Isten figyelmeztetései

„Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Hiszen miért halnátok meg?” (Ezékiel 33:11)

Az Atya, aki teremtményei életét védi, mindig figyelmezteti őket az életveszélyes dolgok elkerülésére. Ennek két legfőbb bizonyítéka van: a kijelentett törvénye, valamint az, hogy elküldte Fiát, hogy megváltást szerezzen a bűn és a halál hatalma alól.

Már az első, tökéletes ember is figyelmeztetve volt az élet elvesztésének lehetőségére. Ádámnak egyszerű parancs adódott: ne nyújtsa ki kezét ahhoz, amire nem volt joga, és amit nélkülözhetett (1Mózes 2:16, 17). Az ember szellemi süllyedése később arra késztette Istent, hogy erkölcsi és polgári törvényeket adjon a választott népnek, mivel a gyarlóság miatt ma már számos szabályra és útmutatásra van szükségünk a védelemhez. A történelem első testvérgyilkossága is az irigységből és a meg nem hallgatott intésből fakadt: Kain nem engedett az isteni szónak, és ez végzetessé vált számára (1Mózes 4:5, 6, 8, 9).

Egy másik megvetett figyelmeztetés Sémei esete, amiről a 1Királyok 2:36–46-ban olvashatunk. Mivel Sémei nem tartotta be a Salamon által kiadott rendeletet, amibe előzőleg beleegyezett, meg kellett halnia. Nekünk ma nem egy földi ember rendeleteivel, hanem Istennel van dolgunk, aki jogosan várja el az alárendelődést. Mindazért, amit Krisztus elszenvedett értünk, méltó arra, hogy hallgassunk Rá. Ellenkező esetben minket is Sémei sorsa érhet el, ha átlépjük az isteni határokat.

A 1Királyok 13:9, 18–24-ben azt olvassuk, hogy egy Isten embere pontos utasítást kapott a megbízatására vonatkozóan, de miután az isteni szót felcserélte egy emberi szóval, az az életébe került. Sokan nem adnak elég sokat a kimondott szóra, hanem a látványos tetteket követik – még akkor is, ha azok ellentmondanak az intő szavaknak (vö. Máté 23:2, 3, 5).

Akháb király és korának emberei szintén kárát vallották a makacsságuknak (2Krónika 18:16–27). Az igazságot illetően soha nem érvényes az a szabály, hogy a többség dönt: Isten és az igazság oldalán mindig kevesen álltak, és kevesen is fognak megmaradni, miként Mikeás próféta idejében is történt.

Isten hívása a megtérésre

A Jeremiás 21:8–10 és 27:12 versekben ezt olvassuk: „Ezt mondja az Úr: Íme, én előtökbe adom az élet útját és a halál útját... Vedd nyakadra a babiloni király jármát, szolgálj neki és élni fogsz!” A tömeg véleménye és akarata nem érvényesülhet Isten akarata ellenére. Jeremiás a prófétai küldetése miatt sok üldöztetést szenvedett el, mert a zsidó nép elhajlott az Úr útjától, és a korrupcióba süllyedt papság a saját tetszése szerint cselekedett (Jeremiás 5:30, 31).

A hívő embernek nem a látható, mulandó hatalmakra kell tekintenie, hanem a láthatatlan isteni értékekre. Aki embertársai elnyomásával vagy félretételével próbál előretörni, az az ítélet napjával fog szembesülni.

A dorgálás és a hűség jelentősége

Keresztelő Jánosnak a fejébe került a parázna uralkodó megrovása (Máté 14:3–10). Azok, akik ma nemkívánatos életvitelt folytatnak, ugyancsak zokon veszik, ha a hibáikra rámutatnak. Ám a hűség lelkiismeretességet és kötelességtudatot tételez fel. Isten fegyelmezése a mi javunkat szolgálja: „Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig minden kit fiává fogad.” (Zsidók 12:6, vö. 1Korinthus 1:29)

A Galáciaiaknak adott levélből megtudjuk, hogy a szellem egyik gyümölcse a mértékletesség, amely az életünk minden területére kiterjed. Ha valaki eltévelyedik az igazságtól, a szeretet arra indít minket, hogy figyelmeztessük, mert „aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól, és sok bűnt elfedez” (Jakab 5:19, 20). Ennek elmulasztása szellemi hanyatláshoz és hitehagyáshoz vezet.

Zárásul hallgassuk meg az isteni ígéretet és felhívást: „Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok!” (Ezékiel 18:30)