Aggeus könyve

„Dárius király második esztendejének hatodik hónapjában, a hónapnak első napján szóla az Úr Aggeus próféta által Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának a Jehosadák fiának, a főpapnak, mondván:” (Agg 1:1)

A bevezetőben megtudjuk azt az időpontot, amikor Aggeus könyve íródott, és hogy kihez szólt. Aggeus próféta, akinek a neve ünnepi jelentésű, három rövid szónoklatot jelentett ki különböző napokon (illetve a negyedik is ugyanazon a napon hangzott el). Az utolsót a kilencedik hónap huszonnegyedik napján, I. Dárius második évében adta közre. Tehát az első és az utolsó szónoklat között mindössze három hónap és huszonnégy nap telt el. A leírás nemcsak a terjedelmét tekintve rövid, hanem azt az időszakot is nézve, amelyet felölel. Keveset tudunk azonban Aggeusról mint emberről; valószínűleg Zorobábellel együtt tért vissza Babilonból Kr. e. 537-ben.

Tizenhat évvel korábban (Kr. e. 537-ben) Zorobábel visszatért a fogságból mintegy ötvenezer júdabelivel, hogy újraépítsék a templomot. Ekkor a szamaritánusokkal találták szembe magukat, akiknek egy idő után sikerült félbeszakítaniuk a helyreállítási munkákat. Összeesküvéssel és hivatalos perzsa törvényrendelet kiadását kérve léptek fel a teokratikus munka ellen, így a templom építése tizenhat évre felfüggesztődött. Ebből a stagnálásból ébresztette fel Isten a népet Aggeus próféta által, I. Dárius második esztendejében, Kr. e. 520-ban (Ezsd 1:1–4; 2:1–2; 4:1–5:1).

A fogságból visszatértek közül némelyek azt mondták: „Nem jött még el az idő az Úr házának az újraépítésére.” Később ezek a buzgó kedvetlenítők arra panaszkodtak, hogy az épülő új templom semmiben sem hasonlít ahhoz a pompás épülethez, amelyet Salamon emelt (Agg 1:2; 2:3). Aggeus bátorította azokat, akiknek az Úr háza iránt csökkent a hite, és feltárta azon júdabeliek hanyagságát, akik felújított, lambériás házakban laktak, miközben elnézték, hogy az Úr háza romokban hever. Emiatt az ég nem harmatozott, a föld nem adott kellő termést, az évszakok terméketlenné váltak, és a bő vetésből kevés termés jutott a magtárba (Agg 1:4–11). Aggeus szavai mélyen bevésődtek a nép és a vezetőik – Zorobábel és Jósua – szívébe. Dacolva a korábbi birodalmi tiltással, alig egy hónapon belül újrakezdték a templom építését (Agg 1:12–15).

Aggeus második szónoklata a munkálatok újrakezdését követő egy hónapon belül hangzott el azoknak, akik ócsárolták az új templomot, mivel az szerintük nem volt összehasonlítható Salamon templomának dicsőségével. Ez a Zorobábelnek, Jósuának és a maradéknak szóló üzenet biztosította őket arról, hogy ennek a későbbi háznak a dicsősége nagyobb lesz az elsőnél, mivel Isten megrázza az összes nemzetet, és azok kincsei ehhez a házhoz fognak áramlani. Két hónap és három nappal később lefektették a templom alapkövét, a harmadik szónoklat pedig a papokat vonja felelősségre a nemzet múltbeli tisztátalanságáért (Agg 2:10–19). Aggeus arra intette őket, hogy vegyék figyelembe a korábbi csapásokat, amelyek miatt elvész a termés, és áldásokat ígért az újraépítés munkálatainak folytatása miatt. A munkálatok előrehaladtával Isten megáldotta buzgóságukat, és Dárius király – miután a levéltárban megtalálták Círus eredeti rendeletét – jóváhagyta és pártfogolta a munkálatokat, megelégelve a rosszindulatú szamaritánusok akadályozását. A negyedik szónoklat ugyanezen a napon hangzott el, és kizárólag Zorobábelhez intéztetett (Agg 2:20–23). Ebben a próféta megjósolta, hogy Isten meg fogja rázni a gonosz világ birodalmait, összezúzza a királyságok hatalmát, és a végső uralmat anagyobb Zorobábelnek, Jézus Krisztusnak adja.