Jelképek a Bibliában

„Hogy beteljék, amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik a világ alapítása óta rejtve valának.” (Máté 13:35)

„Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.” (Márk 4:11–12)

Mire szolgálnak a bibliai szimbólumok? A Szentírás azért alkalmaz képeket, allegóriákat és jelképeket, hogy elrejtse a kegyelmi igazságokat a felszínes, közömbös olvasók elől, de feltárja azokat a tiszta szívű keresők és hívők előtt, akik hajlandók Isten Lelkének vezetésére bízni magukat. Ahogy Pál apostol is mutatja:

„Mert kicsoda tudja az emberek közül az emberek dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istentől való Lelket, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk... Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait, mert bolondságok neki, meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.” (1Korintus 2:11–14)

Fa (Élő teremtmény, jellem vagy nemzet)

„Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket... Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.” (Máté 7:15–17)

„Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magukat hizlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek, elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák.” (Júdás 12)

„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.” (Máté 12:33)

„Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ésaiás 61:3)

Fű (Köznép, mulandó emberi lét)

„Az első angyal azért trombitált, és lett jégeső és tűz, vérrel elegy, és vettetett a földre, és a földnek harmadrésze megég, és az élőfáknak harmadrésze megég, és minden zöldellő fű megég.” (Jelenések 8:7)

„Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.” (Ésaiás 40:6–7)

„Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.” (Zsoltár 102:11)

„A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet, és annak virága elhull... így hervad el a gazdag is az ő útjaiban.” (Jakab 1:10–11)

Bárány (Krisztus áldozata és tisztasága)

A Bárány a Szentírásban az ártatlanság, a helyettesítő áldozat és a megváltás legfőbb jelképe, amely már az ókori páskától kezdve egészen a Jelenések könyvéig végigvonul a Biblián.

„Másnap látá János Jézust őhozzá jönni, és monda: Ímé az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (János 1:29)

„Mint juh mészárszékre vitetett el, és mint a nyírója előtt hallgatatlan bárány, úgy nem nyitotta meg az ő száját.” (Cselekedetek 8:32)

„Mert tudjátok, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg... hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtelen bárányén, a Krisztusén.” (1Péter 1:18–19)

Olajfa (Izráel, a hívők közössége és Isten kegyelme)

Az olajfa a Szentírásban a békesség, a szent olaj (kenet) és Isten népének jelképe, amely mélyen gyökerezik és örökzöld marad.

„Zöldellő, szép gyümölcsű, ékes olajfának nevezett el az Úr téged...” (Jeremiás 11:16)

„Én pedig olyan vagyok, mint a zöldellő olajfa Isten házában; bízom az Isten kegyelmében örökké és mindörökké.” (Zsoltár 52:8)

„Ha pedig némely ágak kiszakattak, te pedig vadolajfa lévén beoltattál azok közé, és gyökérnek és az olajfa kövérségnek részesévé lettél... nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.” (Róma 11:17, 18)

Tűz (Isten Szava, ítélet, szellemi emésztés)

„Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? – mondja az Úr –, mint a sziklazúzó pöröly?” (Jeremiás 23:29)

„Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok: Íme, tűzzé teszem az én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megeméssze őket!” (Jeremiás 5:14)

Jég (Isten ítélete, a hazugság eltörlése)

„És a jogosságot mérőkötelemzé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket.” (Ésaiás 28:17)

„Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén. És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett, és jégeső hullt és eleven szén.” (Zsoltár 18:12–13)

Víz (Népek, sokaságok, nemzetek)

„És monda nékem: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek.” (Jelenések 17:15)

„És a hitetlenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem nyughat, és amelynek vize iszapot és sárt hány ki.” (Ésaiás 57:20)

Mennydörgés, villámlás, földindulás (Isten fensége és hatalma)

„A királyiszékből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jönnek ki. És hét tűzlámpás ég a királyiszék előtt, amely az Istennek hét lelke.” (Jelenések 4:5)

„Megvilágosítják az Ő villámai a világot; látja és megretteg a föld.” (Zsoltár 97:4)

„Isten az Ő szavával csodálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy, hogy nem érthetjük... Dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett.” (Jób 37:5; Zsoltár 29:3)

Kürt / Trombita (Isten üzenete, figyelmeztetés, küldetés)

A kürt vagy trombita a bibliai szimbolikában a figyelmeztetés, a hívás, a harci riadó vagy egy korszakhatár (például a feltámadás vagy az ítélet) jelképe.

„Kiálts teli torkodral, ne kíméld! Emeld fel szavadat, mint a harsona, és hirdesd meg a én népnek az ő hamisságát...” (Ésaiás 58:1)

„Mert az Úr maga leszáll a mennyből riadóval, arkangyal szózatával és Isten harsonájával: és a Krisztusban holtak feltámadnak először.” (1Thessalonika 4:16)

„Hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.” (1Korintus 15:52)

Jeruzsálem (Isten népe, a szellemi székhely)

„És elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből.” (Jelenések 21:10)

„Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő... és az én új nevemet. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja.” (Jelenések 3:12; Galata 4:26)

Kovász (Hamis tanítás) és Kulcs (Megértés, szellemi hatalom)

A szellemi tisztasághoz hozzátartozik a bűntől való elhatárolódás és a hamis tanítások elkerülése:

„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete...” (1János 2:15)

Ne járjunk olyan helyekre, amelyek rombolják a szellemi életet, és ne engedjünk teret olyasminek, ami megcsorbítja a tiszta hitet.

„Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától... Ekkor értették meg, hogy nem a kenyér kovászától, hanem a farizeusok és szadduceusok tudományától (tanításától) őrizkedjenek.” (Máté 16:6, 11–12)

„És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lesz.” (Máté 16:19)

„Jaj néktek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok.” (Lukács 11:52)