Isten vagy emberek tanításaiba bízzunk?

Istennek igaznak kell lenni, hogy megnyerje teremtményei bizalmát, hűnek kell lennie ígéreteihez, megbízhatónak a jövendöléseiben, és tanításának meg kell egyeznie a kipróbált tudományos tényekkel.

A világegyetem az igazságon alapszik, szabályosan és zavartalanul működik, ennek Teremtője Isten. Ahhoz, hogy eljuthassunk az igazsághoz, szívünkből és elmünkből ki kell vetni a vallásos előítéletet. Engedjük, hogy Isten beszéljen önmagáért, ne mi próbáljunk okoskodni, mert ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, akkor be kell ismernünk, hogy bűnösök vagyunk. Mit árthat, ha vallásos és nem vallásos emberek nem hiszik és lekicsinylik a Bibliát, és inkább emberek nézeteit és hagyományait helyezik a Biblia fölé? Mit árthat, ha a többség elveti a Biblia egyenes tanítását? Mit árthat, ha a kereszténység előkelő papjai hamisaknak és félrevezetőknek találtatnak? Ezek a megrázó és csalódást okozó tények megváltoztathatják-e a Bibliát és az igazság üzenetét? Legyen a mi álláspontunk olyan, mint a bibliai írók közül volt egynek, aki ezt mondta: „Mi történik az esetben, ha némelyek nem vallottak hitet, az ő hitetlenségük miatt az Isten hűsége hatás nélkül marad-e? Hogy igaz légy beszédedben és győzelmet nyerj, amikor ítéltetel.” Az előbb idézett író elég bátor volt beismerni, hogy ő egy tévedő bűnös, és Istent igazságosnak tekintette. Így szólt Istenhez: „Egyedül csak te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami a te szemeid előtt gonosz, mert te igaz vagy beszédedben és tiszta az ítéletedben.” (Zsoltár 51:4; Róma 3:3, 4)

Istent igaznak találni azt jelenti, hogy elfogadjuk Igéjét, a Bibliát mint igazságot. Ésaiás próféta így kérte Isten választott népét: „Mikor a szellemidézők azt tanácsolják tinéktek, hogy menjetek a halottidézőkhöz és varázslókhoz, akik titokzatosan sipognak és suttognak, hát ti mint Isten népe, nem inkább Istentől tudakozzatok? A halottakhoz mentek tudakozni az élők felől?” Ekkor Ésaiás jó tanácsot adott nekik mondván: „A törvényre és bizonyságtételre hallgassatok, ha nem az Ige szerint szólnak, akkor nincs bennük világosság.” (Ésaiás 8:19, 20) Ha nem ragaszkodunk az Isten Igéjében megírt törvényhez és bizonyságtételhez, sohasem jutunk a világossághoz, melynek fénysugara mutatja, hogy Isten országa közel van.

Malakiás, a legutolsó ószövetségi próféta ugyanarra az útirányra mutatott, mint Ésaiás, az Isten írott Igéjére: „Emlékezzétek meg az én szolgámnak, Mózesnek törvényéről, akit én megbíztam a Hóreben az egész Izrael részére a törvényre és a szabályokra nézve.” (Malakiás 4:4) Mózes prófétai írásai képezik a Biblia első öt könyvét, így az utolsó régi héber próféta tanítása megegyezik az első bibliaíróéval, habár Mózes megelőzte őt több mint ezer évvel. Minden bibliaíró Mózes és Malakiás között ugyanazon az állásponton van.

A bibliai írók Malakiástól vissza Mózesig egyikük sem tesz említést egy szóbeli vagy hagyományos törvényről, hogy az létezett volna az Isten írott törvénye mellett. Sehol sem említik, hogy a vallásos emberek szóbeli hagyományai egyenlők lennének az Isten Igéjével, vagy az írott Ige nem lenne teljes az ilyen szóbeli hagyományok nélkül. „Semmit ne adjatok hozzá ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok a parancsolatokat, melyeket a ti Uratok, Istenetek parancsolt nektek.” (5Mózes 4:2) Istennek írott Igéje csak akkor marad meg tisztán, ha nem fűszerezzük be azt az emberi hagyományokkal és babonákkal. „Istennek minden beszéde tiszta, pajzsa ő a benne bízóknak. Ne tégy semmit az ő igéjéhez, nehogy megdorgáltassál, and hazugnak találtassál.” (Példabeszédek 30:5, 6)

