Ézsaiás könyve

Ézsaiás prófétai szolgálatot teljesített Uzziás, Jótám, Akház és Ezékiás júdabeli királyok idejében. Szolgálatát kevéssel Uzziás halála előtt kezdte (Kr. e. 778 körül), és több éven keresztül folytatta egészen Ezékiás uralkodásának tizennegyedik évéig, vagyis Kr. e. 732-ig (Ézs 1:1; 6:1; 36:1); ez több mint negyvenkét évnyi szolgálatot jelent. Ézsaiás kortársai voltak a következő próféták: Hóseás, Mikeás és Óded (Ézs 1:1; 7:3; 8:3, 18; 30:8; II. Krón 26:22). Nevének jelentése: Jah szabadítása.

Ézsaiás könyve három fő részre osztható: 1. Az 1–35. fejezetek különböző nemzetekre vonatkozó mély értelmű próféciákat tartalmaznak. Ezeket még azelőtt jelentették ki, hogy Asszíria elözönlötte volna Júdát, és Jeruzsálem ostromához fogott volna. 2. A 36–39. fejezetek elsősorban történelmi jellegűek: leírják Szennacherib (Szanhérib) hadjáratát, beszámolnak Ezékiás betegségéről, gyógyulásáról, valamint arról a tapintatlanságáról, amikor megmutatta kincseit a babiloni követeknek. 3. A 40–66. fejezetek olyan jövendöléseket tartalmaznak, amelyek a hű maradék babiloni fogságból való visszatérését vetítik előre, aminek a nagybani, végső beteljesedése sokkal később, a Messiás által valósult meg. Úgy tűnik, hogy az utolsó huszonhét fejezet Szennacherib veresége után íródott, miután az asszír uralom fenyegetése már megszűnt, és a prófétai figyelmeztetés az elkövetkezendő babiloni fogság felé mutatott – valószínűleg Ezékiásnak adott tizenöt éves békeidőszak alatt. Ézsaiás legjelentősebb és leuterjedelmesebb jövendölései közé tartoznak azok, amelyek Krisztusra, az ő királyságára és a jövőbeli újjáteremtésre vonatkoznak.

Az első részben (1–35. fejezet) Ézsaiás próféta fenséges bátorsággal hívja az egész teremtést, hogy hallgassa meg Isten peres ügyét a választott népével. Isten már megelégelte a külsődleges szertartásokat és az ünnepi áldozatokat; a skarlátpiros bűnök csak akkor lesznek hófehérek, ha a nép elfordul a képmutatástól. A próféta hirtelen Júda ellen fordul, feltárja a bálványimádást, és büntetéseket jövendöl. Ézsaiásnak látomása van Isten templomi dicsőségéről, ajkai megtisztulnak, és elküldetett, hogy prófétáljon. Szíria és Izrael szövetkeznek Júda ellen, de bejelentetik az összeesküvők megbuktatását Asszíria által. Miután a próféta megjövendöli a Messiás szűztől való megszületését, feltárja örökkévaló uralmát és békéjét. Asszíria fenyítő vesszőként van felhasználva, de isteni akaratból el fog esni, és egy hű zsidó maradék visszatér az Isten tiszteletéhez.

Ezt követően a figyelem Babilonra irányul, megjövendölve pusztulását a médek által, amiben előképszerűen megjelenik a nagyratörő „hajnalcsillag” (Lucifer) bukása. Ezt követik a fájdalmas üzenetek Moáb, Damaszkusz, Etiópia, Egyiptom, Seír, Arábia, Júdea és Tírusz ellen. Isten megsemmisítő ítéletei azért jönnek az országra, mert megszegték az örök szövetséget, de a megmenekülő hű maradék dicsőítő éneket énekel Istennek. Isten megsemmisíti a fenyegető birodalmakat, míg az elbizakodott vezetők emberi szövetségekben bíznak ahelyett, hogy elfogadnák a Sionba letett drága szegletkövet, a Messiást. Asszíria végül elbukik az isteni ítélet tüzében, a rész utolsó fejezetei pedig csodálatosan bemutatják a hazatérő hű maradék örömét.

A második részben (36–39. fejezet) be van mutatva Szennacherib Júda elleni inváziója Ezékiás uralkodásának tizennegyedik évében, valamint a Rabsaké által elhangzott gúnybeszéd. Isten megsemmisíti a támadókat, Szennacheribet pedig saját fiai övik meg az istenük templomában. Ezékiás meggyógyul halálos betegségéből, és még tizenöt év életidőt kap; ám amikor tapintatlanul megmutatja kincseit a babiloni követségnek (Merodák-Baladán fiának), Ézsaiás megjövendöli a későbbi babiloni fogságot.

A harmadik rész (40–66. fejezet) a babiloni fogságból való szabadulásról, Babilon bukásáról és a Sionra visszatérő maradék helyreállításáról beszél. Ezek a dicsőséges jövendölések elsősorban a Messiásra, az ő lelkierőre és szellemi győzelmére mutatnak előre. Kezdetben (40:1–31) megjövendölődik a nép vigasztalása és a Messiás eljövetele. Isten választott szolgája szabadulást és világosságot hoz, kivezetve népét a fogságból. A megerősített Sion felemelkedik a porból, és fiai tiszta edényekként térnek vissza.

Az 53. fejezet részletesen megjövendöli Krisztus földi szenvedéseit és áldozatát. A következő fejezetek bemutatják, hogy az egykor meddőnek tűnő Isten népe sokak lelki anyjává lesz, és a Dáviddal kötött szövetség örököse minden nemzetből egybeseregeli a hívőket.

Az 54–59. fejezetek leleplezik a hamis imádók bálványozását, és figyelmeztetnek az ítéletre. A témakör fokozatosan ível fölfelé, és a 60. fejezetben eléri csúcspontját: a nemzetek egyesülnek a tündöklő Sionnal és hű maradékával, amelynek kapui mindig nyitva állnak. A Messiás az, aki egyedül tapossa Isten haragjának sajtóját. Isten elhatározása az, hogy megújítja a mindenséget: újat teremt, egy „új eget és új földet”, amelyben az igazság lakozik, és egész teremtés imádni fogja a Teremtőt.

Ézsaiás könyvének jövendölései közül sok beteljesedett az Izrael nemzetén és Krisztus Jézuson, amikor a földön járt, míg más próféciák a végső beteljesedésüket várják. Mózes könyvein kívül egyetlen más próféta könyve sincs olyan gyakran idézve az Újszövetségben, mint Ézsaiásé.