Mózes

Mózesről Isten Igéje úgy beszél, mint: igen szelíd volt minden embernél inkább, akik e föld színén vannak. 3Móz. 12:3 Mózes, a zsidó nép számára egy kritikus időben, Kr. e. 1595-ben született, amikor az egyiptomi Fáraó, minden zsidó fiúgyermeket meg akarta öletni. Ámrámnak egy lévitának, és feleségének Jókebédnek, különösen szép fia született. Csel. 7:20. Miután három hónapig rejtegette a gyermeket, eldugta a folyó partján levő sás közzé, ahol a Fáraó leány fürdött. A Fáraó leánya megtalálta a gyermeket, és elhatározta, hogy megtartja, majd egy zsidó nő gondjaira bízta, aki Jókebéd volt, Mózes igazi anyja, aki az Úrnak félelmében és tanácsában nevelte gyermekét.

Amikor a gyermek felnőtt, visszatért a Fáraó leányához, aki saját fiaként tekintette, Mózesnek nevezte, melynek jelentése: vízből megmentett; kiemelt. És Mózes taníttatott az Egyiptombeliek minden bölcsességére; és hatalmas volt beszédben és cselekedetben. Mikor pedig negyven éves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyafiait, az Izrael fiait. Csel. 7:22,23. Látogatása felfedte előtte, Isten népének szenvedését és elnyomását, az Egyiptomi iga alatt. A kegyességben és Ábrahám Istenében vetett hitében állhatatosan kitartott; érintkezése a kedvteléseket szerető Egyiptommal, nem távolította el érzéseit az Izrael népétől. Miután meglátott egy egyiptomi rabszolgatartót, aki megütött egy zsidót, Mózes megvédte testvérét, megölve az Egyiptomit. Ezzel választás elé került, és összekötötte sorsát Isten népével. Ezért áll róla megírva: Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, minthogy Fáraó leánya fiának mondják; Inkább választva az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván, Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Csel. 11:22-26. Nem vágyott anyagi gazdagságra és nem engedett egyiptom csábításának.

A gyilkosság miatt a Fáraó, Mózes megölésére törekedett; ezért Isten embere Midián földjére menekült és ott töltött negyven esztendőt. Közben feleségül veszi Jethró leányát, Cziporát, akitől két fia született, Gerson és Eliézer. Ennek a negyvenéves időszaknak a folyamán értesül, a feddhetetlen embernek, Jób nehéz megpróbáltatásának a történetéről, amelyet később Isten ihletése alatt megír. Amíg Mózes a Midián földjén lakott, az Izraeliták továbbra is Egyiptomban nyomorogtak. Időközben a Fáraó, aki Mózest kerestette, hogy megölje, meghalt, helyette egy másik uralkodik, aki pont olyan gonosz, mint elődje. II. Móz. 2:23. Izrael fiainak kiáltása eljut Isten füléhez, Aki megemlékezik a szövetségről, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött.

Mózes, apósának nyáját legeltette közel a Hóreb vagy Sinai hegyhez. Ott, Isten angyala egy égő csipkebokorban megjelent, és ismertette Mózessel, hogy mit kell tegyen. Mivel hát, íme feljutott hozzám Izrael fiainak kiáltása, és láttam is a nyomorgatást; amellyel nyomorgatják őket az Egyiptombeliek; Most azért eredj, elküldelek téged a Fáraóhoz, és hozd ki az én népemet, az Izrael fiait Egyiptomból. II. Móz 3:9,10. Isten felfedi magát Mózes előtt, mint az Én Vagyok, Aki Önmagában létezik, a Célnak Istene. II. Móz. 3:14,15 A Mindenható Mózesnek hatalmat adott, hogy csodálatos jeleket tegyen, és ezzel meggyőzze az Izraelitákat, hogy Isten küldte. Mózesnek, aki nem rendelkezett szónoki tehetséggel, Isten rendelt egy szóvivőt, Áront. Mózes, a felesége és a fiai kíséretében indul vissza Egyiptomba. II. Móz. 4:20; 18:1-5.

A beszámoló, egymásután sorolja fel az alkalmat, amikor Mózes és Áron megjelentek a Fáraó előtt, aki Istennel dacolva nem engedélyezte Isten népének a szabad Istenimádatot. Egyiptom földjét kilenc csapás sújtotta, és következett a tízedik. Isten útasította Mózest, hogy vegyenek az Egyiptomiaktól egy húsvéti bárányt, öljék meg, a vérével kenjék meg az ajtófélfát és szemöldökfát, hogyan egyék meg, és készen legyenek kivonulni Egyiptomból, Nizán hó 14-én. Mert azon az éjjelen Isten pusztító angyala átvonul az országon és Egyiptom elsőszülötteit, úgy az embert, mint az állatot megöli. Csak azok kíméltettek meg kiknek ajtófélfái vérrel voltak meghintve.

