Az élet és az ember

Mi az, ami meglepi Istent, az ember magatartását illetőleg, és mi az, amit meg kell, tanuljunk: * Az a tény, hogy hamar megunják a gyerekkort, igyekeznek minél előbb felnőttek lenni, és amikor felnőttek arról álmodoznak, hogy jó lenne ismét gyerek lenni. * Az a tény, hogy a legtöbb ember arra használja fel élete első felét, hogy a másodikat nyomorúságossá tegye. * Az a tény, hogy elvesztik egészségüket pénzszerzés közben, majd elvesztik pénzüket keresvén az egészséget...
... olvasd tovább >>

Jákob

Ábrahám, Izsák és Jákob, Izrael nemzetének ősatyái voltak. Ábrahám szemléltette Istent; Izsák a megígért Magot, Krisztus Jézust; és Jákob, Krisztus testének tagjait, vagyis azokat, akik a szent nemzetet alkotják. (I. Pét. 2:9 ) … két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek . I. Móz. 25:23. Ézsau és Jákob a két iker, teljesen különböző temperamentummal, két különböző nemzetté alakultak, és olyan nemzeteket árnyékoltak elő amelyek a nagyon távoli jövőben fognak megjelenni és amelyek között egy hatalmas és áthidalhatatlan szakadék lessz. Jákob élete és cselekedetei szemléltették Isten szent nemzetét.

Jákob Kr. e. 1860-ba született, amikor atyja Izsák hatvan éves volt. Születése előtt Isten kijelentette a próféciát: a nagyobbik szolgál majd a kisebbiknek. Ez egy kivétel volt a szabálytól, általában a nagyobbik kapta az elsőszülöttségi jogot, és a joggal járó kétszeres örökséget valamint a család irányítását is. Azonban Isten előre ismerte, azt az igaz ösvényt, amelyet Jákob, a kisebbik fog követni, ugyanakkor a nagyobbiknak, Ézsaunak gonoszságát is. Ézsau, egy kézügyességgel bíró vadász, üres kézzel és kimerülten tért vissza a vadászatból. Jákob alkudozott vele és egy jelentéktelen adag ételért, Ézsau eladta elsőszülöttségi jogát. Ézsau nem értékelte ezt a jogot; és Isten próféciája beteljesülni látszott.

Jákob akkor vette át teljesen Ézsau helyét, amikor Rebeka segítségével, elnyerte az atyai áldást, mely szokás szerint az elsőszülött fiúnak volt fenntartva. Izsák, Jákobnak adott áldása részben ez volt: Népek szolgáljanak téged, és nemzetségek hajoljanak meg te előtted; légy úr a te atyád fiain és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. I. Móz. 27:29. Később, amikor Ézsau, kérte az apai áldást, Izsák így szólt Ézsauhoz: íme uraddá tettem őt, és minden atyja fiát szolgául adtam neki. I. Móz. 27:37. Igy teljesedett be Isten próféciája: a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

Nem sokkal ezután Izsák elküldte Jákobot, Rebeka testvéréhez, Lábánhoz, Mesopotámiába, hogy Lábán leányai közül vegyen feleséget magának. Jákob az utazása során egy álmot látott midőn éjszaka aludt: És álmot láta, íme egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az éget éri vala, és íme az Istennek Angyalai fel és alájárnak vala azon. És íme az Úr áll vala azon. I. Móz. 28:12-14. Ez a látomás az Armageddon utáni Isten földi országa és a menyország közti kapcsolatot szemlélteti. Ebben az álomban, Isten első alkalommal erősítette meg Jákobnak is, az Ábrahámi ígéretet. Miután Jákob felébredt, az Úrral egy szövetséget kötött, hogyha Isten vezérelni fogja, hogy biztonságban és békében visszatérjen az atyja házához, akkor Jahve lesz az ő Istene.

