A 2. Thesszalonikaiakhoz írt levél

Pál apostol nem sokkal az első thessalonikai levele után, valószínűleg ugyancsak Korinthusból, Kr. u. 50 körül írta meg a második levelet. Ennek fő célja az volt, hogy eloszlasson egy a gyülekezetben felmerült tévedést: egyesek hamis tanításokkal vagy hamis hivatkozásokkal azt terjesztették, hogy az Úr napja már megérkezett. Pál figyelmezteti a hívőket, hogy ne hagyják magukat zavarba hozni sem szellem, sem beszéd, sem állítólagos páli levél által (2Thess 2:1–2).

A levél küldői – Pál mellett Silvánus és Timóteus – ismét kifejezik örömüket a thessalonikaiak hitben való állhatatossága és a súlyos üldöztetések közepette elviselt türelmük miatt, biztosítva őket arról, hogy Isten igazságos ítélete megfizet a sanyargatóknak, míg a hívőknek megnyugvást hoz (2Thess 1:1–12).

A második fejezetben Pál részletesen kifejti az Úr eljövetelének rendjét. Kijelenti, hogy az Úr napja nem jön el addig, amíg előbb el nem jön a hitehagyás, és meg nem jelenik a bűn embere, a veszedelem fia, akit a Sátán ereje támogat, de az Úr elpusztít az ő eljövetelének ragyogásával. A hívőket arra buzdítja, hogy szilárdan álljanak, és ragaszkodjanak a kapott apostoli tanításokhoz (2Thess 2:1–17).

A záró fejezetben Pál gyakorlati és határozott utasításokat ad a gyülekezeti rendre vonatkozóan. Int a tétlenség és a rendetlen életmód ellen, felidézve saját példáját, hogy ő sem lusta módon élt, hanem kétkezi munkával tartotta fenn magát, hogy ne legyen senkinek terhére, megfogalmazva a klasszikus elvet: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” Arra buzdítja a hívőket, hogy határozottan kerüssék a rendetlenül élőket, de ne ellenségként, hanem testvérként intve őket (2Thess 3:1–18).