Az élet és az ember

Mi az, ami meglepi Istent, az ember magatartását illetőleg, és mi az, amit meg kell, tanuljunk: * Az a tény, hogy hamar megunják a gyerekkort, igyekeznek minél előbb felnőttek lenni, és amikor felnőttek arról álmodoznak, hogy jó lenne ismét gyerek lenni. * Az a tény, hogy a legtöbb ember arra használja fel élete első felét, hogy a másodikat nyomorúságossá tegye. * Az a tény, hogy elvesztik egészségüket pénzszerzés közben, majd elvesztik pénzüket keresvén az egészséget...
... olvasd tovább >>

Józsué könyve

1.

1 Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után ezt mondta az ÚR Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának: 2 Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak. 3 Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. 4 A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. 5 Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. 6 Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. 7 Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. 8 Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. 9 Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz. 10 Józsué ezt parancsolta a nép elöljáróinak: 11 Menjetek végig a táboron, és parancsoljátok meg a népnek a következőt: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az ÚR ad nektek birtokul. 12 A rúbenieknek, a gádiaknak és Manassé törzse felének ezt mondta Józsué: 13 Emlékezzetek arra az igére, amelyet az ÚR szolgája, Mózes parancsolt nektek: Istenetek, az ÚR nyugalmat ad nektek, és nektek adja ezt a földet. 14 Feleségeitek, gyermekeitek és jószágaitok telepedjenek le ezen a földön, amelyet Mózes adott nektek a Jordánon túl. Ti pedig keljetek át harcra készen testvéreitek élén mind, akik vitéz harcosok vagytok, és segítsétek őket, 15 amíg nyugalmat nem ad az ÚR testvéreiteknek éppúgy, mint nektek, és birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Istenetek, az ÚR ad nekik. Azután visszatérhettek birtokul kapott földetekre, hogy birtokoljátok azt, amit az ÚR szolgája, Mózes adott nektek a Jordánon túl, napkeletre. 16 Azok pedig ezt válaszolták Józsuénak: Mindent megteszünk, amit parancsoltál, és megyünk mindenhová, ahová csak küldesz. 17 Mindenben úgy hallgatunk rád is, ahogyan Mózesre hallgattunk, csak legyen veled is Istened, az ÚR, ahogyan Mózessel vele volt. 18 Halállal lakoljon mindenki, aki ellene szegül parancsodnak, és nem hallgat szavadra, bármit is parancsolsz neki. Csak légy erős és bátor!

2.

1 Akkor Józsué, Nún fia, titkon két kémet küldött Sittímből, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt a földet és Jerikót. Azok elmentek, betértek egy Ráháb nevű parázna nő házába, és ott lefeküdtek. 2 De Jerikó királyát figyelmeztették: Vigyázz! Izráeli férfiak jöttek ide az éjjel, hogy kémkedjenek az országban. 3 Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Add ki azokat a férfiakat, akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész országot. 4 Az asszony azonban fogta, és elrejtette a két férfit, majd ezt mondta: Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. 5 Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak. Nem tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert még utolérhetitek őket! 6 Pedig fölvitte őket a háztetőre, és elbújtatta a lenkóró közé, ami ki volt rakva a háztetőn. 7 A városbeli férfiak pedig üldözőbe vették őket a Jordán gázlói felé vivő úton. A kaput pedig, amint kimentek az üldözők, bezárták. 8 Még le sem feküdtek a kémek, amikor fölment hozzájuk Ráháb a háztetőre, 9 és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az ÚR nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket, és remeg tőletek mindenki, aki ezen a földön lakik. 10 Mert hallottuk, hogyan szárította ki az ÚR előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy a Jordánon túl, mit tettetek Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. 11 Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az ÚR az Isten fönn a mennyben és lenn a földön. 12 Most azért esküdjetek meg nekem az ÚRra, hogy amint én szeretettel bántam veletek, ti is szeretettel bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak, 13 hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fiú- és nőtestvéreimet és mindenüket, és megmentitek életünket a haláltól. 14 A férfiak így válaszoltak neki: Életünkkel kezeskedünk értetek, ha ti nem áruljátok el a mi ügyünket. Amikor majd az ÚR nekünk adja ezt a földet, szeretettel és igazságosan bánunk veled. 15 Azután leeresztette őket kötélen az ablakon át - háza ugyanis a vár falánál volt, és így a várfalnál lakott -, 16 és ezt mondta nekik: Menjetek a hegyekbe, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és rejtőzködjetek ott három napig, amíg az üldözők vissza nem térnek. Azután menjetek utatokra! 17 A férfiak ezt mondták neki: Nem fogjuk megszegni azt az esküt, amelyet neked tettünk. 18 Ezért amikor bejövünk erre a földre, kösd ezt a piros fonálból font kötelet arra az ablakra, amelyen át leeresztettél bennünket. Gyűjtsd magadhoz a házba apádat, anyádat, testvéreidet és apád egész háza népét. 19 És akkor, aki csak kijön házad ajtaján az utcára, az maga lesz halálának az oka, mi ártatlanok leszünk. De minket sújtson a büntetés, ha valaki kezet emel azokra, akik veled lesznek a házban. 20 Ha azonban elárulod a mi ügyünket, akkor nem kötelez bennünket az az eskü, amellyel megeskettél bennünket. 21 Az asszony így felelt: Legyen úgy, ahogy mondtátok! Azután elküldte őket, és azok elmentek. A piros kötelet pedig rákötötte az ablakra. 22 A kémek elmentek, eljutottak a hegyekbe, és ott maradtak három napig, amíg az üldözők vissza nem tértek. Keresték ugyan őket az üldözők mindenfelé, de nem találták. 23 Azután visszatért a két férfi, lejöttek a hegyekből, átkeltek a Jordánon, és megérkeztek Józsuéhoz, Nún fiához. Elbeszélték neki mindazt, ami velük történt. 24 Ezt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az ÚR azt az egész földet, máris reszket tőlünk annak a földnek minden lakója.

3.

1 Józsué másnap korán reggel fölkelt, fölkerekedtek Sittímből, és eljutottak a Jordánhoz; ő meg Izráel fiai mindnyájan. Ott táboroztak, mielőtt átkeltek volna. 2 Három nap múlva végigmentek az elöljárók a táboron, 3 és ezt parancsolták a népnek: Ha azt látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Isteneteknek, az ÚRnak szövetségládáját, akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána. 4 De legyen mintegy kétezer könyök távolság köztetek és közte; ne menjetek közel hozzá. Így tudjátok majd az utat, amelyen mennetek kell, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton. 5 Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az ÚR. 6 A papoknak pedig ezt mondta Józsué: Vegyétek föl a szövetség ládáját, és vonuljatok a nép előtt! Fölvették tehát a szövetség ládáját, és mentek a nép előtt. 7 Az ÚR pedig ezt mondta Józsuénak: A mai napon kezdelek naggyá tenni az egész Izráel előtt, hadd tudják meg, hogy veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. 8 Te azért parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Amikor odaértek a Jordán vizének a széléhez, álljatok bele a Jordánba. 9 Azután ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Jöjjetek ide, és hallgassátok meg Isteneteknek, az ÚRnak beszédét! 10 Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek - mondta Józsué -, és hogy ő valóban elűzi előletek a kánaániakat, a hettitákat, a hivvieket, a perizzieket, a girgásiakat, az emóriakat és a jebúsziakat: 11 Íme, az egész föld Urának a szövetségládája átmegy előttetek a Jordánon! 12 Most tehát válasszatok ki tizenkét férfit Izráel törzseiből, törzsenként egy-egy férfit. 13 És mihelyt a Jordán vizét érinti a papok lába, akik az ÚRnak, az egész föld Urának a ládáját viszik, a Jordán vize kettéválik, a felülről lefelé folyó víz megáll, mint egy gát. 14 Akkor fölkerekedett sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon. A papok vitték a szövetség ládáját a nép előtt. 15 A ládát vivők megérkeztek a Jordánhoz, és a ládát vivő papok lába a folyó szélén belemerült a vízbe. A Jordán medre pedig az aratás idején mindvégig egészen tele volt. 16 Egyszerre csak megállt a fölülről lefelé folyó víz, gátként feltornyosult egy nagy szakaszon Ádámnál, annál a városnál, amely Cáretán mellett volt. A pusztai tenger, azaz a Sós-tenger felé folyó víz pedig teljesen különvált. Így kelt át a nép Jerikóval szemben. 17 Az ÚR szövetségládáját vivő papok ott álltak szilárdan a Jordán száraz medrében. Egész Izráel átkelt, és mindaddig száraz volt a meder, amíg az egész nép mindenestül át nem kelt a Jordánon.

4.

1 Amikor az egész nép mindenestül átkelt a Jordánon, azt mondta az ÚR Józsuénak: 2 Válasszatok ki a népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit, 3 és ezt a parancsot adjátok nekik: Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol ma éjjel megszálltok. 4 Józsué odahívta azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül kijelölt, törzsenként egy-egy férfit, 5 és ezt mondta nekik Józsué: Menjetek be a Jordán közepébe, Isteneteknek, az ÚRnak ládája elé, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára; Izráel törzseinek a száma szerint. 6 Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek; és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, 7 akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az ÚR szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké. 8 Izráel fiai úgy cselekedtek, ahogyan Józsué parancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből tizenkét követ Izráel törzseinek száma szerint, ahogyan az ÚR mondta Józsuénak. Magukkal vitték a szállásukra, és ott helyezték el azokat. 9 Tizenkét követ állított föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetség ládáját vivő papok lába állt. Ott is vannak mind a mai napig. 10 A ládát vivő papok a Jordán közepén álltak, amíg végbe nem ment mindaz, amit Józsué az ÚR parancsára elmondott a népnek. Mindezt már Mózes így parancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt. 11 Miután az egész nép mindenestül átkelt, az ÚR ládája is átkelt a papokkal együtt, és a nép élére állt. 12 Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének a fele is harcra készen kelt át Izráel fiai élén, ahogyan meghagyta nekik Mózes. 13 Mintegy negyvenezer fölfegyverzett ember kelt át az ÚR színe előtt, hogy harcoljon Jerikó síkságán. 14 Az ÚR naggyá tette azon a napon Józsuét egész Izráel szemében. Éppúgy tisztelték egész életében, mint ahogyan Mózest tisztelték. 15 Az ÚR azt mondta Józsuénak: 16 Parancsold meg a Bizonyság ládáját vivő papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból. 17 Józsué tehát megparancsolta a papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból. 18 Amikor kijöttek az ÚR szövetségládáját vivő papok a Jordán közepéből, alighogy szárazra tették lábukat, visszatért helyére a Jordán vize, és úgy folyt egész medrében, mint azelőtt. 19 Az első hónap tizedikén jött fel a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határán. 20 Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl Józsué, 21 és ezt mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek, 22 magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon. 23 Mert Istenetek, az ÚR kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az ÚR a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, 24 hogy megismerje a föld minden népe az ÚR kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az URat mindenkor.

5.

