Az élet és az ember

Mi az, ami meglepi Istent, az ember magatartását illetőleg, és mi az, amit meg kell, tanuljunk: * Az a tény, hogy hamar megunják a gyerekkort, igyekeznek minél előbb felnőttek lenni, és amikor felnőttek arról álmodoznak, hogy jó lenne ismét gyerek lenni. * Az a tény, hogy a legtöbb ember arra használja fel élete első felét, hogy a másodikat nyomorúságossá tegye. * Az a tény, hogy elvesztik egészségüket pénzszerzés közben, majd elvesztik pénzüket keresvén az egészséget...
... olvasd tovább >>

Márk evangéliuma

1.

1 Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete, 2 amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: "Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; 3 kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" 4 Történt pedig, hogy János keresztelt a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. 5 Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke, kimentek a jeruzsálemiek is mind, és - amikor megvallották bűneiket - megkeresztelte őket a Jordán vizében. 6 János ruhája teveszőrből volt, derekán bőrövet viselt, sáskát evett, meg erdei mézet, 7 és ezt hirdette: "Utánam jön, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. 8 Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni." 9 Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názeretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. 10 És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek mint egy galamb; 11 a mennyből pedig hang hallatszott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." 12 A Lélek pedig azonnal kivitte a pusztába. 13 Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. 14 Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: 15 "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." 16 Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; 17 és így szólt hozzájuk Jézus: "Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket." 18 Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt. 19 Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban; 20 és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána. 21 Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton azonnal a zsinagógába ment, és tanított. 22 Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók. 23 Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel: 24 "Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje." 25 Jézus ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" 26 A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle. 27 Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: "Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és azok engedelmeskednek neki." 28 És gyorsan elterjedt Jézus híre mindenfelé, Galilea egész környékén. 29 Mindjárt ezután kimentek a zsinagógából, és Jézus elment Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. 30 Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak, 31 aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik. 32 Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; 33 az egész város összegyűlt az ajtó előtt. 34 Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték őt. 35 Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. 36 Simon és a vele levők azonban utána siettek, 37 és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: "Mindenki téged keres." 38 ő pedig ezt mondta nekik: "Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem." 39 És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket. 40 Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: "Ha akarod, meg tudsz tisztítani." 41 Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" 42 És azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult. 43 Jézus erélyesen rászólva azonnal elküldte, 44 és ezt mondta neki: "Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt - bizonyságul nekik!" 45 Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan városba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől.

2.

1 Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. 2 Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. 3 Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. 4 Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. 5 Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid." 6 Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: 7 "Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" 8 Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: "Miért tanakodtok így szívetekben? 9 Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!? 10 Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: 11 Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!" 12 Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Ilyet még sohasem láttunk!" 13 Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket. 14 Amikor továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az pedig felkelt és követte őt. 15 És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. 16 Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik. 17 Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." 18 János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és így szóltak hozzá: "Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?" 19 Jézus ezt mondta nekik: "Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. 20 De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. 21 Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna. 22 És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való." 23 És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. 24 A farizeusok így szóltak hozzá: "Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?" 25 Erre ő ezt kérdezte tőlük: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? 26 Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak." 27 Majd hozzátette Jézus: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; 28 tehát az Emberfia ura a szombatnak is."

3.

1 Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; 2 figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. 3 Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Állj ki középre!" 4 Hozzájuk pedig így szólt: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?" De azok hallgattak. 5 Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 6 A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele. 7 Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galileából; 8 valamint Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez. 9 Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. 10 Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse. 11 A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: "Te vagy az Isten Fia!" 12 ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét. 13 Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. 14 Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét, 15 és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket. 16 Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, 17 Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; 18 továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust, 19 Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt. 20 Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt. 21 Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van. 22 Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket. 23 Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: "Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? 24 Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; 25 és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg. 26 Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. 27 Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát." 28 "Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak, 29 de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké." 30 Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne. 31 Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. 32 Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!" 33 De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" 34 És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim. 35 Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."

4.

1 Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. 2 Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: 3 "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, 4 és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. 5 Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; 6 amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. 7 Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. 8 A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is." 9 Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" 10 Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. 11 Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; 12 hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak." 13 Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? 14 A magvető az igét veti. 15 Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. 16 Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, 17 de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. 18 Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, 19 de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. 20 Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz." 21 Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? 22 Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. 23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!" 24 Ezt is mondta nekik: "Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. 25 Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." 26 Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, 27 azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. 28 Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. 29 Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás." 30 Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? 31 Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, 32 miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak." 33 Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. 34 Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent. 35 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra." 36 Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. 37 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38 ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" 39 ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. 40 Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" 41 Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"

5.

