Az Ördög (Sátán, Lucifer)

A nagy birodalmak módszerei oly egyformák, amint négyezer éven át egymás után uralták a világot, hogy a történetírók ezzel a megjegyzéssel álltak elő: „A történet megismétli magát.” A világbirodalmak felemelkedtek, majd lehanyatlottak, háborúkat szítottak, elnyomtak és megaláztak.

A Máté 4. fejezete elmondja, hogy közvetlenül a Jordán folyóban történő bemerítése után Krisztust a szellem a pusztába vezette, hogy megkísértse az Ördög. A kísértés egy része három pontban felajánlott ajánlatból állt, amelyek közül a harmadik így hangzott: „Ismét elvitte őt az Ördög egy nagyon magas hegyre, megmutatta neki a világ minden királyságát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem.” (Máté 4:8–9).

A világbirodalmak nem Istent követték, hiszen amivel rendelkeztek, az Isten ellenségének a hatalmába tartozott, az Ördög tulajdona volt; ezért mondta Krisztus: „Az én királyságom nem e világból való... Jön a világ fejedelme, de bennem nincsen semmije.” (János 18:36; 14:30). Az Ördög tulajdonságai a kapzsiság, a kegyetlenség és az önzés, ami a föld minden birodalmát jellemzi (szövegkörnyezet alapján lásd még 2Korinthus 4:4).

A nevek etimológiája és nyelvészeti háttere

Ahhoz, hogy pontosan megértsük e szellemi lény természetét, érdemes megvizsgálni a Bibliában szereplő neveinek eredeti nyelvi jelentését:

• Sátán (héberül: sátán שָׂטָן): Ez a héber szó eredetileg nem egy tulajdonnév volt, hanem egy köznév, amelynek alapjelentése „ellenfél”, „szembenálló” vagy „vádoló”. A Biblia korai részeiben emberi ellenfelekre (például egy harctéri riválisra) is alkalmazták. Csak fokozatosan szűkült le a használata egy specifikus, rosszindulatú szellemi lény megjelölésére.
• Ördög (görögül: diabolosz διάβολος): A Görög Szentírásban használt kifejezés a diaballein igéből származik (jelentése: keresztbe tenni, áthágni, rágalmazni). Szó szerinti jelentése „rágalmazó” vagy „aljas vádló”, aki alaptalanul vádaskodik és tönkreteszi mások jó hírnevét.
• Lucifer (latinul: lucifer = fényhozó, hajnalcsillag): Ez a név magában a héber Bibliában nem szerepel tulajdonnévként; az Ésaiás 14:12-ben a héber Hêlêl (fényes, csillag) szó szerepel, amely a babiloni királyra utal. A latin Vulgata fordításban ezt Lucifernek (fényhozó) fordították, amit a későbbi egyházi hagyomány tévesen átvett a bujdosó, bukott angyal neveként.

Az Ördög nem mindig volt ilyen; egykor Isten szellemi fia volt. Nem egy csúnya, szarvakkal és farokkal rendelkező teremtmény volt, hanem gyönyörű. A Biblia képletesen így ír róla az Ezékiel 28:12–13-ban: „Te voltál az arányosság pecsétje, teljes bölcsességgel és tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; takarva voltál mindenféle drága kővel...”

Mivel Isten fia volt, nagy bizalommal és felelősséggel járó megbízatást kapott: az emberiség felügyelője lett, amint a Biblia mondja az Ezékiel 28:14-ben: „...mint felkent, oltalmazó kérub.” Lucifer feladata volt segíteni az első emberpárt Isten követelményeinek megtartásában és arra oktatni őket, hogy jó viszonyt ápoljanak Teremtőjükkel.

A tökéletes béke azonban nem tartott sokáig; a kapzsiság és a telhetetlenség utat tört magának. Az oltalmazó kérub látta az Éden kertjében az emberi teremtményeket, akik Teremtőjükkel összhangban minden hűségüket Istennek adták. Lucifer magának akarta ezt a hűséget és imádatot, így a szíve megromlott. Fellázadt Isten ellen, amivel a „Sátán” (ellenfél) szerepbe lépett (1Krónika 21:1; Jób 1:6–12).

