Az élet és az ember

Mi az, ami meglepi Istent, az ember magatartását illetőleg, és mi az, amit meg kell, tanuljunk: * Az a tény, hogy hamar megunják a gyerekkort, igyekeznek minél előbb felnőttek lenni, és amikor felnőttek arról álmodoznak, hogy jó lenne ismét gyerek lenni. * Az a tény, hogy a legtöbb ember arra használja fel élete első felét, hogy a másodikat nyomorúságossá tegye. * Az a tény, hogy elvesztik egészségüket pénzszerzés közben, majd elvesztik pénzüket keresvén az egészséget...
... olvasd tovább >>

Habakuk próféta könyve

1.

1 Fenyegető jövendölés. Habakuk próféta látomása. 2 Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! 3 Miért kell látnom a romlottságot, és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad. 4 Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet. 5 Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék! 6 Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja ez a széles földet, birtokába vesz hajlékokat, amelyek nem az övéi. 7 Rettenetes, félelmetes ez a nép, önmaga szabja meg törvényét és méltóságát. 8 Lovai gyorsabbak a párducoknál, és vadabbak a pusztai farkasoknál, vágtatnak lovasai. Noha messziről jönnek lovasai, repülnek, mint a zsákmányra lecsapó sasok. 9 Mind erőszakos szándékkal jön, arcuk csak előre néz, annyi foglyot ejtenek, mint a föveny. 10 Csúfot űz a királyokból, kineveti a hatalmasokat. Nevet az erődítményeken, sáncot emel a földből, és elfoglalja őket. 11 Azután mást gondol, és tovább megy. Vétkes ő, mert a saját erejét isteníti. 12 URam, ősidőktől fogva te vagy az én szent Istenem! Nem fogunk meghalni! URam, te az ítélet eszközévé tetted őt! Kősziklám, te arra szántad, hogy büntessen! 13 Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást. Miért nézed hát el a hűtlenséget, miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat? 14 Olyanná tetted az embert, mint a tenger halait, mint a férget, amelynek nincs ura. 15 Mindenkit kifog horoggal, hálójába terel, és kerítőhálójába gyűjt; azután örül és vigad. 16 Ezért áldoz hálójának, és tömjénez kerítőhálójának. Mert ezekkel szerez gazdag jövedelmet és bőséges élelmet. 17 Vajon örökké tart az, hogy kiveti hálóját, és gyilkolja a népeket kíméletlenül?

2.

1 őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra. 2 Az ÚR szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! 3 Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. 4 Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él. 5 Bizony, a bor megcsal, nagyhangúvá lesz a férfi, nem nyughatik. Szélesre tátja torkát, mint a sír, telhetetlen, mint a halál, magához ragad minden nemzetet, magához gyűjt minden népet. 6 De majd mindezek példázatot költenek, és ilyen jelképes hasonlatokat mondanak róla: Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem az övé - de meddig? - és másoktól elvett javakkal gazdagodik! 7 De rád támadnak hirtelen, akik marcangolnak, fölébrednek, akiktől reszketsz, és zsákmányul esel nekik. 8 Mivel te sok népet kizsákmányoltál, te is zsákmányul esel a többi népnek; azért, mert emberek vérét ontottad, és erőszakosan bántál országokkal, városokkal és a bennük lakókkal. 9 Jaj annak, aki a házába tisztességtelen hasznot gyűjt, aki fészkét magasba rakja, hogy megmenekülhessen a fenyegető veszedelemtől! 10 Házad gyalázatára vált, amit terveztél. Önmagad ellen vétkeztél, amikor sok népet tönkretettél, 11 mert a kő is kiáltoz a falból, és a tetőgerenda válaszol neki. 12 Jaj annak, aki vérontással épít várost, és aki álnoksággal emel várat! 13 Hiszen a Seregek URa így határozott: Amiért a népek fáradoznak, azt tűz pusztítja el, amiért a nemzetek fáradoznak, az semmivé válik. 14 De a föld tele lesz az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. 15 Jaj annak, aki leitatja embertársát, mérget kever italába és lerészegíti, hogy lássa gyalázatát! 16 Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett, neked is innod kell majd, támolyogni fogsz, amikor neked nyújtja az ÚR jobbja a poharat, és szégyen borítja dicsőségedet. 17 A Libánon ellen elkövetett erőszak visszaszáll rád; a vadállatok kipusztítása miatt majd te is rettegni fogsz. Hiszen te emberek vérét ontottad, és erőszakosan bántál országokkal, városokkal és a bennük lakókkal. 18 Mit használ a bálványszobor? - hiszen csak szobrász formálta! Mit ér az istenszobor? - hamis útmutatást ad! Bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt készített. 19 Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj! - és a néma kőnek: Kelj föl! Adhat ez útmutatást? Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lélek nincs benne! 20 Az ÚR azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!

3.

1 Habakuk próféta imádsága. Ének. 2 URam, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, URam. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra! 3 Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsőségével megtelik a föld. 4 Ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje. 5 Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad. 6 Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Az ősi hegyek szétporlanak, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár. 7 Látom, amint bomladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai. 8 A folyamok ellen lobbant haragra az ÚR? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal? 9 Íjad harcra kész, tegzed nyilakkal tele. (Szela.) Folyóknak hasítasz medret a földbe. 10 Ha meglátnak téged a hegyek, remegni kezdenek, feltör a vízáradat, morajlik a mély tenger, magasra emelkednek partjai. 11 A nap és a hold lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva villámlik. 12 Felindulásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket. 13 Kivonulsz néped szabadítására, fölkented szabadítására. Szétzúzod a bűnös házának tetejét, alapját föltárod a sziklatalajig. (Szela.) 14 Nyilaiddal átlőtted harcosainak vezérét, pedig már rám törtek, hogy megfutamítsanak; ujjongtak, hogy megemésztik rejtekhelyén a szegényt. 15 A tengeren jártál lovaiddal, a nagy vizek habjain. 16 Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre! 17 Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. 18 De én vigadozni fogok az ÚR előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. 19 Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. A karmesternek: húros hangszerre.