1 Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Jordánon nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította az ÚR a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és elállt a lélegzetük is Izráel fiai miatt. 2 Abban az időben mondta az ÚR Józsuénak: Csinálj kőkéseket, és végeztesd el újból Izráel fiai között a körülmetélést. 3 Józsué tehát csinált kőkéseket, és körülmetélte Izráel fiait az Arálót-halmon. 4 Azért metélte őket körül Józsué, mert az Egyiptomból kijött egész férfinép, a harcosok mind meghaltak a pusztában útközben, miután kijöttek Egyiptomból. 5 Körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött; de a pusztában született nép közül senkit sem metéltek körül útközben, miután kijöttek Egyiptomból. 6 Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, miközben az Egyiptomból kijött egész nép, valamennyi harcos elpusztult, mivel nem hallgattak az ÚR szavára. Ezért megesküdött az ÚR, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyet esküvel ígért meg az ÚR atyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet. 7 Fiaikat azonban, akiket a helyükre állított, körülmetélte Józsué. Ezek körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket. 8 Amikor azonban befejezték az egész nép körülmetélését, a táborban maradtak, amíg erőre nem kaptak. 9 Az ÚR pedig ezt mondta Józsuénak: Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot. Ezért hívják azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig. 10 Amikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, elkészítették a páskát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságán. 11 A páska második napján kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon. 12 A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán földjének a termését ették. 13 Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez? 14 Az pedig így felelt: Nem, hanem az ÚR seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? 15 Az ÚR seregének a vezére ezt felelte Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué pedig úgy tett.

6.

1 Jerikó olyan alaposan be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett senki. 2 Ekkor azt mondta az ÚR Józsuénak: Lásd! A kezedbe adom Jerikót és királyát vitéz harcosaival együtt. 3 Vegyétek hát körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer a várost. Így tégy hat napon át! 4 Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, és a papok fújják meg a kürtöket. 5 És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban törjön ki az egész nép. Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre. 6 Józsué, Nún fia tehát hívatta a papokat, és így szólt hozzájuk: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét kosszarvból készült kürtöt az ÚR ládája előtt. 7 A népnek pedig ezt mondta: Vonuljatok föl, vegyétek körül a várost, és a fegyveresek vonuljanak az ÚR ládája előtt. 8 És úgy történt, ahogyan Józsué megmondta a népnek. A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az ÚR előtt vonult, és fújta a kürtöket. Az ÚR szövetségládája pedig utánuk haladt. 9 A fegyveresek a kürtöket fúvó papok előtt haladtak, az utóvéd meg a láda után ment, és folyton fújták a kürtöket. 10 A népnek ezt parancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, a hangotokat se lehessen hallani, és egy szó se jöjjön ki a szátokból addig, amíg azt nem mondom nektek, hogy törjetek ki harci kiáltásban. 11 Körülvitette tehát az ÚR ládáját, megkerülve egyszer a várost. Azután visszatértek a táborba, és a táborban töltötték az éjszakát. 12 Másnap korán reggel fölkelt Józsué, a papok pedig fölvették az ÚR ládáját. 13 A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az ÚR ládája előtt ment, és folyton fújta a kürtöket. A fegyveresek előttük haladtak, az utóvéd pedig követte az ÚR ládáját. Folyton fújták a kürtöket. 14 A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át. 15 Történt pedig a hetedik napon, hogy hajnalhasadtával fölkeltek, és az addigi szokás szerint megkerülték a várost, de hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost. 16 Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: Kiáltozzatok, mert nektek adja az ÚR a várost. 17 Átok terhe alatt ki kell irtani a várost, az ÚRé az mindenestül! Csak a parázna Ráháb maradjon életben mindazokkal együtt, akik a házában vannak, mert elrejtette a követeket, akiket kiküldtünk. 18 Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert felidézitek az átkot Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek! 19 Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat az ÚRnak szenteljétek, azok az ÚR kincstárába kerüljenek. 20 Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost. 21 Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, ökröt, juhot és szamarat. 22 A két férfinak pedig, akik kémkedtek azon a földön, ezt mondta Józsué: Menjetek be annak a parázna nőnek a házába, és hozzátok ki onnan őt és mindenét, ahogyan megesküdtetek neki! 23 Bementek tehát a kémkedő ifjak, és kihozták Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és mindenét; kihozták egész nemzetségét, és elhelyezték őket Izráel táborán kívül. 24 A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat, meg a réz- és vastárgyakat tették az ÚR házának a kincstárába. 25 De a parázna Ráhábot, apja háza népét és mindenét életben hagyta Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott van mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué. 26 Abban az időben mondta ezt az esküt Józsué: Átkozott legyen az ÚR előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit! 27 Az ÚR Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész országban.

7.

1 De Izráel fiai hibát követtek el a város kiirtásakor, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája, elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az ÚR haragja Izráel fiai ellen. 2 Józsué ugyanis néhány férfit küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és nézzetek körül azon a földön. A férfiak fölmentek, és kémkedtek Ajban. 3 Amikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne vonuljon föl az egész nép. Csak két- vagy háromezer ember vonuljon föl, azok is megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok. 4 Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak Aj emberei elől. 5 Megöltek közülük Aj emberei mintegy harminchat embert, üldözték őket a kaputól egészen Sebárimig, és megverték őket a lejtőn. Ekkor valósággal megolvadt a nép szíve, és olyanná lett, mint a víz. 6 Józsué pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre borult az ÚR ládája előtt, és úgy maradt estig Izráel véneivel együtt. A fejükre port hintettek. 7 Közben ezt mondta Józsué: Jaj, URam, URam! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak azt határoztuk volna, hogy a Jordánon túl maradunk! 8 Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris meghátrált ellenségei előtt? 9 Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért? 10 Az ÚR azt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért estél arcra? 11 Vétkezett Izráel, áthágták szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtandó dolgokból, loptak is, és titokban a holmijuk közé tették. 12 Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben és azért hátráltak meg ellenségeik előtt, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtani valót. 13 Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert azt mondta az ÚR, Izráel Istene: Kiirtani való van nálad, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtani valót. 14 Jöjjetek ide reggel törzsenként. Abból a törzsből, amelyet sorsolás útján megjelöl az ÚR, jöjjenek ide a nemzetségek. Abból a nemzetségből, amelyet megjelöl az ÚR, járuljanak ide a családok. Abból a családból, amelyet megjelöl az ÚR, jöjjenek ide a férfiak. 15 Akit azután kiirtandónak jelöl ki, azt meg kell égetni mindenével együtt, mert áthágta az ÚR szövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Izráelben. 16 Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. 17 Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a férfiakat, és a sorsvetés Zabdit jelölte meg. 18 Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmi fiát, Zabdi unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. 19 Ekkor azt mondta Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előttem. 20 Ákán így válaszolt Józsuénak: Bizony, vétkeztem az ÚR, Izráel Istene ellen, mert ezt meg ezt tettem: 21 Megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van. 22 Ekkor Józsué követeket küldött, ezek elfutottak a sátorba, és csakugyan el volt ásva mindez a sátrában, és az ezüst is alatta volt. 23 Kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izráel fiaihoz, és odatették az ÚR színe elé. 24 Józsué pedig fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, ökreit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét. Vele volt egész Izráel, és elvitték őket az Ákór völgyébe. 25 Ekkor azt mondta Józsué: Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa az ÚR ezt a szerencsétlenséget most rád! És megkövezte őket egész Izráel, majd elégették őket. Így kövezték meg őket. 26 Azután nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig is megvan. Ekkor megszűnt az ÚR izzó haragja. Ezért nevezik azt a helyet Ákór völgyének mind a mai napig.

8.

1 Azután ezt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj, ne rettegj! Vedd magad mellé az egész hadinépet, azután indulj és vonulj Aj városa ellen! Meglásd, kezedbe adom Aj királyát, népét, városát és földjét. 2 Úgy bánj Aj városával és királyával, ahogyan Jerikóval és királyával bántál, de a zsákmány és az állatok a ti prédátok lehet. Álljatok lesbe a várostól nyugatra! 3 Elindult tehát Józsué az egész hadinéppel, és fölvonultak Aj ellen. Kiválasztott Józsué harmincezer erős vitézt, és elküldte őket éjjel. 4 Ezt a parancsot adta nekik: Figyeljetek rám! Álljatok lesbe a városnál, a várostól nyugatra. Ne legyetek nagyon messze a várostól, és legyetek mindnyájan készenlétben! 5 Én a velem levő egész néppel megközelítem a várost. Ha majd kijönnek ellenünk, mint először, elfutunk előlük. 6 ők utánunk fognak jönni annyira, hogy elszakítjuk őket a várostól, mert azt gondolják, hogy futunk előlük, mint először. Mi tehát futunk előlük. 7 Ti akkor indítsatok támadást a leshelyről, és vegyétek birtokba a várost, mert Istenetek, az ÚR, kezetekbe adja azt. 8 És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok föl azt. Az ÚR szava szerint cselekedjetek! Lássátok, ezt parancsoltam nektek! 9 Azután elküldte őket Józsué. Azok elmentek a leshelyre, és elhelyezkedtek Bétel és Aj között, Ajtól nyugatra. Józsué pedig a nép között töltötte ezt az éjszakát. 10 Korán reggel fölkelt Józsué, számba vette a népet, azután fölvonult Izráel véneivel a nép élén Aj ellen. 11 Az egész vele levő hadinép felvonult. Így közeledtek, és megérkeztek a város alá. Tábort ütöttek Ajtól északra, úgyhogy egy völgy volt köztük és Aj között. 12 Ekkor kijelölt mintegy ötezer embert, és lesbe állította őket Bétel és Aj között a várostól nyugatra. 13 Így helyezték el a népet: a tábor egészét a várostól északra, a hátba támadókat pedig a várostól nyugatra. Józsué ezt az éjszakát a völgyben töltötte. 14 Látta ezt Aj királya. A város férfiai pedig nagy hirtelen korán kivonultak, hogy harcoljanak Izráel ellen; a király és egész népe a kijelölt helyre ment, a síkság szélére, mert nem tudta, hogy lest vetettek neki a várostól nyugatra. 15 Józsué és egész Izráel pedig, mintha vereséget szenvedtek volna tőlük, futásnak eredtek a puszta felé. 16 Ekkor hadba szólították az egész népet, amely még a városban volt, hogy üldözzék őket. Üldözték is Józsuét, és elszakadtak a várostól. 17 Nem maradt senki Ajban és Bételben, aki ne vonult volna ki Izráel ellen. A várost tárva-nyitva hagyták, és úgy üldözték Izráelt. 18 Akkor ezt mondta az ÚR Józsuénak: Nyújtsd ki a kezedben levő dárdát Aj felé, mert a kezedbe adtam azt. Józsué kinyújtotta a kezében levő dárdát a város felé. 19 Erre a lesben állók gyorsan fölkeltek helyükről, és futni kezdtek, amint Józsué kinyújtotta a kezét. Behatoltak a városba, elfoglalták, és nyomban felgyújtották a várost. 20 Amikor az ajbeliek hátrafordultak, látták, hogy a város füstje száll az ég felé, és nincs módjuk se erre, se arra menekülni, mert a puszta felé menekült nép is visszafordult üldözői ellen. 21 Amikor ugyanis látta Józsué és egész Izráel, hogy a lesben állók elfoglalták a várost, és hogy a város füstje száll fölfelé, visszafordultak, és vágni kezdték az ajbelieket. 22 A városban levők is kijöttek ellenük, és így az izráeliek közé kerültek. Ezek innen, azok onnan vágták őket, úgyhogy senki sem maradt, aki elfuthatott vagy elmenekülhetett volna. 23 Aj királyát azonban élve fogták el, és Józsué elé vitték. 24 Miután Izráel teljesen lemészárolta Aj összes lakosát a harcmezőn és a pusztában, ahol üldözték őket, és miután mind egy szálig elestek fegyver által, egész Izráel visszafordult Aj ellen és kardélre hányták az ott lakókat. 25 Összesen tizenkétezer ajbeli férfi és nő hullott el ezen a napon. 26 Józsué ugyanis nem eresztette le a kezét, amellyel a dárdát tartotta, amíg Aj valamennyi lakóját ki nem irtották. 27 Csak az állatok és a város zsákmánya lett Izráel prédájává az ÚR szava szerint, ahogyan megparancsolta Józsuénak. 28 Így perzselte föl Józsué Aj városát és mindörökre sivár romhalmazzá tette. Így van ez ma is. 29 Aj királyát pedig felakasztatta egy fára, és ott volt egész estig. De naplementekor Józsué parancsára levették a holttestet a fáról, odadobták a városkapu elé, és nagy kőhalmot raktak föléje. Ott van az még ma is. 30 Ekkor oltárt épített Józsué az ÚRnak, Izráel Istenének az Ébál hegyen, 31 ahogyan megparancsolta Mózes, az ÚR szolgája Izráel fiainak, és ahogyan meg is van írva Mózes törvénykönyvében. Oltárt épített faragatlan kövekből, amelyekhez nem nyúltak vassal. Égőáldozatokat áldoztak azon az ÚRnak, és békeáldozatokat vágtak. 32 És felírta ott a kövekre Mózes törvényének a mását; Izráel fiai előtt írta fel. 33 Az egész Izráel, annak vénei, elöljárói és bírái ott álltak kétfelől a láda mellett, az ÚR szövetségládáját vivő lévita papokkal szemben, mind a jövevények, mind a született izráeliek, fele a Garizim hegye irányában, fele pedig az Ébál hegye irányában, ahogyan Mózes, az ÚR szolgája megparancsolta, hogy így áldják meg Izráel népét első ízben. 34 Azután fölolvasta Józsué a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, pontosan úgy, ahogyan meg van írva a törvénykönyvben. 35 Mindabból, amit Mózes megparancsolt, egyetlen szó sem volt, amit ne olvasott volna föl Józsué Izráel egész gyülekezete előtt, meg az asszonyok, gyermekek és jövevények előtt, akik köztük éltek.

