A törvény (tízparancsolat, sabbath)

Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, s új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával. Nem olyan szövetségre, mint amilyet atyáitokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam és kivezettem őket Egyiptom földjéről. Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael házával kötök majd - mondja az Úr. Elméjükbe vésem és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek és ők a népem lesznek. - Jer 31:33, Zsid 8: 9-12


Pál apostol így irt a Rómában élő keresztényeknek: Ti nem vagytok a törvény alatt, hanem a nem érdemelt jóság alatt. A Zsidókból lett keresztényeknek általában így irt: Mert az előbbi parancsolat félre lett téve, mert erőtlen és haszontalan. Mert a Törvény által semmi nem lett tökéletessé, de beáll egy jobb reménység, mely által közeledünk Istenhez. - Zsidók 7:18,19

Hogy bizonyosak legyünk kinek a törvénye volt félre téve vagy elvetve, Pál irt a megmetéletlen pogányokból lett keresztényekhez Efézusba, mondván: Tartsátok elmétekben, hogy ti ezelőtt a nemzetek népei voltatok test szerint; körülmetéletlennek hivattatok, azzal a körülmetéléssel, amely a testben kézzel csinált, amikor ti abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izrael társaságától idegenek és az ígéret szövetségeitol távolvalók, reménységetek nem volt és Isten nélkül valók voltatok e világban. Most pedig a Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közelvallókká lettetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békeségünk, aki eggyé tette mind a két nemzetséget és lerontotta a közbevetett választófalat. Az ő teste által eltörölte a gyűlölködést, a parancsolatoknak tételeivel, a Törvénnyel együtt, hogy így egyesítsen két népet [Zsidókat és Pogányokat] önmagával egy új emberré, ezáltal békeséget szerezve, és hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt egy testben a kereszt által, megölvén azon az ellenségeskedést. (Efézus 2:11-16) Ez bizonyítja, hogy Isten törvénye lett megsemmisítve vagy félretéve. Kolossé 2:13-17

Ti nem vagytok a törvény alatt, hanem egy nem érdemelt jóság alatt. Ne gondoljátok, hogy én azért jöttem, hogy a Törvényt elrontsam vagy a Prófétákat. Én jöttem, nem hogy elrontsam, hanem hogy betöltsem, mert bizony mondom nektek, amíg a menny és a föld elmúlik, de a legkisebb betűje vagy egyetlen pontocska el nem múlik a Törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül, és úgy tanítja az embereket, annak legkevesebb közössége lesz a mennynek országával. Aki pedig cselekszi és tanítja azokat, az nagynak hivatik és közössége lesz a mennyek országával. - Máté 5:17-19 Itt Jézus szavai nem azt mondják, hogy a Mózesi törvény nem szünhet meg mielőtt az ég, és föld elmúlik, hanem Jézus azt mondta, hogy a menny, és föld hamarabb elmúlik, mintsem Isten engedné, hogy az Izraelnek adott törvénye beteljesedés nélkül maradjon, így az utolsó betűig be kell annak teljesedni, mert ellenkező esetben Isten Igéretei elveszítenék hitelüket.

Jézus a hegyi beszédben megemlíti a Hatodik Parancsolatot az öldöklés ellen és a Hetedik Parancsolatot a paráznaság ellen, amleyeket a Tízparancsolat is tartalmaz, emellett többet megemlít a Mózesnek adott más törvényekből. Felhívta figyelmüket az ajándékokra, amelyeket az oltárra hoznak, valólevelet adni egy erkölcstelen feleségnek, hamisan esküdni, szemet szemért, fogat fogért, szeretni felebarátját, mint önmagát. Hasonlítsd össze Máté 5:23,24,31,33,38,43-at az V Mózes 16:16,17; 24:1; IV Mózes 30:2; II Mózes 21:23-25; V Mózes 19:21; és III Mózes 19:18 részével. Jézus a törvény szóban nemcsak a Tízparancsolatot gondolta, hanem általában minden Mózesnek adott parancsolat, így egyértelmű, hogy a törvényszövetség tartalmazta az összes Mózesnek adott törvént beleértve a Tízparancsolatot is.