Ésaiás próféta azok ellen beszélt, akik Isten népének tartják magukat, de képmutatást gyakorolnak, mert inkább követik az emberek rendeléseit és hagyományait, mint az ihletett Szentírást: „Így szólt az Úr: Mivel ez a nép szájjal közeleg hozzám, és ajkaival tisztel engem, buta szívét elvonta messze tőlem, és az ő félelme irántam csak betanított emberi parancsolat, azért íme, én azt cselekszem, hogy álmélkodásba ejtem e népet, nagy és bámulandó csodával, úgyhogy elvész a bölcsesség az ő bölcseitől, és értelmeseinek értelme elrejtetik.” (Ésaiás 29:13, 14)

A hagyományok miatt ellenkeztek a zsidó papok Krisztussal az első keresztény században, erről olvassuk a következő feljegyzést: „Akkor jövének hozzá Jeruzsálemből írástudók és farizeusok mondván: »Miért hágják át tanítványaid a régiek hagyományát? Mert nem mossák meg kezeiket, amikor eledelt esznek.« Ő pedig felelve monda nékik: »Miért hágjátok ti is át az Isten parancsolatát a ti hagyományotok miatt? Mert Isten azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat; és: Aki atyját vagy anyját gyalázza, halállal haljon meg. Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Segítség, amivel tőlem töltekezhetsz, áldozat az úrnak; az nem tiszteli atyját vagy anyját. Így hiábavalóvá tettétek az Isten parancsolatát a ti hagyományotokkal. Képmutatók! Jól jövendölt felőletek Ésaiás, mondván: E nép ajkaival tisztel engem, de szívük távol van tőlem; de hiába imádnak engem, ha emberi parancsolatokat tanítanak tanításként.«” (Máté 15:1–9) A zsidó papok a saját vallásos hagyományaikat követték, nem az írásokat vették alapul, mint Krisztus, aki Isten írott Igéjéhez folyamodott és azt követte.

Az első században az ihletett Keresztény Görög Iratok görög nyelven íródtak, és nem arra tanítanak minket, hogy elfogadjuk és támaszkodjunk az olyan emberek által írt hagyományokra és erkölcsi rendeletekre, akik keresztény tanítóknak állítják magukat. Több mint száz esetben a Keresztény Görög Iratok idézik és hivatkoznak Isten írott Igéjére, a Héber Iratokra. A názáreti Jézus idejében csak ezek a Szentírások voltak megírva; ezekre hivatkozva imádkozott Istenhez az ő tanítványaiért mondván: „Szenteld meg őket az igazság által; a te Igéd igazság.” (János 17:17) Mikor Jézust negyven napig kísértette Sátán a pusztában, ellenállt az ellenség támadásainak, hivatkozva Isten írott Igéjére, bebizonyítva, hogy Sátán téved: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Meghiúsítva a második kísértést, ezt mondta: „Ismét meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” Elhárítva a harmadik kísértést is, ezt mondta: „Távozz innen, Sátán! Mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak egyedül neki szolgálj.” Jézus minden esetben Isten írott Igéjére hivatkozott. (Máté 4:4, 7, 10; 5Mózes 8:3; 6:16; 6:13)

Jézus a názáreti zsinagógában az Írások alapján bizonyította be, hogy ő a Messiás, nem pedig emberek hagyományaira támaszkodott (Lukács 4:16–21). Később így szólt: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvény vagy a próféták eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy betöltsem; mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, a törvényből egy jóta vagy egy vessző el nem veszik, amíg minden be nem teljesedik.” A papoknak, akik nem hittek neki, azt tanácsolta, hogy kutassák Isten írott Igéjét: „Kutatjátok a Szentírásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek róla. De nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen... Mert ha hinned kellene Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt. De ha az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek az én beszédeimnek?” (Máté 5:17, 18; János 5:39, 46, 47)