Így az oltalmazó kérub elveszítette tökéletességét és ártatlanságát. Isten pusztító ítélete így szól róla: „Tökéletes voltál utaidban attól a naptól fogva, amelyen teremtetél, amíg gonoszság nem találtaték benned. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt, megrontottad bölcsességedet fényességed által.” (Ezékiel 28:15, 17).

Önhittsége és haszonleső magatartása először abban mutatkozott meg, hogy ravaszul és titokban bevezette a bűnt a világba. Isten megmondta a tökéletes emberpárnak, hogy ne egyenek a jó és gonosz tudásának fájáról, különben meghalnak. Az oltalmazó kérub azonban rávette Évát az engedetlenségre a kígyó által, mondván: „Bizony nem haltok meg.” Ez volt az első hazugság, amellyel a kérub a hazugság atyjává vált (János 8:44).

Bár Isten kimondta a halálos ítéletet a lázadó kérubra, időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az egész teremtett világ előtt nyilvánvalóvá váljon a bűn következménye: „Ellenségeskedést szerzek közütted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között; ő neked a fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” (1Mózes 3:15). Ettől kezdve a Bibliában így hivatkoznak rá: kígyó, Sátán, Ördög, sárkány (Jelenések 12:9).

Az első párt szégyenbe ejtve elfordította Istentől, és azt hitte, hogy az egész emberiséget képes lázadásba vinni Isten ellen. A Jób 1:6–11-ben olvassuk: „Egy napon, mikor eljöttek az Isten fiai, hogy az Úr előtt megjelenjenek, a Sátán is megjelent közöttük... És monda az Úr a Sátánnak: Honnan jössz? A Sátán így felelt az Úrnak: Megkerültem a földet, és átjártam azt...”

Isten kérdése és Sátán válasza mutatja, hogy a Sátán azóta is a földön tevékenykedik, eltévelyítve az embereket Istentől, és próbálja megcáfolni, hogy az ember meg tudja-e tartani hűségét Teremtőjéhez. Jób a patriarchális korban élt (a hagyományos kronológia szerint körülbelül 1700 évvel Krisztus előtt, azaz nagyjából 2300 évvel az édeni lázadás után). A hűség kérdése nem új Jób idejében; ő azonban bebizonyította, hogy az ember képes hű maradni Teremtőjéhez, ezáltal igazolva, hogy Isten útjai igazak, a Sátán által felkínált ösvény pedig hamis, és a vége halál.

Izrael története nemzeti példa volt. Amikor a nép lelkiismeretesen törekedett Istent szolgálni és parancsait megtartani, Isten velük volt, harcolt értük és megáldotta őket. De amikor engedtek az Ördög csábításainak, és átvették a pogány nemzetek szokásait, Isten visszavonta védelmét; mivel engedtek a hazugságnak és elhagyták Teremtőjüket, nemzetként megszenvedték a Sátán uralmát. Mindazonáltal a Sátánnak soha nem sikerült mindenkit elfordítania a Teremtőtől: a történelem minden szakaszában – Ábeltől kezdve – éltek hithű férfiak és nők, akiknek a hűsége kikezdhetetlen volt.

Így volt ez Jézus Krisztus esetében is, akinek halála bizonyította, hogy az Ördög nem tudja megakadályozni feddhetetlenségünket. Krisztus volt az ígért Mag, aki megtöri a kígyó fejét, megtisztítja a mennyet, és kiáll a hűségesekért. A Jelenések 12:7–9 így ír erről: „Viaskodás tört ki a mennyben: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal... de nem vehettek győzelmet, és az ő helyük sem találtatik többé a mennyben. És levettetett a nagy sárkány, az eredeti kígyó, aki neveztetik Ördögnek és Sátánnak, aki az egész föld lakosságát félrevezeti; levettetett a földre, és az ő angyalai is ővele együtt levettettek.”

Bár úgy tűnhet, hogy a történelem ismétli önmagát, a jelenlegi bizonytalan világállapotok mértékben és hatásban felülmúlnak mindent. Ennek az az oka, hogy a Sátánnak nincs többé bejárata a mennybe: le lett vetve a földre démonaival együtt, ezáltal ideiglenesen bitorolva a földi területeket.