A törvény és a szövetség, magéba foglaja, mind a ceremoniális, mind a Tízparancsolatot, amelyek árnyékai voltak a jövendő jobb dolgoknak. Ezek beteljesednek az utolsó betűig, a legkisebb részig és így ez bizonysága annak, hogy Isten igaz, aki ragaszkodik törvényéhez és megáll annak értelme és célja mellett. A Törvény árnyékainak a beteljesedésének Jézus Krisztusban kellett megkezdődni, de ez csak ugy lehetséges ha a Törvénynek eltöröltetik, hogy utat nyisson a valóságnak Jézus Krisztus által. Jézus meghalt, mint jelképes Báránya Istennek, aki elveszi a világ bűneit - János 1:29,36 és ezzel betöltötte a törvényt.

Az Írástudók, Farizeusok és Szadduceusok, akik hagyományokkal áthágták Isten parancsát, és erőtlenné tették azt, ezek voltak azok az emberek, akik a Törvényt megrontották és tanították az embereket a parancsolatok megszegésére. Mégis ezek az emberek színlelték, hogy ők a legnagyobb megtartói a Törvénynek és igazságosak általa. Azt állították, hogy ők a királyság fiai, jelezve ezzel, hogy örökösei a Messiásnak. Látva az ő törvényszegő képmutató útjaikat, Jézus figyelmeztette hallgatóit: Ha a ti igazságotok nem több az Írástudók és Farizeusok igazságánál, semmiképpen nem mehettek be a mennyeknek országába. (Máté 5:20) Az ilyen igazságosság nem a Törvény betöltése által jön, hanem a Krisztusba vetett hit által. - Filippi 3:5-9.

Amíg a törvényszövetség megtartása Izraelre kötelező volt, Jézus megtartotta, tanította és törekedett, hogy azt betöltse. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebbnek neveztetik a mennyek országában. (Máté 5:19) Ha egy személy nincs összhangban a Törvénnyel, nem mehet be a mennyei királyságba. Ha megszegte a Törvény közül a legkisebbet és másokat tanított hasonlóan cselekedni, annak nagyon csekély része lesz a Isten országában, vagy egyáltalán nem lesz semmi része benne, mert törvénytelenséget gyakorolna és tanítana Isten ellen, így látható, hogy Jézusnak kijelentése a Zsidókra, vonatkozólag akik a Törvény alatt voltak. Cselekedet 15:5.

Megtartsák azért Izrael fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izrael fiai között örök jel ez: mert hat napon teremtette az Ur a mennyet és földet, hetednapon pedig megszűnt, és megnyugodott. V. Mózes 5:1-21 A Tízparancsolatnak kezdete, nem az ősatyákkal volt, mint Ábrahám, Izsák, Jákob és Jákobnak tizenkét fia, hanem az Izraelitákkal, akik akkor éltek és jelen voltak, amikor a Hóreb Hegynél Mózes ismertette velűk a törvényszövetséget, ezt szegezte Krisztus halálával a keresztfára.

A törvényszövetséget nem lehet kettéválasztani, úgy, hogy a szertartási törvényeket megsemmisítjük, és a másik részt, az úgynevezett erkölcsi részt, meghagyjuk. Jakab 2: 10,11 verseiben ezt a pontot tisztán tárja elénk: Mert ha valaki az egész Törvényt megtartja is, de vetkezik egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta, Ne paráználkodjál ezt is, mondotta, Ne ölj. És, ha nem paráználkodol de ölsz, törvényszegővé lettél. Milyen hosszú időt jelent ez a szó, hogy örökké tartó , amint az említve van II Mózes 31:16,7. versében? Héberül ez a szó állandó, oh-láhm és az örökké tartó, l'oh-láhm. Ezek a Héber szavak a Zsidó papságra vonatkoztak, akik Mózes testvérének, Áronnak voltak leszármazottai. II Mózes 40:15 vers mondja: Az ő felkenésük nekik örökös [oh-láhm] papság az ő nemzetségükben. III Mózes 6:18,22 verse mondja: Az Áron fiai közül minden férfi egye azt. Örökkévaló [oh-láhm] rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél az Úrnak tuzáldozatai felől:... A pap és fiai, akik felkenettek vele együtt, ajánlják fel ezt: ez a rendtartás örökké [oh-láhm] való az Úrnak. Ugyancsak nézd III Mózes 25:46. versét, ahol l'oh-láhm fordítva van örökké valónak. De látjuk, hogy ma már az Ároni vagy Levitái papság megszűnt. Azon kívül, Pál apostol magyarázza hogy Isten, aki először megalapította az Ároni és Levitái papságot, meg is szüntette azt Krisztus halála és feltámadása után. Krisztus Jézus lett Isten Fő Papja, nem a testi parancsolat, a törvény parancsolata szerint, amely a testre támaszkodik, Áronra, a Levita testére, hanem Isten új törvényére és az ő esküvel tett ígéretére, így Jézus papsága felette áll az Ároni papságnak. Hasonló Melkisédekhez, aki Sálemnek papkirálya volt sokkal előbb, mint az Ároni papság. A Zsidókhoz irt levél 7:11-24-ben Pál megmagyarázza ezt. A tizenkettedik versben ezt mondja: Mivel a papság megváltozott, szükséges hogy a törvény is megváltozzon. Amikor Krisztus felajánlta és bemutatta Istennek az ő emberi áldozatát, mint Istennek Fő Papja, az előbbi Törvény és az Ároni papság megszűnt. A Tízparancsolat is eltöröltetett, mint alkotó része a törvényszövetségnek. Krisztus papsága vég nélküli. Az ő halhatatlansága teszi azt vég nélkülivé, ebből ered az elpusztíthatatlan életerő. - Zsidók 7 :16,24,25

