Naponta szerelmesnek lenni

Majdnem minden ember vágyik egy olyan szerelmi kapcsolatra, amely egységet, mély intimitást, örömet, derűlátást, izgalmat, elragadtatást és azt a majdnem leírhatatlan, eufórikus érzést foglal magába, amit a szerelmesnek lenni kifejezés alatt értünk.

Egyesek úgy tartják, hogy a romantikus szerelem csupán a házasság tortáján levő tejszínhab: szép, de haszontalan. Mások tévesen a tovatűnő szenvedéllyel azonosítják.

Szerelmesnek lenni annyit jelent, mint amikor az ember számára a másik ragyogó fényben tűnik fel, és az egymásra találás egy alapvető szükséglet betöltésének élményét kelti. A szerelmesek életerősnek érzik magukat, van célja a cselekedeteiknek, reménykednek a jövőben, és tudják, hogy szeretik őket.

Lehetséges lenne ötven-hatvan évesen is ilyesmi? A válasz az, hogy amikor semmi sem úgy megy, ahogy kellene, a megoldás az, hogy legyünk szerelmesek akár hetvenévesen is! A romantikus szerelem nemcsak a fiatalok kiváltsága. A pszichológusok a szerelemnek építő és rendszerező hatást tulajdonítanak a személyiségre nézve, hiszen ez hozza ki belőlünk a legjobbat, és ez ösztönöz jellemfejlődésre, egy felelősségteljesebb érettség felé.

Akármilyen őszinte is az odaadásunk, ha elmulasztjuk kimutatni a szeretetünket a társunk felé, elveszíthetjük azt az Isten által tervezett boldogságot, amely olyan széppé tenné a kapcsolatot.

Nem lehet mindegyikünk gazdag vagy zseni, de a szerelem kulcsa, a kedvesség és az udvariasság mindenki számára elérhető. A szavak üresek maradnak, ha nem töltjük meg őket tartalommal; az egyetlen módja annak, hogy életre keljenek az, ha szívünk mélyéből fakadnak. Ismételgetnünk kell őket a végtelenségig, hogy értelmük esőként itassa át a szerelem kiszáradt gyökereit és megkövesedett szívünket.

A romantikus szerelem, amely a házasságban az igazi egységet hivatott életre kelteni, elsajátítható, ha kihasználjuk az elme Istentől kapott képzelőerejét. Ezáltal biztosíthatjuk partnerünknek a megfelelő érzelmi légkört.

Mindenki választhatja azt, hogy szerelmes legyen a házastársába. A szerelem folyamata az elmében kezdődik, akkor, amikor úgy döntünk, hogy teret engedünk a hozzá kapcsolódó nemes érzéseknek. (Bár az agape szeretet különbözik a romantikus szerelemtől – mivel az utóbbi dinamikus kölcsönösséget feltételez –, mégsem zárja ki azt, sőt aláhúzza annak fontosságát.) A férjnek és a feleségnek fel kell használnia a képzelőerejét, hogy újra és újra szerelmesek legyenek egymásba, megújítva az őket összekötő romantikus köteléket.

Mivel a képzelőerő az egyik legnagyobb szellemi erő, amellyel rendelkezünk, képesek vagyunk arra, hogy bármikor újranézzük a társunkkal töltött kellemes perceket. A képzelőerő az, ami növeli az érzelmek intenzitását, éppen úgy, mint ahogy a képek gazdagítják egy könyv hatását. Olyan ez, mintha egy belső vetítővászon lennének az agyunkban, amelyre bármilyen filmet kivetíthetünk. Hogyan tehetjük ezt meg? Válassz ki egy partneredről és rólad szóló romantikus pillanatot a múltból, a jelenből vagy a remélt jövőből. Ahogy kezdesz gondolni az akkori érzésekre, az agyad vizuális képeket hoz elő. A képzelőerő táplálja és megerősíti a gondolataidat, a gondolataid pedig táplálni fogják az érzelmeidet. A partneredre és a múltbeli kellemes tapasztalatokra emlékezve, majd a jövő szép pillanatairól álmodozva építed fel a házasságod romantikus szeretetének épületét. Sokan, akik nem próbálnak újra meg újra szerelmesek lenni a partnerükbe, elkezdenek másokról álmodozni, ezzel próbálva kitölteni a lelkükben lévő érzelmi űrt. Még ha ezek a gondolatok megmaradnak is a képzelgések szintjén, hamar el kell hessegetni őket, és a figyelmet a házastársra kell irányítani.

