Az élet és az ember

Mi az, ami meglepi Istent, az ember magatartását illetőleg, és mi az, amit meg kell, tanuljunk: * Az a tény, hogy hamar megunják a gyerekkort, igyekeznek minél előbb felnőttek lenni, és amikor felnőttek arról álmodoznak, hogy jó lenne ismét gyerek lenni. * Az a tény, hogy a legtöbb ember arra használja fel élete első felét, hogy a másodikat nyomorúságossá tegye. * Az a tény, hogy elvesztik egészségüket pénzszerzés közben, majd elvesztik pénzüket keresvén az egészséget...
... olvasd tovább >>

Péter levelei

Péter I. levele

Csak a hagyomány állítja, hogy Péter volt Róma első püspöke. Pál, amikor írt a Rómabelieknek, Kr. u. 55, vagy 56-ban megemlített harmincöt nevet, üdvözletét küldte huszonhat személynek megnevezvén őket, de nem említette Pétert. Képtelenség lenne azt hinni, hogy Pál kifelejtette volna Róma püspökét, ha létezett volna egy ilyen tisztség! Hasonlóképpen Pál írt néhány levelet Rómából Kr. u. 59 és 61 között, valamint 65 előtt, de ezeknek a leveleknek egyikében sem említi Pétert, bár ezek utalnak Pál sok ismert keresztyén társára, akik részéről üdvözletét küldi.

Péter az evangéliumot inkább a zsidóknak hirdette. I. Kor 9:5. Gal 2:7-9. A Biblia nem tartalmaz egy olyan részletes beszámolót Péter utazásairól, mint ahogy ezt teszi a Pál utazásaival kapcsolatosan, Péter különböző helyeken, és különböző időszakokban jelenik meg. Egyike e helyeknek Babilon. A bekezdő vers Pétert, mint Jézus Krisztus apostolát azonosítja a levél írójaként, az utolsó előtti vers pedig megjelöli azt a helyet, ahonnan írta levél: Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet, és Márk az én fiam.

Sokan azt állítják, hogy Péter a Babilon kifejezést Róma titokzatos megjelöléseként használta. De egy ily világos levélben kevésbé valószínű az, hogy a köszöntésnél egy ily rejtélyes és homályos nyelvezetet használt volna, nem helyes azt hinni, hogy Péter egy rejtett kifejezést használt volna a római birodalomtól való félelem miatt, mivel ő ismert volt a bátorsága miatt. Csel 4:13. Pál leveleit Rómából Néró leghevesebb üldöztetései között írta, és Rómát jelölte meg azon helyként, ahol tartózkodott. Fil 4.22. Zsid 13:24. II.Tim 1:16,17. Péter bátorsága azonos volt a Páléval. Mikor Péter Babilont mondott, az Babilon volt. A régi Babilon már nem volt a hajdani világváros, de még sok zsidó lakott itt és egyike volt a zsidó kultúra legfőbb helyeinek. (Régiségek Josephus tizenötödik könyvének második fejezete, második cikkely, és harmadik fejezet első cikkely).

Valószínű, hogy Péter levelét Kr. u. 61 és 65 között írta. Márk vele volt. I. Pét 5:13. Kr. u. 60-ban, vagy 61 elején Márk, Pállal volt Rómában, de kis-Ázsia felé kellett indulnia. Kol 4.10. Kis-Ázsiából valószínű, hogy tovább folytatta útját Babilonba, ahol egy ideig Péter mellett szolgált. Márk Kr. u. 65 felé visszatért kis-Ázsiából mivel Pál Rómába hívta. II. Tim 4:11. Kiszámítva az utazáshoz szükséges időt, valószínű, hogy Márk, Babilonba volt Péterrel 62 és 64 között. Ezért nagyon valöszínű, hogy Péter első levele ebben az időszakban íródott.

Péter első levele a Pontus, Galácia, Kapadócia, Ázsia és Bitinia, római tartományokban lévő keresztyénekhez íródott. Kétség nélkül ezek a gyülekezetek zsidókból és pogányokból tevődtek össze. A megnyitó fejezetben arra buzdítja a keresztyéneket, hogy örüljenek annak a biztos örökségnek, amely számukra fenntartatik a mennyekben, még akkor is ha sok kísértés éri őket. Még ha tűzön is kell átmenniük hitük Isten dicsőségét és dicséretét kell visszatükrözze Jézus megjelenésének idején. A próféták előre hirdették krisztus szenvedéseit és azt a dicsőséget, amely ezt követte, de nem tudták kellőképpen értékelni követőinek dicsőségét. Az angyalok kívánták meglátni az evangélium igazságainak titkait, de nem láthatták meg. A keresztyének, akik abban az előnyben részesültek, hogy megláthatták Jézus Krisztust, vigyázva, félelemmel és szentségben kell járjanak. ők nem veszendő holmin váltattak meg az ezüsthöz és aranyhoz hasonlóan, hanem a Krisztus értékes vérén. A keresztyének, mint élő kövek, templomként vannak felépítve, amelyben Istentől elfogadott szellemi áldozatokat kell hozzanak. Krisztus a szegletkő, amelyet a zsidók elvetettek, és sokak számára egy botránykő. Azonban akik elfogadtátok a Krisztust, annak hatalmas dolgait kell hirdessétek Aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Kerülni kell a test kívánságait és magasztalni Istent jócselekedeteitek által. Szeressétek testvéreiteket és adjatok tiszteletet Krisztusnak. Viseljétek türelemmel a nehézségeket, amint azt Krisztus is tette és kövessétek nyomait. I. Pét 2:1-25.