9.

1 Meghallották ezt mindazok a királyok, akik a Jordánon túl a hegyvidéken, a Sefélá-alföldön és a Nagy-tenger egész partja mentén a Libánon felé laktak: a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak. 2 Szövetkeztek egymással, hogy együttesen harcoljanak Józsué és Izráel ellen. 3 De meghallották Gibeón lakói, hogy mit tett Józsué Jerikóval és Aj városával, 4 ezért ők cselhez folyamodtak. Elindultak, és így szerelték föl magukat: elnyűtt zsákokat szereztek szamaraikra, meg elnyűtt, megrepedezett és összekötözött borostömlőket, 5 a lábukra elnyűtt és foltozott sarukat, magukra pedig elnyűtt ruhát. Útravaló kenyerük is mind száraz és csupa morzsa volt. 6 Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, és ezt mondták neki meg az izráelieknek: Messze földről jöttünk. Kössetek most szövetséget velünk! 7 Az izráeliek azonban ezt mondták a hivvieknek: Hátha köztünk laktok; hogyan köthetnénk akkor veletek szövetséget? 8 Azok ezt mondták Józsuénak: Szolgáid vagyunk. Józsué azonban megkérdezte: Kik vagytok, és honnan jöttök? 9 Azok ezt felelték neki: Igen messze földről jöttek szolgáid, Istenednek, az ÚRnak nevéért, mert hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban vitt véghez. 10 Meg mindazt, amit az emóriak két királyával tett a Jordánon túl: Szíhónnal, Hesbón királyával és Óggal, Básán királyával Astárótban. 11 Ezért véneink és országunk lakói ezt mondták nekünk: Vegyetek magatokhoz útravalót, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, kössetek hát szövetséget velünk! 12 Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor otthonunkban elláttuk magunkat vele, és elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, most meg már száraz és csupa morzsa lett. 13 Ezek a borostömlők is újak voltak, amikor megtöltöttük, most pedig repedezettek. A ruhánk és a sarunk is elnyűtt a nagyon hosszú úton. 14 Akkor kezükbe vették az emberek azoknak az útravalóját, de az ÚR akaratát nem kérdezték meg. 15 Józsué ráállt a békére, és szövetséget kötött velük, azzal az ígérettel, hogy életben hagyja őket. A népközösség vezetői pedig megesküdtek erre. 16 Három nappal azután, hogy szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy a közelből valók, sőt közöttük laknak. 17 Fölkerekedtek tehát Izráel fiai, és harmadnapra elérkeztek azoknak városaihoz. Ezek voltak a városaik: Gibeón, Kefírá, Beérót és Kirjat-Jeárim. 18 De nem koncolták fel őket Izráel fiai, mert a közösség vezetői megesküdtek nekik az ÚRra, Izráel Istenére. Emiatt zúgolódott az egész közösség a vezetők ellen. 19 De a vezetők mind azt mondták az egész közösségnek: Megesküdtünk nekik az ÚRra, Izráel Istenére. Nem bánthatjuk őket. 20 Azt csináljuk velük, hogy életben hagyjuk őket, és akkor nem ér bennünket az ÚR haragja az eskü miatt, amivel megesküdtünk nekik. 21 Azt mondták a vezetők, hogy életben maradhatnak, de legyenek az egész közösség favágói és vízhordói. Így határoztak róluk a vezetők. 22 Józsué pedig hívatta őket, és így beszélt hozzájuk: Miért csaltatok meg bennünket? Azt mondtátok, hogy nagyon messze laktok tőlünk, pedig köztünk laktok?! 23 Legyetek hát átkozottak! Ne fogyjanak ki közületek a szolgák, az Isten házának favágói és vízhordói! 24 Azok ezt felelték Józsuénak: Mivel tudomásukra jutott szolgáidnak, hogy Istenetek, az ÚR megígérte szolgájának, Mózesnek, hogy nektek adja az egész országot, és kipusztítja előletek az ország minden lakóját, nagyon féltettük tőletek az életünket, ezért tettünk így. 25 Most már a kezedben vagyunk, bánj velünk úgy, ahogyan jónak és helyesnek látod! 26 Józsué pedig így cselekedett velük: Megmentette őket Izráel fiainak a kezéből, és nem gyilkolták le őket. 27 Azon a napon Józsué elrendelte, hogy a közösségnek, valamint az ÚR oltárának a favágói és vízhordói legyenek azon a helyen, amelyet majd kiválaszt az ÚR. Így van ez ma is.

10.

1 Adónícedek, Jeruzsálem királya meghallotta, hogy Józsué elfoglalta Ajt, lakóit pedig teljesen kiirtotta, és hogy úgy tett Aj városával és királyával, ahogyan Jerikóval és királyával, és hogy Gibeón lakói békét kötöttek Izráellel, és így közöttük laknak. 2 Ezért nagyon megijedt, hiszen Gibeón nagy város volt, akárcsak egy királyi város, sőt nagyobb volt Ajnál, és csupa vitéz férfiak laktak benne. 3 Adónícedek, Jeruzsálem királya tehát ezt az üzenetet küldte Hóhámnak, Hebrón királyának, Pirámnak, Jarmút királyának, Jáfiának, Lákis királyának és Debírnek, Eglón királyának: 4 Jöjjetek hozzám, segítsetek nekem, és verjük meg Gibeónt, mert békét kötött Józsuéval és Izráel fiaival. 5 Erre összegyűlt, és felvonult az emóriak öt királya: Jeruzsálem királya, Hebrón királya, Jarmút királya, Lákis királya és Eglón királya, ők maguk és egész táboruk. Tábort ütöttek Gibeón alatt, és harcoltak ellene. 6 Akkor a gibeóniak ezt az üzenetet küldték Józsuénak a gilgáli táborba: Ne hagyd cserben szolgáidat! Gyere föl hozzánk gyorsan, és szabadíts meg! Segíts rajtunk, mert a hegyvidéken lakó emóriak királyai összefogtak ellenünk! 7 Erre fölvonult Józsué Gilgálból egész hadseregével, valamennyi vitéz harcosával. 8 Az ÚR ezt mondta Józsuénak: Ne félj tőlük, mert a kezedbe adom őket! Senki sem állhat meg közülük előtted. 9 Józsué hirtelen rájuk tört, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból. 10 Az ÚR megzavarta az ellenséget Izráel előtt, úgyhogy Izráel nagy vereséget mért rájuk Gibeónnál, üldözte őket a béthóróni hágó felé, és vágta őket egészen Azékáig és Makkédáig. 11 Amikor menekültek Izráel elől, az ÚR nagy jégesőt hullatott rájuk az égből a béthóróni lejtőn egészen Azékáig, és meghaltak. Többen haltak meg a jégesőtől, mint amennyit fegyverrel mészároltak le Izráel fiai. 12 Amikor az ÚR Izráel fiai kezébe adta az emóriakat, Józsué az ÚRhoz szólt, és ezt mondta Izráel jelenlétében: Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is hold, az Ajjálón-völgyben! 13 És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg ellenségein bosszút állt a nép. Meg van ez írva a Jásár könyvében. Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni egy teljes napig. 14 Nem volt ilyen nap sem azelőtt, sem azután, hogy emberi szóra így hallgatott volna az ÚR, mert az ÚR harcolt Izráelért. 15 Azután visszatért Józsué az egész Izráellel a gilgáli táborba. 16 Az az öt király pedig elmenekült, és elrejtőzött a makkédai barlangban. 17 De jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, akik a makkédai barlangban rejtőznek. 18 Józsué ezt mondta: Gördítsetek nagy köveket a barlang szájára, és rendeljetek oda embereket, hogy őrizzék őket. 19 Ti pedig ne álljatok meg, üldözzétek ellenségeiteket, vágjátok utócsapataikat, és ne engedjétek őket bejutni városaikba, mert kezetekbe adta őket Istenetek, az ÚR. 20 Józsué és Izráel fiai igen nagy csapást mértek rájuk, és szinte teljesen megsemmisítették őket. Csak azok maradtak meg közülük, akik elmenekültek, és bejutottak a megerősített városokba. 21 Ekkor visszatért az egész nép épségben Józsuéhoz a makkédai táborba. Senki se merte ezután fenyegetni Izráel fiait. 22 Akkor ezt mondta Józsué: Nyissátok ki a barlang száját, és hozzátok ide hozzám azt az öt királyt a barlangból! 23 Így cselekedtek. Odavitték hozzá a barlangból azt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebrón királyát, Jarmút királyát, Lákis királyát és Eglón királyát. 24 Miután odavitték ezeket a királyokat Józsuéhoz, magához hívatta Józsué az izráeli férfiakat mind, és azt mondta a harcosok vezéreinek, akik vele jártak: Jöjjetek ide, tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára! Azok odamentek, és rátették lábukat azok nyakára. 25 Ekkor azt mondta nekik Józsué: Ne féljetek, és ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak! Mert így tesz az ÚR minden ellenségetekkel, akikkel harcolni fogtok. 26 Azután levágta őket Józsué, megölte, és felakasztotta őket öt fára. Ott maradtak a fákon fölakasztva egészen estig. 27 Naplementekor Józsué parancsára levették őket a fákról, bedobták a barlangba, ahol rejtőzködtek, és nagy köveket raktak a barlang szájára. Ott vannak ezek még ma is. 28 Makkédát is elfoglalta Józsué azon a napon, és kardélre hányta királyával együtt. Kiirtotta őket, minden élőlényt, amely benne volt; senkit sem hagyott elmenekülni. Ugyanúgy bánt Makkéda királyával, ahogyan Jerikó királyával bánt. 29 Majd átvonult Józsué egész Izráellel Makkédából Libná alá, és harcolni kezdett Libná ellen. 30 Az ÚR ezt is Izráel kezébe adta királyával együtt. Kardélre hányta a benne levő élőlényeket mind; senkit sem hagyott elmenekülni. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával. 31 Libnából továbbvonult Józsué egész Izráellel Lákis alá, tábort ütött, és harcolni kezdett ellene. 32 Az ÚR Izráel kezébe adta Lákist, elfoglalták a második napon, és kardélre hányták a benne levő élőlényeket mind, egészen úgy, ahogyan Libnával tették. 33 Akkor fölvonult Hórám, Gézer királya, Lákis segítségére. De Józsué úgy megverte népével együtt, hogy senkit sem hagyott elmenekülni. 34 Lákisból továbbvonult Józsué egész Izráellel Eglón alá, tábort ütött, és harcolni kezdett ellene. 35 Elfoglalták még azon a napon, és kardélre hányták a benne levő élőlényeket mind. Kiirtotta azon a napon egészen úgy, ahogyan Lákissal tette. 36 Felvonult azután Józsué Eglónból egész Izráellel Hebrónba, és harcolni kezdtek ellene. 37 Elfoglalták azt meg a hozzátartozó városokat; királyát és az ott levő élőlényeket mind kardélre hányták. Senkit sem hagyott Józsué elmenekülni. Ugyanúgy bánt vele, mint Eglónnal, kiirtotta a benne levő élőlényeket mind. 38 Azután visszafordult Józsué az egész Izráellel Debír felé, és harcolni kezdett ellene. 39 Elfoglalta azt és királyát, meg a hozzátartozó városokat. Kardélre hányta, és kiirtotta az ott levő élőlényeket mind. Senkit sem hagyott elmenekülni. Úgy bánt Debírrel és királyával, ahogyan Hebrónnal vagy ahogyan Libnával és királyával bánt. 40 Így verte le Józsué az egész országot: a hegyvidéket és a Délvidéket, a Sefélá-alföldet és a dombvidéket és azok valamennyi királyát. Senkit sem hagyott elmenekülni, hanem kiirtott minden élőt, ahogyan megparancsolta Izráel Istene, az ÚR. 41 Leverte őket Józsué Kádés-Barneától Gázáig és Gósen egész földjét Gibeónig. 42 Mindezeket a királyokat és országukat egy hadjárattal foglalta el Józsué, mert Izráel Istene, az ÚR harcolt Izráelért. 43 Azután visszatért Józsué egész Izráellel a gilgáli táborba.