A romantikus szerelem elsorvad, ha a felek gúnyolódnak egymáson, vagy kizárólag a másik hibáira koncentrálnak. Ha a társunkat abszurd, nevetséges helyzetekben képzeljük magunk elé, az oda vezet, hogy a iránta érzett tiszteletünk megszűnik. A partner gondolatban való kritizálását át kell vennie az értékelésnek. Hogy fenntartsd a társad tiszteletét, soha ne engedd meg, hogy bárki is megsértse őt a jelenlétedben. Egy bölcs írónő így fogalmazott a házastársak számára: Ne engedd meg senkinek, hogy azt mondja, nem vagy boldog – se anyádnak, se testvérednek, se a szomszédasszonynak –, mert a Bíró nem fogja ártatlannak nyilvánítani azt a felet, aki megengedte, hogy egy kívülálló személy rosszat mondjon a férjéről/feleségéről.

A szeretet növekedéséhez szükséges megfelelő érzelmi légkör leginkább a romantikus gesztusokban mutatkozik meg. A cselekedetek gyakran megelőzik az érzelmeket: a hozzáállásunktól függetlenül az a tény, hogy teszünk valami jót a másikért, előbb-utóbb eredményt hoz, hiszen az érzelmek követik a tetteinket. A rideg logikai gondolkodás nem tudja megváltoztatni az érzelmeket, de a szeretetteljes tettek igen.

Azok az apró dolgok, amiket megteszünk a másikért, növelik az érzelmi tőkét, és segítenek abban, hogy szerelmesek maradjonunk. A fösvénység nélkül kimondott szerelmi vallomások, egy kettesben eltöltött vacsora, egy őszinte mosoly, egy csendes séta friss élet forrásává teszik az együtt töltött perceket, amelyek köteléket és örömet hoznak a pár életébe. Két dolog kiemelten segíti a romantikus szerelem megélését: a gyengéd fizikai érintés és a figyelmes szemkapcsolat. A fizikai érintés alatt nem csupán a szexuális jelzéseket értjük, hanem az olyan spontán közeledést – ölelések, simogatások és gyengéd érintések formájában –, amivel ifjúkorukban lángba borították egymás szívét.

A pszichológusok megfigyelték, hogy azoknak a pároknak, akik mélységesen szerelmesek egymásba, sokkal intenzívebb a szemkapcsolatuk. Amikor a szemünk a romantikus érzelmek ébredését jelzi, az a partnerben is azonnal visszhangra talál, és gyorsan felerősödik. A romantikus szerelem egyik legnagyobb ellensége a nyaggatás. Allan Petersen így elemezte ezt a szokást: A nyaggatás vagy szekírozás a nő fegyverévé válhat a férjével szemben. Ez az állandó zaklatás arra hivatott, hogy a feleség elérje, amit akar. Abban a pillanatban, amikor a férj végső kétségbeesésében enged, tulajdonképpen megveti önmagát ezért, ami azt eredményezi, hogy a következő alkalommal sokkal merevebb lesz, a nő pedig még többet kell, hogy nyaggassa ugyanazon dolog eléréséért. A nő önző módon éri el a célját, a házasságát fizetve érte cserébe. Az a nő, aki csak nyaggatással tudja érvényesíteni az akaratát, feleségi kudarcot vall.

A Bibliában egy egész könyv, az Énekek éneke a házasságon belüli romantikus szerelem témáját mutatja be, egy ideális mintát ad számunkra. A kutatók észrevették, hogy a romantikus szerelem lényeges eleme az az önzetlen vágy, amely arra készteti az embert, hogy boldoggá tegye a másikat, akármennyi erőfeszítésbe kerül is ez. Szerelmesnek lenni – mondta egy író – olyan, mint egy ima, amelyben a szerelmes fél elfelejtkezik önmagáról. Ez a dinamika sok szempontból hasonlít ahhoz a mély elköteleződéshez is, amellyel a hívő ember a Megváltóját, Jézus Krisztust szereti.

Történelmi kitekintés: Az Énekek éneke félreértése

Pont ott, ahol meg kellene találnunk Isten bibliai akaratát a családdal, a romantikus szerelemmel és a nemiséggel kapcsolatban, gyakran ütközünk bele történelmi torzulásokba. A család bibliai képét az idők során erősen befolyásolták a görög filozófiai hatások, amelyek a testi-lelki egységet megosztották.

