Helytelen kívánságok

„Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.” (Jakab 1:14, 15)

Egy fényes aranyrúd, néhány csillogó ezüstpénz és egy szép köntös valaha egy ember életébe került. Ez a Kr. e. 15. században történt, amikor Izrael nemzete elfoglalta Jerikó városát. A férfit Ákánnak hívták, és Izrael seregének katonája volt. A hadsereg parancsot kapott, hogy mindent pusztítson el a városban, semmit sem tarthatnak meg maguknak, kivéve az aranyat, az ezüstöt és más fémeket, amelyeket be kellett szolgáltatni az izraelita kincstárba az Úrnak.

Tekintsünk vissza abba az időbe, és figyeljük meg, mi történik Jerikóban a házról házra való kutatás közben: Ákán egyedül van az egyik ház félhomályos szobájában. Egy aranyrudat, némi ezüstöt és egy pompás bábeli köntöst talált. Ahogy megérintette a finom kelmét, arra gondolt, hogy milyen kár lenne egy ilyen szép holmit elpusztítani. Minél jobban nézte, annál jobban megkívánta magának. Ugyanígy történt az arannyal és az ezüsttel is: kezében érezve a súlyukat, teret engedett a tiltott dolgok utáni vágyakozásnak. Mivel senki sem figyelte, felbátorodott, hogy kielégítse a vágyát, abban a hitben ringatva magát, hogy senki sem fog rájönni a lopásra. Elrejtette a tárgyakat a sátra alatt ásott gödörbe, és a megelégedettség hamis érzésével távozott.

Ákán önbizalma ellenére cselekedete nem maradt észrevétlen. Emberi szemek ugyan nem látták, de Isten szeme mindent látott. Mivel Isten nem engedte meg, hogy a bűn megfertőzze a választott népet, tudtára adta Józsuénak, hogy Izrael beszennyezte magát a szándékos engedetlenséggel és a lopással (Józsué 7:10–12).

Józsué összehívta a törzseket, és az isteni útmutatás alapján hamar kiderült, hogy Ákán a bűnös. Miután vallomást tett, a zsákmányt előkeresték a sátrából, Ákánt pedig kivezette a táborból az egész közösség, és megkövezték. A vágy, amely a bűnhöz vezetett, végül a halálát okozta.

Ákán esete világosan mutatja a helytelen kívánságok hatalmát. Megmutatja, hogy a tiltott vágyak kielégítése történhet titokban is, de a világmindenség Uralkodója elől semmit sem lehet elrejteni. A gonosz ember szívében ezt mondja: „Elfelejtkezett Isten, elrejtette arcát, nem látja azt soha.” (Zsoltárok 10:11) De Isten látja, és nem felejti el. Ezért mindannyiunknak nagyon óvatosnak kell lennünk a vágyainkkal szemben.

Figyeljük meg újra Jakab szavait: amikor a belső vonzás kísértésbe visz, ha nem állunk ellent, a megfogant kívánság bűnt szül, a bűn pedig halált nemz. Ez történt az első emberpárral is az Éden kertjében. A kígyó szavaira Éva nézni kezdte a tiltott gyümölcsöt; minél többet gondolt rá, annál kívánatosabbnak tűnt a szemében, míg végül szakított belőle, és evett (1Mózes 3:6). Megengedte, hogy a gonosz kívánság gyökeret verjen benne, ahelyett hogy azonnal elűzte volna. Ádám pedig azzal vétkezett, hogy engedett felesége befolyásának, és ahelyett, hogy Istenre hallgatott volna, tudatosan csatlakozott a lázadáshoz (1Mózes 3:17–19).

Ha a helytelen kívánságoknak akkora erejük volt, hogy egy tökéletes férfit és nőt bűnbe döntöttek, ki állíthatná, hogy egy tökéletlen ember büntetlenül táplálhat magában helytelen vágyakat? Jézus pontosan erre mutatott rá: „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki asszonyra tekint gonosz kívánságtól fűtve, immár paráználkodott azzal a szívében.” (Máté 5:28) A belső vágy ugyanis alkalmas pillanatban tetté érik – ez bizonyosodott be Dávid király esetében is Betsabé kapcsán (2Sámuel 11).