Júdás segítségével a vallási vezetők elfogták, és a törvény ellenére elítélték, de ő nem szegült ellenük, mert az ítéletet Isten Igéjére bízta: „Mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: »És a gonoszok közé számláltatott.« Mert ami reám vonatkozik, annak vége van.” (Lukács 22:37) Később ismét dicsőítette Isten írott Igéjét, bizonyítva, hogyan teljesedett az be rajta. Beszélgetve két tanítványával, ezt olvassuk: „És elkezdve Mózestől és valamennyi prófétától, magyarázta nekik mindazokat, amik az Írásokban róla szóltak.” Később így szólt a többiekhez: „Ezek azok a beszédeim, amelyeket szóltam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva a Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban énvelem kapcsolatban.” Akkor megnyitotta az elméjüket, hogy megértsék az írásokat (Lukács 24:27, 44–46).

Pál apostol ezt a vallomást tette: „Hiszen hallottátok az én egykori életemet a zsidóságban, hogy felettébb üldöztem az Isten gyülekezetét, és pusztítottam azt, és felülmúltam a zsidóságban sok egykorúmat a nemzetemben, mivel túlságosan buzgólkodtam atyai Hagyományaimért.” (Galata 1:13, 14) Pál tudta, hogy a vallásos hagyományok vakították meg megtérése előtt. Napjainkban az emberek, akik magukat sokszor kereszténynek vallják, a hagyományok és rendeletek tanítását helyezik előtérbe, és ezek által sokszor elrejtik az igazságot. Így írt erről Pál: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki rabul ejt titeket a filozófiával és üres csalással, amely emberi hagyomány szerint, a világ alaptételei szerint, és nem Krisztus szerint való.” (Kolossé 2:8) „De még ha mi vagy egy angyal a mennyből hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! Ahogy előbb is mondtuk, most ismét mondom: Ha valaki nektek evangéliumot hirdet azon kívül, amit elfogadtatok, átkozott legyen!” (Galata 1:7–9)

Pál szigorúan ragaszkodott Isten írott Igéjéhez, és arra kérte hallgatóit, hogy a Szentírással összehasonlítva vizsgálják meg azt, amit mond. Lukács így ír: „Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak a thesszalonikabelieknél, mert teljes készséggel fogadták az igét, és naponként vizsgálták az írásokat, hogy úgy van-e ez.” (Cselekedetek 17:10, 11) Aki nem a Biblia alapján tanít, az tévúton jár; a tanításnak pontosan meg kell egyeznie az Írásokkal, figyelembe véve a szövegkörnyezetet is.

Péter többször idézett a Héber Iratokból: „Az Úr beszéde pedig megmarad mindörökké. Ez pedig az az igeszó, amelyet hirdettek nektek.” (1Péter 1:25) Péter a feljegyzett írásaiban sehol nem állítja, hogy ő tévedhetetlen lenne, vagy hogy valamilyen kiváltságos, egyeduralkodói méltóságot kapott volna. Hallgatóit és olvasóit a változhatatlan Isten Igéjére tereli, mint egy vezérlő sugárra, amíg az Isten napja felvirrad. Péter írja: „És nálunk van a prófétai beszéd is, amely a legteljesebb bizonyosságú, és jól teszitek, ha figyeltek arra, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nap, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben. Mindezt először arra tartsátok fontosnak, hogy a Írás egyetlen próféciája sem származik saját magyarázatból. Mert sohasem emberi akaratból származott a prófécia, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Isten szent emberei. De hamis próféták is voltak a nép között, amint tiköztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket hoznak be, és az Urat is megtagadják, aki megváltotta őket, gyors veszedelmet hozva magukra... Emlékezzetek meg a szent próféta által megmondott beszédekről és a mi Urunk és Üdvözítőnk apostolaitól vett parancsolatunkról.” (2Péter 1:19–21; 3:2)

Vajon nem Isten dolga-e a magyarázat? (1Mózes 40:8)

Isten szava-e a Biblia? (Ésaiás 34:16)

Erre a kérdésre az emberek az idők függvényében sokféleképpen válaszoltak, de napjainkban válaszuk negatívabb mint valaha. A mai modern ember elmélyedt a természeti törvények tanulmányozásában, és elbízakodott a maga tudományával meg annak erejével. Kételkedően és elhamarkodottan visszautasít sok esetben mindent, ami nem fér bele szűk látókörébe. Ebből adódik az is, hogy sietve elutasítja Isten szavát, és jogtalanul közömbössé válik iránta, polcra való könyvnek tekintve azt, amely szerinte csak a műveletlenek megfélemlítésére, öregeknek és gyermekeknek szól.

