Az élet és az ember

Mi az, ami meglepi Istent, az ember magatartását illetőleg, és mi az, amit meg kell, tanuljunk: * Az a tény, hogy hamar megunják a gyerekkort, igyekeznek minél előbb felnőttek lenni, és amikor felnőttek arról álmodoznak, hogy jó lenne ismét gyerek lenni. * Az a tény, hogy a legtöbb ember arra használja fel élete első felét, hogy a másodikat nyomorúságossá tegye. * Az a tény, hogy elvesztik egészségüket pénzszerzés közben, majd elvesztik pénzüket keresvén az egészséget...
... olvasd tovább >>

A zsoltárok könyve

1.

1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, 2 hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. 3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. 4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. 5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. 6 Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.

2.

1 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? 2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen: 3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! 4 A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket. 5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: 6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! 7 Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! 8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. 9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! 10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek! 11 Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vígadjatok! 12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!

3.

1 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült. 2 URam, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! 3 Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) 4 De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. 5 Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.) 6 Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem. 7 Nem félek a sokezernyi néptől, amely körülvett engem. 8 Állj mellém, URam, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait! 9 Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)

4.

1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára. 2 Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat! 3 Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.) 4 Tudjátok meg, hogy az ÚR csodákat tesz hívével! Meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok. 5 Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! (Szela.) 6 Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban! 7 Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, URunk! 8 Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk. 9 Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek!

5.

1 A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára. 2 Figyelj beszédemre, URam, vedd észre sóhajtozásomat! 3 Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom! 4 Hallgasd meg szavamat reggel, URam, reggel eléd készülök, és várlak. 5 Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz. 6 Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt. 7 Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az ÚR. 8 De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged. 9 Vezess, URam, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat! 10 Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük. 11 Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak! 12 Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. 13 Mert te, URam, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.

6.

1 A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára. 2 URam, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! 3 Kegyelmezz, URam, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, URam, mert reszketnek tagjaim! 4 Lelkem is csupa reszketés, és te, URam, meddig késel? 5 Fordulj hozzám, URam, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy! 6 Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban? 7 Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet. 8 Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt. 9 Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az ÚR hangos sírásomat! 10 Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, imádságomat elfogadta az ÚR. 11 Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt!

7.

1 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az ÚRnak. 2 URam, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, 3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül. 4 URam, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, 5 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, 6 akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.) 7 URam, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem! 8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban! 9 Az ÚR ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, URam, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok! 10 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! 11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. 12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. 13 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. 14 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít. 15 Ha rosszakarat fogamzik meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! 16 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. 17 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll. 18 Hálát adok az ÚRnak, mert igaz ő, zengem a felséges ÚR nevét.

8.

1 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! 3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. 4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, 5 micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? 6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. 7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: 8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, 9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. 10 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!

9.

1 A karmesternek: "A fiú halála" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. 3 Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges! 4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted. 5 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró. 6 Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre! 7 Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett. 8 De az ÚR örökké trónján ül, fölállította bírói székét. 9 Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket. 10 Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején. 11 Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak. 12 Zengjetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit! 13 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról. 14 Légy kegyelmes, URam, lásd meg, míly nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából, 15 hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál! 16 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat. 17 Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.) 18 A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent. 19 Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye. 20 Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek! 21 Kelts bennük félelmet, URam, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)

10.

1 URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? 2 A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket. 3 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az URat. 4 Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. 5 Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. 6 Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. 7 Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. 8 Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. 9 Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat. 10 Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak. 11 Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha! 12 Állj elő, URam, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nyomorultakról! 13 Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?! 14 Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője. 15 Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon! 16 Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. 17 Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, 18 véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.

11.

1 A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?! 2 Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre. 3 Ha az alapfalakat is lerombolják, mit tehet az igaz ember? 4 Az ÚR ott van szent templomában, az ÚR, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket. 5 Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti. 6 Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük! 7 Bizony, igaz az ÚR, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.

12.

1 A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára. 2 Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. 3 Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. 4 Irtson ki az ÚR minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet! 5 Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk? 6 Most már fölkelek - mondja az ÚR - a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak. 7 Az ÚR ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. 8 URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor, 9 még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.

13.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? 3 Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? 4 Tekints rám, hallgass meg, URam, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! 5 Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! 6 Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az ÚRnak, mert jót tett velem.

14.

1 A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. 2 Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? 3 Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. 4 Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik - de az ÚRhoz nem kiáltanak -, 5 hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van! 6 A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az ÚR az ő oltalma! 7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.

15.

1 Dávid zsoltára. URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? 2 Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; 3 nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. 4 Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az URat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. 5 Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha.

16.

1 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! 2 Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. 3 A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem. 4 Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. 5 URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. 6 Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. 7 Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. 8 Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. 9 Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. 10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. 11 Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

17.

1 Dávid imádsága. URam, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd. 2 Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot. 3 Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon. 4 Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától. 5 Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim. 6 Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! 7 Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől. 8 őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába 9 a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak. 10 Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél. 11 Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek. 12 Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán és a rejtekében lapuló oroszlánkölyök. 13 Lépj elő, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől! 14 Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, URam, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre! 15 Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.

18.

1 A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. 2 Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem! 3 Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! 4 Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5 Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. 6 A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. 7 Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. 8 Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 9 Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 10 Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. 11 Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. 12 A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. 13 Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. 14 Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. 15 Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. 16 Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától. 17 Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 18 Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. 19 Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. 20 Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 21 Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22 Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent. 23 Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el. 24 Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. 25 Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát. 26 A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27 A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. 28 A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. 29 Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. 30 Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom. 31 Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 32 Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? 33 Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. 34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. 35 ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. 36 Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. 37 Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. 38 Üldözöm, és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. 39 Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak. 40 Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 41 Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam. 42 Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol. 43 Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát. 44 Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm. 45 Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, 46 mert elepedtek az idegenek, és reszketve jönnek elő rejtekükből. 47 Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! 48 Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. 49 Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól. 50 Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. 51 Nagy győzelmet ad ő királyának, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.

19.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. 3 Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. 4 Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, 5 mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, 6 amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján. 7 Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi. 8 Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. 9 Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. 10 Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak, 11 kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. 12 Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges. 13 A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! 14 A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen. 15 Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm!

20.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Hallgasson meg téged az ÚR a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve! 3 Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról! 4 Gondoljon sok ételáldozatodra, égőáldozatodat fogadja szívesen. (Szela.) 5 Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet! 6 Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az ÚR minden kérésedet! 7 Jól tudom, hogy az ÚR győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel. 8 Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az ÚRnak a nevét. 9 ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk. 10 URam, segítsd meg a királyt! Hallgass meg minket, ha hozzád kiáltunk!

21.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 URam, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted! 3 Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.) 4 Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel. 5 Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót. 6 Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki. 7 Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted. 8 Bízik a király az ÚRban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg. 9 Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet. 10 Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, URam. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg. 11 Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül. 12 Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire, 13 mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal. 14 Mutasd meg hatalmadat, URam! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!

22.

1 A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! 3 Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. 4 Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. 5 Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. 6 Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. 7 De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. 8 Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: 9 Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! 10 Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. 11 Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. 12 Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! 13 Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. 14 Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. 15 Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. 16 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. 17 Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. 18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. 19 Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. 20 Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! 21 Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! 22 Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat! 23 Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. 24 Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind! 25 Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja. 26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. 27 Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! 28 A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. 29 Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. 30 Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. 31 Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. 32 Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

23.

1 Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

24.

1 Dávid zsoltára. Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. 2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. 3 Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? 4 Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. 5 Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől. 6 Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.) 7 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! 8 Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban. 9 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! 10 Ki az a dicső király? A Seregek URa, ő a dicső király! (Szela.)

25.

1 Dávidé. URam, hozzád emelkedem lélekben! 2 Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! 3 Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! 4 Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! 5 Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. 6 Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. 7 Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam! 8 Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. 9 Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. 10 Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. 11 A te nevedért, ó URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van! 12 Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. 13 Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. 14 Közösségben van az ÚR az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket. 15 Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. 16 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. 17 Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki! 18 Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet! 19 Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel. 20 Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem! 21 Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem. 22 Szabadítsd ki, ó Isten, Izráelt minden nyomorúságából!

26.

1 Dávidé. URam, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az ÚRban bíztam ingadozás nélkül! 2 Vizsgálj meg, URam, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! 3 Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek. 4 Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt. 5 Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé. 6 Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, URam, 7 hangos hálaéneket zengve, felsorolva sok csodatettedet. 8 URam, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét. 9 Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt, 10 akiknek a keze tele van gyalázattal, jobbjuk megvesztegetéssel. 11 Hiszen én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj rajtam! 12 Lábam biztos talajon áll, áldom az URat a gyülekezetben.

27.

1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék? 2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. 3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. 4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában. 5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. 6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak. 7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! 8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam! 9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! 10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem. 11 URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! 12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. 13 De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén. 14 Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!

28.

1 Dávidé. Téged hívlak, URam, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz. 2 Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé. 3 Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek embertársaikkal, de rossz szándék van a szívükben. 4 Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz cselekedeteik szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nekik, torold meg rajtuk, amit elkövettek! 5 Mivel nem figyelnek az ÚR tetteire, sem kezének munkájára, lerombolja, nem építi őket. 6 Áldott az ÚR, mert meghallgatta esedező hangomat. 7 Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát. 8 Az ÚR az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje. 9 Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!

29.