A törvényszövetség helyét az Isten népének életében más pótolja, Jézus Krisztus felajánlotta az ő áldozatát a bűnökért és így közbenjárója lett az Újszövetségnek, egy jobb szövetségnek arányítva a régi Mózesi törvényszövetséghez. Az a régi szövetség a Tízparancsolattal együtt, amelyek kőtáblákra írattak, nem tette a Zsidó nemzetet tökéletessé vagy igazságossá. De az újszövetség alatt a Keresztények igazságossá tétetnek és megigazíttatnak a Közbenjáró Jézus Krisztuson keresztül. Az újszövetségnek egy jobb Közbenjárója van, oly dicsősége, amely soha el nem múlik. Ennek az igazságra vezető hatalma az Istennek szelleme vagy cselekvő ereje. Pál apostól rámutat arra a tényre, hogy a törvényszövetség a Tízparancsolattal együtt, amely Isten ujjával lett írva kőtáblákra, eltöröltetett és helyébe az újszövetség tétetett életetadó szellemével. Amint mondja: A mi alkalmatos voltunk Istentől van, aki alkalmatossá tett minket, arra hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem a szellemé; mert a betű megöl, a szellem pedig megelevenít. Ha pedig, a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgy hogy Izrael fiai nem nézhettek Mózes arcára, arcának elmúló dicsősége miatt, hogy ne volna még inkább dicsőséges a szellemnek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata. Sőt, a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. Mert ha dicsőséges az ami elmúlandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.

Pál apostol megmutatja, hogy az igazságnak hatalma az újszövetség alatt nem az eltörölt Tízparancsolat, de Istennek szelleme, amely a keresztényeket átformálja Isten hasonlatosságára: Isten pedig a szellem; és ahol Isten szelleme, ott a szabadság. Mi pedig Isten dicsőségét mindnyájan fedetlen arcai szemlélvén, visszavetjük, mint tükörből Isten dicsőségét, átváltozva az ő képmására dicsőségről dicsőségre, úgy, mint Isten szellemétől. - II Korinthus 3:5-18

Ezekből értékeljük Pál apostol következő szavainak erejét: Ha ti a szellem által vagytok vezetve, akkor nem vagytok a törvény alatt. (Galata 5:18) A keresztények azok, akik Istennek cselekvő ereje vagy szelleme által vezettetnek összhangban az ő Igéjével. Ez a tény bizonyítja, hogy ők az újszövetség alatt, a meg nem érdemelt Isteni jóság alatt vannak.(Galata 5:13-23) Istennek szelleme az ő népében elég hatalmas arra, hogy az igazságnak ezt a törvényes gyümölcsét megteremjék a Tízparancsolat nélkül. Habár nincsenek a Törvény alatt, hanem a meg nem érdemelt Isteni jóság alatt, a hűséges Keresztények tanulmányozzák a törvényszövetséget, és helyesen teszik azt. Miért? Mert ezek árnyékai az eljövendő dolgoknak és azok az eljövendő dolgok Krisztusra vonatkoznak és az ő szolgálatára és országára. A Keresztények elismerik a Törvényt, mint árnyékait az eljövendő jó dolgoknak, és látják hogy Krisztus Jézus eljött, mint egy főpapja azon jó dolgoknak melyeknek be kell következni. (Kolossé 2:17 és Zsidók 10:1; 9:11) A jelképek és a Törvénynek árnyékai egy igen fontos része Isten Igéjének, és tanulmányozni kell azt, hogy helyesen felismerje előrre Istennek szándékait, az ő Krisztusát illetőleg. Pálnak a Zsidókhoz írott teljes könyve ihletett bizonyíték erre. Ennélfogva a Keresztényeknek joguk van idézni a régi törvényszövetségből és a Tízparancsolatból, épen úgy, mint Pálnak volt joga idézni a Tízparancsolatból, hogy bizonyítékkal megerősítse, amiket irt. Lásd Efézus 6:1-3. és Róma 13:8-10.