A valóságban nincs oly régi, ismert, elterjedt, mégis ennyire leértéktelenített és kevéssé megértett könyv, mint a Biblia. A modern ember a legmerészebb kritikát is kész elolvasni róla, de nem szán időt arra, hogy egyszer magát a könyvet is elolvassa. Emiatt sokan elhamarkodott, torz fogalmat alkotnak róla. A mai modern ember, aki nem olvassa a Bibliát, szellemi értelemben megvakult; mivel nem jár az isteni igazság útján, azt hiszi, hogy az nem is létezik. A materializmus katakombái megkövesítették a látását, értelmét és hitét.

A Bibliának abszolút tekintélye van, nemcsak hitbeli kérdésekben, hanem az élet minden területén. Igaz marad, függetlenül attól, hogy miként viselkedik vele szemben az ember. A Bibliának a történelem, földrajz, geológia és biológia területével kapcsolatos kijelentései is megbízhatóak. Még ott is az igazságot tartalmazza, ahol mi magunk nem vagyunk képesek mindent teljes mértékben megérteni.

Célja, hogy rámutasson a lét eredetére és arra: honnan jövünk, merre tartunk? Egész tartalmában az élet útjáról és Isten szándékáról beszél. Rámutat a halál okára, és hogy annak a betegségnek, amelyben az egész emberiség szenved, egyetlen gyógyulási eszköze Krisztus vére. Ezáltal adta ki Isten a legtökéletesebb törvényt, amely által az ember ráébred, hogy mennyire parányi és törékeny önmagában, mégis felemelkedhet és Isten képmását öltheti magára. A Szentírás a legfőbb írásos norma, amely előtt Isten a lelkiismeretet elkötelezi.

Híres emberek vallomásai a Bibliáról

A legkülönbözőbb hivatású emberek gondolkodtak el a Biblia lényegéről, üzenetéről, magyarázatairól, kötelező érvényéről és mindenek felett álló tekintélyéről: filozófusok, költők, írók, természettudósok, űrhajósok, politikusok, történészek, régészek, művészek, sportolók és teológusok. Véleményt nyilvánítanak róla az utca egyszerű emberei éppúgy, mint a Nobel-díjasok. Íme néhány kiemelkedő állásfoglalás:

James Anthony Froude (1818–1894), angol történész: „Az alaposan tanulmányozott Biblia önmagában is a legkülönlegesebb és a leggazdagabb a gondolkodás minden területén.”

Sir William Jones (1746–1794), brit orientalista és nyelvész: „Rendszeresen és áhítattal olvasom ezeket a szent iratokat, és véleményem szerint ennek a könyvnek magasztosabb és szebb a nyelve, mint bármely más könyvé, bármely korban, bármely nyelven írták is azt.”

Jean-Jacques Rousseau (1712–1778), francia filozófus: „A Bibliával összehasonlítva milyen szegényesek, megvetendőek filozófusaink szavai minden ellentmondásukkal! Lehetséges-e, hogy egy könyv, amely oly egyszerű és ugyanakkor olyan tökéletes, egyszerűen csak emberi mű lenne?”

Dave Balsiger és Charles E. Sellier, amerikai régészek: „A Biblia egyedülálló történelmi dokumentum, ugyanakkor megbízható történelmi forrásmű. Ez a Biblia, akármelyik részét is vizsgáljuk, igaznak bizonyul, kicsiny részleteiben éppúgy, mint a nagy események leírásában.”

Emil Zátopek, cseh futóbajnok: „Tulajdonképpen minden reggel Karl Marxot kellene olvasnunk, hogy kormányzatunkat jobban megérthessük. Én nem ezt teszem, mivel az én olvasmányom a Biblia. Ebből merítek erőt, hogy azt tegyem, amit helyesnek tartok. A világban múlandó minden, de nem az Istennel való kapcsolatból származó lelkierő.”