A feleségek vessék alá magukat férjeiknek, keresztyén cselekedetekkel és egy szelíd és csendes lélekkel ékesítvén magukat. A férjek, kell szeressék feleségeiket, és mint gyengébb edénynek tisztességet kell adjanak nekik. Majd Péter, egységre és a krisztusban lévő testvérek iránti szeretetre buzdít. Örüljetek, ha szenvedtek az igazság ügye miatt, szenteljétek meg istent szívetekben, és legyetek mindig készek megvallani azt a reménységet, amely bennetek van, szenvedjetek jót és nem rosszat cselekedve. Péter rámutat arra, hogy Krisztus feltámadása után prédikált Isten azon fiainak, akik engedetlenek voltak a Noé napjaiban. Rámutat, hogy a nyolc emberi lélek megőrzése az özönvíz idején a keresztségnek a jelképe, hogy most Krisztus az Isten jobbján van a mennyekben. I. Pét 3:1-22. Ahhoz, hogy a szenvedéseket ki tudják állni a keresztyének a Jézus Krisztus lelkületével kell felfegyverkezzenek, Isten elhatározásainak és szándékának ismeretével. Különféle buzdítások után, Péter ismét az igazság miatti szenvedésekről beszél és arról az örömről, amelyet a feddhetetlenségnek megőrzése szerez a szenvedések között, de figyelmeztet, hogy nem úgy kell szenvednünk, mint tolvaj, vagy gonosztevő, mint gyilkos, vagy mint más dolgába avatkozó. Legyetek elővigyázatosak, az ítélet az Isten házán kezdődik. I. Pét 4:1-19. Alázatosaknak kell lenni, komolyaknak és ébereknek, mivel az ördög, mint ordító oroszlán törekszik arra, hogy széttépje Isten gyermekeit. I. Pét 5:1-14.

Péter II. levele

Péter második levele valószínűleg röviddel az első után íródott Babilonból vagy környékéről Kr. u. 64-ben. Abban az időben Pálnak a gyülekezetekhez intézett levelei már meg voltak írva, és úgy elfogadták el, mint ihletettek. Péter igazolja ezt a dolgot, és összehasonlítja a többi Írásokkal. II. Pét 3:15,16. Az egyedüli levelek, amelyeket Pál valószínű, Péter második levele után írt, az úgynevezett pásztori levelek, egy Titushoz, és kettű Timótheushoz. Péter második levelének általánosabb a címzése, magába foglalja az összes keresztyéneket. Bizonyos, hogy magába foglalta azokat is akikhez az első levél íródott, és olyanhoz is eljutott akiknek Pál prédikált, vagy írt. II. Pét 3:1,15,16.

A második levélben tárgyalt téma teljesen különbözik az első levél témakörétől. Arra buzdítja azokat, akik az isteni természet részesei lesznek, hogy tanúsítsanak hitet, tetteket, ismeretet, önfegyelmet, türelmet, kegyességet, testvérek és emberek iránti szeretetet. Azok, akik rendelkeznek ezekkel az adottságokkal, sohasem lesznek lusták és terméketlenek Krisztus ismeretében, mások vakok maradnak. Majd Péter utal a színelváltozásra, és megerősíti a prófétai szót mondván, hogy az Írásból egy prófétai szó sem támadt saját magyarázatból. Ez nem ember akaratából származott, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei. II. Pét 1 1-21.

Péter a második fejezetben figyelmeztet a hamis prófétákra és tanítókra, akik eltöröltettek mint az özönvíz, valamint Sodoma és Gomora idején. Az Úr azonban tudja, hogy hogyan szabadítsa meg a hű Istenfélőket a kísértések idején. Néhány vers következik, amely bemutatja a kívánságokkal teli csalók szélsőséges fonákságait, hogy miután egy igaz személy visszatér a világi dolgokhoz, az utóbbi állapota gonoszabb lesz az elsőnél. Ez azonos azzal, amikor a kutya visszatér ahhoz, amit kiokádott és a megmosott disznó visszatér a sárnak fertőjébe. II. Pét 2:1-22.

Az utolsó napokban sok gúnyolódó támad, figyelmen kívül hagyják, ahogyan Isten eltörölte az első törvénytelen világot a vízözön által, és ezek a földi bölcsességgel bírók nem fogják elhinni, hogy ez a jelenvaló gonosz világ el fog olvadni Isten ítéleteinek hőségétől. Isten úgy fogja meglepni ezeket, mint tolvaj éjjel. Mi azonban ígérete szerint, új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakozik. II. Pét 3:1-18.