Ennélfogva Pál apostol kijelentései megdönthetetlenek maradnak: Ezen nem érdemelt jóság alatt, valóban, meg lettetek mentve hit által; és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez. - Efézus 2:8

Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. (Róma 5:27-28) A törvényt Mózes idején elég volt betű szerint betartani, és az ember nyugodt lehetett, mégis szükség volt Jézus váltságáldozatára, hiszen törvénye nem szivünkben volt, hanem egy kötáblára vésve. Jézus szavai szerint, aki már meggondolja szívében, az paráználkodott ... itt már nincs helye a képmutatásnak, hiszen a belül már megszületett a bűn, mégha fizikailag nem is jutunk el a tettekig. Ez az új parancsolat: öszinte elhivatottság és öszinte szeretet. Amikor Isten a Törvényt adta Izraelnek, ezt mondta nekik: Tegyétek ezeket a szavaimat a szívetekre és a lelketekre, és kössétek azokat jel gyanánt a kezetekre és szolgáljanak homlokszalagúl a szemeitek között (5Mózes 11:18). Ezek a szavak azt jelentették, hogy az izraelitáknak szüntelenül maguk előtt kellett tartaniuk a Törvényt, hogy az befolyásolja minden tettüket és gondolatukat. Akkor a kezeikre és a homlokaikra kötötték, és kőtáblára írták, Jézus halálával tetteink és gondolataink kell vezessenek, öszintén megpecsételve szíveinket.

Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, s új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával. Nem olyan szövetségre, mint amilyet atyáitokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam és kivezettem őket Egyiptom földjéről. De mivel nem tartották meg a szövetséget, én sem törődöm velük - mondja az Úr. Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael házával kötök majd - mondja az Úr. Elméjükbe vésem és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek és ők a népem lesznek. - Jer 31:33, Zsid 8: 9-12

A Sabbath (Sha-vath, Szombat)

Hat napon teremtette Isten a mennyet és a földet, a hetednapon pedig megpihent és megnyugodott. (II Mózes 31:17) Isten bevégezte teremtési munkáját, és Látta Isten mindazt, amit teremtett és az nagyon jó volt, (I Mózes 1:31.) Akkor Isten megnyugodhatott, örömmel gyönyörködött, hogy teljesítette terveit. Így a mennyek és a föld teremtése be lett fejezve és azok minden serege. És a hetedik napon Isten elvégezte az ő munkáját, amelyet alkotott; És megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte azt, mert azon szűnt meg minden munkájától melyet Isten teremtett és alkotott. (I Mózes 2:1-3.) Ez a hetedik nap követte az előző hat teremtési napot. Sha-vath ez a különös Héber szó, amelyet használ a 1 Mózes 2:1-3 versekben, így van lefordítva: megpihen. Az angol sabbath szó ebből képződik. Isten megáldotta Ádámot és Évát megparancsolta, hogy töltsék be a földet igazságos leszármazottakkal, művelje a földet és uralkodjon az alsóbbrendű élő teremtményeken. - I Mózes 2:15-17; 1:28.

