Pál levele a galatákhoz (Galátiai levél)
Pál apostol saját kezűleg írta a Galáciában lévő gyülekezetekhez intézett levelét nyugtalan lélekkel, emiatt ez a levél az egyik legerélyesebb és leghevesebb írása. A zsidó keresztények Galáciába mentek Pál apostol prédikációi után, és olyan ellentmondásos tanításokat hintettek el, amelyek eltértek a Krisztus szerinti evangéliumtól. Az igazság tántoríthatatlan harcosaként és buzgó apostolként, aki úttörő munkát végzett a pogányok között, nem engedte meg, hogy a megtért galatabeli keresztények rabságba essenek azok által, akik makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy a mózesi törvényt a kegyelem helyett megtartsák.
Erős bizonyítékokkal cáfolja meg azok állításait, akik szorosan a törvényhez kötődnek. Lukácstól eltérően Pál gyakran használta a római tartományneveket. A római birodalom tartományi szervezésének kutatásai mutatják, hogy Likaónia Galáciához tartozott közigazgatásilag. Ezért a „galáciai gyülekezetek” kifejezés magában foglalta a Likaóniában fekvő Ikóniumot, Lüsztrát és Derbét is, amelyeket Pál az első térítőútja során látogatott meg. Ezekbe a gyülekezetekbe a második útja során is visszatért, amely Kr. u. 51 előtt fejeződött be. Pál valószínűleg a szíriai Antiókhiában írta meg saját kezűleg a galatabeliekhez szóló levelét, amely erőteljesen leleplezi a törvényeskedők téves állításait.
A második utazás alkalmával, Kr. u. 49 előtt Pál átutazott Galácián, Korinthusba ment, majd innen elindulva Kr. u. 51 előtt visszatért a szíriai Antiókhiába. Feltételezhetően itt értesült a galatabeli gyülekezetek ingatagságáról, arról, hogy hamar más evangéliumra tértek, elhagyva az apostolok által hirdetett igazságot (Gal 1:6).
Érdekes, ahogyan Pál feltárja a galatabeliek előtt az általa prédikált evangélium tisztaságát, amelyet nem embertől kapott, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása révén. Megemlíti a zsidó vallás és a hagyományok iránti egykori buzgóságát, valamint azt, hogy üldözte az igaz keresztényeket. Amikor azonban megismerte az evangéliumot, és Krisztus által a pogányok apostolává lett, nem tanácskozott a jeruzsálemi apostolokkal, hanem Arábiában és Damaszkuszban prédikált, mielőtt Jeruzsálembe ment volna, majd Szíriában és Cílíciában hirdette az igét (Gal 1:1–24). A második fejezet leírja jeruzsálemi utazását Barnabással és Titussal. Istennek a pogányok között Pál által véghezvitt hatalmas tettei meggyőzték a jeruzsálemi gyülekezetet is arról, hogy ő a pogányok apostola. Pál nem igyekezett embereknek tetszeni; nem félt senkitől, még Péternek is ellene állt, amikor Péter meghajolt a zsidó előítéletek előtt. Erőteljesen cáfolta, hogy az ember a törvény cselekedetei által igazulhatna meg; ha ez így lenne, Jézus Krisztus halála felesleges lett volna.
Az élet megigazulása nem a törvény cselekedetei által jön, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Akik Krisztusban vannak, azoknak nem kell visszatérniük a törvény fogságába. Pál részletesen kifejti a hit általi megigazulás tanát: Ábrahám a hite miatt igazult meg, és ez még a törvény kiadása előtt történt. A törvény maga átkot hozott, mivel rávilágított az izraeliták bűnösségére és halálra ítéltségére. Krisztus azonban megváltott minket e törvény átka alól azzal, hogy helyettünk áldozattá lett, és betöltötte a törvényt. Az Ábrahámnak adott ígéretet a 430 évvel később adott törvény nem teheti érvénytelenné. A törvény csupán nevelőként (tanítóként) szolgált, hogy Krisztushoz vezessen minket. De mivel Krisztus eljött, a törvény betöltötte a szerepét, és most már zsidó és pogány egyaránt a hit által nyer ígéretet (Gal 3:1–29).
A galatabeliek Krisztus által kapták meg a Szellemet, hogy Isten fiai legyenek, ezért nem kellett visszatérniük a régi törvény holt cselekedeteihez. Érvelését Sára (a szabad feleség) és Hágár (a szolgáló nő) példájával támasztja alá: a keresztények a szabad nő, a „fenti Jeruzsálem” gyermekei az ígéret által, nem pedig a szolgaság fiai (Gal 4:1–31). Az apostol felkiált: „Annak okáért álljatok meg a szabadságban, amellyel Krisztus szabadított meg minket, és ne kössétek meg ismét magatokat a szolgaság jármával.” (Gal 5:1). Figyelmeztet, hogy aki a körülmetélkedés és a törvény által akar megigazulni, az kiesett a kegyelemből. Arra kéri a galatabelieket, hogy a Szellem szerint járjanak, és teremjék meg a Szellem gyümölcseit, elkerülve a test cselekedeteit, amelyek halálba visznek (Gal 5:2–26).
Az utolsó fejezetben Pál arra tanácsolja a galatabelieket, hogy a szeretet szellemében segítsék egymást, és hordozzák egymás terheit, tudva, hogy mindannyian azt aratják le, amit vetettek. Kiemeli, hogy a törvény szerinti körülmetélést követelők csupán a testükkel kívánnak dicsekedni, míg ő maga kizárólag a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében dicsekszik (Gal 6:1–18).