József

Harminc évszázaddal ezelőtt József egy szörnyű élelmiszerválságot előzött meg Egyiptomban. Amikor édesanyja, Rákhel megszülte Józsefet, így szólt: „Elvette Isten az én gyalázatomat”, és a nevét Józsefnek nevezte, aminek a jelentése: aki eltávolít (vagyis a gyalázatot eltávolító), de jelenthet hozzáadottat is (1Mózes 30:22–24). Ő volt Jákob első fia Rákheltől, és a Szentírásban Isten elsőszülött Fiának, Jézus Krisztusnak a szellemi előképeként jelenik meg (Zsoltárok 50:5; János 10:16).

József hűséges ifjú pásztorként felvigyázta atyja nyájait a tíz féltestvérével együtt. A testvéreivel való viszonya azonban nagyon feszültté vált: egyrészt mert ő volt Jákob kedvenc fia (mit a neki ajándékozott ékes ruha is bizonyított), másrészt mert becsületesen beszámolt atyjának a testvérei hanyagságáról. A legnagyobb feszültséget mégis azok az álmai okozták, amelyek azt mutatták, hogy a testvérei egyszer leborulnak elötte (1Mózes 37:1–11). Hasonló módon a jó Pásztor, Jézus Krisztus – akit az Atya a legjobban szeret – leleplezte a gonosz vallási vezetőket, ami felbosszantotta őket (Filippi 2:9–11).

Az események akkor hágtek a tetőfokára, amikor Jákob elküldte Józsefet Sikhembe, hogy nézze meg, rendben van-e a nyáj. A távolból megpillantva őt az irigy testvérek ellene szövetkeztek, hogy megöljék, végül azonban eladták egy Egyiptomba tartó kereskedőkaravánnak (1Mózes 37:13–28). Évszázadokkal később, a dráma beteljesedéseként, Isten a földre küldte egyszülött Fiát, hogy szemlélje meg nyáját, és számon kérje a zsidó papságot, amelynek kötelessége lett volna Isten Igéjével táplálni a népet. Test szerint a zsidók a testvérei voltak, mégis ellene álltak, és irigységből a helytartó kezébe adták Őt (Márk 15:10).

Egyiptomba érkezve Józsefet az izmaeliták eladták Potifárnak, a fáraó egyik főemberének. Az Úr azonban velünk volt, és minden munkája sikerrel járt. Potifár észrevette ezt, és hamarosan egész háza felett felügyelővé tette, mire az isteni áldás kiterjedt Potifár házára is. Később Potifár felesége megpróbálta bűnre csábítani Józsefet, ám ő határozottan visszautasította a házasságtörést. A megvetett asszony hamis vádakkal illette, így József börtönbe került (1Mózes 39:1–20). Krisztus követői sem alkusznak meg a világ törvénytelen útjával és önző kívánságaival, és nem kötik össze sorsukat a világ szellemiségével (Jakab 4:4).

A börtönben József hűsége révén hamar vezető szerephez jutott, és az Úr segítségével álommagyarázó hírnevet szerezett, a dicsőséget azonban mindig Istennek tulajdonította (1Mózes 40:8). Két év elteltével a fáraó is különös álmokat látott a hét kövér és a hét sovány tehénről, valamint a kalászokról. Egyiptom mágusai és bölcsei nem tudták megfejteni az álmokat, ám ekkor Józsefet a fáraó elé rendelték, aki kijelentette: „Nem én; Isten ad a fáraónak kedvező választ.” (1Mózes 41:16)

József megfejtette az álmokat: hét esztendő bőség következik, amelyet hét szűk, éhínséggel teli esztendő fog követni. Bölcs tanácsként azt javasolta a fáraónak, hogy rendeljen ki egy értelmes embert, aki a bőség éveiben felhalmozza a gabonát a készülő válságra (1Mózes 41:28–30). A fáraó így szólt Józsefhez: „Mivelhogy Isten mindezeket neked jelentette ki, nincs nálad atyaiabb és bölcsebb. Te légy az én házamon főgondviselő...” (1Mózes 41:39, 40) A fáraó *Cafenát-Pahneákhnak* (az élet megmentőjének) nevezte el, és feleségül adta hozzá Aszenáthot, On papjának leányát, akitől Manassé és Efraim nevű fiai születtek (1Mózes 41:45–54).

Amikor az éhínség sújtotta a földet, az egyiptomiak a fáraóhoz kiáltottak élelemért, mire ő így felelt: „Menjetek Józsefhez, és amit mond nektek, azt tegyétek!” A világ minden tájáról érkeztek emberek Egyiptomba gabonáért (1Mózes 41:55–57; 47:14–23). Idővel József tíz testvére is megérkezett élelemért. A próbák során látszott, hogy a testvérek szíve megváltozott a húsz évvel korábbi kegyetlenségükhöz képest, mire József felfedte magát előttük: „És most ne bánkódjatok, és ne haragudjatok magatokra, amiért eladtatok engem ide; mert az élet fenntartásáért küldött engem Isten tielőttetek.” (1Mózes 45:5–8) Ezt követően Jákob egész családja Egyiptomba költözött, ahol József élelemmel látta el őket.

A nagyobb József, Jézus Krisztus nyitja meg a pecséteket, és tárja fel Isten Igéjének valódi jelentését (Jelenések 5:1–5). A hagyományokba burkolózó világ az egyiptomi mágusokhoz hasonlóan képtelen megérteni a szellemi üzenetet, míg Isten népe bőségesen részesül a szellemi eledelből (Ézsaiás 65:13; Ámos 8:11).

Jákob halála előtt megáldotta Józsefet, aki száztíz éves korában halt meg Egyiptomban. Hit által kért és parancsolta meg, hogy a csontjait vigyék majd magukkal az Ígéret Földjére, amikor Isten kiszabadítja a népet (1Mózes 50:24, 25; 2Mózes 13:19). József kimagasló hite miatt szerepel a Zsidók 11. fejezetében, és a jobb feltámadás reményével várja az ígéret beteljesülését (Zsidók 11:22, 35).