1 Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. 2 Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, 3 akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki. 4 Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. 5 Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát. 6 Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, 7 és hangosan felkiáltott: "Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem!" 8 Jézus ugyanis ezt mondta neki: "Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!" 9 És megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így felelt: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." 10 És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 11 Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj, 12 ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: "Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!" 13 Megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe. 14 Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. 15 Amikor Jézus közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. 16 Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. 17 Ekkor kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból. 18 Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson. 19 ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: "Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled és hogyan könyörült meg rajtad." 20 Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus, amin azután mindenki csodálkozott. 21 Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt. 22 Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, 23 és esedezve kérte: "Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon." 24 Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte. 25 Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, 26 sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; 27 amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, 28 mert így gondolkodott: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok." 29 És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. 30 Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: "Ki érintette meg a ruhámat?" 31 Tanítványai így feleltek: "Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?" 32 Jézus erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. 33 Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. 34 ő pedig ezt mondta neki: "Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges." 35 Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: "Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?" 36 Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!" 37 És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. 38 Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, 39 bement, és így szólt hozzájuk: "Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." 40 Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41 Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: "Talitha kúmi!" - ami azt jelenti: "Leányka, neked mondom, ébredj fel!" 42 A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. 43 Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának.

6.

1 Jézus akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is. 2 Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: "Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? 3 Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?" És megbotránkoztak benne. 4 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában." 5 Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. 6 Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított. 7 Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, 8 és meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; 9 saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát. 10 Ezt is mondta nekik: "Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok egészen addig, amíg tovább nem mentek onnan. 11 Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük." 12 A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; 13 sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak. 14 Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve közismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne a csodatevő erők. 15 Mások meg azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta. 16 Amikor tehát Heródes ezt meghallotta, így szólt: "Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem." 17 Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és bilincseltette meg a börtönben; testvérének, Fülöp feleségének, Heródiásnak kedvéért, mivel feleségül vette őt, 18 és erre János ezt mondta neki: "Nem szabad együtt élned testvéred feleségével." 19 Heródiás ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni. De nem tehette, 20 mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember; ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. 21 Végülis eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek. 22 Ekkor magának Heródiásnak a leánya ment be táncolni. Megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: "Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked." 23 Meg is esküdött neki: "Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is." 24 A leány kiment, és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Az pedig ezt válaszolta: "Keresztelő János fejét." 25 A leány erre sietve bement a királyhoz, és azt mondta: "Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét." 26 Bár a király erre nagyon szomorú lett, mert esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani. 27 Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el a János fejét. 28 Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta anyjának. 29 Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték. 30 Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. 31 ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. 32 Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. 33 De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. 34 Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. 35 De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: "Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. 36 Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak." 37 ő azonban így válaszolt nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Mire ők ezt mondták neki: "Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?" 38 Jézus azonban megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Amikor megnézték, így szóltak: "Öt kenyerünk van, meg két halunk." 39 Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre. 40 Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. 41 Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. 42 Miután mind ettek, és jól is laktak, 43 összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. 44 Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak. 45 Ekkor Jézus azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 46 De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni. 47 Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. 48 Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük. 49 Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. 50 Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" 51 Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban. 52 Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt. 53 Ezek után a túlsó partra átkelve, Genezáretbe érkeztek és kikötöttek. 54 Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt, 55 és némelyek befutották az egész környéket; kezdték a betegeket ágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott. 56 Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meg is gyógyultak.

7.

1 Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, 2 és észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel étkezik. 3 A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz, 4 és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. 5 Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: "Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyományai szerint, és miért étkeznek tisztátalan kézzel?" 6 ő pedig ezt válaszolta nekik: "Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. 7 Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. 8 Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok." 9 Ezt is mondta nekik: "Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait. 10 Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. 11 Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, 12 akkor már nem engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért; 13 és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek." 14 Ismét odahívta a sokaságot és így szólt hozzájuk: "Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: 15 Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná." 16 ("Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!") 17 Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. 18 ő pedig így szólt hozzájuk: "Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, 19 mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?" Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, 20 de hozzátette: "Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. 21 Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, 22 házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. 23 Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert." 24 Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban, 25 mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult. 26 Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából. 27 Jézus így szólt az asszonyhoz: "Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." 28 Az pedig ezt válaszolta neki: "Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból." 29 Erre így szólt hozzá: "Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög." 30 Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle. 31 Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. 32 Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. 33 Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; 34 azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: "Effata, azaz: nyílj meg!" 35 És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. 36 Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték és 37 szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: "Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé."