Luther Márton (1483–1546), német reformátor: „Legyünk bizonyosak abban, hogy a lélek minden dolgot nélkülözhet, kivéve Isten igéjét; Isten igéje nélkül semmi sem segít rajta. Ha azonban övé Isten igéje, semmi másra nincs szüksége, mivel az igében táplálék, öröm, békesség, világosság, igazság, igazságosság, bölcsesség, szabadság és minden jó van bőséggel.”

Arthur H. Compton (1892–1962), fizikai Nobel-díjas: „Számomra a hit annak a felismerésével kezdődik, hogy egy legmagasabb intelligencia hívta létre a világmindenséget, és alkotta az embert. Nem nehéz ezt hinnem, mivel vitathatatlan, hogy ahol terv van, ott intelligencia is van, és egy rendezett, kibontakozó világmindenség arról tesz tanúságot, hogy igaz a valaha elhangzott legnagyszerűbb kijelentés: »Kezdetben teremtette Isten...«”

Hermann Schneider (szül. 1935), részecskefizikus: „Számomra a Biblia örök igazság és a legfőbb tekintély. Arra igyekszem, hogy gondolkodásomat és cselekvésemet hozzá igazítsam és neki alárendeljem. Megrendít a Biblia igéjének szentsége és ereje.”

Abraham Lincoln: „Azt hiszem, hogy a Biblia a legnagyobb ajándék, mely az embernek adatott. Minden, ami jó a világ Megváltója részéről, ezen a könyvön keresztül van adva.”

George Washington: „Lehetetlen a világot Isten és a Biblia nélkül kormányozni.”

Immanuel Kant: „A Biblia létezése mint a népnek adott könyv a legjobb valami, amit megélt az emberi nem. Minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy lekicsinyelje, gyilkosság az emberiség ellen.”

Sir William Herschel: „Mintha minden emberi felfedezés csak azért jött volna létre, hogy egyre jobban és erőteljesebben igazolja a Szentírásban foglalt igazságokat.”

Napóleon Bonaparte: „A Biblia nemcsak egy egyszerű könyv, hanem egy élő alkotás, amelynek megvan az ereje, hogy megnyerje azokat is, akik ellene állanak.”

Galileo Galilei: „A Szentírás sohasem tudott hazudni vagy eltévelyíteni. Igazsága abszolút és kétségbevonhatatlan.”

Johann Wolfgang von Goethe: „Bármennyire is fejlődne a szellemi műveltség, bármennyit növekednének a természettudományok... mégsem emelkedhet a keresztény műveltség fölé soha, úgy mint csillag világít az evangéliumokban... Ez nem csupán egy népszerű könyv, hanem a népek könyve.”

Sir James Simpson: „A legnagyobb felfedezés, amit valaha tettem, az volt, hogy én nagy bűnös vagyok, Krisztus pedig nagy Megváltó.”

Theodor Mommsen (1817–1903), történész és jogász: „Jézus feltámadása a világtörténelem legalaposabban bizonyított ténye.”

Johann Heinrich von Mädler (1794–1874), csillagász, amikor új lakásba költözött, kezébe vette a Bibliát ezekkel a szavakkal: „Mindenekelőtt az összes könyvek közül kívánom, hogy ez jusson be a házamba.”

Dr. Wernher von Braun, rakétaszakértő: „A világegyetemben uralkodó természeti törvények annyira pontosak, hogy számunkra nem okoz nehézséget olyan űrhajó megépítése, amely elrepül a Holdra... Ezeket a törvényeket minden bizonnyal megalkotta valaki.”

Edgar Mitchell, az Apollo 14 asztronautája: „Hogyha az elme befolyásolja az anyagot, akkor ez azt sugalja, hogy az elme nem az anyag tulajdonsága, hanem inkább az anyag az elme tulajdonsága, vagy az elmének az eredménye.”

Sir Isaac Newton (1642–1727): „Ugyanígy felszínre hozza a földből minden elemeinket Isten azon a napon.”

Benjamin Franklin fizikus, filozófus sírfelirata: „Benjamin Franklin teste itt nyugszik férgek eledeleként, mint egy elavult könyv, melynek borítója hiányos és címe kopott, de az ő munkája mégsem vész el, mert úgy, amint hitte, ismét megjelenik a Szerző által, egy átvizsgált és felújított kiadásban.”