Sátán levetése után ez a kiáltás hangzik el: „Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállott az Ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, tudván, hogy kevés ideje van.” (Jelenések 12:12). Mi most ebben a rövid időszakban élünk. Sátán – tudva, hogy kevés ideje maradt – minden eszközzel kitölti haragját: a kapzsiságra, önzésre és erőszakra ösztönzi a vezetőket és az embereket egyaránt, hatalmas zavart keltve a világban. Sok elkeseredett ember éppen úgy cselekszik, ahogy a Sátán akarja: elfordul Istentől, miközben a saját útját járja, bedőlve a Sátán hazugságának („Olyanok lesztek, mint Isten”), aki annyi igazságot kever a hazugságba, hogy az hihetőnek tűnjön.

A bizonyítási próba határideje lejárt, és az Ördög a démonaival együtt tudja ezt; rettegés fogja el őket: „Te hiszed, hogy egy Isten van? Jól teszed. A démonok is hiszik és rettegnek.” (Jakab 2:19).

Sátán támadása az évezredeken át olyan ravasz volt, hogy ma sokan kételkednek a létezésében vagy a démonai befolyásában. Ugyanazt a módszert használja, mint az Édenben; amint a 2Korinthus 11:14 megírta: „Maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.” Ez azonban nem marad így örökké: a Jelenések 20:1–3 versek megjövendölik, hogy meg lesz kötözve és a mélységbe vettetik ezer évre, hogy többé ne tévessze meg a nemzeteket, amíg el nem jön Isten ideje az ideiglenes feloldozására.

Sok alázatos személy bizonyította már, hogy az Ördög egy hazug. Van útja annak, hogy elnyerjük Isten bizalmát, amint a 2Timóteus 2:15 is mutatja: „Törekedj arra, hogy Isten előtt helyesnek bizonyulj, mint olyan munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, aki helyesen adja közre az igazság beszédét.” Isten Igéje az, amely megvilágítja a Sátán ravasz cselszövéseit, és ha aszerint élünk, ellen tudunk állni neki: „Álljatok ellene az Ördögnek, és ő elfut tőletek.” (Jakab 4:7). A mi legnagyobb harcunk most a láthatatlan erők ellen folyik: „Mert nekünk nem vér és test ellen van tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, e sötétség világának uralkodói ellen, a gonosz szellemi erők ellen, melyek a magasságban vannak.” (Efézusi levél 6:12).

A Sátánra és követőire kimondott végzet a teljes pusztulás és megsemmisülés: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az Ördögnek és az ő angyalainak készíttetett.” (Máté 25:41). A tűzzel és kénkővel égő tó, amelybe a Sátán vettetik, a második halált, a végleges megsemmisülést jelenti (Jelenések 20:14). A Zsidók 2:14 szerint Krisztus halála által semmisítette meg azt, akinek hatalma volt a halál felett, vagyis az Ördögöt. Isten szintén kijelenti a hűtlenné vált oltalmazó kérubnak: „Elpusztítlak téged, te oltalmazó kérub, a tüzes kövek közül... és többé nem leszel soha.” (Ezékiel 28:16–19).

„Ennélfogva józanok legyetek, vigyázzatok. A ti ellenségetek, az Ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen. De álljatok ellene, szilárdan a hitben, tudván, hogy ugyanezeken a szenvedéseken megy keresztül a testvéri közösségetek is az egész világon.” (1Péter 5:8–9).

Függelék: Fontosabb bibliai versek a témához

Ezékiel 28:12–18: „Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál... Valál felkent oltalmazó Kérub... Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned...”

1Mózes 3:4: „És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg.”

2Mózes 9:16: „Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.”

Jelenések 12:7–17: „És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal... És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak... Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az Ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes...”

Jelenések 16:13–14: „És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijőni... mert ördögi lelkek azok...”

Ésaiás 14:12–15: „Miként estél alá az égről, fényes csillag, hajnal fia?! Levágattál a földre, ki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel...”