11.

1 Amikor meghallotta ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón királyához, Aksáf királyához, 2 és azokhoz a királyokhoz, akik az északi hegyvidéken laktak, meg a Kinnerettől délre levő síkságon, Sefélá-alföldön, meg a Dór mellett levő nyugati dombvonulaton; 3 a keleten és nyugaton lakó kánaániakhoz, az emóriakhoz, a hettitákhoz, a perizziekhez és jebúsziakhoz a hegyvidékre és a Hermón alatt lakó hivviekhez Micpá földjére. 4 Ezek kivonultak egész táborukkal. Annyi volt a nép, mint a tenger partján a homok; ló és harci kocsi is igen sok volt. 5 Mindezek a királyok egyesültek, és amikor megérkeztek, közösen ütöttek tábort a Méróm vizénél, hogy harcoljanak Izráel ellen. 6 Akkor ezt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Izráelnek adom mindnyájukat halálra sebezve. Vágd át lovaik inát, és gyújtsd fel harci kocsijaikat! 7 Józsué hirtelen rájuk tört egész hadseregével a Méróm vizénél, és megtámadta őket. 8 Az ÚR pedig Izráel kezébe adta őket. Megverték, és üldözték őket Szídón-Rabbáig és Miszrefót-Májimig, és a Micpe-völgyig kelet felé. Megverték őket, senkit sem hagytak elmenekülni. 9 Úgy tett velük Józsué, ahogyan meghagyta neki az ÚR: Lovaik inát átvágatta, harci kocsijaikat pedig fölgyújtotta. 10 Akkor visszafordult Józsué, elfoglalta Hácórt, királyát pedig megölte karddal. Mindezeknek a királyságoknak Hácór volt azelőtt a fővárosa. 11 Kardélre hányta, kiirtotta a benne levő élőlényeket mind, nem maradt meg egyetlen élő sem; Hácórt pedig fölperzselte. 12 Ezeknek a királyoknak minden városát elfoglalta Józsué királyaikkal együtt, és kardélre hányta, kiirtotta őket, ahogyan Mózes, az ÚR szolgája parancsolta neki. 13 De a halmokon álló városokat nem perzselte föl Izráel, egyedül csak Hácórt perzselte fel Józsué. 14 Ezeknek a városoknak minden zsákmánya és állata Izráel fiainak zsákmánya lett. Csak az embereket hányták kardélre, amíg mindenkit ki nem pusztítottak. Nem hagytak meg egy lelket sem. 15 Ahogyan az ÚR megparancsolta szolgájának, Mózesnek, úgy parancsolta meg Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué. Semmiben sem tért el attól, amit az ÚR Mózesnek parancsolt. 16 Így foglalta el Józsué azt az egész országot: A hegyvidéket, az egész Délvidéket és Gósen egész földjét, a Sefélá-alföldet és a síkságot, Izráel hegyvidékét és alföldjét, 17 a Kopaszhegytől, amely Széír irányában emelkedik, Baal-Gádig, mely a Libánon völgyében a Hermón-hegy lábánál fekszik. Összes királyukat elfogta, levágta, megölte. 18 Hosszú ideig viselt háborút Józsué ezek ellen a királyok ellen. 19 Egyetlen város sem köthetett békét Izráel fiaival, csak a Gibeónban lakó hivviek. Mindent harcban foglaltak el. 20 Mert az ÚR megkeményítette a szívüket, hogy harcoljanak Izráel ellen. Ezért Izráel kiirtotta őket, nem volt irgalom számukra, hanem kipusztították őket, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek. 21 Abban az időben elment Józsué, és kipusztította az anákokat a hegyvidékről, Hebrónból, Debirből, Anábból, Júda egész hegységéből és Izráel egész hegységéből. Városaikkal együtt kiirtotta őket Józsué. 22 Nem maradtak anákok Izráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak meg. 23 Így foglalta el Józsué az egész országot, egészen úgy, ahogyan az ÚR megígérte Mózesnek. Józsué pedig átadta azt Izráelnek, hogy birtokolják, mindegyik törzs a maga részét. És béke lett az országban a háború után.

12.

1 Az országnak a királyai, akiket Izráel fiai levertek, földjüket pedig birtokba vették a Jordánon túl napkeletre, az Arnón medrétől a Hermón-hegyig és a síkság egész keleti részét, ezek voltak: 2 A Hesbónban lakó Szíhón, az emóriak királya uralkodott Aróértől, amely az Arnón patak partján, a patak középső szakaszánál volt, Gileád területének felén a Jabbók patakig, az ammóniak határáig, 3 meg a síkságon a Kinneret-tenger keleti széléig, és a síkság tengerének, vagyis a Sós-tengernek a keleti széléig, Bét-Jesimót irányában, dél felé pedig a Piszga lejtőjéig. 4 A refáiak maradékából való Ógnak, Básán királyának, aki Astárótban és Edreiben lakott, ez volt a területe: 5 a Hermón hegységen és Szalkában uralkodott, meg az egész Básánon, a gesúriak és maakábeliek határáig, meg Gileád területének a felén, Szíhónnak, Hesbón királyának a határáig. 6 Mózes, az ÚR szolgája és Izráel fiai verték le őket. Azután Mózes, az ÚR szolgája, a rúbenieknek és gádiaknak, meg Manassé törzse felének adta azt birtokul. 7 Ezek annak az országnak a királyai, akiket Józsué és Izráel fiai a Jordánon túl nyugat felé vertek le, a Libánon völgyében fekvő Baal-Gádtól a Széír irányában emelkedő Kopaszhegyig. Izráel törzseinek adta ezt Józsué birtokul, mindegyiknek a maga részét; 8 a hegyvidéken és a Sefélá-alföldön, a síkságon és a dombvidéken, a pusztában és a Délvidéken a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak területét: 9 Jerikó királya: egy, Aj királya Bétel mellett: egy, 10 Jeruzsálem királya: egy, Hebrón királya: egy, 11 Jarmút királya: egy, Lákis királya: egy, 12 Eglón királya: egy, Gézer királya: egy, 13 Debir királya: egy, Geder királya: egy, 14 Hormá királya: egy, Arád királya: egy, 15 Libná királya: egy, Adullám királya: egy, 16 Makkéda királya: egy, Bétel királya: egy, 17 Tappúah királya: egy, Héfer királya: egy, 18 Afék királya: egy, Sárón királya: egy, 19 Mádón királya: egy, Hácór királya: egy, 20 Simrón-Meróón királya: egy, Aksáf királya: egy, 21 Taanak királya: egy, Megiddó királya: egy, 22 Kedes királya: egy, a karmeli Jokneám királya: egy, 23 a dóri dombvonulaton levő Dór királya: egy, a gilgáli Gójim királya: egy, 24 Tirca királya: egy. Összesen harmincegy király.

13.

1 Amikor Józsué megöregedett, és megvénült, ezt mondta neki az ÚR: Te megöregedtél, megvénültél, pedig még igen sok birtokba veendő maradt az országban. 2 Ez van még hátra az országból: a filiszteusok egész területe és a gesúriaké mind; 3 az Egyiptomtól keletre fekvő terület, Sihórtól észak felé a kánaániakhoz tartozó Ekrón határáig; a filiszteusok öt fejedelme: a gázai, asdódi, askelóni, gáti és ekróni; továbbá az avviak; 4 délen a kánaániak egész földje és a szidóni Meárá egészen Afékig, az emóriak határáig. 5 Azután a gebaliak földje és keleten az egész Libánon, a Hermón hegység lábánál fekvő Baal-Gádtól egészen a hamáti útig; 6 a hegység egész lakossága a Libánontól Miszrefót-Majimig, az összes szidóni. Én magam űzöm ki őket Izráel fiai elől. Oszd csak ki sorsvetéssel Izráelnek örökségül, ahogyan megparancsoltam neked. 7 Most azért oszd el ezt a földet örökségül a kilenc törzs és Manassé fél törzse között. 8 Ugyanakkor a rúbeniek és gádiak is megkapták örökségüket, amit Mózes adott nekik a Jordánon túl keleten. Úgy osztották fel, ahogyan Mózes, az ÚR szolgája adta nekik: 9 Aróértól fogva, amely az Arnón patak partján van, a várost a patak középső folyásánál és Médebának egész fennsíkját Dibónig, 10 meg az emóriak királyának, a Hesbónban uralkodó Szíhónnak összes városát az ammóniak határáig; 11 Gileádot, meg a gesúriak és maakátiak területét, az egész Hermón-hegységet és az egész Básánt Szalkáig; 12 Básánban Óg egész királyságát, aki Astárótban és Edreiben uralkodott. ő maradt meg a refáiak utódai közül, akiket Mózes vert le, és űzött el. 13 De Izráel fiai nem űzték ki a gesúriakat és maakátiakat, ezért Gesúr és Maakát lakói ott vannak Izráel között még ma is. 14 Csak Lévi törzsének nem adott örökséget: Izráel Istenének, az ÚRnak tűzáldozatait kapta örökségül az ígéret szerint. 15 Rúben fiai törzsének ezt adta Mózes nemzetségenként. 16 Övék lett a következő terület: Aróértól fogva, amely az Arnón patak partján van, maga a város a patak középső folyásánál és Médebának egész fennsíkja, 17 Hesbón és a hozzátartozó városok a fennsíkon, Díbón, Bámót-Baal és Bét-Baal-Meón, 18 Jahcá, Kedémót, és Méfaat, 19 Kirjátaim, Szibmá és Ceret-Hassahar a völgyből kiemelkedő hegyen, 20 továbbá Bét-Peór, a Piszga dombvidéke és Bét-Hajjesímót. 21 A fennsík összes városa és az emóriak királyának, a Hesbónban uralkodó Szíhónnak egész királysága. őt is megverte Mózes meg Midján fejedelmeit: Evít és Rekemet, Cúrt és Húrt is, meg Rebát, a Szíhónnak alárendelt vezéreket, akik az országban laktak. 22 Bálámot, Beór fiát, a jóst is fegyverrel ölték meg Izráel fiai a többi lemészároltakkal együtt. 23 Rúben fiainak területe tehát a Jordán és vidéke lett. Ez Rúben fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. 24 Gád törzsének, Gád fiainak is Mózes adott örökséget nemzetségenként. 25 Ez a terület jutott nekik: Jazér és Gileád összes városa és az ammóniak országának fele Aróérig, amely Rabbával szemben van, 26 azután Hesbóntól Rámat-Hammicpéig és Betónímig, meg Mahanaimtól Lódebár határáig. 27 A völgyben pedig Bét-Hárám, Bét-Nimrá, Szukkót és Cáfón, ami megmaradt Hesbón királyának, Szíhónnak a királyságából. Tehát a Jordán és vidéke, a Kinneret-tenger végéig a Jordánon túl keleten, 28 ez Gád fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. 29 Manassé törzse felének is Mózes adott örökséget. Ez jutott a Manassé fiai törzse felének nemzetségenként: 30 az ő területük lett Mahanaimtól kezdve az egész Básán, Ógnak, Básán királyának az egész királysága és Jáírnak összes faluja, amely Básánban van, hatvan város. 31 Továbbá Gileád fele és Astárót meg Edrei, Óg királyságának a városai Básánban. Ez jutott a Manassétól származó Mákír fiainak, Mákír fiai felének, nemzetségenként. 32 Ezeket adta Mózes örökségül Móáb mezőségén, a Jordánon túl, Jerikótól keletre. 33 Lévi törzsének azonban nem adott Mózes örökséget. Maga az ÚR, Izráel Istene az ő öröksége, ahogyan megígérte neki.