Henry Ford: „A Bibliának nincs szüksége arra, hogy reklámot csináljanak neki, de kívánnám, hogy minél több embert meg lehessen győzni, hogy olvassa a Bibliát.”

Dr. Howard A. Kelly, a Johns Hopkins Egyetem professzora: „A határozott keresztény hit az egyetlen valóban fontos dolog az életben... Belső megtapasztalásom mutatta meg, hogy a Biblia élő szó, vagyis kifejezetten Isten szava szól hozzám és minden emberhez, aki olvassa.”

Horace Greeley, amerikai újságíró: „A bibliaolvasó embereket szellemileg vagy szociálisan leigázni lehetetlen. A Biblia alapelve az emberi szabadság megalapozása.”

Charles Darwin, az evolúciós elmélet megfogalmazója, miután látta a Dél-Amerikában (Tierra del Fuego) a Biblia által átformált, korábban elbutult és nyomorúságos életű embereket, elismerte a keresztény missziói munka elsöprő erkölcsi sikerét.

Lew Wallace tábornok, aki ateista kihívásra kezdett könyvet írni a kereszténység megcáfolására, a kutatások során meggyőződött Jézus Krisztus feltámadásáról és valóságáról, átadta életét Krisztusnak, és megírta a világhírű Ben-Hur című regényt.

A Biblia próféciáinak beteljesedése

A Biblia sok száz próféciát tartalmaz. Közülük egyetlenegyre sem lehet rábizonyítani, hogy tévedett. Néhány ezek közül még nem teljesedett be, de nincsen olyan esemény, amely szemben állna a bibliai jövendölésekkel. Csakis Isten láthatja előre a jövőt ennyire pontosan.

Tírusz városa: Ezékiel könyve (Kr. e. 500 körül) részletes próféciát tartalmaz Tírusz elpusztításáról: sok nemzet jön ellene, falait lerombolják, talaját lekaparják, és csupasz sziklalappá, hálók kivetőhelyévé teszik. Kr. e. 573-ban Nabukodonozor tizenhárom évi ostrom után bevette a szárazföldi várost, de a lakosság egy szigetre menekült. Kb. 250 évvel később Nagy Sándor a szárazföldi város romjaiból töltést építtetett a szigetig, és elhordatta a régi város talaját is, pontosan beteljesítve a próféciát. Ma is csupa halászfalu és csupasz szikla az1kori gazdag kereskedelmi központ helye.

Palesztina földje: A 3Mózes 26:31–33 megjövendölte, hogy az ország pusztasággá válik, a szentélyek elhagyatnak, a nép pedig szétszóratik a nemzetek közé. A történelem igazolja, hogy Palesztina évszázadokig elhagyatott pusztaság volt, amíg a zsidó nép szétszóratásban élt.

Babilon: Ézsaiás (13:19–21) és Jeremiás (51:26) megjövendölték, hogy Babilon örök pusztaság lesz, soha többé nem lakják, még az arabok sem verik fel ott sátrukat, és a köveit sem használják fel alapokhoz. Babilon azóta is lakatlan rommező, ahol csak sakálok és vadállatok tanyáznak, és elkerülik a vándorok.

Jeruzsálem és a templom: Jézus legalább 25 próféciát mondott Jeruzsálem pusztulásáról (pl. Luca 21:20–24, Márk 13:2). Megjövendölte, hogy egyetlen követ sem hagynak a másikon. Cestius Gallus váratlan visszavonulása után a keresztények megmenekültek a városból, majd Kr. u. 70-ben Titus római serege teljesen lerombolta a várost és a templomot, és a zsidó nép szétszóratott.

A régészet és a tudomány igazolja a Bibliát

A régészeti leletek folyamatosan megerősítik a bibliai szövegek megbízhatóságát. A kételkedők gyakran nevettek a Bibliában feljegyzett történeteken, ám nevetésüket újra meg újra elcsendesítették az új felfedezések:

Sodoma és Gomora: A tűz és kénköves pusztulás helyszínén (a Holt-tenger térségében) vastag kősó- és kénrétegeket, valamint óriási aszfalt- és olajmezőket találtak a régészek, ami tökéletesen magyarázza a bibliai katasztrófát.