8.

1 Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: 2 "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; 3 ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött." 4 Tanítványai így feleltek: "Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?" 5 Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" ők ezt válaszolták: "Hét." 6 Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. ők pedig a sokaság elé tették. 7 Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8 Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, 9 pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, 10 és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére. 11 Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt. 12 Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: "Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek." 13 Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra. 14 De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban. 15 Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!" 16 Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük. 17 Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? 18 Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? 19 Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Így feleltek: "Tizenkettőt." 20 "És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Ezt mondták: "Hetet." 21 Erre Jézus újra megkérdezte: "Még mindig nem értitek?" 22 Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. 23 ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: "Látsz-e valamit?" 24 Az felnézett, és így szólt: "Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." 25 Aztán Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. 26 Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: "Még a faluba se menj be!" 27 Jézus pedig elindult tanítványaival együtt Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: "Kinek mondanak engem az emberek?" 28 ők így feleltek: "Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül." 29 Jézus tovább kérdezte őket: "Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így válaszolt neki: "Te vagy a Krisztus." 30 Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek őróla. 31 És tanítani kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. 32 Jézus nyíltan beszélt erről a dologról. Péter ekkor magához vonva őt meg akarta dorgálni; 33 ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Pétert, és ezt mondta: "Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint." 34 Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. 35 Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. 36 Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37 Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? 38 Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."

9.

1 Azután így szólt hozzájuk: "Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal." 2 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. 3 Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön. 4 És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. 5 Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." 6 Mert nem tudta, mit mondjon, ugyanis annyira megrettentek. 7 De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!" 8 És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül. 9 Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, hanem csak akkor, amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. 10 Meg is jegyezték jól ezt az igét, de tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a halottak közül. 11 Ezért megkérdezték tőle: "Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?" 12 ő pedig így válaszolt: "Illés valóban előbb jön el és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? 13 De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla." 14 Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. 15 Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. 16 ő pedig megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?" 17 A sokaságból így felelt neki valaki: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; 18 és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." 19 Jézus így válaszolt nekik: "Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!" 20 Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. 21 Jézus megkérdezte a fiú apjától: "Mennyi ideje, hogy ő így van?" Mire ő ezt válaszolta: "Gyermekkora óta. 22 Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!" 23 Jézus ezt mondta neki: "Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz." 24 Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" 25 Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: "Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!" 26 Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. 27 Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. 28 Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" 29 ő pedig ezt mondta nekik: "Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal." 30 Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, 31 mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad. 32 ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni. 33 Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztatok útközben?" 34 ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb? 35 Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája." 36 És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd ezt mondta nekik: 37 "Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött." 38 János ezt mondta neki: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket." 39 Jézus azonban ezt mondta: "Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, 40 mert aki nincs ellenünk, az melletünk van. 41 Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma." 42 "Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják." 43 "Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre, 44 (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) 45 És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a gyehennára, 46 (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) 47 És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára, 48 ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el." 49 "Mert tűzzel sózatik meg mindenki. 50 Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással."

10.

1 Jézus onnan elindulva elment Júdea határába és Jordánontúlra; újra sokaság gyülekezet hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. 2 Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust. 3 ő azonban visszakérdezett: "Mit parancsolt nektek Mózes?" 4 Azok ezt mondták: "Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást." 5 Jézus erre így szólt hozzájuk: "Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, 6 mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. 7 Ezért elhagyja az ember apját és anyját, 8 és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. 9 Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza." 10 Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai. 11 ő ezt mondta nekik: "Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene; 12 és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el." 13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. 14 Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. 15 Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." 16 Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. 17 Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 18 Jézus így szólt hozzá: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. 19 Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat." 20 Az pedig ezt mondta neki: "Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva." 21 Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." 22 A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. 23 Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!" 24 A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni." 26 ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: "Akkor ki üdvözülhet?" 27 Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges." 28 Péter megszólalt, és ezt mondta neki: "Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk." 29 Jézus így szólt: "Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, 30 és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. 31 Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első." 32 Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: 33 "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, 34 kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad." 35 Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk." 36 Jézus megkérdezte tőlük: "Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?" 37 ők pedig ezt mondták neki: "Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején." 38 Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" 39 Mire ők így feleltek neki: "Meg tudjuk tenni." Jézus ekkor ezt mondta nekik: "Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, 40 de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett." 41 Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra. 42 De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. 43 De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; 44 és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. 45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." 46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. 47 Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" 48 Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" 49 Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" 50 ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 51 Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." 52 Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.