1 Dávid zsoltára. Magasztaljátok az URat, ti mennyei lények, magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! 2 Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben! 3 Az ÚR hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az ÚR, a nagy vizek fölött. 4 Az ÚR hangja hatalmas, az ÚR hangja fenséges. 5 Az ÚR hangja cédrusokat tördel, összetöri az ÚR a Libánon cédrusait. 6 A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy bivalyborjú. 7 Az ÚR hangjára lángok törnek elő. 8 Az ÚR hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az ÚR Kádés pusztáját. 9 Az ÚR hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti. 10 Az ÚR trónol az áradat fölött, ott trónol az ÚR, az örökkévaló király. 11 Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel.

30.

1 Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. 2 Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. 3 URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. 4 URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. 5 Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét! 6 Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. 7 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. 8 URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem. 9 Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz: 10 Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? 11 Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam! 12 Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. 13 Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem!

31.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! 3 Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! 4 Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért! 5 Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. 6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten! 7 Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, mert én csak az ÚRban bízom. 8 Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. 9 Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat. 10 Légy kegyelmes, URam, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem. 11 A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak. 12 Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem. 13 Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. 14 Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet. 15 De én bízom benned, URam, vallom: Te vagy Istenem! 16 Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből! 17 Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen! 18 URam, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában! 19 Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról! 20 Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. 21 Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől. 22 Áldott az ÚR, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban! 23 Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért. 24 Szeressétek az URat, ti hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az ÚR, de kamatostul megfizet a gőgösöknek. 25 Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az ÚRban reménykedtek!

32.

1 Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. 2 Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. 3 Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. 4 Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. (Szela.) 5 Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. (Szela.) 6 Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. 7 Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.) 8 Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. 9 Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád. 10 Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az ÚRban, azt ő szeretettel veszi körül. 11 Örüljetek az ÚRnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!

33.

1 Vigadjatok az ÚRban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. 2 Adjatok hálát az ÚRnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! 3 Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! 4 Mert az ÚR igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. 5 Szereti az igaz ítéletet, az ÚR szeretetével tele van a föld. 6 Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. 7 Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait. 8 Féljen az ÚRtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója, 9 mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott. 10 Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. 11 De az ÚR terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre. 12 Boldog az a nemzet, amelynek Istene az ÚR, az a nép, amelyet örökségül választott. 13 Letekint a mennyből az ÚR, és lát minden embert. 14 Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára. 15 ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket. 16 Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. 17 Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. 18 De az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. 19 Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. 20 Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. 21 Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. 22 Maradjon velünk, URam, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!

34.

1 Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abimeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment. 2 Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. 3 Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. 4 Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! 5 Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. 6 Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. 7 Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. 8 Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. 9 Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. 10 Féljétek az URat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők. 11 Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az ÚRhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót. 12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az ÚR félelmére. 13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? 14 Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot! 15 Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt! 16 Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. 17 Az ÚR a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről. 18 Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. 19 Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. 20 Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR. 21 Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük. 22 Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat. 23 Az ÚR megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.

35.

1 Dávidé. Perelj, URam, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal! 2 Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre! 3 Végy elő lándzsát, csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítlek téged! 4 Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem! 5 Legyenek olyanok, mint a szélhordta polyva. Az ÚR angyala szórja szét őket! 6 Legyen útjuk sötét és síkos, az ÚR angyala üldözze őket! 7 Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem. 8 Érje őket váratlan veszedelem, fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek, ők maguk essenek gödörbe! 9 Én pedig ujjongok az ÚRnak, és örvendezek szabadításának. 10 Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, URam? Mert megmented a nyomorultat az erőszakostól, a nyomorultat és szegényt a fosztogatótól. 11 Hamis tanúk állnak elő, olyanról faggatnak, amiről nem tudok. 12 Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek. 13 Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam. 14 Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja. 15 De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek. Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet nélkül. 16 Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem. 17 Uram, meddig nézed el ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól! 18 Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek. 19 Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek. 20 Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek azok ellen, akik szelíden élnek a földön. 21 Feltátották rám szájukat, hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttunk! 22 Láttad mindezt, URam! Ne hallgass, Uram, ne légy távol tőlem! 23 Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem! 24 Ítélj meg igazságod szerint, URam, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek! 25 Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele! 26 Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben! 27 Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az ÚR, aki szolgája javát akarja. 28 Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet minden nap.

36.

1 A karmesternek: Az ÚR szolgájáé, Dávidé. 2 A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, 3 sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. 4 Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. 5 Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat. 6 URam, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. 7 Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, URam. 8 Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. 9 Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. 10 Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. 11 Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez. 12 Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze! 13 Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.

37.

1 Dávidé. Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre! 2 Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények. 3 Bízzál az ÚRban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. 4 Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit! 5 Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: 6 világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. 7 Légy csendben, és várj az ÚRra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! 8 Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz! 9 Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az ÚRban reménykednek, azok öröklik a földet. 10 Egy kis idő még, és nem lesz meg a bűnös, körülnézel, de nyomát sem találod. 11 Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek. 12 Ármánykodik a bűnös az igaz ellen, és acsarkodik ellene. 13 Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja. 14 Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék a nyomorultat és a szegényt, levágják az egyenes úton járókat. 15 De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek. 16 Többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek. 17 Mert a bűnösök karja összetörik, de az igazakat támogatja az ÚR. 18 Ismeri az ÚR a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké. 19 Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is. 20 De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az ÚR ellenségei, mégha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el. 21 Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó. 22 Akiket megáld az ÚR, öröklik a földet, akiket megátkoz, elpusztulnak. 23 Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. 24 Ha elesik is, nem marad fekve, mert az ÚR kézen fogja. 25 Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált. 26 Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz. 27 Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig. 28 Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja. 29 Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig. 30 Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond. 31 Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei. 32 Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni. 33 De az ÚR nem hagyja, hogy kezébe kerüljön, és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék. 34 Reménykedj az ÚRban, maradj az ő útján! ő felmagasztal, és öröklöd a földet; meglátod, hogy kiirtja a bűnösöket. 35 Láttam egy erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa, 36 de egyszer csak eltűnt, nem volt többé, kerestem, de nem lehetett megtalálni. 37 Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé! 38 De a vétkesek mind megsemmisülnek, a bűnösök vége pusztulás. 39 Az igazak segítséget kapnak az ÚRtól, erőt a szükség idején. 40 Megsegíti az ÚR, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek.

38.

1 Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. 2 URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! 3 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. 4 Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. 5 Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. 6 Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. 7 Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. 8 Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. 9 Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. 10 Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. 11 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. 12 Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. 13 Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. 14 De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját. 15 Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. 16 Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! 17 Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben! 18 Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom. 19 Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. 20 De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. 21 Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. 22 Ne hagyj el engem, URam, Istenem, ne légy távol tőlem! 23 Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!

39.

1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. 2 Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém. 3 Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. 4 Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem: 5 Add tudtomra, URam, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! 6 Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.) 7 Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni. 8 Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem! 9 Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak! 10 Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz. 11 Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt! 12 A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.) 13 Hallgasd meg imádságomat, URam, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm. 14 Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

40.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. 3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 4 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne. 5 Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 6 URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni. 7 Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. 8 Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. 9 Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. 10 Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam! 11 Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. 12 URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! 13 Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. 14 Légy kegyelmes, URam, és ments meg, URam, siess segítségemre! 15 Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! 16 Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam! 17 Örüljenek, és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az ÚR! 18 Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!

41.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az ÚR. 3 Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének. 4 Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik. 5 Ezt mondom: URam, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened! 6 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve? 7 Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli. 8 Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam: 9 Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik! 10 Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt. 11 De te, URam, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik! 12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem, 13 engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre. 14 Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.

42.

1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. 2 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! 3 Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? 4 Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? 5 Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. 6 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! 7 Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár hegyéről. 8 Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. 9 Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR; imádságot életem Istenéhez. 10 Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? 11 Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? 12 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

43.

1 Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem! 2 Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? 3 Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, 4 hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem! 5 Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

44.

1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. 2 Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben. 3 Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted. 4 Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket. 5 Te vagy királyom, ó Isten! Parancsodra megszabadul Jákób. 6 Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat. 7 Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem. 8 Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg. 9 Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.) 10 Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel. 11 Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket. 12 Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé. 13 Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte. 14 Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk. 15 Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek. 16 Minden nap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat 17 a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt. 18 Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet. 19 Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről. 20 Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk. 21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket, 22 nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait. 23 Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek. 24 Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! 25 Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket? 26 Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. 27 Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!

45.

1 A karmesternek: "A liliomok" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke. 2 Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla. 3 Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre! 4 Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát! 5 E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson! 6 Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba. 7 Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával. 9 Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak. 10 Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve. 11 Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát! 12 Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte! 13 Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked. 14 Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája. 15 Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád. 16 Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába. 17 őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön. 18 Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön örökké.

46.

1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. 2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) 5 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait. 6 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 7 Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. 8 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) 9 Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. 10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. 11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. 12 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

47.

1 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. 2 Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt! 3 Mert a felséges ÚR félelmetes, nagy király az egész földön. 4 Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá. 5 Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.) 6 Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az ÚR. 7 Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek! 8 Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket! 9 Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten. 10 Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő!

48.

1 Ének. Kórah fiainak zsoltára. 2 Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén. 3 Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére az északi oldalon; a nagy király városa, 4 melynek palotáiban úgy ismerik Istent, mint erős várat. 5 Mert a királyok szövetkeztek, együttesen fölvonultak ellene, 6 de amint meglátták, megdöbbentek, megriadtak és megfutamodtak. 7 Reszketés fogta el őket, mint a vajúdó asszonyt, 8 mint mikor a keleti szél összezúzza a tengerjáró hajókat. 9 Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek URának városában, Istenünk városában: megtartja Isten örökre. (Szela.) 10 Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten. 11 Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság. 12 Örül Sion hegye, vigadoznak Júda leányai, mert igazságot osztasz. 13 Járjátok körül Siont, kerüljétek meg, számláljátok meg tornyait! 14 Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedéknek. 15 Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön örökké, ő vezet minket mindhalálig.