A hettiták: Mivel egykor semmilyen más forrás nem említette őket, a szkeptikusok kitalációnak nevezték a Bibliában 46-szor említett hettita nemzetet. A modern régészet azonban Törökországban hatalmas feliratokat, szobrokat és emléktáblákat talált, bizonyítva, hogy az ókor egyik legnagyobb birodalmáról volt szó.

Jerikó leomló falai: Garstang professzor ásatásai során bebizonyosodott, hogy Jerikó falai kifelé dőltek le (lehetővé téve a támadók számára a könnyű behatolást), és a várost úgy égették fel, hogy előtte nem fosztották ki, ami pontosan megegyezik a Józsué könyvében leírtakkal.

Az ateizmus és a tudomány mítosza

Manapság a tudomány sokak számára Istent helyettesíti, pedig a modern tudomány pont a bibliai világkép talaján (Európában, a reformáció hatására) virágzott fel, mivel a Biblia szerint a teremtett világ valóságos, értelmes és kikutatható.

Meg kell különböztetni az operatív (működési) tudományt (amely megfigyeléseken és ismételhető kísérleteken alapul) a történeti (eredet-) tudománytól (amely a múlt eseményeit próbálja rekonstruálni spekulációk és közvetett leletek alapján). A tudomány és a hit közötti konfliktusok nem az operatív, hanem a történeti tudományokban fordulnak elő, ahol a tudósok világnézete alapvetően befolyásolja a levont következtetéseket.

Ki teremtette Istent?

A szkeptikusok gyakran kérdezik: „Ha a világegyetemet Isten teremtette, ki teremtette Istent?” Isten azonban definíció szerint a világegyetem nem teremtett Teremtője, így a kérdés logikailag hibás (olyan, mintha azt kérdeznénk: „Ki az agglegény felesége?”).

Az általános relativitáselmélet és a termodinamika főtételei (I. és II. főtétel – az entrópia növekedése) igazolják, hogy a világegyetemnek (beleértve a tér-idő dimenziókat is) volt kezdete. Mivel Isten az idő Teremtője, őt nem korlátozza az idő dimenziója; kezdet és ok nélkül, öröktől fogva létezik.

A keresztyén ember ismeri Istent!

Az igazi keresztyén (aki újjászületett) számára Isten létezése nem kérdéses. A Biblia szerint a hívők személyes, élő kapcsolatban állnak Istennel a Szentlélek által (Róma 8:14–16), és bizonyosságuk van az örök életről (1János 5:13).

A Biblia Teremtő Istenének létezésére vonatkozó, Biblián kívüli bizonyítékok

Természeti törvények: A termodinamika második főtétele (az entrópia növekedése) szerint a zárt és nyílt rendszerek magukra hagyva a rendezetlenség és a hasznosítható energia csökkenése felé tartanak („a kozmosztól a káosz felé”). A komplexitás növekedéséhez és az információhoz mindig külső intelligenciára vagy programra van szükség.

Élőlények: Az élőlényeken megfigyelt változások mikroevolúciós jellegűek (fajon belüli variációk), és információs veszteséggel (szelekció, mutációk) járnak, így nem alkalmasak az amőbából emberré válás (makroevolúció) magyarázatára.

Kövületek: A kövületi rekordból hiányoznak a szisztematikus makroevolúciós átmeneti formák („hiányzó láncszemek”), amit még evolucionista paleontológusok is elismertek.

Kormeghatározás: Számos jel mutat a Föld és a világegyetem fiatal korára (pl. a föld mágneses terének gyengülése, puha szövetek megmaradása kövületekben, túl kevés só a tengerben), ami alátámasztja a bibliai teremtésmodell idejét.

Kultúra és antropológia: A világ népeinek közös vízözön-hagyományai, valamint a mitokondriális DNS-vizsgálatok (amelyek szerint az emberiség egyetlen ősi anyától származik) teljes összhangban vannak a bibliai történelemmel.

Terv és komplexitás: Az élő rendszerek irreducibilis komplexitása (pl. véralvadás, bakteriális ostorozók) és az emberi agy elméje olyan biológiai információt hordoz, amely programozó külső intelligencia, vagyis egy Teremtő létezését követeli meg.

Felhasznált irodalom: Don Batten, Ken Ham, Jonathan Sarfati, Carl Wieland: Kérdések a kezdetekhez