Karácsony
Miért december 25-én ünnepeljük Isten emberré lett Fiának születésnapját? A Bibliában egyetlen időpontot sem találunk, amely pontos támpontot adna Krisztus születésnapjának megállapításához, de az biztos, hogy az nem lehet december 25! Az évnek ebben a szakában a nyájakat ugyanis nem legeltették a Betlehem körüli mezőkön, mivel ahhoz túl hideg volt. Palesztina éghajlata enyhébb ugyan a miénknél, de decembertől februárig ott is hűvös van, a nyájakat pedig legkésőbb október végén behajtották a legelőkről, és az istállókban teleltették át.
A népszámlálás idején Krisztus születésekor minden családnak abba a városba kellett mennie, ahonnan származott, még akkor is, ha hosszú utat kellett megtenniük. A tél közepén azonban egy ilyen utazás rendkívül nehéz lett volna a kisgyermekes anyák és a csecsemők számára. Jézus születésekor a pásztorok a mezőn tartózkodtak és éjszaka őrizték a nyájaikat, ami a téli hónapokban szinte pamacsos lehetetlenség lett volna. Aki pedig azt hinné, hogy a tél ezen a vidéken nem volt kemény, annak jusson eszébe Jézus figyelmeztetése: „Imádkozzatok pedig, hogy ne télen legyen a ti futásotok, sem szombaton” (Mt 24:20).
A korai egyház és a pogány ünnepek
Fontos tény az is, hogy a 3. századig a keresztény egyházban nem ünnepelték a karácsonyt; ez a szokás csak a 4. században kezdett elterjedni. Aranyszájú János (Krizosztómusz) egyházatya 380 körül ezt írta: „Még tíz éve sincs, hogy megismertük ezt a napot (karácsonyt).” Tertullianus egyházatya a 3. században szemrehányással illette kortársait, amiért átvették a pogány szokásokat, összehasonlítva azokat a zsidó ünnepekkel, majd így folytatta: „Mi azonban, akiknek a szombatok, újholdak és az egykor Istennek tetsző napok semmit sem számítanak, szaturnáliákat (december 25-ét), Janus-ünnepeket (újév), téli napfordulókat és matronáliákat ünnepelünk.”
Az ajándékok áradata, az újévi pénzcsörgés, a játékok és lakomák zaja mindenhová elért. A pogányok nem ünnepeltek volna keresztény ünnepeket, mert féltem vallási identitásukat, a keresztények azonban gátlás nélkül átvették a pogány ünnepeket. Miként történhetett meg, hogy a karácsony december 25-i megünneplése – a keleti egyház tiltakozása ellenére – mégis utat tört magának? A pogányok már jóval a kereszténység megjelenése előtt megünnepelték ezt a napot a babiloni királynő fiának tiszteletére. A december 25-i ünnep hátterében ugyanis nem csupán a csillagászati téli napforduló (az *invictus sol* azaz a legyőzhetetlen Nap győzelme) áll, hanem Nimródnak, a nagy szabadítónak a születésnapja is.
Babilonban a Napot ezen az ünnepnapon nemcsak mint világító égitestet imádták, hanem mint testté lett istent, Baált (Nimródot). A pogány Rómában ezt Saturnus ünnepének neveztek. A szaturnáliák féktelen és kicsapongó ünneplése – amikor a rabszolgák öt napra szabadok legyenek és uraik helyébe lépjenek – kísértetiesen megfelelt a Bacchusz tiszteletére tartott babiloni ünnepségeknek, amelyeket a *thebet* (december) hónapban tartottak. Berosus történész feljegyzése szerint ekkor az urak ideiglenesen engedelmességgel tartoztak rabszolgáiknak, és egyikük bíborban, királyként parancsolt.
A római egyház alkalmazkodása és a jeruzsálemi ellenállás
Hogy a december 25-ét az egyház elismerte a karácsony ünnepének, annak első írásos jele 354-ben a *Philokalianus-naptárban* található, igazodva a római gyakorlathoz, amely ezt a napot már 336-ban az Úr születésnapjaként említette. A jeruzsálemi egyház ezzel szemben egészen addig január 6-án ünnepelte Jézus születését és megkeresztelését. Amikor Jeruzsálemi Cirill püspök megkérdezte a pontos dátumot Róma püspökétől, Julius egy olyan számítást küldött, amely december 25-e mellett szólt. A jeruzsálemi egyház azonban egészen 549-ig ellenállt ennek, és ragaszkodott a január 6-hoz.
Róma december 25höz való ragaszkodásának igazi oka az **alkalmazkodás taktikájában** rejlett: össze akarták olvasztani a szaturnáliák és brumáliák pogány ünnepét Jézus születésnapjának keresztény ünnepével (hasonlóan ahhoz, ahogyan az anya-gyermek kultusz is beépült a Madonnusz-tiszteletbe). Ezzel akarták elérni, hogy a kereszténné vált pogányok ne veszítsék el megszokott ünnepeiket. A keleti keresztény igehirdetők és a mezopotámiai hívők ekkor még nyíltan bálványimádással és napimádattal vádolták nyugati testvéreiket. A karácsony december 25-i megünneplése azonban hamarosan a nyugati egyház szerves része lett, és a reformáció sem tudta teljesen megtisztítani a történelmi-pogány elemeitől.