Mária, Jézus anyja

„Tisztelet neked, kiváltságos; az Úr van veled!” Ezzel a köszöntéssel szólt Gábriel angyal a názáreti Héli szerény lányához mintegy kétezer évvel ezelőtt. Ez a fiatal, szegény szűzlány Mária nevet viselte (amelynek jelentése: keserű), és el volt jegyezve egy József nevű ácshoz, aki hozzá hasonlóan szerény körülmények között élt.

Vajon miért köszöntötte a Magasságos Isten angyala őt kiváltságosként?

Erzsébet, a rokonai egyike a szent szellem ereje alatt így kiáltott fel: „Áldott vagy te az asszonyok között!” (Lukács 1:28, 41, 42) Mária ugyanolyan emberként született, mint mások. Ami az Ádám eredeti bűnéből fakadó örökölt tökéletlenséget illeti, ő sem különbözött Dávid királytól, aki ezt vallotta: „Íme, én bűnben fogantattam, és vételben melengetett engem az anyám.” (Zsoltárok 51:5) Nincs egyetlen bibliai bizonyíték sem, amely alátámasztaná azt a későbbi teológiai elméletet, miszerint Mária szeplőtelenül, bűntelenül született volna; az Írás éppen ellenkezőleg tanúsítja emberi voltát. Akkor hát mi módon volt ő áldottabb Éva többi leányainál?

A zsidó szokások és a törvény szerint Máriát már József feleségének tekintették, bár még a szüleinél lakott (Máté 1:18). Az eljegyzési időszakban az Úr hírnöke ezzel a meglepő hírrel jelent meg előtte: „Ne félj, Mária – mondta –, mert kegyelmet találtál az Istennél. És íme, fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az Ő nevét Jézusnak. Ez nagy lesz, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az Ő atyjának királyi székét; és uralkodik a Jákob házán mindörökké, és az ő királyságának vége nem lesz.” (Lukács 1:30–33) El lehet képzelni a szerény lány meghökkenését és csodálatát: „Módon lesz ez, holott én férfit nem ismerek?” – kérdezte Mária. „A Szent Lélek száll te reád – magyarázta az angyal –, és a Magasságosnak ereje árnyékol be téged; azért ami születik is, szentnek hivatatik, Isten Fiának.” Hogy eloszlassa a kétségeit, az angyal hozzátette: „És íme, Erzsébet, a te rokonod is fogant fiat az ő vénségében... Mert az Istennel semmi sem lehetetlen.” (Lukács 1:34–37) Mária örömmel, alázattal és teljes engedelmességgel fogadta ezt a rendkívüli feladatot: „Ímhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.”

József feleségévé válik

Szükséges volt, hogy egy szűz hordja ki Jézus emberi testét, amint azt a próféta előre megjövendölte (Ézsaiás 7:14; Máté 1:22, 23). De miért volt szükség egy eljegyzett, és nem egy eljegyzetlen szűzre? Azért, hogy legyen egy törvényes, örökbefogadó apja, aki Dávid természetes leszármazottjaként továbbíthatja a gyermek számára a Dávid trónjára szóló jogot. József Salamon vonalán volt Dávid leszármazottja, míg Lukács feljegyzése szerint Mária Nátán vonalán szintén Dávid házából származott. Így Jézus királyi és örökösödési joga kettős alapon nyugodott (Máté 1:2–16; Lukács 3:23–34). Az angyal ezért oszlatta el József kétségeit is, hogy bátran vegye feleségül Máriát (Máté 1:19–25).

Augustus császár adóztatási rendelete miatt József és Mária Betlehembe utazott, ahol Mária életet adott elsőszülött fiának. A pásztorok eljöttek, hogy hódoljanak az újszülött előtt. Mózes törvényének megfelelően, a negyvennapi tisztulás után Mária elment a jeruzsálemi templomba, hogy áldozatot mutasson be a törvény előírása szerint (Lukács 2:22–24; 3Mózes 12. fejezet). Ez is bizonyítja, hogy nem volt „szeplőtelen istenanya”, hiszen mint minden izraeli asszonynak, neki is szüksége volt a törvény szerinti tisztulásra. Simeon és Anna prófétanő dicsőítették Istent a gyermekért, ami szintén azt mutatja, hogy a figyelem középpontjában nem az anya, hanem a megígért Gyermek állt (Lukács 2:25–38).

Miután Egyiptomban is laktak Heródes haláláig, a család visszatért Názáretbe (Máté 2:13–23; Lukács 2:39). Mária vallásos családban nevelte Jézust, miközben más gyermekei is születtek. A Bibliában világosan szerepelnek Jézus testvérei; amikor Jézus hazatért Názáretbe, a helyiek így szóltak: „Nem ez-e amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simunnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind nálunk vannak-e?” (Máté 13:55, 56; Márk 6:3) Ők nem csupán szellemi testvérek voltak, hanem József és Mária vér szerinti gyermekei. A János 2:12 is világosan különbséget tesz a család és a tanítványok között: „Ez utána lement Kapernaumba, Ő és az Ő anyja és a testvérei és a tanítványai...” Pál apostol szintén így említi Jakabot: „Az apostolok közül pedig egyet sem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.” (Galátzia 1:19) A Máté 1:25 kijelentése (*„és nem ismeré őt, amíg meg nem szülte az ő elsőszülött fiát”*) szintén utal arra, hogy Jézus születése után Máriának és Józsefnek normális házasélete volt.

Mint odaadó anya, Mária szorgalmasan tanította gyermekeit az Isten iránti hűségre. Amikor a tizenkét éves Jézus a templomban maradt a vallásos tanítók között, Máriának adott szavai rávilágítottak emberi aggodalmára (*„Fiam, miért cselekedted ezt velünk?”*), ám Jézus engedelmesen visszatért velük Názáretbe (Lukács 2:42–52).

Mária mint Jézus tanítványa

A Szentírás nem úgy mutatja be Máriát, mint aki felett dicsfény ragyog, vagy akit trónon ülő anyakirálynőként kellene tisztelni; ő a háttérben maradva szolgálta Istent (János 2:12; Máté 13:53–56).

Egy alkalommal egy asszony a tömegből így kiáltott fel: „Áldott a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyek szoptattak!” Jézus azonban így helyesbített: „Sőt inkább áldottak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják azt.” (Lukács 11:27, 28) Amikor máskor a rokonai keresték, Jézus a tanítványaira mutatott: „Íme az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nekem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.” (Máté 12:46–50)

Mária kiváltsága elsősorban abban állt, hogy kihordta és felnevelte Jézust, de a legfőbb áldást az jelentette számára, hogy hit által Jézus tanítványává és szellemi testvérévé vált.

Mária utolsó bibliai említésekor nem úgy jelenik meg, aki előtt leborulnak, hanem a felsőházban imádkozik a hűséges nőkkel, az apostolokkal és a testvéreivel együtt, hódolatát Istennek és Fiának, Jézus Krisztusnak ajándékozva (Cselekedetek 1:13, 14). Idővel ő is elhunyt, teste visszatért a porba, és a többi keresztényhez hasonlóan a halottak feltámadására vár az Úr eljövetelénél (1Korinthus 15:44, 50; 2Timóteus 4:8; Jelenések 11:15–18).