Folytatva utját Jákob megérkezik Háránba és Lábánnál lakik. Egy hónap eltelte után Lábán azt mondta Jákobnak, hogy ne szolgálja őt ingyen, és megkérdezte, mi legyen a fizetése. Jákob szerette Rákhelt, Lábán leányát, és ezt mondta: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért. I. Móz. 29:14-18. Mikor letelt a hét év Lábán, Rákhel helyet, nekiadta a nagyobbik leányát Leát, azt mondva Lábán, hogy a kisebbik nem előzheti meg az elsőszülöttet, de beleegyezett, hogy még hét esztendőt szolgáljon Rákhelért, így mindkét lányt feleségűl vette. Jákobnak született tizenegy fia és egy leánya, húsz évet lakott Lábánnál, tizennégy évet szolgálván az ő két feleségéért valamint hat évet az állatokért, amelyeket kapott az ott tartózkodása idején; ebben az időben Lábán tízszer változtatta meg a bérét. I. Móz. 31:41. Lábán fiai látva Jákob, Isten áldásának köszönhető felvirágzását, kezdtek irigykedni és Lábán Jákob ellen fordult. Akkor Isten szólt Jákobhoz, mondván: Térj meg atyáid földjére, a te rokonságod közé, és veled leszek. I. Móz. 31:1-3. Egy látomásban Istennek angyala visszaemlékeztette Jákobot az ő esküjére. (I. Móz. 28:20,21) és közvetlenül azután Jákob a feleségeivel, fiaival és minden javaival együtt elindult Kanaán földje felé, annak ellenére, hogy Ézsau elhatározta, hogy megöli őt. (I. Móz. 31:13; 27:41) Jákob a védelmet Istenre bízta, visszaemlékezvén az Ő ígéretére, miszerint vele lesz.

Mégha Lábán üldözte is Jákobot, egy kisebb veszekedés után a két férfiú békében vált el, szövetséget kötvén egymással, melynek jeléül egy kő emlékoszlopot állítottak fel. A helyet elnevezték Gálhednek (a bizonyság halma) és Miczpának (őrtorony), annak elismeréseképpen, hogy Isten, fog vigyázni a szövetségre. I. Móz. 31:44-49. Elküldvén maga előtt Kánaánba nyájait, csordáit, házában lévő szolgáit, feleségeit és gyermekeit, az Ézsaunak készített ajándékokkal együtt.

I. Mózes 32:24-29: Jákob pedig egyedül marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú egész a hajnal feljöveteléig. … És monda: bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákob: nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. És monda néki: mi a te neved? És ő mondá: Jákob. Amaz pedig monda: Nem Jákobnak mondatik ezután a te neved, hanem Izraelnek. … És megáldá őt ott. Hűsége és állhatatossága miatt, Isten Jákobnak az Izrael nevet adta, melynek jelentése Istennel küzdő, vagyis aki veszélyes időkben is bátran kitart Isten mellett, egész addig, míg fedhetetlensége bebizonyosodik és megnyeri az áldást. Jákobhoz hasonlóan, a most élő szellemi Izrael maradéka szilárdan kitart Isten és igazsága oldalán, a megalázások dacára is, és ők elnyerik Isten áldását.

Újra letelepedvén békében Kánaán országába, Jákobnak kellett teljesítse a szövetség reáeső részét, vagyis: Akkor az Úr leénd az én Istenem. I. Móz. 28:21. Jákob így cselekedett. Eltávolította a házában található összes hamis isteneket és Jákob Béthelben egy oltárt épített az Úrnak, azon a helyen, ahol a szövetséget megkötötte Istennel. I. Móz. 35:1-7. Abban az időben, Isten megismételte Jákóbnak az ígéretet, melyet először Ábrahámnak tett. A Jákobból, akinek neve Izraelre változott, nemzetek sokasága származzott, és megjövendölte Isten, hogy ágyékából királyok is származnak majd. I. Móz. 35:9-12. Rövid idővel ezután, Rákhel Benjámin szülésébe belehalt.

Amikor Jákob hírt kapott szeretett fia József állítólagos haláláról, így szólt: Sírva megyek fiamhoz a sírba I. Móz. 37:35. Jákob százharminc éves korában tudta meg, hogy József Egyiptomban él, és egész háznépével leköltözött Egyiptomba, hogy megmeneküljenek a hét éves éhség pusztításától. Utolsó tizenhét életévét ott töltötte, száznegyvenhét éves korában halt meg. I. Móz. 47:9,28. Utoljára összegyűjtötte tizenkét fiát, hogy tudtukra adja mi fog történni nemzetségeikkel. Megjegyzésre méltó a Judával kapcsolatos prófécia, mely Jézus Krisztus eljövetele fele mutatott. I. Móz. 49:10. József megígérte, hogy Kánaán földjén temetik el. I. Móz. 47:29-31; 50:1-13.

Azért így szól az Úr Isten: most már haza hozom Jákobnak foglyait, és megkegyelmezek Izrael egész házának, és féltő szerelemre gyulladok szent nevemért. Ezék. 39:25.