Ámos könyve

Ámos nem tanult a próféták teokratikus iskolájában, amelyet Sámuel alapított. Isten a prófétai követség végzésére pásztori foglalkozásából hívta el a júdabeli Tékoa mezejéről. Prófétai szolgálatát Uzziás júdabeli király és Izrael királya, II. Jeroboám idejében végezte, amikor a két királyság egy időben állt fenn a Kr. e. 8. században. Szolgálatának idején kortárs volt Hóseással és Ésaiással. Az Ámos név viselőt vagy teherviselőt jelent; mint próféta, megsemmisítő üzenetet vitt nemcsak Izraelre, hanem a pogány nemzetekre nézve is (Ámos 1:1; 7:14–15).

Az első fejezet szerint Isten elkövetkezendő büntetésére ítéltetnek a következő nemzetek: a szíriabeliek, a filiszteusok, a tűrusziak, az edomiták és az ammoniták. A második fejezet a pogány nemzetekhez csatolja Moábot, majd röviden bejelenti azt a fogságot, amely Júdára fog következni. A próféta figyelme folytonosan Izrael királyságának tíz törzse felé irányul. Isten múltbeli szabadításait Izrael elfelejtette, és újra bálványokat imádott. Ámos 3:7-ben ezt mondja: „Mert semmit sem cselekszik az én Uram az Úr, míg meg nem jelenti titkát a szolgáinak, a prófétáknak.” Isten Ámosnak megjelentette Izrael bukását és annak okát is. A próféta által Isten figyelmeztetett azáltal, hogy visszatartotta az esőt, és dögvésszel sújtotta őket. Mindennek ellenére nem tértek vissza Istenhez, ezért mondja az Úr: „Készülj fel, Izrael, hogy találkozz a te Isteneddel!” (Ámos 3:1–4; 4:13).

Panasszal kezdődik az ötödik fejezet, majd felhívás következik a bűnbánatra. Befejezésül az elfogadhatatlan vallásos áldozatokról beszél, és megjövendöli, hogy a nép fogságba fog menni Damaszkuszon túlra. Ezt megelőzőleg is sok izraelita került rabságba Damaszkuszba, de most még távolabb mennek el fogolyként, mégpedig Asszíriába (II. Kir 10:32–33; 15:29; 17:6). A hatodik fejezet tovább folytatja e fogság jövendölését, ecseteli a pusztítás méreteit, és főképpen azokat vádolja, akik kényelmesen és önelégülten ülnek. A három látomás után, amelyben megjövendöli Izrael lerombolását, a hetedik fejezet beszámol a próféta szolgálati tapasztalatáról. Isten üzenetével Ámos az ellenség területére ment, ami Izraelben a bételi vallásos központ hamis papjának, Amáziásnak a gyűlöletét váltotta ki. Amáziás elment Jeroboám királyhoz, Ámost lázadással vádolta, majd felszólította, hogy menjen vissza Júdába, és ne jövendöljön többet Izraelben vagy Bételben, mert itt a népnek megvan a maga temploma (Ámos 7:10–13). E tettek miatt Ámos súlyos szenvedéseket jövendölt meg Amáziásnak.

Miután megjövendölte Isten igazságos ítéletét a szegények elnyomása miatt, a nyolcadik fejezet egy éhséget jövendöl meg: „Nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.” (Ámos 8:11). A kilencedik fejezet élénken fájlalja, hogy Isten ítéletének elkerülése lehetetlen, és a fogságban is sokat fog szenvedni Izrael. Csak az utolsó öt vers nem tartalmazza a szerencsétlenség szomorú üzenetét. Ezekben meg van jövendölve, hogy egy maradék vissza fog térni a fogságból, hogy helyreállítási munkát végezzen, és áldásban részesüljön a Dávid házának ágán helyreállított királyságban.