Elsősorban a görög sztoikusok voltak azok, akik lenézték az emberi érzelmeket, és meghonosították az allegorizálás szokását, aminek következtében a testi szenvedélyek a lelki fogalmak sápadt szimbólumává alacsonyodtak. Másodszor, Platón terjesztette el azt a tévképzetet, hogy nem létezhet egyszerre fizikai és magas szintű lelki szerelem, ezért a lelki tisztaság érdekében jobb lemondani a fizikai valóságról. Ez a kettősség óriási befolyást gyakorolt a korai keresztény tanítókra is. Harmadrészt a gnosztikus szekták arra tanították a házasokat, hogy a misztikus lelki élet érdekében mondjanak le teljesen a szexualitásról.

Nyilvánvaló, hogy az Énekek éneke ellentmond ezeknek a nézeteknek. Azok az egyházi képviselők azonban, akik elfogadták a gnosztikus tanokat, csak úgy tudták elfogadni a könyvet, ha teljes egészében lelki szintre emelték (allegorizálták), így a Bibliában leírt testi-lelki házasságból csupán az Isten és az ember közötti misztikus kapcsolat szimbólumát látták benne.

Így nem meglepő, hogy a Sötét Középkorban az egyház a cölibátust tekintette a legnagyobb erénynek, és folytatták az Énekek énekének – a megszentelt házassági szerelem leírásának – elvont magyarázatát. A házastársi szerelem szent szépségét a tizenhatodik században a reformátorok és a puritánok fedezték fel újra, kijelentve, hogy a nemi ösztönt Isten teremtette, és az Énekek éneke a tökéletes házastársi szeretet tanítása.

Sajnos a tizenkilencedik századi viktoriánus feszélyezettség megőrizte a könyv allegorikus magyarázatát. Amikor például dr. J. Pye Smith bebizonyította, hogy az allegorikus értelmezés ellenkezik a józan ész és a nyelvtani szabályok törvényeivel, dr. James Bennett azzal válaszolt, hogy az értelmezésnek feltétlenül allegorikusnak kell lennie, mert az *Énekek éneke* szó szerinti nyelvezete ellenkezne az akkori illemszabályokkal.

A héber felfogásban azonban nincs éles fal Isten tiszteletem az embertársaink szeretete és a házastársak közötti érzéki szerelem között; mindháromra ugyanazt az ahavah szót használják. A házastársak közötti szeretet Isten akaratának betöltése. Az *Énekek éneke* arra tanít, hogy a romantikus szerelem Isten tiszta alkotása és ajándéka, amelyet megáld, és amely a házasságban folyamatosan fejleszthető az Ő dicsőségére.

Van valami értelme?

Amikor az ember már túl van az élete felén, felmerülhet a kérdés: Mi értelme van a romantikus szerelembe fektetett energiának? Egyesek alacsonyrendűnek vagy önzőnek tartják ezt, mondván, hogy válaszreakciót követel. De hát a házastársi szeretet minden megnyilvánulása kölcsönösséget vár, és nincsen ebben semmi rossz. El kell ismernünk, hogy a Teremtő ajándékozott meg bennünket a mély és szenvedélyes érzelmek megélésének képességével. A szerelmesek kapcsolatának boldogsága előrevetíti az Istennel való mély kapcsolatunk szépségét is.

A romantikus szerelem képessé tesz bennünket az élet akadályainak legyőzésére. A szerelem a törvény betöltése, mivel a házastárs értékelését és megbecsülését követeli meg a bírálat helyett. A társunk legnemesebb tulajdonságainak felfedezését jelenti, megteremtve azt a legromantikusabb légkört, amely mindkettőnk érzelmi világát gazdagítja.

A romantikus szerelem meghitt intimitást eredményez, amelyben az érzelmek kohójában a két akarat egy nemes cél érdekében egyesül, megvalósítva az egységet. Megerősíti a kapcsolat egyediségét, és olyan odaadást hoz létre, amely mindig a másik felet tartja szem előtt – pontosan úgy, ahogyan Jézus is tette példaként előttünk.

Javaslatok, irányelvek a mindennapokra

Ha a férj megtanulja, hogy a nőknek milyen sokat számítanak a kis meglepetések és az apró gesztusok, sok félreértéstől kíméli meg magát. A nőknek szükségük van folyamatos érzelmi bizonyítékokra: állandó, apró figyelmességekre a partner részéről, amelyek azt üzenik: fontos vagy nekem, értékelem, amit teszel, tehát szeretlek!

Ugyanakkor a nőknek is figyelniük kell arra, hogy észrevegyék és értékeljék ezeket a gesztusokat. A férfinak szüksége van az elismerésre és a bátorításra, hogy megőrizze ezt a figyelmes magatartást. Ha a férfi azt érezi, hogy erőfeszítéseit magától értetődőnek veszik, könnyen feladja azokat. Egy mosollyal és egy őszinte köszönnettel a feleség biztosíthatja a férfit arról, hogy értékeli a tetteit.

