Ki gondolkodik helyetted?

A propaganda tolla hatalmasabb a kardnál, s ezzel a tollal gyakran visszaélnek azért, hogy kard után kiáltsanak, azaz elszabadítsák a háború démonait. Ez a körülmény egyenesen parancsoló szükséggé teszi a propaganda elleni védekezést. A propaganda növekvő hatalma és áradata kihívás az egyenes emberekhez, hogy használják a maguk ítélőképességét, ha egyáltalán van ítélőképességük, és ha tudnak önállóan ítéletet alkotni. Legyünk önálló egyéniségek, és igyekezzünk szabadulni a tömegszuggesztiótól. „Az ostoba minden szónak hitelt ad, az okos ellenben ügyel a maga lépteire.” (Példabeszédek 14:15)

A föld népei a sötét támadó hatalmak erős ütéseinek záporában állnak. A propagandák céltáblája az emberi elme. A közlés rafináltan fejlett eszközei gondoskodnak arról, hogy a tömeg elméje közvetlenül ki legyen téve a propaganda pergőtüzének. A hivatásos propagandista hullámról hullámra, napról napra intézi támadásait a gyanútlan áldozatok ellen, s a közvéleményt önző érdekek szolgálatába állítja. Bármerre forduljon is az ember, minden irányból közvetlen arcvonaltámadásnak van kitéve, vagy valami leshelyről kiinduló oldaltámadásnak esik áldozatul. A propaganda célba veszi a közönséget az újságok hasábjairól, belebömböl a fülébe a rádió hangszóróiból, felvillan előtte a mozivásznakon, elébe ugrik a reklámirodákból, mennydörög lendületes hangon a szószékekről vagy az előadók emelvényeiről; s ha az általa felizgatott áldozat menekülni akar előle – mondjuk egy rajzfilmet nézve –, még ott is beleoltanak egy adag propagandát. Egyének és csoportok állnak készenlétben azzal a törekvéssel, hogy a nép helyett gondolkodjanak. Erre klasszikus példa a náci Németország, amelynek propaganda-minisztere, Goebbels egyszer azt a kérdést vetette fel: nem művészet-e a propaganda, a tömeglélek művészete-e? A náci Németország 1933-tól kezdve óriási összegeket fordított propaganda-célokra, de a többi nemzet sem sajnálta a pénzt arra, hogy egymást befolyásolja.

Csakugyan, a propaganda művészet, de inkább istentelen, mint nemes művészet. Eredeti jelentése – magvetés – egykor becsületes fogalom volt: eszmék természetes terjesztését jelentette. Ám mivel az eszmék egyre önzőbbek és aljasabbak lettek, a propaganda szó is egyre undorítóbb fogalmat takar. Ennek ellenére annyira fortélyosan használják, hogy emberek milliói szemmel látható élvezettel fogadják magukba.

Védekezés ismeret által

Ahhoz, hogy a propaganda ellen védekezhess, ismerned kell a módszereit. Az értelem a propaganda halálos ellensége, ezért elsődleges célja az értelem és az ítélőképesség elaltatása, valamint a szenvedélyek felkeltése. Érzelmeidre gyakorolt bűvölő hatása révén éri el, hogy elfogadtsd a következtetéseit. Ha megpróbálsz valószerű megokolást keresni, meglepődsz, majd zavarba jössz, mert kénytelen vagy megállapítani, hogy egyetlen komoly érv sem támogatja a propagandák által szuggerált irányzatot.

A propaganda egyik kedvelt taktikája a gúnynevek és címkék alkalmazása. Célja, hogy a harcoló fél rossz hírbe keverje ellenfelét. Ha a propagandista valakinek a nyakába varrja a „bolsevik”, „eretnek”, „reakciós”, „hazaáruló”, „fasiszta” vagy „kém” bélyeget, jól tudja, hogy a hallgató óvakodni fog attól, hogy a vádat kétségbe vonja, félve attól, hogy őt magát is bélyeggel illetik. Ezzel ellentétes módszer a szép szavakba burkolás (glittering generalities): amikor olyan fogalmakkal takaróznak, mint a patriotizmus, demokrácia, szabadság vagy anyaság, amelyekhez tisztelet tapad, így megakadályozzák a kritikus gondolkodást.

Gyakori az is, hogy egy eszmét tekintélyes, magas állású személyekre (elnökök, miniszterek, vallási vezetők) hivatkozva próbálnak elfogadtatni, vagy éppen hírbe hozni gyűlölt személyekkel. Magazinok pénzelnek filmcsillagokat, hogy bizonyos termékek vagy nézetek mellett álljanak ki. A politikusok pedig gyakran élnek az „egyszerű ember” jelmezével: a nép fiaként tetszelegve próbálnak hitelességet nyerni.

A propaganda másik fegyvere a „csatlakozz a táborhoz” (bandwagon) technika: azt sulykolják, hogy a többség ezt teszi, tehát neked is ezt kell követned, különben különc és makacs vagy. Emellett elhallgatják a nem kedvező tényeket, féligazságokat mondanak, és szemfényvesztő statisztikákkal operálnak. A szónok az értelem helyett az érzelmekre hat; a zene, a csillogó kiállítás, a pompa és a szertartások mind arra szolgálnak, hogy az embereket értelmi ellenőrzés nélkül, ösztönös alapon győzzék meg.

Bibliai párhuzamok a manipulációról és az igazságról

A történelem során a manipulatív hatalom mindig a tömegek félrevezetésére törekedett:

• Jézus elítélése: A főpapok és a vének álnoksággal tanácskoztak, hogy elpusztítsák Őt, hamis vádakkal illették a helytartó előtt, a népet pedig feltüzelték ellene (Máté 26:3–4; Lukács 23:1–2).
• István megkövezése: Hamis tanúkkal és felháborított tömeggel hallgattatták el az igazság hirdetőjét (Cselekedetek 6–7).
• Uriás és Jeremiás esete: A prófétákat hamis vádakkal bűnösnek kiáltották ki, mert Isten igazságát hirdették (Jeremiás 26).
• A feltámadás eltitkolása: A katonáknak pénzt adtak, hogy hamis híreszteléssel leplezzék Jézus feltámadását (Máté 28:11–15).
• Nábót szőlője: Jezabel és Akháb hamis tanúkkal, vallásos álcával (böjt hirdetésével) vádolta meg Nábótot, hogy elvegyék a tulajdonát (1Királyok 21).

Csak egyetlen tiszta Evangélium van, amelyet az Úr Jézus Krisztus és apostolai hagytak ránk. Minden ideológiát és eszmét ehhez a hajthatatlan zsinórmértékhez, Isten írott Igéjéhez kell mérnünk.

Következtetés

Tagadhatatlan tény, hogy sokan átengedik a gondolkodás terhét másoknak – szerkesztőknek, újságíróknak, politikusoknak, vezetőinek. A propaganda kihívás számunkra: használjuk a saját értelmünket, bíráljunk meg mindent előítélet nélkül, és vizsgáljuk meg a szavakat, mielőtt az érzelmeinken keresztül befogadnánk azokat.

Ismerd meg a propaganda cselfogásait, és védekezz ellenük. Légy okos! „Az ostoba minden szónak hitelt ad, az okos ellenben figyel a maga lépteire.” (Példabeszédek 14:15)