14.

1 Ez lett Izráel fiainak az öröksége Kánaán földjén. Eleázár pap és Józsué, Nún fia meg a törzsek családfői adták örökségül Izráel fiainak. 2 Sorsolással osztották ki a kilenc és fél törzs örökségét, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózes által. 3 Mert két és fél törzsnek még Mózes adott örökséget a Jordánon túl. Viszont a lévitáknak nem adott örökséget közöttük. 4 Mivel József fiaiból két törzs lett, Manassé és Efraim, ezért a lévitáknak nem adtak osztályrészt az országban, hanem lakóhelyül városokat, az azokhoz tartozó legelőket pedig jószáguk és javaik részére. 5 Úgy tettek Izráel fiai, és úgy osztották fel a földet, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek. 6 Júda fiai Gilgálban Józsué elé járultak, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, hogy mit mondott az ÚR Mózesnek, az Isten emberének rólam és rólad Kádés-Barneában. 7 Negyven esztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az ÚR szolgája Kádés-Barneából, hogy kémkedjem ebben az országban. Én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött. 8 Társaim azonban, akik velem együtt jöttek, megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem Istenemet, az URat. 9 Azon a napon így esküdött meg Mózes: Bizony, a te örökséged lesz és a te fiaidé mindörökké az a föld, amelyre lábad lépett, mivel teljes mértékben követted az én Istenemet, az URat. 10 Mostanáig életben tartott engem az ÚR, ahogyan megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az ÚR Mózesnek, amikor a pusztában járt Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. 11 Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. 12 Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az ÚR azon a napon, hiszen te is hallottad akkor, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Talán velem lesz az ÚR, és kiűzöm őket, ahogyan megígérte az ÚR! 13 Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának. 14 Ezért lett Hebrón a kenizzi Kálébnak, Jefunne fiának az öröksége mind a mai napig, mert teljes mértékben követte az URat, Izráel Istenét. 15 Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. Arba volt a legnagyobb ember az anákok között. Azután béke lett az országban, nem volt háború.

15.

1 Ez jutott sorsolással Júda fiai törzsének nemzetségenként: Edóm határánál a Cin-puszta, Témán szélétől a Délvidék felé. 2 Déli határuk a Sós-tenger végétől, a Délvidékre néző tengeröböltől indul ki, 3 és délen az Akrabbím-hágó felé halad, majd átmegy Cin felé, azután fölmegy délről Kádés-Barneához. Áthalad Hecrónon, fölmegy Addár felé, és Karka felé kanyarodik. 4 Majd Acmón felé halad, kiér Egyiptom patakjáig, és a határ a tengernél végződik. Ez a déli határotok. 5 Kelet felé a Sós-tenger a határ a Jordán torkolatáig. Az északi határvonal a tengeröbölnél, a Jordán torkolatánál kezdődik, 6 és fölmegy a határ Bét-Hoglának, és északra Bét-Arábá mellett megy el. Azután fölmegy a határ a rúbeni Eben-Bóhanra. 7 Azután az Ákór-völgytől Debir felé megy föl a határ, és észak felé fordul Gilgálnál, amely a pataktól délre eső Adummím-hágóval szemben van. Azután a Semes-forrás mellett halad el a határ, és vége a Rógél-forrásnál van. 8 Innen fölmegy a határ a Ben-Hinnóm-völgynek a jebúszi hegyhát déli oldalánál, azaz Jeruzsálemnél. Majd fölmegy a határ a hegytetőre, amely a Hinnóm völgyével szemben van nyugatra, és a Refáim-völgy északi szélén van. 9 A hegycsúcsról lekanyarodik a határ a Mé-Neftóah forráshoz, és az efróni hegyvidék városaihoz ér ki. Majd lekanyarodik a határ Baalá, azaz Kirjat-Jeárim felé. 10 Baalától nyugatra fordul a határ a Széir hegység felé, áthalad a Jeárim-hegy, azaz a Keszálón északi oldalán. Innen lemegy Bét-Semesnek, és Timná felé halad. 11 Azután tovább megy a határ az ekróni hegyháttól északra, és Sikkárónnak kanyarodik a határ, azután átmegy a Baalá-hegy felé, és elér Jabneélhez, úgyhogy a határ a tengernél végződik. 12 A nyugati határ a Nagy-tenger partvidéke. Ez Júda fiainak a határa körös-körül nemzetségenként. 13 Kálébnak, Jefunne fiának is Júda fiai között adtak osztályrészt, ahogyan az ÚR megmondta Józsuénak: az anákok fővárosát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt. 14 Káléb kiűzte onnan Anák három fiát: Sésajt, Ahimant és Talmajt, Anák ivadékait. 15 Innen felvonult Debir lakói ellen. Debir neve azelőtt Kirjat-Széfer volt. 16 Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. 17 Otniél, Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, és így neki adta a lányát, Akszát feleségül. 18 Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? 19 Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! És neki adta Káléb a Felső-forrásokat, meg az Alsó-forrásokat. 20 Ez Júda fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: 21 Júda fiai törzsének legtávolabbi városai Edóm határánál a Délvidéken ezek lettek: Kabceél, Éder és Jágúr, 22 Kíná, Dímóná és Adádá, 23 Kedes, Hácór és Jitnán, 24 Zíf, Telem és Beálót, 25 Hácór-Hadattá és Kerijjót-Hecrón, azaz Hácór, 26 Amám, Sema és Móládá, 27 Hacar-Gaddá, Hesmón és Bét-Pelet, 28 Hacar-Súál, Beérseba és Bizjótjá, 29 Baalá, Ijjím és Ecem, 30 Eltólad, Keszíl és Hormá, 31 Ciklag, Madmanná és Szanszanná, 32 Lebáót, Silhím, Ain és Rimmón. Összesen huszonkilenc város falvaival együtt. 33 A Sefélá-alföldön: Estáól, Corá és Asná, 34 Zánóah, Én-Ganním, Tappúah és Énám, 35 Jarmút, Adullám, Szókó és Azéká, 36 Saaraim, Adítaim, Gedérá és Gedérótaim. Tizennégy város falvaival együtt. 37 Cenán, Hadásá és Migdal-Gád, 38 Dilán, Micpe és Jokteél, 39 Lákis, Bockat és Eglón, 40 Kabbón, Lahmász és Kitlís, 41 Gedérót, Bét-Dágón, Naamá és Makkédá. Tizenhat város falvaival együtt. 42 Libná, Eter és Ásán, 43 Jiftáh, Asná és Necíb, 44 Keílá, Akzíb és Márésá. Kilenc város falvaival együtt. 45 Ekrón, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal együtt. 46 Ekróntól a tengerig az egész terület Asdód mellett, az ott levő falvakkal együtt. 47 Asdód, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal; Gáza, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal egészen Egyiptom patakjáig, meg a Nagy-tenger partvidéke. 48 A hegyvidéken Sámír, Jattír és Szókó, 49 Danná és Kirjat-Szanná, azaz Debir, 50 Anáb, Estemó és Áním, 51 Gósen, Hólón és Giló. Tizenegy város falvaival együtt. 52 Arab, Dúmá és Esán, 53 Jánúm, Bét-Tappúah és Aféká, 54 Humtá, Kirjat-Arba, azaz Hebrón és Cíór. Kilenc város falvaival együtt. 55 Máón, Karmel, Zíf és Juttá, 56 Jizreel, Jokdeám és Zánóah, 57 Kain, Gibeá és Timná. Tíz város falvaival együtt. 58 Halhúl, Bét-Cúr és Gedór, 59 Maarát, Bét-Anót és Eltekón. Hat város falvaival együtt. 60 Kirjat-Baal, azaz Kirjat-Jeárím és Rabbá. Két város falvaival együtt. 61 A pusztában: Bét-Arábá, Middín és Szekáká, 62 Nibsán, Ír-Melah és Én-Gedi. Hat város falvaival együtt. 63 A jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit nem tudták kiűzni Júda fiai. Ezért laknak ott a jebúsziak Júda fiaival Jeruzsálemben még ma is.

16.

1 József fiainak jutott sorsolással a jerikói Jordántól, Jerikó vizeitől keletre a puszta, amely Jerikótól a hegységbe Bétel felé visz. 2 Azután továbbmegy a határ Bételtől Lúz felé, és átmegy az arkiak határára, Atárótig. 3 Majd lemegy a tenger felé a jaflétiak határához, az alsó Bét-Hórón vidékéig és Gézerig, és a tengernél végződik. 4 Megkapták örökségüket József fiai, Manassé és Efraim is. 5 Ez lett Efraim fiainak a határa nemzetségenként: Örökségük határa keleten Atrót-Addártól húzódik a felső Bét-Hórónig, 6 és eléri a határ a tengert. Északon Mikmetátnál kelet felé fordul a határ Taanat-Silónak, és átmegy azon Jánóahtól keletre. 7 Jánóahtól lemegy Atárótba és Naarába, érinti Jerikót, és kiér a Jordánhoz. 8 Tappúahtól nyugat felé megy a határ a Káná patakig, és a tengernél végződik. Ez Efraim fiai törzsének az öröksége nemzetségenként. 9 De Manassé fiai örökségéből is hasítottak ki városokat Efraim fiainak, mindegyik várost a falvaival együtt. 10 A Gézerben lakó kánaániakat azonban nem űzték ki. Ezért ott laknak a kánaániak Efraim között még ma is, de robotos szolgákká lettek.

17.