A hetes szám, 61-szer fordul elő a Mózes első könyvében, Például Noé idejében, ő és családja és az állatok bementek a bárkába hét nap alatt. Lön pedig hetednapra hogy megjőve az özönvíz a földre. (I Mózes 7:1-10) Noé bárkája földet ért az Ararát hegyeken, a tizenhetedik napon az év hetedik hónapján. Azután, hogy várták a vizek apadását Noé kibocsátott egy hollót és egy galambot. A galamb visszatért. És várakozék még másik hét napig és ismét kibocsátá a galambot a bárkából. Visszatértekor olajfa levéllel szájában, Noé ismét várakozék még hét napig és kibocsátá a galambot és az nem tért többé ő hozzá vissza. Miután egy teljes évig a bárkában voltak bezárva, Noé és családja, valamint az állatok elhagyták a megmentő bárkát. (I Mózes 8:14.) Mindezek bizonyítják, hogy Noé felosztotta az időt hét napos időszakokra. Az örökszövetségben melyet Isten kötött mindjárt az özönvíz után, képletezve a szivárvány által, még nem tett hivatkozást a szombatnap különleges voltára. I Mózes 9:1-17.

1 Mózes 26:4,5 nem bizonyítja azt, hogy Ábrahám idejében a szombat mint pihenőnap, törvény volt. Isten parancsa, nem foglalt magában egyet sem a hetedik napi szombat megtartásáról. Ábrahám azt a parancsot kapta Istentől, hogy ajánlja fel az ő szeretett fiát égőáldozatúl. Ábrahámnak 99 éves korában volt parancsolva először, hogy körülmetélkedjen, viszont Krisztus követőinek nem szükséges körülmetélkedni. - I Mózes 17 és 22-ik rész. Az viszont kétségtelen, hogy a hétnek a hetedik napja, különös figyelmet kapott a teremtéskor, de ennek megünneplése Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak még nem foglatatott kötelező érvényű parancsként. - Róma 4:3-13.

A Héber szó shab-bath' szünetet, pihenést jelent. Ez előfordul először II Mózes 16:23. versben és megjelöli a szombat törvény bevezetésének idejét a Zsidók részére. Az által hogy csodálatosan vissza lett tartva a manna esése a hetedik napon, Isten ott érvényesítette a hetedik napi szombat törvényét, amelyet éppen akkor jelentett ki a Zsidóknak (II Mózes 16: 23-30.)A szombat-nap törvénye bennfoglaltatott a törvénytáblán is, melyet Isten adott a Zsidóknak Mózesen keresztül a Hóreb hegyen. Ez volt a negyedik a tíz parancsolat között: Megemlékezzél a szombat napról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át, munkálkodjál és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap Istennek szombatja: semmi dolgot se, tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van. Mert hat napon teremtette Isten a mennyet és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent: azért megáldotta Isten a szombat napot, és megszentelte azt. - II Mózes 20:8-11

V Mózes 5:1-15: És szólitá Mózes az egész Izraelt és monda nekik: Hallgasd meg, Izrael, a rendeléseket és a végzéseket, amelyeket elmondok én ma fületek hallására és tanuljátok meg azokat és ügyeljetek azokra megcselekedvén azokat. az Ur a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben. Isten nem a mi atyáinkkal [Ábrahám, Izsák és Jákob­bal], kötötte e szövetséget, hanem mi velünk, akik, íme itt vagyunk e mai napon és mindnyájan élünk. Isten színről-színre beszélt veletek a hegyen a tűz közepéből monda, Én vagyok az Ur (Jahve) a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéből a szolgálatnak házából. Vigyázz a szombatnak napjára, és megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén és az Ur a te Istened hozott téged onnan ki erős kézzel és kinyújtott karral: azért parancsolta néked ay Ur a te Istened hogy a szombat napját megtartsad.

Az Izraeliták ősatyái, bennfoglalva Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, és Jákob tizenkét fiait, ezek nem voltak e törvényszövetség alatt, így a tízparancsolat kijelentése előtt a Sabbath tiszteletben tartésa nem volt érvényben. Isten kijelentette nektek az ő szövetségét, és felírta azokat két kőtáblára. És az Ur utasított engem abban az időben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelésekre és szabályokra, hogy azokat cselekedjetek azon a földön, amelyre átmentek, hogy bírjátok azt. (V Mózes 4:13,14) Így a szombat parancsolata része volt Isten szövetségének Izraellel és nem lehetett elválasztani azt a szövetségtől. A pogány népek akkor nem álltak a szövetség alatt. Közli igéit Jákobbal, törvényeit és végzéseit Izraellel. Nem tesz így egyetlen nemzettel sem: végzéseit sem tudatja velők. - Zsoltár 147:19,20.