49.

1 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. 2 Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója, 3 közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt! 4 Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek. 5 Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat. 6 Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne, 7 akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek? 8 Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. 9 Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, 10 még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. 11 Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat. 12 Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk. 13 De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak. 14 Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.) 15 Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak. 16 De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.) 17 Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. 18 Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse. 19 Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora, 20 mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot. 21 Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

50.

1 Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. 2 A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten. 3 Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar. 4 Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét. 5 Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem! 6 Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.) 7 Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én! 8 Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért, 9 de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat. 10 Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata. 11 Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. 12 Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. 13 Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? 14 Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! 15 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. 16 A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet? 17 Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet! 18 Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz. 19 Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző. 20 Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod. 21 Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem! 22 Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül! 23 Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.

51.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára, 2 abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. 3 Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! 4 Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! 5 Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. 6 Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. 7 Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. 8 Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. 9 Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. 10 Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. 11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! 12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! 13 Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! 14 Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, 15 hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. 16 Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. 17 Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. 18 Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. 19 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! 20 Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait! 21 Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljes áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.

52.

1 A karmesternek: Dávid tanítókölteménye, 2 abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett. 3 Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad! 4 Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva. 5 A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.) 6 Szeretsz bántó szavakat mondani, álnok a nyelved. 7 Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.) 8 Látják ezt az igazak és félnek, rajta meg nevetni fognak. 9 Ez az az ember - mondják -, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és a megrontásban volt erős. 10 De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor. 11 Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.

53.

1 A karmesternek: "A betegség" kezdetű ének dallamára. Dávid tanítókölteménye. 2 Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. 3 Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? 4 Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. 5 Nem tudják a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik, de Istenhez nem kiáltanak, 6 hogy majd egyszer igen megrettennek, akik addig nem rettegtek! Mert szétszórja Isten támadóid csontjait, megszégyeníted őket, mert Isten megvetette őket. 7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.

54.

1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye, 2 abból az időből, amikor a zífiek Saulhoz mentek és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Dávid nálunk rejtőzködik? 3 Istenem, segíts meg neveddel, szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal! 4 Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj beszédemre! 5 Mert idegenek támadtak rám, erőszakos emberek törtek életemre, akik nem törődnek Istennel. (Szela.) 6 De Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet. 7 Szálljon a baj támadóimra, semmisítsd meg őket igazságoddal! 8 Készségesen áldozok neked, magasztalom neved, URam, mert jó vagy. 9 Mert minden nyomorúságból kimentettél engem, megvetéssel nézek ellenségeimre.

55.

1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. 2 Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől! 3 Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom 4 az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám. 5 Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el. 6 Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. 7 Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? 8 Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.) 9 Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől. 10 Oszlasd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban; 11 ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne. 12 Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás. 13 Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném. 14 Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom, 15 akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében. 16 Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük. 17 Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR megsegít engem. 18 Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat. 19 Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem. 20 Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent. 21 Kezet emelt jóbarátjára, és meggyalázta a szövetséget. 22 Szája simább a vajnál, de veszekedésen jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard. 23 Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. 24 Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!

56.

1 A karmesternek: "A messzi fák galambja" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban. 2 Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem. 3 Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. 4 Ha félek is, benned bízom! 5 Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! 6 Szüntelenül elferdítik szavaimat, minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem. 7 Összefognak, lesben állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre törnek. 8 Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem! 9 Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben! 10 Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van. 11 Istenben, akinek igéjét dicsérem, az ÚRban, akinek igéjét dicsérem, 12 Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! 13 Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat. 14 Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában.

57.

1 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. 2 Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. 3 A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll. 4 Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét. 5 Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard. 6 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! 7 Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.) 8 Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! 9 Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! 10 Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, 11 mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. 12 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!

58.

1 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele. 2 Valóban igazat beszéltek, ti hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött? 3 Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek. 4 Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek, tévelygők a hazugok, amint megszületnek. 5 Mérgük olyan, mint a kígyóméreg, olyanok, mint a süket vipera, amelynek oly tompa a füle, 6 hogy nem hallja a kígyóbűvölőt, a varázslásban jártas igézőt. 7 Istenem, törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze, URam, az oroszlánok állkapcsát! 8 Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák! 9 Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot. 10 Mielőtt tüske nőne cserjéteken, ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt. 11 Örül az igaz, ha látja a megtorlást, lába a bűnösök vérében fürdik. 12 Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!

59.

1 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg. 2 Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól! 3 Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől! 4 Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó URam! 5 Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg! 6 Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.) 7 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 8 Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. 9 De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket. 10 Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram. 11 Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét. 12 Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk! 13 Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek! 14 Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.) 15 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 16 Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak. 17 Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. 18 Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!

60.

1 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele 2 abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert. 3 Ó Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket! 4 Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult. 5 Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket. 6 De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.) 7 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! 8 Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét. 9 Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, 10 Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom! 11 Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba? 12 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! 13 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! 14 Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el.

61.

1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávidé. 2 Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra! 3 A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! 4 Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen. 5 Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába! (Szela.) 6 Mert hallottad, Istenem, amit megfogadtam, a nevedet félőkkel együtt adtál nekem örökséget. 7 Adj napokat a király napjaihoz, évei nemzedékekre terjednek! 8 Ülhessen trónján mindenkor Isten előtt, szeretet és hűség oltalmazza őt! 9 Akkor állandóan éneklek nevedről, naponként teljesítem, amit megfogadtam.

62.

1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. 2 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. 3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig. 4 Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés! 5 Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.) 6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. 7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. 8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. 9 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.) 10 Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik. 11 Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el! 12 Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; 13 nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

63.

1 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. 2 Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. 3 Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. 4 Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. 5 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. 6 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. 7 Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. 8 Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. 9 Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. 10 De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek. 11 Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek. 12 De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.

64.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent! 3 Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől! 4 Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal. 5 Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek. 6 Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket? 7 Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve. 8 De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek. 9 Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak látja, fejét csóválja. 10 Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit. 11 Örülni fog az ÚRban az igaz, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek.

65.

1 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. 2 Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat. 3 Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember. 4 Erőt vettek rajtunk a bűnök, de te megbocsátod vétkeinket. 5 Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével! 6 Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken, 7 aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra, 8 lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását. 9 Ezért félnek jeleidtől még a föld határain lakók is. Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod. 10 Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről. 11 Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, záporesővel porhanyítod, növényzetét megáldod. 12 Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad. 13 Legelők sarjadnak a pusztán, ujjongás övezi a halmokat. 14 Nyájak lepik el a legelőket, a völgyeket gabona borítja, ujjonganak és énekelnek.

66.

1 A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek! 2 Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! 3 Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid. 4 Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.) 5 Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között: 6 Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki! 7 Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.) 8 Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! 9 ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon. 10 Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt. 11 Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra. 12 Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. 13 Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat, 14 melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban. 15 Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.) 16 Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam el, mit tett velem! 17 Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta. 18 Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. 19 De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. 20 Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.

67.

1 A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének. 2 Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.) 3 Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között! 4 Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép! 5 Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.) 6 Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép! 7 Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten. 8 Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!

68.

1 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. 2 Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. 3 Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt. 4 De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe előtt vígan örvendeznek. 5 Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt! 6 Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában. 7 Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen. 8 Ó Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela) 9 rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt. 10 Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat megerősítetted. 11 Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz a nyomorultról, Istenem! 12 Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének: 13 A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak. 14 Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal. 15 Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó. 16 Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy. 17 Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre! 18 Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sinairól szentélyébe. 19 Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten! 20 Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. ( Szela.) 21 Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is. 22 Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját! 23 Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom, 24 hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből. 25 Látták, ó Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe. 26 Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők. 27 Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az URat, akik Izráeltől származtok! 28 Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői. 29 Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz, 30 jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot! 31 Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak! 32 Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket. 33 Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! ( Szela.) 34 Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja! 35 Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben! 36 Félelmes vagy, Isten, szentélyedben! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!

69.

1 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Dávidé. 2 Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! 3 Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár. 4 Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. 5 Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam. 6 Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. 7 Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene! 8 Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat. 9 Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám. 10 Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. 11 Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált. 12 Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta. 13 Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, és a borivók nótái. 14 De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! 15 Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből! 16 Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája! 17 Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! 18 Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg! 19 Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől! 20 Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. 21 A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. 22 Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. 23 Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! 24 Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! 25 Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! 26 Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! 27 Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. 28 Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! 29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! 30 De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem! 31 Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással. 32 Jobban tetszik ez az ÚRnak a tulkoknál, az ép szarvú és körmű bikáknál. 33 Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek! 34 Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. 35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger, és minden, ami bennük mozog. 36 Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik, 37 és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.

70.

1 A karmesternek: Dávidé, emlékeztetőül. 2 Istenem, ments meg engem, URam, siess segítségemre! 3 Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! 4 Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam! 5 Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten! 6 De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!

71.

1 Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! 2 Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg! 3 Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram. 4 Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából! 5 Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta. 6 Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. 7 Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam. 8 Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap. 9 Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el! 10 Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így tanácskoznak: 11 Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs, aki megmentse! 12 Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! 13 Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek! 14 Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. 15 Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. 16 Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. 17 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. 18 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. 19 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 20 Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. 21 Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. 22 Én is magasztallak hárfával, hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje! 23 Ujjong az ajkam, ha tenéked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál. 24 Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.

72.