A nőnek meg kell értenie és el kell fogadnia a férfi azon ösztönös törekvését, hogy időnként minden energiáját egyetlen feladatra összpontosítja, háttérbe szorítva az apró részleteket. Ennek megértésével, ahelyett, hogy megharagudna, együtt fog működni a férjével.

A férfiak hajlamosak arra, hogy ha egy nagy dolgot véghezvisznek, úgy érezzék, ezzel letudták a kötelességüket. Ezzel szemben a nők folyamatosan apró jelekkel adnak, és gyakran csak akkor veszik észre a hiányt, amikor már kimerültek. A nők nem „számolják a jó pontokat”, amíg szeretettel tudnak adni; de ha ez egyensúlytalanná válik, idővel neheztelés gyülemlik fel bennük.

A megoldás a csendes neheztelés vagy a büntetés helyett a nyílt kommunikáció és a megbocsátás. Íme néhány gyakorlati tanács, amely segít elmélyíteni a szeretet légkörét a mindennapokban:

• Lepd meg őt virággal, de ne csak fontos évfordulókon!
• Amikor hazaérkezel, az első pillanatok a szeretetteljes ölelésről és az újratalálkozás öröméről szóljanak.
• Kérdezd meg, hogyan telt a napja. Ha problémái vannak, ne akard azonnal megoldani, hanem hallgasd meg figyelemmel!
• Ha fáradt, segíts be a házimunkába vagy teríts meg helyette.
• Szánjatok időt közös sétákra, és kérdezd meg, hova menne szívesen.
• Ajándékozd meg egy-egy kedves bókkal a nap folyamán.
• Ha késel, mindig telefonálj rá időben.
• Ha hozzád beszél, fordulj felé, teremts szemkontaktust, és biztosítsd a figyelmedről.
• Hívd fel napközben a munkahelyén csak azért, hogy mondj valami kedveset (pl. „szeretlek”).
• Segíts a házimunkában: porszívózz, ágyazz be, vagy vidd le a szemetet önként is.
• Legyél ápolt és tiszta otthon is.
• Egy gyengéd hát- vagy lábmasszázs nemcsak fizikailag frissít fel, hanem a törődés jele is.
• Mutasd ki a ragaszkodásodat nyilvánosan is: fogd meg a kezét, öleld át!
• Rendezzetek időnként romantikus, kettesben eltöltött programokat.
• Ismerd a méreteit, és lepd meg időnként egy apró ruhadarabbal vagy kedvenc édességgel.
• Nevess a viccein, és használd a humort a jó hangulat teremtésére.
• Csókold meg induláskor és érkezéskor, és oszd meg vele a háládat mindenért, amit a családért tesz.
• Intim pillanatokban vagy fontos beszélgetés közben ne válaszolj a telefonhívásokra.
• Légy büszke rá, és beszélj elismerően a jó tulajdonságairól mások előtt is.
• Írj bele elrejtve egy-egy szerelmes üzenetet az olvasott könyvébe!

Veszteség és nyereség

A rutin és a monoton életvitel, amely a szerelem hiányában jelenik meg, elégedetlenséghez és visszatetszéshez vezet, ami megbetegíti a párkapcsolatot, és mély elidegenedést okoz.

Romantikus szerelem nélkül az igazi öröm elmarad, és a pár képtelen lesz pozitív, békés légkört sugárizni a környezete felé. Amikor a szeretetet felváltja az önzés és a hatalmi vágy, az élet értelmetlenné válik, a bizalom elvész.

A romantikus szerelem hiányában az önbecsülés is csökken, hiszen hiányoznak a megbecsülést kifejező megnyilvánulások. Ott azonban, ahol a szerelem nap nap után új kifejezési formát talál, a felek nem tudnak betelni egymással, és arra törekszenek, hogy önmagukról elfelejtkezve a másikat helyezzék előtérbe. Egy ilyen légkörben meglátjuk Isten önfeláldozó szeretetének a tükröződését, és hitünk szilárdan Őbenne fog gyökerezni.

Ahol valódi szeretet uralkodik, ott nincsen helye a maró kritikának, a zsörtölődésnek, a versengésnek vagy a görcsös igazkeresésnek; elmaradnak a sértések, a felemelt hangú viták és a hatalmi harcok. A pár egységben, békében és kölcsönös tiszteletben él, megélve a Teremtő által tervezett legszebb ajándékot.