Zakariás könyve

A Zakariás név jelentése: „Isten megemlékezett”. Zakariás Aggeus (Haggeus) kortársa volt, és két hónappal Aggeus első szónoklata után kezdett prófétálni a fogságból hazatért zsidók körében, történelmi háttere tehát megegyezik Aggeus könyvével. A próféta Berekiás fia, Iddó unokája volt, és fiatalemberként kezdte el szolgálatát, amely legalább Kr. e. 518-ig (Dárius perzsa király idejéig) tartott (Zak 1:1; Ezsd 5:1; 6:14).

A könyv első része (Zak 1–8. fejezet) egy sor élénk látomást tartalmaz, amelyek a templom újjáépítésének reményét és Jeruzsálem helyreállítását hirdetik. A próféta látja az Úr lovasait, a négy szarvat és a leomlasztó mesterembereket, a mérőzsinórral mérő férfit, a főpap Jósuát a szennyes ruhában, amelyet tiszta öltözetre cserélnek, valamint a hétágú arany gyertyatartót a két olajfával. Kijelentést kap a Csemetéről, aki felépíti az Úr templomát, és pap lesz a trónján. A korábbi böjtök örömünneppé változnak, és a népek elözönlenek Jeruzsálembe, hogy ott keressék az URat.

A könyv második része (Zak 9–14. fejezet) kifejezetten prófétai, eschatológiai hangvételű. Bár stílusa eltér az első rész látomásaitól, a tartalmi egység és a nyelvezeti sajátosságok egyértelműen ugyanahhoz a szerzőhöz, a fogság utáni Zakariáshoz kötik. Ez a szakasz csodálatos messiási jövendöléseket tartalmaz: megjövendöli a Messiás alázatos bevonulását Jeruzsálembe szamárháton, elárulását harminc ezüstpénzért (Zak 9:9; 11:12–13), valamint azt, hogy a pásztort megütik, és a nyáj szétszóródik (Zak 13:7). A könyv végül a Jeruzsálem elleni utolsó nemzetközi ostromot, az Olajfák hegyének meghasadását és az Úr egyetemes királyságát ábrázolja.

Zakariás könyvének hitelességét és messiási jellegét számos újszövetségi hivatkozás igazolja vissza (vö. Zak 9:9 a Máté 21:4–5-tel és a Ján 12:14–16-tal; Zak 12:10 a Ján 19:37-tel; valamint Zak 13:7 a Máté 26:31-gyel).