1 Salamoné. Isten! Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának, 2 hogy igazságosan ítélje népedet, és törvényesen a nyomorultakat. 3 Teremjenek a hegyek békét a népnek, és a halmok igazságot! 4 Szolgáltasson igazságot a nép nyomorultjainak, segítse meg a szegényeket, de tiporja el az elnyomókat! 5 Éljen addig, míg nap és hold lesz, nemzedékről nemzedékre! 6 Mint amikor eső hull a rétre, és zápor áztatja meg a földet: 7 úgy virágozzék napjaiban az igazság, és legyen nagy békesség, amíg meg nem szűnik a hold. 8 Uralkodjék tengertől tengerig, és a folyamtól a föld széléig. 9 Hajtsanak térdet előtte a pusztalakók, nyalják a port ellenségei! 10 Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szeba királyai fizessenek adót! 11 Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja! 12 Mert megmenti a segítséget kérő szegényt, és a nyomorultat, akinek nincs segítője. 13 Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti. 14 Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára a vérük. 15 Éljen ő, és adjanak neki sábai aranyat, imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden nap! 16 Legyen bőven gabona az országban, a hegyek tetején hullámzó kalászok legyenek olyanok, mint a Libánon; virágozzanak a városok, mint földön a fű! 17 Maradjon meg neve örökké, terjedjen híre, amíg a nap ragyog! Nevével mondjanak egymásra áldást; mondja őt boldognak minden nép! 18 Áldott az ÚRisten, Izráel Istene! Egyedül ő tud csodákat tenni! 19 Áldott legyen dicső neve örökre, töltse be dicsősége az egész földet! Ámen, ámen. 20 Itt végződnek Dávidnak, Isai fiának az imádságai.

73.

1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! 2 De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. 3 Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. 4 Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. 5 Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. 6 Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. 7 Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. 8 Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. 9 Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. 10 Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet. 11 Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? 12 Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. 13 De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, 14 mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel. 15 Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét. 16 Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. 17 Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. 18 Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket! 19 Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. 20 Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram! 21 Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, 22 akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat. 23 De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. 24 Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. 25 Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. 26 Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! 27 Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! 28 De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.

74.

1 Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? 2 Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a néptörzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál! 3 Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt! 4 Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket. 5 Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra. 6 Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal. 7 Lángba borították szent helyedet, porig alázták neved hajlékát. 8 Igázzuk le őket egészen! - mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát. 9 Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még? 10 Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség? 11 Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük! 12 De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön. 13 Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét. 14 Te zúztad szét a Leviátán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül. 15 Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat. 16 Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat s a napot. 17 Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet. 18 Erre emlékezz, URam, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet. 19 Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, nyomorultjaid életéről ne feledkezz el végképp! 20 Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország legeldugottabb helyei is! 21 Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet a nyomorult és a szegény! 22 Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen! 23 Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!

75.

1 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. 2 Magasztalunk, ó Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat. 3 Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok. 4 Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.) 5 A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók! 6 Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen! 7 Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás, 8 hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja. 9 Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön. 10 Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének. 11 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!

76.

1 A karmesternek: Húros hangszerre. Ászáf zsoltáréneke. 2 Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben. 3 Sálémba került a sátra, lakóhelye a Sionra. 4 Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot, a kardot, a harci eszközöket. (Szela.) 5 Ragyogó vagy te, hatalmasabb a hegyeknél, ahol zsákmányt ejtenek. 6 Kifosztottak lettek az elbizakodottak, álomba merültek, elvesztették erejüket a harcosok. 7 Dorgálásodtól, Jákób Istene, mozdulni sem tud a kocsi és a ló. 8 Félelmes vagy te, ki állhat meg előtted, amikor haragszol? 9 Ha ítéletet hirdetsz a mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül. 10 Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak. (Szela.) 11 Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed. 12 Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek, 13 aki megtöri a fejedelmek büszkeségét, és félelmet kelt a föld királyaiban!

77.

1 A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára. 2 Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám. 3 Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. 4 Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.) 5 Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom. 6 Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. 7 Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: 8 Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata? 9 Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? 10 Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) 11 Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. 12 Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. 13 Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. 14 Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk? 15 Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. 16 Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.) 17 Láttak téged a vizek, ó Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek. 18 A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak. 19 Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld. 20 Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott. 21 Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.

78.

1 Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! 2 Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. 3 Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, 4 nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. 5 Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. 6 Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, 7 hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. 8 Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez: 9 mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján. 10 Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását. 11 Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. 12 őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. 13 Tengert vágott ketté, s átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. 14 Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. 15 Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. 16 Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. 17 De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. 18 Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. 19 Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? 20 A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? 21 Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen, 22 mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. 23 Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. 24 Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. 25 Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak. 26 Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével. 27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövénye. 28 Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré. 29 Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik. 30 De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. 31 Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait. 32 Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban. 33 Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben. 34 Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után. 35 Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk. 36 De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki. 37 Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez. 38 Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata. 39 Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza. 40 Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! 41 Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. 42 Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, 43 amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. 44 Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. 45 Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. 46 Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. 47 Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. 48 Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. 49 Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. 50 Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. 51 Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. 52 Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. 53 Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. 54 Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. 55 Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. 56 De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. 57 Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. 58 Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. 59 Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt. 60 Elvetette silói lakóhelyét, sátrát, amelyben emberek közt lakott. 61 Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe. 62 Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére. 63 Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt. 64 Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak. 65 Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős, 66 és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre. 67 De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta, 68 Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti. 69 Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek. 70 Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül. 71 A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek. 72 Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.

79.

1 Ászáf zsoltára. Ó Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. 2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, híveid testét a föld vadjainak. 3 Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a vizet, és nem temette el őket senki. 4 Csúffá lettünk szomszédaink előtt, környezetünk gúnyol és kinevet. 5 URam, meddig tart még haragod? Meddig lobog tűzként indulatod? 6 Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják segítségül! 7 Mert megemésztették Jákóbot, és lakóhelyét elpusztították. 8 Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk! 9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket! 10 Ne mondhassák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá előttünk, hogy bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért! 11 Jusson eléd a foglyok sóhajtása, tartsd meg a halálraítélteket, mert hatalmas a te karod! 12 Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot, mellyel téged illettek, Uram! 13 Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked.

80.

1 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára. 2 Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva 3 Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre! 4 Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! 5 URam, Seregek Istene, meddig füstölög haragod néped imádsága ellenére? 6 Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket. 7 Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket. 8 Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! 9 Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted. 10 Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. 11 Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal. 12 Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig. 13 Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?! 14 Lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad. 15 Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt! 16 Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél! 17 Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták! 18 Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél! 19 És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet. 20 URam, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!

81.

1 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé. 2 Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! 3 Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot! 4 Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján! 5 Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye. 6 Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam: 7 Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól. 8 Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.) 9 Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! 10 Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! 11 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! 12 De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. 13 Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. 14 Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! 15 Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. 16 Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. 17 A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.

82.

1 Ászáf zsoltára. Isten ott áll az isteni közösségben, ítéletet tart az istenek fölött: 2 Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek?! (Szela.) 3 Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és szűkölködőnek! 4 Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből! 5 Nem tudnak és nem értenek semmit, sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak. 6 Azt mondtam ugyan, istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan, 7 mégis meg fogtok halni, mint a közemberek, és elhullotok, mint bármelyik főember. 8 Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged!

83.

1 Ászáf zsoltáréneke. 2 Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! 3 Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket. 4 Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen. 5 Jertek - mondják -, irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére! 6 Mert egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened 7 Edóm lakói és az izmáeliek, a móábiak és a hagriak, 8 Gebál, Ammón és Amálék, Filisztea, Tírusz lakóival. 9 Asszíria is hozzájuk csatlakozott, támasza lett Lót fiainak. (Szela.) 10 Úgy bánj velük, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábínnal a Kísón-pataknál, 11 akik megsemmisültek Éndórnál, és a föld trágyájává lettek! 12 Tégy úgy előkelőikkel, mint Órébbel és Zeébbel, minden főemberükkel úgy, mint Zebahhal és Calmunnával, 13 akik ezt mondták: Foglaljuk el Isten birtokát! 14 Istenem, tedd őket olyanná, mint az ördögszekér, vagy mint a szélhordta polyva! 15 Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket, 16 úgy üldözd őket viharoddal, úgy rémítsd őket forgószeleddel! 17 Borítsd el gyalázattal arcukat, hogy keressék nevedet, URam! 18 Szégyenüljenek meg, és rémüldözzenek örökké, pironkodjanak, és vesszenek el! 19 Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek ÚR a neve, aki felséges az egész földön!

84.

1 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára. 2 Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! 3 Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. 4 Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem! 5 Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.) 6 Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. 7 Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. 8 Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon. 9 URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! (Szela.) 10 Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére! 11 Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni. 12 Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek. 13 Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik!

85.

1 A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára. 2 Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát. 3 Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.) 4 Visszatartottad nagy haragodat, elfojtottad haragod hevét. 5 Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé! 6 Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod? 7 Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek? 8 Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást! 9 Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok. 10 Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön. 11 Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. 12 Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből. 13 Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését. 14 Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.

86.

1 Dávid imádsága. Figyelj rám, és hallgass meg, URam, mert nyomorult és szegény vagyok! 2 Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik! 3 Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap. 4 Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram! 5 Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzádkiáltanak 6 Hallgass, URam, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra! 7 A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. 8 Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen. 9 Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek. 10 Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül! 11 Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet. 12 Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké. 13 Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél. 14 Istenem! Kevélyek támadtak rám, erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak veled! 15 Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged. 16 Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak, segítsd meg szolgálólányod fiát! 17 Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te, URam, megsegítesz, és megvigasztalsz engem.