Az én szombatjaimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és tiköztetek nemzetségről nemzetségre; Legyen közöttem és Izrael gyermekei között örök jel ez; mert hat napon alkotta Isten a mennyet és a földet és a hetedik napon megpihent és megnyugodott. - II Mózes 31:13-17; lásd szintén Ezékiel 20:12. és Nehémiás 9:13,14

Miért tartotta meg Jézus a Zsidó szombat törvényt, különösen az által, hogy a Zsidó templomba ment azon a napon és prédikált? Miért ment Pál a Zsidó templomba szombat napokon, Pál szokása szerint és prédikált és vitatkozott ott a Zsidókkal? A felelet ez: Isten elküldötte az ő Fiát, aki egy asszonytól lett, aki a törvény alatt lett. (Galata 4:4) Mivel még a Mózesi törvény az Izraelitákkal kötött szövetség jegyében érvényben volt, igy Jézusnak a törvényt be kellett tartani, amíg ő a testben volt, körülmetéltetett test szerint és megtartotta a kovásztalan kenyerek ünnepét és más ünnepeket. Jézus megtartotta a Zsidó szombatot de ez nem, jelenti azt, hogy az ő követőinek is úgy kell tenni, éppen úgy, mint ő, azaz körülmetéltetett, és megtartotta a Zsidó ünnepeket nem jelenti azt, hogy az ő tanítványainak is úgy kell tenni. Jézus mondotta: Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a Prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább hogy betöltsem. (Máté 5:17) Az ő eljövetele, hogy betöltse a Törvényt vagy a Prófétákat, azt bizonyítja, hogy a törvényszövetség és a szombat kötelezettségek nem vonatkoznak az ő tanítványaira. Máté 12:1,9; Márk 1:21; Luk. 4:16,32; Csel. 13:14, 44; 16:13; 17:2; 18:4

A Próféták betöltése és a próféciák a múlt idők dolgai lettek, azonképpen a Törvény betöltése a múlt idok dolga lett és Krisztus a követőit felmenti annak követelményeitől, hiszen a megigazulás nem törvény által van. Ahhoz, hogy a Törvény és a Próféták be legyenek töltve, Jézus, Zsidó születése által, törvény alattvaló lett. A Törvény megparancsolta a kovásztalan kenyerek évenkénti megünneplését egy leőlt báránnyal. Jézus nem törölte el a kovásztalan kenyerek megünneplését, hanem fölöslegessé tette, hiszen, ő lett az igazi pászka Bárány, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. - I Korinthus 5:7; János 1:29; szintén. Efézus 2:13-15.

Amint Jézus elment szombat napokon a Zsidó templomba prédikálni az ott összegyűlteknek,(Ésaiás 61:1-3; Lukács 4:14-21), éppen úgy Pál apostol szintén elment a Zsidó templomba prédikálni a szombat napon mikor a Zsidók ott összegyűltek. Koloss 2:12-17-ben Pál írja a Krisztus követőinek: Akiben együtt fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztó őt a halálból. És titeket, akik holtak voltatok a bűnökben és a ti testeteknek körümetéletlenségében, megelevenített együtt ő vele, megbocsátván minden bunötöket, eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezte azt a kínzófára. Azért senki titeket meg ne Ítéljen evésért, vagy ivásért, vagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában, melyek árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Galata 4:9-11-ben.Miként tértetek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok lelkiismeretesen a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körülöttetek.

Mivel Isten elvette az útból a Zsidó törvényszövetséget a Tízparancsolattal együtt, a keresztényeknek nem a törvényszövetségi árnyékokat kell megtartani, amelyek előrremutattak Krisztusra, hanem a valóságot ami Krisztus haléléval kezdődőtt.