1 Megtörtént a sorsolás Manassé törzse számára is. Ez volt József elsőszülöttje. Mákírnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának, Gileád és Básán jutott, mert harcos ember volt. 2 Manassé többi fiának is jutott nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semídá fiainak. Ezek József fiának, Manassénak a férfi leszármazottai nemzetségenként. 3 De Celofhádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, Mákír unokája és így Manassé dédunokája volt, nem voltak fiai, csak leányai. Leányainak neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá volt. 4 Ezek odamentek Eleázár paphoz meg Józsuéhoz, Nún fiához meg a vezető emberekhez, és ezt mondták: Az ÚR megparancsolta Mózesnek, hogy testvéreink között nekünk is adjon örökséget. Adott is nekik örökséget az ÚR parancsa szerint apjuk testvérei között. 5 Így esett Manasséra tíz rész, a Jordánon túl levő Gileád és Básán földjén kívül. 6 Mert Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett. 7 Manassé határa Ásértól Mikmetát felé vonult Sikemtől keletre. Azután dél felé fordult a határ Én-Tappúah lakói felé. 8 Tappúah földje Manassénak jutott, de maga Tappúah, Manassé határán, Efraim fiaié lett. 9 Azután lefelé megy a határ a Káná patak felé a pataktól délre. Ezek a városok Efraimnak jutottak, bár Manassé városai között voltak. Manassé határa a pataktól északra volt, és a tengernél végződött. 10 A déli rész Efraimé, az északi rész Manasséé lett, határa pedig a tenger. Északon Ásért érinti, keleten pedig Issakárt. 11 Manassénak jutott Issakár és Ásér területén Bétseán a falvaival együtt, Jibleám a falvaival, Dór lakosai falvaikkal együtt, Éndór lakosai falvaikkal együtt, Taanak lakosai falvaikkal együtt, Megiddó lakosai falvaikkal együtt: a három dombvonulattal együtt. 12 De magukat a városokat nem tudták birtokba venni Manassé fiai, a kánaániaknak sikerült ott maradniuk azon a földön. 13 Amikor megerősödtek Izráel fiai, robotmunkára fogták a kánaániakat; elűzni azonban nem űzték el őket. 14 De József fiai így beszéltek Józsuéval: Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekünk? Hiszen a mi népünk nagy, mivel mindeddig megáldott minket az ÚR! 15 Józsué azt felelte nekik: Ha nagy a ti népetek, menjetek föl az erdőségbe, és irtsatok abból magatoknak a perizziek és refáiak földjén, ha szűk nektek Efraim hegyvidéke! 16 Erre azt mondták József fiai: Ez a hegyvidék nem elég nekünk, viszont a sík földön lakó kánaániaknak vas harci kocsijaik vannak: Bétseánban és falvaiban is, meg a Jezréel síkságán is. 17 Józsué azonban azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagy a ti népetek, és az erőtök is nagy, nemcsak ez az egy kisorsolt birtok jut nektek, 18 hanem egy egész hegyvidék jut nektek. Ha erdőség az, akkor irtsátok ki, és a tietek lesz egészen. Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak is, és ha erősek is.

18.

1 Izráel fiainak egész közössége összegyűlt Silóban. Ott helyezték el a kijelentés sátrát, miután meghódolt előttük az ország. 2 De maradt Izráel fiai között még hét törzs, amelyeknek nem osztottak örökséget. 3 Azért ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig késtek még elmenni és birtokba venni azt a földet, amelyet nektek adott atyáitok Istene, az ÚR? 4 Jelöljetek ki törzsenként három férfit, hogy elküldjem őket. Induljanak el, járják be az országot, készítsenek róla leírást örökségüknek megfelelően, majd jöjjenek el hozzám. 5 Azután osszák fel maguk között hét részre. Júda maradjon meg a maga területén délen, József háza is maradjon meg a maga területén északon. 6 Ti tehát készítsetek leírást arról a földről, a hét birtokrészről, és hozzátok ide hozzám, hogy kisorsoljam közöttetek Istenünknek, az ÚRnak színe előtt. 7 De a lévitáknak nincs birtokrésze köztetek, mert az ÚR papi szolgálata az ő örökségük. Gád, Rúben és a Manassé-törzs fele pedig már megkapta örökségét a Jordánon túl keleten, amit Mózes, az ÚR szolgája adott nekik. 8 El is indultak azok a férfiak, és elmentek. Amikor útra keltek, megparancsolta nekik Józsué, hogy készítsenek leírást az országról. Ezt mondta: Menjetek el, járjátok be az országot, és készítsetek róla leírást! Azután térjetek vissza hozzám, és én kisorsolom köztetek itt, Silóban, az ÚR színe előtt. 9 Elmentek tehát a férfiak, bejárták az országot, és egy könyvben leírást készítettek a városokról és a hét birtokrészről. Azután visszamentek Józsuéhoz a silói táborba. 10 Józsué pedig sorsot vetett nekik Silóban, az ÚR színe előtt, és felosztotta ott Józsué a földet Izráel fiai között; mindenki megkapta a maga részét. 11 A sorsolás először Benjámin fiainak törzsére, annak nemzetségeire esett. A sorsolásban nekik jutott terület Júda fiai és József fiai közé esett. 12 Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődik, majd fölmegy a határ a jerikói hegyhátra északon; azután a hegyvidéken át megy nyugat felé, és Bét-Áven pusztájánál ér ki. 13 Onnan továbbmegy a határ Lúz felé, a lúzi, azaz bételi hegyháttól délre. Azután leszáll a határ Atrót-Addár felé a hegyvidéken, az alsó Bét-Hóróntól délre. 14 Majd elkanyarodik a határ, és a nyugati oldalon dél felé fordul; attól a hegytől délre, amely Bét-Hórónnal szemben van, és Kirjat-Baalnál, azaz Kirjat-Jeárimnál, Júda fiainak a városánál végződik. Ez a nyugati oldal. 15 A déli oldal Kirjat-Jeárim szélénél kezdődik. Elkezdődik a határ nyugaton, és elér a Mé-Neftóah-forráshoz. 16 Innen lemegy a határ annak a hegynek a lábához, amely a Ben-Hinnóm-völggyel szemben van a refáiak völgyétől északra. Azután lemegy a Hinnóm-völgybe, a jebúszi hegyhátra dél felé; lemegy a Rógél-forráshoz, 17 majd északnak kanyarodik, és elér Én-Semesig, ahonnan kiér Gelílótig, az Adummím hágójával szemben, és lemegy a rúbeni Eben-Bóhanra. 18 Azután átmegy a pusztasággal szemben levő hegyhátra észak felé, és lemegy a pusztaságba. 19 Majd átmegy a határ Bét-Hoglá hegyhátára észak felé, és a határ a Sós-tenger északi öblénél végződik, a Jordán déli végénél. Ez a déli határ. 20 A keleti oldalon a Jordán határolja. Ez Benjámin fiai örökségének a határa nemzetségeik körül. 21 Ezek Benjámin fiai törzsének a városai nemzetségeinek megfelelően: Jerikó, Bét-Hoglá és Émek-Kecíc. 22 Bét-Arábá, Cemáraim és Bétel, 23 Avvím, Párá és Ofrá, 24 Kefár-Ammóná, Ofní és Geba. Tizenkét város falvaival együtt. 25 Gibeón, Rámá és Beérót, 26 Micpe, Kefírá és Mócá, 27 Rekem, Jirpeél és Taralá, 28 Céla, Elef és Jebúsz, azaz Jeruzsálem; továbbá Gibat és Kirjat. Tizennégy város falvaival együtt. Ez Benjámin fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően.

19.

1 Másodszor Simeonra, Simeon fiainak törzsére esett a sors nemzetségenként. Az ő örökségük Júda fiainak az örökségén belül volt. 2 Örökségük lett Beérseba, Seba és Móládá, 3 Hacar-Súál, Bálá és Ecem, 4 Eltólad, Betúl és Hormá, 5 Ciklag, Bét-Markábót és Hacar-Szúszá, 6 Bét-Lebáót és Sárúhen. Tizenhárom város falvaival együtt. 7 Ain, Rimmón, Eter és Ásán. Négy város falvaival együtt. 8 Továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek körül a városok körül voltak Baalat-Beérig, a délvidéki Rámáig. Ez Simeon fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően. 9 Júda fiainak a részéből adtak Simeon fiainak örökséget, mert Júda fiainak az osztályrésze elég nagy volt ehhez. Ezért kaptak örökséget Simeon fiai azoknak az örökségén belül. 10 Harmadszor Zebulon fiaira, az ő nemzetségeikre esett a sors. Örökségük határa Szárídig ér. 11 Fölmegy a határuk nyugatnak Maralá felé, érinti Dabbesetet, és érinti azt a patakot, amely Jokneámmal szemben van. 12 Keleten Szárídtól keletre fordul Kiszlót-Tábór határán, azután Dobratnak megy, és fölmegy Jáfíáig. 13 Onnan továbbmegy keleti irányban Gát-Héfernek és Ét-Kácínnak, majd elér Rimmónig, amely Néá felé terül el. 14 Ezt megkerüli a határ Hannátóntól északra, és Jiftah-Él völgyében végződik. 15 Ott van még Kattát, Nahalál, Simrón, Jidalá és Betlehem. Tizenkét város falvaival együtt. 16 Ez Zebulon fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. 17 Negyedszer Issakárra esett a sors, Issakár fiaira, az ő nemzetségeikre. 18 Az ő területükön van Jezréel, Keszulót és Suném, 19 Hafáraim, Síón és Anáharat, 20 Rabbít, Kisjón és Ebec, 21 Remet, Én-Ganním, Én-Haddá és Bét-Paccéc. 22 Érinti a határ Tábórt, Sahacímát és Bétsemest, úgyhogy határuk a Jordánnál végződik. Tizenhat város falvaival együtt. 23 Ez Issakár fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: ezek a városok falvaikkal együtt. 24 Ötödször Ásér fiainak a törzsére, az ő nemzetségeikre esett a sors. 25 Az ő területükön van Helkat, Halí, Beten és Aksáf, 26 Alammelek, Amád és Misál. Nyugaton érinti a határ a Karmelt és a Libnát-patakot. 27 Innen kelet felé fordul Bét-Dágónnak, és érintkezik Zebulonnal és Jiftah-Él völgyével észak felé, érinti Bét-Émeket és Neíélt. Majd elér északon Kábúlig. 28 Innen Ebrón, Rehób, Hammón és Káná mellett egészen Szidón-Rabbáig húzódik. 29 Azután Rámá felé fordul a határ, egészen Tírusz erődített városáig. Majd Hószának fordul a határ, és a vége a tengernél van Hebeltől, Akzíbig. 30 Ott van még Ummá, Afík és Rehób. Huszonkét város falvaival együtt. 31 Ez Ásér fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. 32 Hatodszor Naftáli fiaira esett a sors; Naftáli fiaira, az ő nemzetségeikre. 33 Az ő határuk Héleftől, a caananními tölgyfától Adámí-Nekeben és Jabneélen át Lakkúmig terjed, és a Jordánig ér el. 34 Azután nyugat felé Aznót-Tábórnak fordul a határ, és onnan elér Húkókig. Délen Zebulonnal érintkezik, nyugaton meg Ásérral érintkezik. Keleten pedig a Jordánnal. 35 A megerősített városok ezek: Ciddím, Cér, Hammat, Rakkat és Kinneret, 36 Adámá, Rámá és Hácór, 37 Kedes, Edrei és Én-Hácór, 38 Jirón, Migdal-Él, Horém, Bét-Anát és Bétsemes: tizenkilenc város falvaival együtt. 39 Ez lett Naftáli fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. 40 Hetedszer Dán fiainak törzsére esett a sors, az ő nemzetségeikre. 41 Az ő örökségük területén van Corá, Estáól és Ír-Semes, 42 Saalabbin, Ajjálón és Jitlá, 43 Élón, Timnátá és Ekrón, 44 Elteké, Gibbetón és Baalat, 45 Jehud, Bené-Berak és Gat-Rimmón, 46 Mé-Jarkón és Rakkón, a Jáfó előtt levő területtel együtt. 47 De Dán fiai elvesztették területüket. Ezért felvonultak Dán fiai, és megtámadták Lesemet. Elfoglalták azt, és kardélre hányták, birtokba vették, és letelepedtek benne. Azután elnevezték Lesemet Dánnak, ősatyjuknak, Dánnak a nevéről. 48 Ez Dán fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: ezek a városok falvaikkal együtt. 49 Amikor befejezték az örökségosztást az ország területén, akkor örökséget adtak Izráel fiai maguk között Józsuénak, Nún fiának is. 50 Az ÚR parancsa szerint adták neki azt a várost, amelyet kért: Timnat-Szerahot, az Efraim hegyvidékén. Felépítette a várost, és abban lakott. 51 Ezeket a területeket osztotta ki örökségül Eleázár pap meg Józsué, Nún fia és az izráeli törzsek családfői sorsvetéssel Silóban, az ÚR színe előtt, a kijelentés sátrának a bejáratánál. Így fejezték be az ország felosztását.