87.

1 Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította 2 az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél. 3 Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! (Szela.) 4 Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filiszteának, Tírusznak és Kúsnak itt van a szülőhazája. 5 Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája. A Felséges szilárdítja meg ezt. 6 Az ÚR számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk. (Szela.) 7 Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad.

88.

1 Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A "Betegség" kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye. 2 URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. 3 Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! 4 Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához. 5 A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi. 6 A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből. 7 A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe. 8 Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.) 9 Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok, 10 szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, URam, minden nap, kitártam feléd kezemet. 11 Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.) 12 Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén? 13 Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén? 14 De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom. 15 Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem? 16 Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok. 17 Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek. 18 Körülvesznek minden nap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem. 19 Elszakítottad tőlem jóbarátaimat, már csak a sötétség ismer engem.

89.

1 Az ezráhi Étán tanítókölteménye. 2 URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. 3 Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég. 4 Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: 5 Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.) 6 Az egek magasztalják csodáidat, URam, hűségedet a szentek gyülekezetében. 7 Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az ÚRral? Ki hasonló az ÚRhoz az istenfiak között? 8 Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak. 9 URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged! 10 Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket. 11 Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet. 12 Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti. 13 Te teremtettél északot és délt, a Tábor és a Hermón nevednek ujjong. 14 Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges. 15 Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted. 16 Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam! 17 Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket, 18 mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, 19 mert az ÚRtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk. 20 Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat. 21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt. 22 Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt. 23 Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember. 24 Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit. 25 Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma. 26 Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra. 27 Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám! 28 Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között. 29 Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele. 30 Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég. 31 Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint, 32 ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat, 33 akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért. 34 De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok. 35 Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött. 36 Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak: 37 Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap, 38 megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.) 39 Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá. 40 Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját. 41 Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted. 42 Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt. 43 Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek. 44 Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban. 45 Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted. 46 Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el őt. (Szela.) 47 Miért rejtőzöl el oly soká, URam, miért lángol haragod, mint a tűz? 48 Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert! 49 Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált,s aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.) 50 Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak? 51 Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől! 52 Mert gyaláznak ellenségeid, URam, gyalázzák fölkented lába nyomát. 53 Áldott legyen az ÚR mindörökké! Ámen, ámen!

90.

1 Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. 2 Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten! 3 A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! 4 Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. 5 Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: 6 reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad. 7 Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, 8 ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. 9 Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. 10 Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. 11 Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? 12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! 13 Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! 14 Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben! 15 Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! 16 Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! 17 Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!

91.

1 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, 2 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! 3 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. 4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 5 Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, 6 sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. 7 Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. 8 A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. 9 Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, 10 nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. 11 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, 12 kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. 13 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. 14 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. 15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. 16 Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

92.

1 Zsoltár. Ének szombatnapra. 2 Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges, 3 hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel 4 tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán! 5 Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok. 6 Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid! 7 Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg. 8 Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk. 9 De te, URam, magasztos vagy örökké! 10 Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind. 11 De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem. 12 Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok. 13 Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus. 14 Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain. 15 Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak, 16 és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!

93.

1 Uralkodik az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog. 2 Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te. 3 Zúgnak a folyamok, URam, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok. 4 A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az ÚR a magasságban. 5 Amit megmondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó URam, időtlen időkig!

94.

1 URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! 2 Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért! 3 URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? 4 Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők. 5 Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet. 6 Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat. 7 Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene. 8 Térjetek észhez, ti ostobák a nép közt! Ti esztelenek, mikor jön meg az eszetek? 9 Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna? 10 Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert! 11 Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai. 12 Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre, 13 hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját. 14 Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét. 15 Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember. 16 Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben? 17 Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám. 18 Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem. 19 Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. 20 Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő? 21 Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. 22 De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám. 23 Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR.

95.

1 Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! 2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! 3 Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. 4 Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. 5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. 6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! 7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, 8 ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, 9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet. 10 Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat. 11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!

96.

1 Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! 2 Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! 3 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! 4 Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél. 5 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. 6 Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. 7 Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! 8 Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! 9 Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! 10 Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket. 11 Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel! 12 Ujjongjon a mező, és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind 13 az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.

97.

1 Uralkodik az ÚR! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget! 2 Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza. 3 Tűz jár előtte, és megégeti ellenségeit mindenütt. 4 Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg. 5 Viaszként olvadnak meg a hegyek az ÚR előtt, az egész föld Ura előtt. 6 Az egek hirdetik igazságát, minden nép látja dicsőségét. 7 Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik a bálványokkal dicsekszenek. Az ÚR előtt borul le minden isten. 8 Hallja ezt Sion, és örül, Júda leányai vigadnak ítéleteiden, ó URam! 9 Mert te vagy, URam, a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek. 10 Ti, akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszságot! Megőrzi ő híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből. 11 Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. 12 Örüljetek, ti igazak, az ÚRban, magasztaljátok szent nevét!

98.

1 Zsoltár. Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja. 2 Megmutatta szabadító erejét az ÚR, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát. 3 Hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára, és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását. 4 Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek! 5 Énekeljetek az ÚRnak hárfakísérettel, hárfakísérettel zengő éneket! 6 Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az ÚR előtt! 7 Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók! 8 Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak 9 az ÚR előtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.

99.

1 Uralkodik az ÚR, reszkessenek a népek! A kerúbokon trónol ő, remegjen a föld! 2 Nagy az ÚR a Sionon, magasan fölötte van minden népnek. 3 Magasztalják nagy és félelmes nevét, mert szent ő! 4 Hatalmas király vagy, szereted a jogosságot. Te állapítod meg, mi a helyes, te szolgáltatsz Jákóbnak jogot és igazságot. 5 Magasztaljátok Istenünket, az URat, boruljatok le lába zsámolya előtt, mert szent ő! 6 Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az URat, és ő válaszolt nekik. 7 Felhőoszlopból szólt hozzájuk, ők pedig megtartották intelmeit és a nekik adott rendelkezést. 8 URunk, Istenünk, te válaszoltál nekik, megbocsátó Istenük voltál, bár megtoroltad tetteiket. 9 Magasztaljátok Istenünket, az URat, és imádjátok őt szent hegyén, mert szent az ÚR, a mi Istenünk!

100.

1 Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! 2 Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! 3 Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. 4 Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! 5 Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

101.

1 Dávid zsoltára. Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, URam! 2 Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül. 3 Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Gyűlölöm a széthúzókat, semmi közöm hozzájuk! 4 A csalárd szív távol áll tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról. 5 Aki titkon rágalmazza embertársát, azt elnémítom. A nagyralátót és a kevély szívűt nem tűröm meg. 6 Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem. 7 Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt. 8 Reggelenként elnémítok minden bűnös embert az országban. Így irtok ki az ÚR városából minden gonosztevőt.

102.

1 A nyomorult imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt. 2 Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! 3 Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem! 4 Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs. 5 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem. 6 Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt. 7 A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt. 8 Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn. 9 Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem. 10 Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem 11 háborgó haragod miatt, mert fölemeltél, és eldobtál engem. 12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű. 13 De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. 14 Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! 15 Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. 16 Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, 17 amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen. 18 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat. 19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép. 20 Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, 21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. 22 Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben, 23 amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék. 24 Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim. 25 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! 26 Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. 27 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. ők változnak, 28 de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. 29 Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.

103.

1 Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! 2 Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! 3 ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, 4 megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. 5 Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. 6 Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR. 7 Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival. 8 Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. 9 Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. 10 Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. 11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. 12 Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. 13 Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. 14 Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. 15 Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. 16 Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. 17 De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; 18 azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével. 19 Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik. 20 Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára! 21 Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói! 22 Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!

104.

1 Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, 2 világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, 3 palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. 4 A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. 5 Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. 6 Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz. 7 Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek. 8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik. 9 Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. 10 Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között. 11 Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat. 12 Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek. 13 Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. 14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből, 15 és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét. 16 Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett, 17 ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. 18 A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet. 19 Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját. 20 Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja, 21 az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket. 22 Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek. 23 Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig. 24 Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. 25 Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok. 26 Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele. 27 Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. 28 Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. 29 Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. 30 Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét. 31 Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR! 32 Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek. 33 Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. 34 Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt. 35 Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat!

105.

1 Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! 2 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! 3 Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat! 4 Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! 5 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, 6 ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott! 7 ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései. 8 Örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére, 9 amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött. 10 Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül: 11 Neked adom - mondta - Kánaán földjét kiosztott örökségül! 12 Akkor még alig néhányan voltak, kevesen éltek ott mint jövevények. 13 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez. 14 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: 15 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok! 16 Azután éhséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt. 17 De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet. 18 Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték, 19 míg jóslata be nem teljesedett, és az ÚR szava igazolta őt. 20 Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt. 21 Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává, 22 hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa. 23 Így került Izráel Egyiptomba, Jákób Hám országában tartózkodott. 24 Igen szaporává tette népét az ÚR, erősebbé ellenségeinél, 25 akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival. 26 Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akit kiválasztott. 27 Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük, csodákat Hám országában. 28 Sötétséget küldött, és sötét lett, mégis ellenálltak szavának. 29 Vizeiket vérré változtatta, és elpusztította halaikat. 30 Békák hemzsegtek földjükön, még a király szobáiban is. 31 Szavára bogarak jöttek, meg szúnyogok egész területükre. 32 Eső helyett jégesőt adott nekik, földjükre lángoló tüzet. 33 Elverte szőlőjüket és fügefájukat, összetörte határukban a fákat. 34 Szavára sáskák jöttek és számtalan szöcske. 35 Felfaltak országukban minden füvet, felfalták földjük termését. 36 Végül megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését. 37 őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó. 38 Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk. 39 Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel. 40 Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket. 41 Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön. 42 Mert emlékezett szent ígéretére, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett, 43 és kihozta népét örvendezve, választottait vigadozva. 44 Pogányok országát adta nekik, nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték, 45 hogy megtartsák rendelkezéseit, és megfogadják tanításait. Dicsérjétek az URat!