11.

1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt, 2 és így szólt hozzájuk: "Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide. 3 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? - mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi." 4 El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. 5 Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: "Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?" 6 ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket. 7 Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. 8 Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; 9 akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: "Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! 10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!" 11 Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. 12 Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, 13 és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. 14 Jézus megszólalt, és ezt mondta a fának: "Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé." A tanítványai is hallották ezt. 15 Azután Jeruzsálembe értek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, 16 és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon. 17 Azután így tanította őket: "Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek." 18 Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot. 19 Amikor azután este lett, kimentek a városon kívülre. 20 Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. 21 Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: "Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt." 22 Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben! 23 Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az. 24 Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. 25 És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. 26 (Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)" 27 Ismét bementek Jeruzsálembe. És miközben Jézus körüljárt a templomban, odamentek a főpapok, az írástudók és a vének, 28 és így szóltak hozzá: "Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?" 29 Jézus így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. 30 Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Erre válaszoljatok nekem." 31 Azok pedig így tanakodtak maguk között: "Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? 32 Vagy talán mondjuk azt: emberektől?" De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. 33 Ezért így feleltek Jézusnak: "Nem tudjuk." Jézus erre így szólt hozzájuk: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."

12.

1 Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. 2 Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. 3 De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. 4 Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták. 5 Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. 6 Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni. 7 A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! 8 Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. 9 Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt. 10 Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; 11 az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?" 12 Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek. 13 Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. 14 Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?" 15 ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: "Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem." 16 Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: "Kié ez a kép és ez a felirat?" ők pedig így feleltek: "A császáré." 17 Ekkor Jézus ezt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." És igen elcsodálkoztak rajta. 18 Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle: 19 "Mester, Mózes előírta nekünk, hogyha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. 20 Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot. 21 A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. Ugyanígy történt a harmadikkal is, 22 és a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. 23 A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt." 24 Jézus ezt mondta nekik: "Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? 25 Mert az emberek, amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyekben. 26 Arról pedig, hogy feltámadnak a halottak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene? 27 Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek." 28 Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?" 29 Jézus így válaszolt: "A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, 30 és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. 31 A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat." 32 Az írástudó ezt mondta neki: "Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; 33 és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál." 34 Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: "Nem vagy messze az Isten országától." És többé senki sem merte őt megkérdezni. 35 Amikor Jézus a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: "Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus a Dávid Fia? 36 Maga Dávid mondta ezt a Szentlélek által: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. 37 Ha tehát maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a Fia?" A nagy sokaság szívesen hallgatta őt. 38 Tanítás közben így szólt Jézus: "őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, 39 szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon; 40 felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet." 41 Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, 42 egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. 43 Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 44 Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."

13.

1 Amikor Jézus kifelé ment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: "Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!" 2 Jézus ezt mondta neki: "Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának." 3 Amikor azután az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András: 4 "Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?" 5 Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket. 6 Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - és sokakat megtévesztenek. 7 Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. 8 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek: a vajúdás kínjainak a kezdete mindez!" 9 "Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik. 10 Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. 11 Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. 12 Akkor testvér a testvérét, apa a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket okozzák, 13 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül." 14 "Amikor pedig meglátjátok a "pusztító utálatosságot" ott állni, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! - akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, 15 aki a ház tetején van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, 16 és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy a ruháját elhozza. 17 Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! 18 Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, 19 mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz; 20 és ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket ő kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat." 21 "Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! - vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek! 22 Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. 23 Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!" 24 "Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, 25 a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. 26 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel; 27 és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig." 28 "Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29 Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt. 30 Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. 31 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." 32 "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. 33 Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! 34 Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon. 35 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel: 36 nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket! 37 Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!"

