, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a Gyehennában. Féljük az Istent, mert ő képes elpusztítani nemcsak a mostani emberi testünket, hanem a lehető jövő életünket is. Elpusztulni a Gyehennában jelenti azt a halált, amelyből nincsen feltámadása a léleknek egy jövő életre.

Pál apostol két kijelentésben hivatkozik Isten és Jézus Krisztusra, mint akiknek halhatatlanságuk van. Az egyik található I Timótheus 1:17-ben és így olvassuk: Most pedig az örökkévaló Királynak, a halhatatlan (romolhatatlan) a láthatatlan, az egyedül bölcs Istennek, legyen tisztesség és dicsőség örökkön örökké. Ámen. A másikat találjuk I Timótheus 6:16-ban, és így olvassuk: Kinek egyedül van halhatatlanságra, oly világosságban lakozik melyet ember nem közelíthet meg; akit ember soha nem látott, sem nem láthat; akinek legyen tisztesség és örökké tartó hatalom. Ámen. Csak egyedül Isten volt mindig halhatatlan, és ő ajándékozott halhatatlanságot Jézus Krisztusnak a feltámadásakor. A halhatatlanság egy olyan kincs amit a hivő keresztény keres: Azoknak, akik jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek [romolhatatlansá­got], örök élettel. - Róma 2:7. Akik méltóknak találtatnak részesülni az első feltámadásban, Pál mondja: Mert szükséges hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. És mikor ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik és e halandó test halhatatlanságba, öltözik, akkor beteljesül az a mondás mely meg van írva: A halál elnyeletett örökre. I Korinthus 15:53,54. Úgy, mint Jézus, a keresztények nem kapnak halhatatlanságot, majd csak a feltámadáskor.

II Timótheus 1:10 De most megjelentetett a mi Megtartónknak Jézus Krisztusunknak megjelenése által, aki eltörölte a halált, és világosságra hozta az életet és halhatatlanságot [romolhatatlanságot] az evangélium által. A Katolikus fordítású Bibliában e szavak halhatatlan és halhatatlanság tizenkétszer fordulnak elő, mert magában foglalja az apocryphal vagy nem valódi könyveket is, mint a Bölcsesség vagy Ecclesiasticus könyvek. Ecclesiasticus 17:29 mondja: Az ember fia nem halhatatlan. De mi inkább választjuk az elismert ihletett apostoli Szentírási könyveket, mintsem támaszkodjunk az apocryphal könyvekre melyek írva voltak a mi Megtartó Jézus Krisztusunk megjelenése előtt.

A Szentírás határozottan mutatja, hogy a halhatatlanság eredetileg egyedül csak Istennek volt. Krisztus Jézus volt az első, aki halhatatlanságot kapott, mint jutalmat, és most azoknak is megadatik, akik az igaz gyülekezethez, a Krisztus testéhez tartoznak. A halhatatlanság egy jutalom a hithűségért. Az ember most egy bűnös halandó, végső sorsa a halál. Isten parancsot adott a tökéletes Ádámnak: A jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél: mert amely napon arról eszel, bizony meghalsz. (I Mózes 2 : 17) Ádám engedetlen lett az Isten e parancsának és ezáltal önmagára, valamint utódaira, a halál ítéletét hozta. Ha a tökéletes Ádám nem vétkezett volna, lehetséges lett volna neki örökké élni a földön, és életet hagyni gyermekeinek. I Mózes 2:17 versben Isten nagyon nyomatékosan beszélt a halálos ítéletről. Mondá: Bizony meg fogsz halni. Nincsen semmi bizonyíték arra, hogy Isten azt gondolta volna, hogy a bűnös Ádám csak testileg fog meghalni, de a lelke élni fog örökké. Az egyedüli kijelentés melyet a Biblia feljegyez, hogy az engedetlen ember nem hal meg, találjuk I Mózes 3:4 versben: És monda a kígyó az asszonynak, bizony nem haltok meg. Ebből látható hogy a kígyó (az Ördög) a szerzője annak a tanításnak, amely szerint az emberi léleknek veleszületett halhatatlansága van.

Tudjuk-e azt, hogy az ember és állat egyformán hal meg? Prédikátor 3:19,20 versek úgy mondják: Mert ami az emberek fiaival megtörténik, az történik az állatokkal is; egyenlő végük van: amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is; igen, egyforma lélegzet van mindegyikben; úgy hogy az embernek nincs nagyobb méltósága az oktalan állatoknál: mert minden hiábavalóság. Mindegyik egy helyre megy; mindegyik a porból való, és mindegyik porrá lesz ismét. Az ember haláláról beszélve, a Zsoltár 146:4 vers mondja: Az ő lélegzete kimegy visszatér az ő földébe: és aznapon gondolatai elvesznek.

Mi az ember? Egy halandó kis fűszáll, de Jézusban ott a remény: az örök élet bizonyossága. Róma 6:23 vers mondja: A fizetés, amit a bűn fizet halál, de az ajándék melyet Isten ad, örök élet az Ur Jézus Krisztus által. Ha egy ember Istenhez fordul Jézus Krisztus által és keresi az igazságosságot, az ilyen ember örökéletet nyer az igazságos Isten országában. - Sofoniás 2:3.