106.

1 Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2 Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét? 3 Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak. 4 Gondolj rám, URam, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod! 5 Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt! 6 Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el. 7 őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél. 8 De az ÚR megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát. 9 Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vizen, akár a pusztában. 10 Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az ellenség kezéből. 11 Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg közülük. 12 Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. 13 De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. 14 Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban. 15 Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük. 16 Féltékenyek lettek a táborban Mózesre, és Áronra, az ÚR szent emberére. 17 Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, eltemette Abirám csoportját. 18 Tűz gyulladt ki csoportjukban, láng pusztította el a bűnösöket. 19 Borjút készítettek a Hóreb-hegynél, leborultak a bálványszobor előtt. 20 Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával. 21 Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban, 22 csodákat Hám földjén, félelmes dolgokat a Vörös-tengernél. 23 Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes, közbelépett nála, és elfordította pusztító haragját. 24 Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének, 25 hanem zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az ÚR szavára. 26 Ezért rájuk emelte kezét, és elhullottak a pusztában, 27 utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta országaikba. 28 Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek. 29 Ingerelték tetteikkel az URat, ezért csapás szakadt rájuk. 30 De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás. 31 Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké. 32 Meríbá vizeinél is felháborították, Mózes is rosszul járt miattuk, 33 mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt. 34 Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az ÚR. 35 Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket. 36 Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket. 37 Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek. 38 Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot. 39 Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel. 40 Ezért haragra gerjedt népe ellen az ÚR, és megutálta örökségét. 41 Pogányok kezébe adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk. 42 Sanyargatták őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük. 43 Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt. 44 Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket. 45 Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk. 46 Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket. 47 Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! 48 Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az URat!

107.

1 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2 Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből, 3 és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről. 4 Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. 5 Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. 6 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből. 7 A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak. 8 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, 9 mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket. 10 Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, 11 mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését. 12 Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. 13 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. 14 Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. 15 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, 16 mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat. 17 Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt. 18 Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak. 19 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. 20 Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket. 21 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, 22 mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit! 23 Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. 24 Ezek látták az ÚR tetteit, csodáit a mélységes tengeren. 25 Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok. 26 Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben. 27 Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett. 28 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította őket szorult helyzetükből. 29 Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok. 30 Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket. 31 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, és az emberekkel tett csodáiért! 32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében! 33 A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá, 34 a gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók gonoszsága miatt. 35 A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat. 36 Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül. 37 Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak. 38 Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt. 39 De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és gond miatt, 40 amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk. 41 De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat. 42 Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat. 43 Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az ÚR kegyelmes tetteit!

108.

1 Dávid zsoltáréneke. 2 Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! 3 Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! 4 Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. 5 Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. 6 Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! 7 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! 8 Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét. 9 Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, 10 Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom. 11 Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba? 12 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! 13 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! 14 Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el!

109.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma! 2 Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem. 3 Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem. 4 Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom. 5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért. 6 Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől! 7 A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké! 8 Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg! 9 Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen! 10 Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek! 11 Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől! 12 Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin! 13 Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket! 14 Még ősei bűnére is emlékezzék az ÚR, anyjának vétkét se felejtse el! 15 Legyenek ezek mindig az ÚR előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről! 16 Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem a nyomorult és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette. 17 Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle! 18 Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj! 19 Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel! 20 Ezzel büntesse meg vádlóimat az ÚR, akik rosszat mondanak rólam! 21 De te, URam, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem! 22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem. 23 Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát. 24 Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány. 25 Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják. 26 Segíts meg, URam, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen! 27 Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, URam! 28 Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog. 29 Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny! 30 Hangos szóval magasztalom az URat, és dicsérem őt a sokaság előtt, 31 mert odaáll a szegény pártjára, megszabadítja a halálos ítélettől.

110.

1 Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! 2 Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! 3 Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod. 4 Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. 5 Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. 6 Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét. 7 A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.

111.

1 Dicsérjétek az URat! Hálát adok az ÚRnak teljes szívből! a becsületes emberek körében és közösségében. 2 Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. 3 Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad. 4 Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR. 5 Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére. 6 Hatalmas tetteit kijelentette népének, nekik adta a pogányok birtokát. 7 Kezének munkái igazak és jogosak, rendelkezései maradandóak, 8 rendíthetetlenek mindörökké, igazán és helyesen vannak megalkotva. 9 Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve. 10 A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad.

112.

1 Dicsérjétek az URat! Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. 2 Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz. 3 Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad. 4 Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz. 5 A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. 6 Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. 7 Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban. 8 Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire. 9 Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik. 10 Látja ezt a bűnös, és bosszankodik, fogát csikorgatja, és emészti magát. A bűnösök kívánsága semmibe vész.

113.

1 Dicsérjétek az URat! ÚRnak szolgái, dicsérjétek, dicsérjétek az ÚR nevét! 2 Legyen áldott az ÚR neve most és mindörökké! 3 Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az ÚR nevét! 4 Magasan fölötte van az ÚR minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek. 5 Ki hasonlítható Istenünkhöz, az ÚRhoz, aki a magasban lakik, 6 és a mélybe néz, az égre is, a földre is? 7 Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt. 8 Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé. 9 Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az URat!

114.

1 Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül, 2 Júda lett az ÚR szent népe, Izráel a birodalma. 3 Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált. 4 A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok. 5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál? 6 Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok? 7 Reszkess, te föld, az Úrtól, Jákób Istenétől, 8 aki a sziklát bővízű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!

115.

1 Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! 2 Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük? 3 A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart! 4 A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. 5 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak. 6 Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. 7 Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon. 8 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak. 9 Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő. 10 Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő. 11 Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő. 12 Gondol ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát. 13 Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt. 14 Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat! 15 Áldjon meg titeket az ÚR, aki az eget és a földet alkotta! 16 Az egek az ÚR egei, de a földet az embereknek adta. 17 Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend honába tértek, 18 hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek az URat!

116.

1 Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. 2 Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. 3 Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok. 4 De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet! 5 Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk. 6 Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. 7 Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR! 8 Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, 9 az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén. 10 Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok! 11 Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug! 12 Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? 13 A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem. 14 Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében. 15 Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát. 16 Ó URam, én a szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia: levetted rólam a bilincset. 17 Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem. 18 Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, 19 az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!

117.

1 Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! 2 Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat!

118.

1 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2 Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete! 3 Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete! 4 Mondják hát, akik félik az URat, hogy örökké tart szeretete! 5 Nyomorúságomban az URat hívtam segítségül. Az ÚR meghallgatott, tágas térre vitt engem. 6 Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem? 7 Velem van az ÚR, segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre. 8 Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. 9 Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni. 10 Sok nép vett körül engem, de az ÚR nevében szembeszállok velük! 11 Körülvettek, be is kerítettek, de az ÚR nevében szembeszállok velük! 12 Körülvettek, mint a méhek, de kialszanak, mint az égő bozót. Az ÚR nevében szembeszállok velük! 13 Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR megsegített engem. 14 Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. 15 Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! 16 Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! 17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit! 18 Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak. 19 Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak! 20 Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta. 21 Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. 22 Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. 23 Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. 24 Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! 25 Ó URam, segíts meg! Ó URam, adj szerencsét! 26 Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából. 27 Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz! 28 Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged! 29 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

119.