20.

1 Ezután így szólt az ÚR Józsuéhoz: 2 Mondd ezt Izráel fiainak: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes által beszéltem nektek; 3 hadd meneküljön oda a gyilkos, aki véletlenül és akaratán kívül ölt meg valakit. Legyenek azok menedékhelyeitek az elől, aki vérbosszút akar állni. 4 Ha valaki egy ilyen városba menekül, álljon meg a városkapu bejáratánál, beszélje el ügyét a város véneinek füle hallatára. Azok pedig fogadják be maguk közé a városba, adjanak neki helyet, és lakjék köztük. 5 Ha azután üldözi őt a vérbosszuló, ne szolgáltassák ki neki a gyilkost, mert akaratán kívül ölte meg embertársát, hiszen nem gyűlölte őt azelőtt. 6 Lakjék abban a városban mindaddig, amíg a közösség elé nem áll ítélethozatalra, vagy amíg meg nem hal az a főpap, aki abban az időben lesz szolgálatban. Akkor ismét visszatérhet a gyilkos a maga városába és házába; abba a városba, amelyből elmenekült. 7 Így különítették el Kedest Galileában, Naftáli hegyvidékén, Sikemet Efraim hegyvidékén és Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt a Júda hegyvidékén. 8 A Jordánon túl, Jerikótól keletre, kijelölték Becert Rúben törzséből a pusztában, a fennsíkon, Rámótot Gileádban Gád törzséből és Gólánt Básánban Manassé törzséből. 9 Ezek lettek a kijelölt városok Izráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények számára, hogy oda menekülhessen mindenki, aki véletlenül öl meg valakit, és ne haljon meg a vérbosszuló kezétől, amíg a közösség elé nem áll.

21.

1 Azután odamentek a léviták családfői Eleázár paphoz és Józsuéhoz, Nún fiához meg az izráeli törzsek családfőihez, 2 és így szóltak hozzájuk Silóban, Kánaán földjén: Az ÚR megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk városokat lakóhelyül és legelőket állatainknak. 3 Izráel fiai tehát ezeket a városokat adták a lévitáknak a maguk örökségéből a legelőkkel együtt az ÚR parancsa szerint: 4 Amikor a kehátiak nemzetségeire esett a sors, a léviták között Áron pap fiainak tizenhárom város jutott sorsolással Júda törzséből, Simeon törzséből és Benjámin törzséből. 5 Kehát többi fiának pedig tíz város jutott sorsolással Efraim törzse nemzetségeiből, Dán törzséből és Manassé törzse egyik feléből. 6 Gérsón fiainak tizenhárom város jutott sorsolással Issakár törzse nemzetségeiből, Ásér törzséből, Naftáli törzséből és Manassé törzse másik feléből Básánban. 7 Merári fiai nemzetségeinek tizenkét város jutott Rúben törzséből, Gád törzséből és Zebulon törzséből. 8 Izráel fiai tehát a lévitáknak adták ezeket a városokat legelőikkel együtt sorsolással, ahogyan Mózes által megparancsolta az ÚR. 9 Júda fiainak a törzséből és Simeon fiainak a törzséből név szerint a következő városokat adták oda: 10 A Lévi fiai közül, a Kehát nemzetségéből származó Áron fiainak, mert rájuk esett először a sors, 11 nekik adták Anák atyjának városát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt a Júda hegyvidékén a körülötte levő legelőkkel együtt. 12 De a város mezejét és falvait Kálébnak, Jefunne fiának adták birtokul. 13 Áron pap fiainak adták a gyilkosok menedékvárosát, Hebrónt legelőjével együtt, Libnát legelőjével együtt, 14 Jattírt legelőjével együtt, Estemóát legelőjével együtt, 15 Hólónt legelőjével együtt, Debirt legelőjével együtt, 16 Aint legelőjével együtt, Juttát legelőjével együtt és Bétsemest legelőjével együtt: kilenc várost ebből a két törzsből. 17 Benjámin törzséből pedig Gibeónt legelőjével együtt, Gebát legelőjével együtt, 18 Anátótot legelőjével együtt és Almónt legelőjével együtt: négy várost. 19 Áron fiainak, a papoknak összesen tizenhárom város jutott a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. 20 A Kehát fiai nemzetségeihez tartozó léviták közül Kehát többi fiának ezek a városok jutottak sorsolással Efraim törzséből: 21 Nekik adták az Efraim hegyvidékén a gyilkosok menedékvárosát, Sikemet legelőjével együtt, továbbá Gézert legelőjével együtt, 22 Kibcaimot legelőjével együtt és Bét-Hórónt legelőjével együtt: négy várost. 23 Dán törzséből Eltekét legelőjével együtt, Gibbetónt legelőjével együtt, 24 Ajjálónt legelőjével együtt, és Gat-Rimmónt legelőjével együtt: négy várost. 25 Manassé törzse egyik feléből Taanakot legelőjével együtt és Gat-Rimmónt legelőjével együtt: két várost. 26 Kehát fiai többi nemzetségének öszszesen tíz város jutott a legelőkkel együtt. 27 A léviták nemzetségei közül Gérsón fiainak adták Manassé törzse másik feléből a gyilkosok menedékvárosát, Gólánt Básánban legelőjével együtt és Beesterát legelőjével együtt: két várost. 28 Issakár törzséből Kisjónt legelőjével együtt, Dobratot legelőjével együtt, 29 Jarmútot legelőjével együtt és Én-Gannímot legelőjével együtt: négy várost. 30 Ásér törzséből Misált legelőjével együtt, Abdónt legelőjével együtt, 31 Helkatot legelőjével együtt és Rehóbot legelőjével együtt: négy várost. 32 Naftáli törzséből Galileában a gyilkosok menedékvárosát, Kedest legelőjével együtt, Hammót-Dórt legelőjével együtt és Kartánt legelőjével együtt: három várost. 33 A gérsóni nemzetségeknek összesen tizenhárom város jutott a legelőkkel együtt. 34 A többi lévitának, Merári fiai nemzetségeinek adták Zebulon törzséből Jokneámot legelőjével együtt, Kartát legelőjével együtt, 35 Dimnát legelőjével együtt és Nahalált legelőjével együtt: négy várost. 36 Rúben törzséből Becert legelőjével együtt, Jahcát legelőjével együtt, 37 Kedémótot legelőjével együtt és Méfáatot legelőjével együtt: négy várost. 38 Gád törzséből Gileádban a gyilkosok menedékvárosát, Rámótot legelőjével együtt, Mahanaimot legelőjével együtt, 39 Hesbónt legelőjével együtt és Jazért legelőjével együtt: összesen négy várost. 40 A léviták többi nemzetségei közül Merári fiai nemzetségeinek jutott sorsolással tizenkét város. 41 A lévitáknak tehát összesen negyvennyolc város jutott a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt Izráel fiai birtokaiból. 42 Ezekhez a városokhoz városonként legelő is tartozott körös-körül. Így volt mindegyik városnál. 43 Így adta oda az ÚR Izráelnek az egész országot, amelyről esküvel ígérte, hogy atyáiknak adja. Birtokba is vették, és letelepedtek benne. 44 Nyugalmat is adott nekik az ÚR mindenfelől, pontosan úgy, ahogyan esküvel ígérte atyáiknak. Senki sem tudott megállni velük szemben ellenségeik közül. Minden ellenségüket kezükbe adta az ÚR. 45 Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az ÚR Izráel házának tett. Mind beteljesedett.

22.