14.

1 Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel; 2 mert ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében." 3 Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. 4 Egyesek bosszankodtak magukban: "Mire való a kenetnek ez a pazarlása? 5 Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani." És megharagudtak az asszonyra, 6 de Jézus ezt mondta: "Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, 7 mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. 8 Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. 9 Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére." 10 Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. 11 Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelő pillanatban. 12 A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?" 13 Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: "Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, 14 és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát? 15 ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát." 16 Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba; itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. 17 Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel; 18 és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: "Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem." 19 Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: "Talán én?" 20 Mire ő ezt mondta nekik: "Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. 21 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik." 22 És amikor ettek, vette a kenyeret, ádást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem." 23 Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan, 24 és ezt mondta nekik: "Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. 25 Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában." 26 Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. 27 És akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. 28 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába." 29 Péter ezt mondta neki: "Ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem." 30 Jézus így szólt hozzá: "Bizony, mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." 31 ő azonban annál inkább mondta: "Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszéltek a többiek is. 32 Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg imádkozom." 33 Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett, 34 majd így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok." 35 Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. 36 És így szólt: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." 37 Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani? 38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." 39 Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 40 Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki. 41 Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe. 42 Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul." 43 Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. 44 Az árulója ezt az ismertető jelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel." 45 Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: "Mester!" - és megcsókolta. 46 Azok pedig rátették kezüket, és elfogták. 47 Egyvalaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 48 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: "Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. 49 Veletek voltam mindennap a templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük." 50 Ekkor mindnyájan elhagyták őt és elfutottak. 51 De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt meztelen testén: őt is elfogták, 52 de ő az ingét otthagyva meztelenül elmenekült. 53 Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mind. 54 Péter távolról követte őt, be egészen a főpap palotájának udvarába, és ott ült a szolgákkal, melegedett a tűznél. 55 A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak. 56 Sokan tettek ugyan ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek. 57 Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene: 58 "Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott." 59 De vallomásuk így sem egyezett. 60 A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?" 61 ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: "Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?" 62 Jézus ezt mondta: "Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben." 63 A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: "Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről?" Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. 65 Akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és ezt mondták neki: "Most prófétálj!" A szolgák is arcul verték őt. 66 Amikor Péter lenn volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya. 67 Meglátta Pétert, amint melegedett, ránézett, és így szólt: "Te is a názáreti Jézussal voltál." 68 ő azonban tagadta, és ezt mondta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. 69 A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: "Ez közülük való." 70 De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: "Bizony, közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is." 71 Ekkor ő elkezdett átkozódni és esküdözni: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek." 72 És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: "Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem." És sírásra fakadt.

15.

1 Korán reggel haladéktalanul határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész nagytanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus pedig megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" ő így válaszolt neki: "Te mondod." 3 A főpapok hevesen vádolták őt. 4 Pilátus ismét megkérdezte tőle: "Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!" 5 Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott. 6 Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak. 7 Barabbás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. 8 A sokaság tehát felmenve Pilátus elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik. 9 ő pedig megkérdezte tőlük: "Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" - 10 mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. 11 A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. 12 Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?" 13 Azok ismét felkiáltottak: "Feszítsd meg!" 14 Pilátus megkérdezte tőlük: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még hangosabban kiáltották: "Feszítsd meg!" 15 Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék. 16 A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. 17 Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, 18 és elkezdték köszönteni: "Üdvözlégy, zsidók királya!" 19 Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte. 20 Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt. 21 Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. 22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, 23 és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. 24 Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. 25 Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. 26 Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. 27 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. 28 (És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.") 29 Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, 30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!" 31 Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. 32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve. 33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" 35 Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: "Nézd, Illést hívja." 36 Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?" 37 Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. 38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39 Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!" 40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, 41 akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe. 42 Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, 43 eljött arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 44 Pilátus csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. 45 Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek. 46 ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. 47 A magdalai Mária és Mária, a József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.

16.

1 Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. 2 A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, 3 és erről beszéltek egymás között: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?" 4 Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. 5 És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. 6 De az így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. 7 De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek." 8 Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek. 9 (A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. 10 ő elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. 11 Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hitték el. 12 Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. 13 Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek. 14 Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. 15 Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16 Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. 17 Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, 18 kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak." 19 Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. 20 Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.)