1 Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. 2 Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, 3 nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak. 4 Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtartsák. 5 Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! 6 Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. 7 Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet. 8 Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha! 9 Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. 10 Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! 11 Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. 12 Áldott vagy te, URam! Taníts meg rendelkezéseidre! 13 Ajkam fölsorolja szád minden döntését. 14 Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. 15 Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. 16 Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg. 17 Bánj jól szolgáddal, hogy élhessek, és én megtartom igédet. 18 Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed. 19 Jövevény vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsolataidat! 20 őrlődik lelkem, mert vágyódik döntéseid után mindenkor. 21 Megdorgálod az átkozott kevélyeket, akik eltérnek parancsolataidtól. 22 Fordítsd el rólam a gyalázatot és a megvetést, hiszen megfogadtam intelmeidet. 23 Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak, szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik. 24 Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim. 25 Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel! 26 Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre! 27 Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon! 28 Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel! 29 Tarts engem távol a hazugok útjától, és ajándékozz meg kegyelmesen törvényeddel! 30 Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt tartom. 31 Ragaszkodom intelmeidhez, URam, ne engedj megszégyenülnöm! 32 Parancsolataid útján járok, mert bizakodó szívet adsz nekem. 33 Taníts, URam, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig! 34 Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel. 35 Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm. 36 Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre! 37 Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem! 38 Teljesítsd be szolgádon ígéretedet, amelyet az istenfélőknek adtál! 39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, mert jók a te döntéseid! 40 Eleveníts meg igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra. 41 Teljesedjék be rajtam kegyelmed, URam, és megígért szabadításod, 42 hogy választ tudjak adni gyalázóimnak, hiszen igédben bízom. 43 Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét, mert a te döntésedre várok. 44 Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké. 45 Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem. 46 Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent. 47 Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket. 48 Elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és elmélkedem rendelkezéseiden. 49 Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál. 50 Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem. 51 Bármennyire csúfolnak is a kevélyek, mégsem hajolok el törvényedtől. 52 Ha ősrégi döntéseidre gondolok, megvigasztalódom, URam! 53 Elragad az indulat a bűnösök miatt, akik elhagyták törvényedet. 54 Rendelkezéseid olyanok nekem, mint az énekek, azon a helyen, ahol jövevény vagyok. 55 URam, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet. 56 Ez jutott nekem, mert megfogadtam utasításaidat. 57 URam, én örökségem! Ígérem, hogy megtartom igéidet. 58 Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes hozzám ígéreted szerint! 59 Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom. 60 Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat. 61 Ha bűnösök kötelei fonnak is körül, nem feledkezem meg törvényedről. 62 Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért. 63 Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat. 64 URam, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre! 65 Jót tettél szolgáddal ígéreted szerint, URam! 66 Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat. 67 Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet. 68 Jó vagy te, és jót teszel, taníts engem rendelkezéseidre! 69 Hazugságot koholtak ellenem a kevélyek, de én megfogadom utasításaidat tiszta szívből. 70 Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm. 71 Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet. 72 Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst. 73 Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat! 74 Látnak engem, és örülnek az istenfélők, mert igédben reménykedem. 75 Tudom, URam, hogy igazak döntéseid, igazad volt, hogy megaláztál. 76 Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted szolgádnak. 77 Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek, mert törvényedben gyönyörködöm. 78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, mert galádul bántak velem, én pedig utasításaidon elmélkedem. 79 Forduljanak hozzám az istenfélők, akik ismerik intelmeidet. 80 Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy ne valljak szégyent! 81 Szabadításod után sóvárog lelkem, igédben reménykedem. 82 Sóvárogva tekintek ígéretedre: Mikor vigasztalsz meg engem? 83 Bár olyan vagyok, mint a füstre tett tömlő, nem feledkezem meg rendelkezéseidről. 84 Hány napja van még szolgádnak? Mikor tartasz ítéletet üldözőimen? 85 Vermeket ástak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek. 86 Minden parancsolatod igaz. Galádul üldöznek, segíts meg! 87 Csaknem kiirtottak a földről, mert nem hanyagoltam el utasításaidat. 88 Tartsd meg életemet kegyelmesen, én pedig megtartom intelmeidet. 89 URam, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég. 90 Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod. Megszilárdítottad a földet, ezért áll. 91 Döntéseid szerint áll ma is, mert téged szolgál a mindenség. 92 Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. 93 Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem. 94 Tied vagyok! Szabadíts meg, hiszen utasításaidat kutatom. 95 Arra várnak a bűnösök, hogy elpusztíthassanak, de én intelmeidre figyelek. 96 Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen. 97 Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem. 98 Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké. 99 Minden tanítómnál okosabb lettem, mert intelmeiden elmélkedem.

119,100 Értelmesebb vagyok a véneknél, mert megfogadtam utasításaidat.

119,101 Nem lépek lábammal semmilyen rossz útra, hogy megtarthassam igédet.

119,102 Döntéseidtől nem tértem el, mert te tanítottál azokra.

119,103 Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz.

119,104 Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt.

119,105 Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.

119,106 Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet.

119,107 Nagy nyomorúságba jutottam, tartsd meg életemet ígéreted szerint, URam!

119,108 Önként vállalt fogadalmaimat fogadd kegyesen, URam, és taníts engem döntéseidre!

119,109 Életem folyton veszélyben van, törvényedről mégsem feledkezem meg.

119,110 Csapdát készítettek nekem a bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem el.

119,111 Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet.

119,112 Szívből törekszem rendelkezéseid teljesítésére, ennek örök jutalma van.

119,113 Gyűlölöm a kétszínűséget, de szeretem törvényedet.

119,114 Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem.

119,115 Távozzatok tőlem, ti gonosztevők! Én megfogadom, Istenem, parancsolataidat.

119,116 Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet!

119,117 Erősíts engem, hogy megszabaduljak, és mindig törődni fogok rendelkezéseiddel.

119,118 Elveted mindazokat, akik eltérnek rendelkezéseidtől, mert ármánykodásuk galád.

119,119 Salaknak tartod a föld minden bűnösét, ezért szeretem intelmeidet.

119,120 Megborzadt a testem, mert rettegek tőled, félek ítéleteidtől.

119,121 Azt tettem, ami törvényes és igaz, ne szolgáltass ki a hatalmaskodóknak!

119,122 Vállalj kezességet szolgádért, hogy a kevélyek ne hatalmaskodjanak rajtam!

119,123 Szemem epedve várja segítségedet és megígért igazságodat.

119,124 Bánj kegyelmesen szolgáddal, taníts engem rendelkezéseidre!

119,125 Szolgád vagyok, adj értelmet, hogy megismerjem intelmeidet!

119,126 Itt az ideje, hogy cselekedj, URam, mert megszegték törvényedet!

119,127 Én pedig szeretem parancsolataidat, jobban az aranynál, a színaranynál is.

119,128 Ezért mindenben helyeslem utasításaidat, és gyűlölök minden hamis ösvényt.

119,129 Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem.

119,130 Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket.

119,131 Kinyitom számat és lihegek, úgy vágyódom parancsolataid után.

119,132 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, ahogyan szoktál azokon, akik szeretik nevedet.

119,133 Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság.

119,134 Szabadíts meg a hatalmaskodó emberektől, hogy megtarthassam utasításaidat.

119,135 Ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts engem rendelkezéseidre!

119,136 Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényedet.

119,137 Igaz vagy, URam, és helyesek döntéseid.

119,138 Elrendelt intelmeid igazak, és igen megbízhatók.

119,139 Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről.

119,140 Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt.

119,141 Bár kicsiny és megvetett vagyok, utasításaidat mégsem felejtem el.

119,142 Igazságod örökké igaz, és törvényed maradandó.

119,143 Ínség és nyomorúság ért engem, parancsolataid mégis gyönyörködtetnek.

119,144 Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek!

119,145 Teljes szívből kiáltok hozzád: Hallgass meg, URam! És én megfogadom rendelkezéseidet.

119,146 Hozzád kiáltok: Szabadíts meg! És én megtartom intelmeidet.

119,147 Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, igédben reménykedem.

119,148 Ébren van szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden.

119,149 Hallgasd meg szavamat kegyelmesen! URam, döntéseiddel éltess engem!

119,150 Közel vannak hozzám, akik galádul üldöznek, törvényedtől viszont eltávolodtak.

119,151 De te is közel vagy, URam, és minden parancsolatod maradandó.

119,152 Régóta ismerem intelmeidet, örökre megállapítottad azokat.

119,153 Lásd meg nyomorúságomat, és szabadíts meg, mert nem felejtettem el törvényedet.

119,154 Pereld peremet, és válts meg, ígéreted szerint tartsd meg életemet!

119,155 Távol van a bűnösöktől a segítség, mert nem törődnek rendelkezéseiddel.

119,156 Nagy a te irgalmad, URam, döntéseiddel éltess engem!

119,157 Sokan vannak üldözőim és ellenségeim, intelmeidtől mégsem fordultam el.

119,158 Láttam a hűtleneket, és megundorodtam, mert nem tartották meg beszédedet.

119,159 Lásd, mennyire szeretem utasításaidat! URam, tartsd meg életemet kegyelmesen!

119,160 Igéd tartalma maradandó, és minden igaz döntésed örökre szól.

119,161 Fejedelmek üldöznek ok nélkül, de szívemet csak igéd rettentheti meg.

119,162 Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál.

119,163 A hazugságot gyűlölöm, utálom, törvényedet azonban szeretem.

119,164 Naponta hétszer dicsérlek téged igazságos döntéseidért.

119,165 Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.

119,166 Segítségedben reménykedem, URam, és teljesítem parancsolataidat.

119,167 Megtartja lelkem intelmeidet, mert nagyon szeretem azokat.

119,168 Megtartom utasításaidat és intelmeidet, hiszen minden utamat ismered.

119,169 URam, hadd szálljon hozzád esedezésem, tégy értelmessé igéddel!

119,170 Jusson színed elé könyörgésem, ígéreted szerint ments meg engem!

119,171 Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendelkezéseidre.

119,172 Válaszoljon beszédedre nyelvem, mert minden parancsolatod igaz.

119,173 Kezed legyen segítségemre, mert utasításaidat választottam.

119,174 Szabadításodra vágyom, URam, törvényedben gyönyörködöm.

119,175 Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és döntéseiddel segíts engem!

119,176 Bolyongok, mint az eltévedt juh. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg parancsolataidról.

120.

1 Zarándokének. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. 2 URam, ments meg engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! 3 Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? 4 A hős hegyes nyilait rekettye parazsával! 5 Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom! 6 Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel. 7 Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.

121.

1 Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 2 Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 3 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. 4 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! 5 Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. 6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 7 Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 8 Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

122.

1 Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk! 2 Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem. 3 Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz! 4 Oda járnak a törzsek, az ÚR törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az ÚR nevét. 5 Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei. 6 Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek! 7 Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban! 8 Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked! 9 Istenünknek, az ÚRnak a házáért is jót kívánok neked!

123.

1 Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz! 2 Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az ÚRra, míg meg nem könyörül rajtunk. 3 Könyörülj, URam, könyörülj rajtunk, mert torkig vagyunk a gyalázattal! 4 Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával.

124.