És így is történt. Hatszázezer férfiú, sok gyermek és egy nagy sokaság hagyta el Egyiptomot, kétszáztizenöt év otttartózkodás után. Ez az emlékezetes éjszakája a Nizzán hónap 14. napjának Kr. e. 1515-ben, megjelölte az Izrael népével kötött Törvényszövetség kezdetét. A tíz csapás időtartamát illetően sok eltérő feltevés létezik; megtörténhetett pár hét alatt; vagy akár néhány hónap alatt. De a Szent Írás világosan leszegzi, hogy egy év leforgása alatt történtek. Mózes negyven éves volt, mikor Midián földjére futott, ott további másik negyven évig tartózkodott. Igy nyolcvan éves volt, amikor először megjelent Fáraó előtt, hogy megmutassa a jeleket és csodákat, a csapások előtt. Éppen ezért szem előtt tartva azt, hogy az Izraelitákat negyven évig vezette a pusztába, és százhúsz évesen hunyt el, az ő nyolcvanadik életévében kellett lássa a csapásokat, a kivonulást és a pusztai vándorlás kezdetét. II. Móz. 7:7; V. Móz. 29:5; 34:7; Csel. 7:23,30,36.

Szenvedve a vereség miatt, a Fáraó és serege üldözőbe vette a szabad nemzetet, utánuk vetve seregét a vízfolyosóba, melyet Isten nyitott a Vörös Tengeren megszabadítottai részére, majd összezarta az Egyiptomiak felett elpusztítván azokat. A Vörös Tenger túlsó partján biztonságban, Mózes énekelve vezette az Izraelitákat, dicsőítve Jahve győztes hatalmát. II. Móz. 15:1- 21. Azután következett a negyvenéves pusztai vándorlás. A kivonulás évének harmadik hónapjában Izrael tábort vert az Isten hegye, a Sinai hegy előtt. Ott avatták fel az Egyiptomban kötött Törvényszövetség, és itt adta Isten a Tízparancsolatot és különféle törvény és rendelet. A szövetség szótára a kivonulás utáni második év első havának első napján lett befejezve. II. Móz. 40:17.

Annak ellenére, hogy csodával határos módon kaptak eledelt és vizet, néha az Izraeliták között, Mózes és az Úr iránt, zúgolódás és elégedetlenség tört ki. Épp Mózes testvérei, Áron és Miriám, voltak egyszer felelősek a lázongásért. V. Móz. 12:1. Kétségbe vonták azon tekintélyt, mellyel az Úr Mózest felhatalmazta, előhozakodtak egy Kúsita asszonnyal létrejött házasságával, valószínű Cziporával, habár e tekintetben a vélemények megoszlanak. A megpróbálás éveinek során, Isten hosszútűrése és gondoskodása sokszor megnyilatkozott, és ellenségei feletti győzelme az előképes szabad népének volt nyújtva.

A pusztai vándorlás negyvenedik évében, elértek Moáb mezejéig, a Jordán mellé, Jerikóval átellenbe. Azon év tizenegyedik hónapjának első napján, Mózes Izrael gyermekeihez intézett beszédében, feltárja a hűségszövetséget. V. Móz. 1:3, 29:1,9-13. Miután felsorolta előttük Isten számtalan igaz tettét, felhívta figyelműket követelményeire, melyek az élet útján tartanák őket, megvédve a bűntől. Az engedelmesség és engedetlenség eredménye, világos ellentétbe helyeztettek. V. Móz. 30:15-20.

Miután Mózes megbízta az ő utódát, Józsuét, leírja a Mózes Énekét, és megáldja a tizenkét nemzetséget, utána a Nébó hegyére megy. Ezen a magas helyen, Isten az Ígéret Földjének egy felemelő látomásában részesíti. IV. Móz. 20:10-12; 27:12-14. Azután Mózes meghalt és Isten eltemette, egyetlen ember sem tudva a helyet, hogy hova. V. Móz. 34:1-7. Mózes nem ment fel a mennybe, hanem meghalt és Isten eltemette Őt. Mózes abban a kiváltságban részesült, hogy megírhatta a könyvtekercset, a Biblia első öt könyvét. A Teremtés (I Mózes) könyve, apáról fiúra, pont Mózesre szállt, és ez a többi eseményekkel a következő négy könyvből családias viszonyban volt, megőrizve egy helyes feljegyzést. II. Móz. 34:27; IV. Móz. 33:2; V. Móz. 31:24. Továbbá megírta a Jób könyvét, és a 90. Zsoltárt.

Isten, Mózest prófétaként használta. V. Móz. 34:10. Jézus Krisztust szemléltette, akit Isten kinevezett Szabadítóvá, Törvényadóvá és népe Megváltójává tett. Péter apostol, Krisztusra, a nagy Prófétára alkalmazza az V. Mózes 18:15-19-ben feljegyzett szavait, ahol észrevehető a hasonlat Mózes és Krisztus között. Csel. 3:20-23.

Milyen hatalmas ellentéte Mózes és Jézus, napjaink kegyetlen és erőszakos Fáraóinak, akik elnyomják a szelídeket. A szelídek öröklik a Földet. Zsolt. 37:11; Ésa. 57:15; 61:1; Sof. 2:3.





Amennyiben kérdései vannak, vagy szeretne többet megtudni egy adott témáról, várjuk levelét, vagy adj hozza a Kedvenceidhez!