1 Akkor összehívatta Józsué a rúbenieket, gádiakat és Manassé törzse felét, 2 és ezt mondta nekik: Megőriztétek mindazt, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek, és hallgattatok a szavamra, pontosan úgy, ahogyan megparancsoltam nektek. 3 Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn át mind a mai napig, hanem hűségesen megtartottátok Isteneteknek, az ÚRnak parancsát. 4 Most már nyugalmat adott Istenetek, az ÚR, testvéreiteknek, ahogyan megígérte nekik. Azért most menjetek vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet nektek adott birtokul Mózes, az ÚR szolgája a Jordánon túl. 5 Csak nagyon vigyázzatok arra, hogy megtartsátok azt a parancsot és törvényt, amelyet Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek: Szeressétek Isteneteket, az URat, és mindenben az ő útjain járjatok; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljátok teljes szívvel és teljes lélekkel! 6 Azután megáldotta és elbocsátotta őket Józsué. ők pedig elmentek sátraikba. 7 Manassé törzse egyik felének Mózes adott örökséget Básánban. A másik felének pedig Józsué adott testvéreik között a Jordánon innen, a nyugati oldalon. Ezeket is elbocsátotta Józsué a sátraikba, és megáldotta őket. 8 Ezt mondta nekik: Menjetek vissza sátraitokba sok szerzeményetekkel: igen sok jószággal, ezüsttel és arannyal, rézzel és vassal, meg igen sok ruhával. De osszátok meg testvéreitekkel az ellenségtől szerzett zsákmányt! 9 Akkor megfordultak, és eltávoztak Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének fele Izráel fiaitól a Kánaán földjén levő Silóból, elmentek Gileád földjére, arra a földre, amelyet birtokba vettek az ÚRnak Mózes által adott parancsa szerint. 10 Amikor Gelílótba értek, amely Kánaán földjén a Jordán mellett van, oltárt építettek ott, a Jordán mellett Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele; egy feltűnően nagy oltárt. 11 Izráel fiai azonban meghallották, hogy oltárt építettek Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele Kánaán földjének a szélén, a Jordán mellett, Gelílótnál az izráeli oldalon. 12 Amikor ezt Izráel fiai meghallották, összegyűlt Izráel fiainak egész közössége Silóban, hogy hadat indítsanak ellenük. 13 Ekkor elküldték Izráel fiai Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé-törzs feléhez Gileád földjére Eleázár pap fiát, Fineást, 14 és vele együtt tíz vezető embert; nagycsaládonként egy-egy vezető embert Izráel valamennyi törzséből. Mindegyikük a maga nagycsaládjának a feje volt Izráel nemzetségei között. 15 Amikor megérkeztek Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé-törzs feléhez Gileád földjére, így beszéltek hozzájuk: 16 Ezt üzeni az ÚR egész közössége: Micsoda hűtlenséget követtetek el Izráel Istene ellen, hogy máris elfordultatok az ÚRtól? Ti most az ÚR ellen lázadtatok azzal, hogy oltárt építettetek magatoknak! 17 Nem elég, hogy Peór miatt bűnbe estünk, amelyből még meg sem tisztultunk máig sem, és amely miatt csapás érte az ÚR közösségét? 18 Ti meg máris elfordultatok az ÚRtól? Pedig ha ti ma fellázadtok az ÚR ellen, holnap ő Izráel egész közösségére fog haragudni. 19 Ha tisztátalan föld a ti birtokotok, jöjjetek át erre a földre, amely az ÚR birtoka: ahol az ÚR hajléka van, és legyen közöttünk a birtokotok. De az ÚR ellen ne lázadjatok fel, és ellenünk se lázadjatok azzal, hogy oltárt építetek magatoknak Istenünknek, az ÚRnak az oltárán kívül. 20 Amikor Ákán, Zerah fia hűtlenül bánt a kiirtásra rendelt dolgokkal, Izráel egész közösségére haragudott meg az ÚR, és nemcsak az az egy ember pusztult el a bűn miatt! 21 Ekkor megszólaltak Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele, és így szóltak Izráel nemzetségfőihez: 22 Tudja az ÚR, az erős Isten, az ÚR, az erős Isten, és tudja meg Izráel is, hogy lázadás, vagy az ÚR elleni hűtlenség-e ez?! Ha igen, úgy ne segítsen meg bennünket ezen a napon! 23 Maga az ÚR vizsgálja meg, hogy azért építettünk-e oltárt, hogy elforduljunk az ÚRtól, és égőáldozatot meg ételáldozatot áldozzunk, vagy békeáldozatot mutassunk be rajta! 24 Sőt inkább azért csináltuk ezt, mert attól tartunk, hogy holnap ezt mondják a ti fiaitok a mi fiainknak: Mit akartok ti az ÚRtól, Izráel Istenétől? 25 Hiszen a Jordánt határrá tette az ÚR köztünk és köztetek, Rúben fiai és Gád fiai; nincs nektek közötök az ÚRhoz! Így a ti fiaitok lesznek az okai annak, ha a mi fiaink nem félik majd az URat. 26 Azért ezt mondtuk: Fogjunk hozzá, és építsük meg ezt az oltárt, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra, 27 hanem hogy bizonyságul legyen köztünk és köztetek, meg az utánunk következő nemzedékek között arra, hogy mi az URat akarjuk tisztelni az ő színe előtt bemutatott égőáldozatainkkal, véresáldozatainkkal és békeáldozatainkkal. Ne mondhassák holnap a ti fiaitok a mi fiainknak: Nincs nektek közötök az ÚRhoz! 28 Azt mondtuk tehát: Ha ezt mondják nekünk vagy a jövő nemzedéknek, akkor azt feleljük: Nézzétek az ÚR oltárának a mását, amelyet atyáink készítettek, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra, hanem hogy bizonyságul legyen köztünk és köztetek. 29 Távol legyen tőlünk, hogy fellázadjunk az ÚR ellen, és elforduljunk ma az ÚRtól azzal, hogy égőáldozatra, ételáldozatra és véresáldozatra való oltárt építsünk Istenünknek, az ÚRnak az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt van. 30 Amikor meghallotta Fineás pap és a közösség vezető emberei, meg Izráel nemzetségfői, akik vele voltak, azokat a szavakat, amelyeket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fiai mondtak, tetszett nekik. 31 Ezért azt mondta Fineás, Eleázár pap fia Rúben fiainak, Gád fiainak és Manassé fiainak: Most már tudjuk, hogy köztünk van az ÚR, mert nem követtetek el ilyen módon hűtlenséget az ÚR ellen. Így hát megmentettétek Izráel fiait az ÚR kezétől. 32 Ezután visszatértek Fineás, Eleázár pap fia és a vezető emberek Rúben fiaitól és Gád fiaitól, Gileád földjéről Kánaán földjére, Izráel fiaihoz, és előadták nekik a dolgot. 33 Tetszett ez a dolog Izráel fiainak is, ezért áldották az Istent Izráel fiai. Nem gondoltak többé arra, hogy hadat indítsanak azok ellen és elpusztítsák azt a földet, ahol Rúben fiai és Gád fiai laktak. 34 Az oltárt pedig így nevezték Rúben fiai és Gád fiai: Bizonyság ez közöttünk, hogy az ÚR az Isten!

23.

1 Hosszú idő telt el azután, hogy az ÚR nyugalmat adott Izráelnek minden ellenségétől körös-körül. Józsué is megvénült, megöregedett. 2 Ekkor összehívta Józsué egész Izráelt, annak véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit, és ezt mondta nekik: Én megvénültem, megöregedtem. 3 Láttátok mindazt, amit Istenetek, az ÚR tett értetek ezekkel a népekkel, hiszen Istenetek, az ÚR harcolt értetek. 4 Látjátok, kisorsoltam törzseitek között az itt maradt népek birtokát, meg azokét a népekét is, amelyeket kiirtottam a Jordántól a nagy tengerig napnyugaton. 5 Istenetek, az ÚR maga szorítja és űzi ki őket előletek, hogy birtokba vegyétek földjüket, ahogyan megígérte nektek Istenetek, az ÚR. 6 Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek és megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! 7 Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak köztetek. Isteneiknek a nevét ne említsétek, ne esküdjetek rájuk, ne tiszteljétek őket, és ne boruljatok le előttük! 8 Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az ÚRhoz, ahogyan a mai napig tettétek! 9 Nagy és erős népeket űzött ki előletek az ÚR. Előttetek azonban senki sem állhatott meg mindmáig. 10 Egy közületek elűz ezret, mert Istenetek, az ÚR harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. 11 Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az URat! 12 Mert ha mégis elfordultok tőle, és ha ezeknek a népeknek a maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak köztetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük, ők meg veletek, 13 akkor tudjátok meg, hogy nem űzi ki többé Istenetek, az ÚR ezeket a népeket előletek. Sőt tőrré és csapdává lesznek számotokra, oldatokon ostorrá, szemetekben pedig tövisekké, míg ki nem pusztultok erről a jó földről, amelyet Istenetek, az ÚR adott nektek. 14 Én most már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekkel és teljes lelketekkel, hogy nem veszett el egyetlen szó sem azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az ÚR. Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem. 15 De ahogyan beteljesedett rajtatok mindaz az ígéret, amelyet Istenetek, az ÚR megígért nektek, úgy fogja beteljesíteni rajtatok az ÚR minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott Istenetek,az ÚR. 16 Ha megszegitek Isteneteknek, az ÚRnak a szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, ha elmentek, és más isteneket tiszteltek, és azok előtt borultok le, akkor föllángol majd ellenetek az ÚR haragja, és hamarosan kipusztultok erről a jó földről, amelyet nektek adott.

24.

1 Józsué összegyűjtötte Izráel minden törzsét Sikembe, egybehívta véneit, családfőit, bíróit és elöljáróit. Odaálltak Isten színe elé. 2 Ekkor azt mondta Józsué az egész népnek: Így szól az ÚR, Izráel Istene: A folyamon túl laktak régen atyáitok, Ábrahámnak és Náhórnak az apja, Táré, és más isteneket tiszteltek. 3 De kivettem atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról, és végigvezettem Kánaán egész földjén. Megszaporítottam utódait, Izsákot adtam neki, 4 Izsáknak pedig Jákóbot és Ézsaut adtam; Ézsaunak a Széír-hegységet adtam birtokul, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba. 5 Majd elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot; ezt vittem véghez közöttük. Azután kihoztalak benneteket. 6 Kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és eljutottatok a tengerig. De üldözték atyáitokat az egyiptomiak harci kocsikkal és lovasokkal a Vörös-tengerig. 7 Akkor az Úrhoz kiáltottak segítségért, és ő sötétséget bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk eresztette a tengert, és az elborította őket. Szemetekkel láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal. Azután a pusztában laktatok hosszú ideig. 8 Majd bevittelek benneteket az emóriak földjére, akik a Jordánon túl laktak, és azok harcoltak ellenetek. De a kezetekbe adtam őket, és birtokba vettétek a földjüket. őket pedig kipusztítottam előletek. 9 Azután fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, és harcolt Izráel ellen. Elküldött, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg benneteket. 10 Én azonban nem akartam meghallgatni Bálámot, hanem meg kellett áldania benneteket, és így kimentettelek benneteket a kezéből. 11 Azután átkeltetek a Jordánon, és elérkeztetek Jerikóhoz. Hadakoztak ellenetek Jerikó polgárai, az emóriak, a perizziek, a kánaániak, a hettiták, a girgásiak, a hivviek és a jebúsziak, de a kezetekbe adtam őket. 12 Rettenetes félelmet bocsátottam rájuk, és az futamította meg az emóriak két királyát, nem a te kardod és nem a te íjad. 13 Földet adtam nektek, amelyen nem ti dolgoztatok, városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis letelepedtetek bennük; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, mégis ti esztek róluk. 14 Most azért az URat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, meg Egyiptomban, és az URat szolgáljátok! 15 De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk! 16 Erre válaszolt a nép, és ezt mondta: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az URat, és más isteneket szolgáljunk! 17 A mi Istenünk az ÚR! ő hozott ki bennünket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és azokat a nagy jeleket tette szemünk láttára. Megőrzött bennünket minden úton, amelyen jártunk, és minden nép között, ahol átvonultunk. 18 Kiűzött előlünk az ÚR minden népet, az országban lakó emóriakat is. Mi is az URat akarjuk szolgálni. Bizony, ő a mi Istenünk! 19 Akkor Józsué ezt mondta a népnek: Nem tudjátok ti szolgálni az URat, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő, nem tűri el hitszegéseiteket és vétkeiteket! 20 Ha majd elhagyjátok az URat, és idegen isteneket szolgáltok, akkor ő újra meg újra csapást hoz rátok, és megsemmisít, ha addig jót tett is veletek. 21 A nép azonban ezt felelte Józsuénak: Nem! Mi az URat akarjuk szolgálni! 22 Ekkor így szólt Józsué a néphez: Magatok vagytok a tanúi annak, hogy ti választottátok az URat, hogy őt szolgáljátok. ők azt mondták: Tanúi vagyunk. 23 Most azért távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek köztetek vannak, és adjátok oda szíveteket az ÚRnak, Izráel Istenének! 24 A nép így felelt Józsuénak: Az URat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk. 25 Így kötött szövetséget Józsué azon a napon népe javára; rendelkezést és törvényt tárt elé Sikemben. 26 Azután beírta Józsué ezeket a dolgokat az Isten törvényének a könyvébe. Majd fogott egy nagy követ, és odaállította az alá a cserfa alá, amely az ÚR szent helyén volt. 27 És ezt mondta Józsué az egész népnek: Ez a kő lesz a tanúbizonyság ellenünk, mert ez hallotta az ÚRnak minden mondását, amikor beszélt velünk. Ez lesz a tanúbizonyság ellenetek, ha megtagadjátok Isteneteket! 28 Ezután elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe. 29 Történt pedig ezek után, hogy meghalt Józsué, Nún fia, az ÚR szolgája száztíz éves korában. 30 Eltemették örökségének a területén Timnat-Szerahban, az Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra. 31 Izráel az URat szolgálta Józsué egész idejében, és azoknak a véneknek egész idejében, akik túlélték Józsuét, és akik ismerték az ÚRnak minden tettét, amit Izráelért tett. 32 József holttestét, amelyet Egyiptomból hoztak magukkal Izráel fiai, Sikemben temették el, a mezőnek azon a részén, amelyet Jákób vett meg Hamórnak, Sikem atyjának fiaitól száz pénzért. Ez József fiainak az öröksége lett. 33 Meghalt Eleázár, Áron fia is, és eltemették fiának, Fineásnak a városában, Gibeában, amelyet az Efraim hegyvidékén adtak neki.