Sőt, még az angyalok sem voltak immunisak a helytelen kívánságok erejével szemben: a gőg, a hatalomvágy, valamint Noé idejében a természetellenes testi vágyak angyalok bukásához és örök bilincsekbe zárásához vezettek (Júdás 6). Júdás iskarióti pedig a pénz szeretetének engedve vált tolvajjá és árulóvá (1Timóteus 6:9, 10).

Az anyagi javak és a fogyasztás csapdája

A keresztényt gyakran nem a nyers pénzsóvárság, hanem az anyagi javak, a luxus és a csillogó fogyasztási cikkek szeretete kísérti meg. A modern világ reklámjai folyamatosan szítják az újabb és újabb dolgok utáni vágyat. Ha valaki teret enged ennek az álmodozásnak – például egy drága autóról vagy státusszimbólumról ábrándozva –, hamar ott találhatja magát, hogy az idejét, pénzét és a lelki békéjét áldozza fel egy mulandó tárgyért, fokozatosan feladva az Isten szolgálatára szánt órákat. Az anyagiasság láza szellemileg megöli az embert, ha nem fékezi meg idejében.

Tartsd féken érzéki és testi vágyaidat

A testi és érzéki vágyakat még nehezebb féken tartani. Ha táptalajra találnak, pusztító lángként emésztik fel az egyént, akinek az erkölcsi törvények hamarosan semmit sem fognak jelenteni. A Teremtő a nemi vágyat tiszta ajándékként ültette az emberbe a házasság keretei közé, de ha azt minden belső korlátozás nélkül szabadjára engedik, az erkölcsi züllésbe torkollik (Róma 1:24–27). A legjobb védekezés ellene az, ha már a kezdeti gondolat szintjén ellene állunk a kísértésnek.

A zene minősége és isteni rendeltetése

A helytelen vágyak és az érzéki befolyások egyik leghatásosabb kapuja a modern kultúrában a zene és a szórakoztatás területe. Ahhoz, hogy lelkünk tiszta maradjon, szigorúan ügyelnünk kell arra, hogy mit engedünk be a zene és a művészetek által az elménkbe. A zene minőségének és üzenetének szigorúan meg kell felelnie Isten szellemének és szándékának; ellenkező esetben komoly lelki kárunk származik belőle.

Isten a zenét dicsőítésre, a szív nemesítésére és a lelkek felvidítására alkotta. Ezzel szemben a mai világban sok zene a vad tombolásra, a kontroll teljes elvesztésére, a gátlások levetkőzésére és az elemi ösztönök feltüzelésére törekszik. Az a zene, amely az érzékiséget, a lázadást vagy a sötét indulatokat gerjeszti, nem Isten dicsőségét szolgálja, hanem a test vágyait táplálja. A keresztény ember nem adhatja át magát a kontrollvesztett, pogány jellegű extázisnak; a tiszta zene békét, örömet és szellemi éberséget munkál a szívben, nem pedig bεmámort és lelkifurdalást.

A helyes kívánságok ápolása

„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róma 12:2)

Ahogyan vannak halálba vezető kívánságok, úgy léteznek az élethez vezető, nemes vágyak is. Ezeket tudatosan ápolnunk kell. Az elme megújulása megköveteli, hogy kiszűrjük a világ szennyét – legyen szó romboló olvasmányokról, vizuális médiáról vagy éppen tisztátalan zenékről –, és helyette Isten Igéjével töltsük meg a gondolatainkat.

A legfontosabb helyes vágy az **Isten akaratának teljesítése**, az **örök élet elnyerése** és a **felülről való bölcsesség** keresése. Jézus példája azt mutatja, hogy az életünk legfőbb mozgatórugója az Atyával való egység kell legyen. Ha az elménket a Filippi 4:8 szellemében irányítjuk – arra gondolva, ami igaz, tiszta, igazságos és kedves –, képessé válunk arra, hogy ellenálljunk a helytelen kívánságok csábításának, és a szűk kapun járva elnyerjük az örök élet jutalmát.