1 Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az ÚR - vallja meg ezt Izráel! -, 2 ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek, 3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk. 4 Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat. 5 Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek. 6 Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak! 7 Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk. 8 A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet alkotta.

125.

1 Zarándokének. Akik az ÚRban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. 2 Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az ÚR karolja át most és mindörökké. 3 Mert nem maradhat a bűnösök uralma az igazak örökségén, nehogy az igazak is álnokságra vetemedjenek. 4 Tégy jót, URam, a jókkal, az igaz szívűekkel! 5 A görbe útra térőket pedig juttassa az ÚR a gonosztevők sorsára! Békesség legyen Izráelben!

126.

1 Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. 2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! 3 Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk. 4 Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan! 5 Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! 6 Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!

127.

1 Zarándokének. Salamoné. Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. 2 Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget. 3 Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. 4 Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. 5 Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.

128.

1 Zarándokének. Boldog mindenki, aki az URat féli, és az ő útjain jár. 2 Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. 3 Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. 4 Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az URat. 5 Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át, 6 és megláthasd unokáidat is! Békesség legyen Izráelben!

129.

1 Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom ótas - vallja meg ezt Izráel! -, 2 sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. 3 Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak. 4 De igazságos az ÚR: elvágta a bűnösök kötelét. 5 Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind. 6 Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék. 7 Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő. 8 Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az ÚR áldása, áldunk benneteket az ÚR nevében!

130.

1 Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam! 2 Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! 3 Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? 4 De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. 5 Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. 6 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. 7 Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. 8 Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.

131.

1 Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. 2 Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. 3 Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!

132.

1 Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára! 2 Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének: 3 Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, 4 szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni, 5 míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének! 6 Hallottuk, hogy a láda Efratában van, és rátaláltunk Jaar mezőin. 7 Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál! 8 Indulj el, URam, új lakóhelyedre, te és hatalmad ládája! 9 Papjaid öltözzenek igazságba, híveid pedig ujjongjanak! 10 A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól! 11 Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra. 12 Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig. 13 Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül: 14 Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! 15 Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel, 16 papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak. 17 Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére. 18 Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.

133.

1 Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! 2 Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. 3 Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.

134.

1 Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente! 2 Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat! 3 Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!

135.

1 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az ÚR nevét, dicsérjétek az URat, akik szolgái vagytok, 2 akik ott álltok az ÚR házában, Istenünk házának udvaraiban! 3 Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges! 4 Mert magának választotta Jákóbot az ÚR, tulajdonává tette Izráelt. 5 Tudom én, hogy milyen nagy az ÚR, nagyobb a mi Urunk minden istennél. 6 Amit csak akar az ÚR, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben. 7 Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát ki kamráiból. 8 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, emberre, állatra egyaránt. 9 Jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és összes szolgáján. 10 Sok népet vert meg, hatalmas királyokat ölt meg: 11 Szíhón emóri királyt, Ógot, Básán királyát és Kánaán összes királyát. 12 Országukat örökségül adta, örökségül népének, Izráelnek. 13 URam, neved örökkévaló, URam, téged fognak emlegetni nemzedékről nemzedékre. 14 Mert igazságot szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin. 15 A pogányok bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. 16 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak, 17 van fülük, de nem hallanak, lehelet sincs szájukban. 18 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak. 19 Izráel háza, áldjad az URat! Áron háza, áldjad az URat! 20 Lévi háza, áldjad az URat! Akik csak félitek az URat, áldjátok az URat! 21 Áldott az ÚR a Sionon, aki Jeruzsálemben lakik. Dicsérjétek az URat!

136.

1 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2 Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete! 3 Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete! 4 Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete. 5 Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete. 6 A földet a víz fölé terítette, mert örökké tart szeretete. 7 Megalkotta a nagy égitesteket, mert örökké tart szeretete, 8 a napot, hogy uralkodjék nappal, mert örökké tart szeretete, 9 a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, mert örökké tart szeretete. 10 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, mert örökké tart szeretete. 11 Kihozta onnan Izráelt, mert örökké tart szeretete, 12 erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart szeretete. 13 Kettéhasította a Vörös-tengert, mert örökké tart szeretete, 14 átvezette rajta Izráelt, mert örökké tart szeretete. 15 De a fáraót és seregét a Vörös-tengerbe szorította, mert örökké tart szeretete. 16 Vezette népét a pusztában, mert örökké tart szeretete. 17 Nagy királyokat vert meg, mert örökké tart szeretete, 18 dicső királyokat ölt meg, mert örökké tart szeretete: 19 Szíhón emóri királyt, mert örökké tart szeretete, 20 és Ógot, Básán királyát, mert örökké tart szeretete. 21 Odaadta országukat örökségül, mert örökké tart szeretete, 22 örökségül szolgájának, Izráelnek, mert örökké tart szeretete. 23 Gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete. 24 Megszabadított ellenségeinktől, mert örökké tart szeretete. 25 ő ad eledelt minden élőlénynek, mert örökké tart szeretete. 26 Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart szeretete!

137.

1 Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. 2 Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. 3 Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! 4 Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön? 5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! 6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek! 7 Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig! 8 Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél. 9 Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet!

138.

1 Dávidé. Magasztallak, URam, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek! 2 Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet. 3 Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél. 4 Téged magasztal, URam, a föld minden királya, amikor meghallják szád mondásait. 5 Énekelni fogok az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR dicsősége. 6 Bár fenséges az ÚR, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót. 7 Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. 8 Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!

139.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. 2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. 3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. 4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. 5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. 6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. 7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? 8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. 9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. 11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: 12 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. 13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. 14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. 15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. 16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. 17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! 18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok. 19 Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek! 20 Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet. 21 Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat? 22 Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek. 23 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! 24 Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!

140.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, 3 akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak! 4 Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.) 5 őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni! 6 Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.) 7 Te vagy Istenem - mondom az ÚRnak -, figyelj hát, URam, könyörgő szavamra! 8 Én Uram, URam, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján. 9 Ne teljesítsd, URam, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.) 10 A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz! 11 Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek! 12 Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad! 13 Tudom, hogy az ÚR felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát. 14 Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.

141.

1 Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! 2 Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat! 3 URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását! 4 Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni. 5 Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is. 6 És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim. 7 Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába. 8 De én rád tekintek, én Uram, URam! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! 9 őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól! 10 A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.

142.

1 Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt. 2 Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz. 3 Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat. 4 Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok. 5 Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem. 6 Hozzád kiáltok, URam, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén. 7 Figyelj esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam! 8 Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.

143.

1 Dávid zsoltára. URam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te! 2 Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted! 3 Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat. 4 Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben. 5 Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain. 6 Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. ( Szela.) 7 Siess, URam, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók! 8 Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem. 9 Ments meg ellenségeimtől, URam, nálad keresek oltalmat! 10 Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton! 11 Tartsd meg életemet nevedért, URam, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért! 12 Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!

144.

1 Dávidé. Áldott az ÚR, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat. 2 Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám. 3 Ó, URam, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá? 4 Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz. 5 Hajlítsd le az eget, URam, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! 6 Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket! 7 Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából, 8 akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel! 9 Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked. 10 Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől. 11 Szabadíts meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel! 12 Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak. 13 Színültig telt raktáraink ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt tízezerannyira! 14 Marháink legyenek kövérek; ne érje őket baj, ne vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken! 15 Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene!

145.

1 Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké. 2 Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké. 3 Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan. 4 Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet. 5 Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem. 6 Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. 7 Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak. 8 Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. 9 Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. 10 Magasztal, URam, minden teremtményed, és híveid áldanak téged. 11 Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, 12 megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét. 13 Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart. 14 Támogat az ÚR minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt. 15 Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. 16 Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen. 17 Az ÚRnak minden útja igaz, és minden tette jóságos. 18 Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. 19 Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket. 20 Megtartja az ÚR mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja. 21 Az ÚR dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!

146.

1 Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat! 2 Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. 3 Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. 4 Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. 5 Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége, 6 aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. 7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. 8 Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat. 9 Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti. 10 Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az URat!

147.

1 Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! 2 Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt. 3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. 4 Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek. 5 Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan. 6 Támogatja az ÚR az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket. 7 Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek! 8 ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken. 9 Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is. 10 Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik. 11 Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak. 12 Jeruzsálem, dicsőítsd az URat, Sion, dicsérd Istenedet! 13 Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat. 14 Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged. 15 Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. 16 Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu. 17 Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét? 18 De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik. 19 Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek. 20 Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az URat!

148.

1 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az URat, ti mennyeiek, dicsérjétek a magasságban! 2 Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege! 3 Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag! 4 Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben! 5 Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek, 6 mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el. 7 Dicsérjétek az URat, ti földiek, ti tengeri szörnyek, az egész óceán! 8 Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar, 9 ti hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok, 10 vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak, 11 ti földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái, 12 ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt 13 dicsérjétek az ÚR nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik. 14 Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi minden hívét, Izráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az URat!

149.

1 Dicsérjétek az URat! Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében! 2 Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak! 3 Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dob és hárfakísérettel! 4 Mert gyönyörködik népében az ÚR, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat. 5 Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön. 6 Szájuk Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van. 7 Bosszút állnak a népeken, megfenyítik a nemzeteket. 8 Láncra verik királyaikat, vasbilincsbe előkelőiket. 9 Így hajtják végre rajtuk az ítéletet, amely meg van írva. Dicső dolog lesz ez az ÚR minden hívének. Dicsérjétek az URat!

150.

1 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! 2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! 3 Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! 4 Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! 5 Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral! 6 Minden lélek dicsérje az URat! Dicsérjétek az URat!