Pál írja a Zsidók 4: 9-ben Annak okáért megmarad a szombatja az Isten népének, de Pál nem hivatkozik a 24 órás hetednapi szombat megtartására, a helyett idézi I Mózes 2:2: És Isten megpihent a hetedik napon minden munkájától; e tény alkalmazása több mint 4,000. évvel Krisztus előtt kezdődött. Pál szintén hivatkozott Isten szavaira IV. Mózes 14:28-35, hogy a hitetlen Zsidóknak meg kellett halni a pusztában, és nem mehetnek be, hogy nyugalmat találjanak az ígéret Földjén. Istennek ezen esküvel erősített kijelentése több mint 1,500 évvel Krisztus előtt tétetett. Azután Pál idézi Dávid szavait Zsoltár 95:7-11: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor a kísértés ama napján a pusztában: ahol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértenek engem, úgy, hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba. Ez a nyugalom napja Krisztus 1000 éves nyugalmára vonatkozik, ezt kell betöltenie Krisztusnak, hiszen ekkor veszi át Dávid trónját és megkötözve tartja Lucifert. Jel 20: 2, 5

Ebből a szempontból most már megérthetjük Zsidók 3:13-tól. 4:11-ig. és megvilágítjuk azt így: Mert mi, akik hitet gyakoroltunk bemegyünk a nyugodalomba, amiképpen ő azt megmondotta [körülbelül Kr. e . 1,500-ban] Amint megesküdtem az én haragomban: ők nem fognak bemenni az én nyugodalmamba, habár munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte ismét határoz egy napot szólván annyi idő múlva Dávid zsoltára által Ma ; épen úgy, mint már előbb mondotta: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket. Mert ha őket Józsué [Mózes utóda] nyugodalomba vezette volna, nem szólana azok után [körülbelül 400 évvel utána, a Dávid idejé­ben] egy másik napról, így megmarad a szombat nyugodalma az Isten népének. Mert aki bement az Isten nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitol, amiképpen Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát megtenni mindent, hogy bemenjünk abba a nyugodalomba, félve, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék [mint a hitetlen Zsidók tették]. - Zsidók 4:3-11

Így minden nap amint a keresztények hitet és engedelmességet gyakorolnak Krisztuson keresztül, szombatot tartanak, Isten szombatját vagy nyugalmát, ők nem ítélik a hétnek egyik napját különbnek a másiknál. (Róma 14:4-6) Isten népe mindent megtesz, hogy megtartsák hitüket és hűségüket, hogy így el ne essenek és élvezhessék a teljes nyugodalmat Istennél.

Tartsuk szem előtt azt a tényt, hogy a Zsidó törvényszövetség bemutat egy árnyékot az eljövendő jó dolgokról, de nem a dolgok igazi valóságát. (Zsidók 10:1) Milyen jövendő jó dolgoknak volt a Zsidó hetenkénti szombat az árnyéka? Ez a hétnek a hetedik napja volt, a hetenkénti szombat előárnyékolta az utolsó 1,000 évet. Ezt az ezer évet Isten kijelölte az Úr Jézus részére, hogy uralkodjon akkor az Ördög beavatkozása nélkül úgy a mennyben, mint a földön. Jelenések 20:1-6, Jelenések 16.14-16.

Lesz egy dicsőséges szombat nap az emberiség részére, amelyről Jézus prófétált: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; annak okáért az embernek Fia a szombatnak is Ura. (Márk 2:27,28) Ö nagyobb volt, mint a templom Jeruzsálemben, melyben a Zsidó papok a régi törvényszövetség alatt látszólag beszennyezték a szombat napot az által, hogy végezték az áldozati szertartást és mégis bűnősek voltak. (Máté 12:1-8 )

Mivel a Zsidó szombat előárnyékolta ezt az 1000 éves szombatot, Jézus a hetenkénti szombaton sok gyógyító munkát végzett és kiszabadított embereket az Ördög kötelékéből, meggyógyította a vakot, felsegítette a nyomorékot és amikor a papok bírálgatták, mert meggyógyított egy beteg asszonyt, mondotta: Ezt az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözve tartott tizennyolc esztendeig, nem kellett e feloldani a szombat napon? (Lukács 13:16) Ez mutatja, hogy Jázus milyen csodálatos mentési és segítő munkát fog o végezni az 1,000 éves szombat napon, mikor uralkodni fog mint Ur, feltámasztja még a halottat is a sírjából. Az emberiség tökéletes és tiszta lesz, teljességben fogják élvezni Isten áldását, épen úgy, mint mikor bevégezte az ő munkáját a hatodik teremtési nap végén. (I Mózes 3:15.)



Amennyiben kérdései vannak, vagy szeretne többet megtudni egy adott témáról, várjuk levelét, vagy adj hozza a Kedvenceidhez!