Krisztusról szóló próféciák

1. Krisztus előtt egy hírnöknek kellett jönnie

„Íme, elküldöm hírnökemet, hogy előkészítse előttem az utat...” (Mal 3:1, Kr. e. 400 körül)

„Egy hang kiált: A pusztaságban készítsétek az Úr útját, csináljatok a pusztában egyenes utat Istenünknek!” (Ézs 40:3, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: János keresztelt a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. (Mk 1:4) A nép a szívében azt fontolgatta Jánosról, hogy vajon nem ő-e a Krisztus. János így válaszolt: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam; én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja sziját megoldjam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” (Lk 3:15–16)

2. A Messiásnak szűztől kellett megszületnie

„Íme, a szűz teherben van, és fiút szül, és nevét Immánuelnek nevezik el.” (Ézs 7:14, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: „...elküldé Isten Gábriel angyalt... Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese... Az angyal ezt mondta neki: ...Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezd el Jézusnak.” (Lk 1:26–31; Mt 1:25)

3. A Messiásnak Betlehem városában kellett megszületnie

„De te, Efratának Betleheme, bár a legkisebb vagy Júda ezrei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a távoli múltba, a ősidők napjaiba.” (Mik 5:2, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: „Azokban a napokban Augustus császár rendeletet adott ki: Írják össze az egész földet... Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mivel Dávid házából és családjából származott, hogy összeírják jegyesével, aki állapotos volt.” (Lk 2:1–5)

4. A Messiásnak Ábrahám magvából és Júdás törzséből kellett származnia

„És a te magodban áldatnak meg a földnek minden nemzetségei, mivelhogy hallgattál az én szavamra.” (1Móz 22:18, Kr. e. 2000 körül)
„Nem távozik el a jogar Júdásból, sem a törvényhozó a lábai alól, míg el nem jő Siló, és a népek engedelmessége lesz őtte.” (1Móz 49:10, Kr. e. 1500 körül)

Beteljesedés: „Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdás törzséből származott...” (Héb 7:14), és Jézus Krisztus nemzetségtáblázata hűen bemutatja Ábrahámtól és Júdától vezető származását (Mt 1:1–16; Lk 3:23–33).

5. A Messiás Dávid trónjának örököse

„Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké.” (Ézs 9:7, Kr. e. 700 körül; vö. 2Sám 7:16, Kr. e. 1000 körül)

Beteljesedés: „...Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és király lesz Jákob népe felett örökre, és országának nem lesz vége.” (Lk 1:32–33)

6. Dániel próféciája a Messiás eljövetelének pontos idejéről (A hetven hét)

„Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van...” (Dán 9:25, Kr. e. 538 körül)

Beteljesedés: A történeti és prófétai időszerkezet pontosan beteljesedett: a megadott hetek (évhetek) letelte után, a „szükséges idő teljességében” megjelent a Messiás, hogy elindítsa az új szövetséget (vö. Gal 4:4; Mk 1:15).

7. Jeruzsálembe szamáron kellett bevonulnia

„Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” (Zak 9:9, Kr. e. 500 körül)

Beteljesedés: „...a tanítványok úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült...” (Mt 21:6–9)

8. Egy barátja árulja el harminc ezüstpénzért

„Még a barátom is, akiben bíztam, aki kenyeremet ette, az is sarkat emelt ellenem.” (Zsolt 41:9, Kr. e. 1000 körül)
„Ha helyesnek látjátok, adjátok meg munkabéremet, de ha nem, tartsátok meg. És ők kimértek nekem munkabérem gyanánt harminc ezüstpénzt.” (Zak 11:12, Kr. e. 500 körül)

Beteljesedés: „A tizenkettő egyike, név szerint Iskáriotes Júdás a főpapokhoz ment: Mit adtok – mondta nekik –, ha kezetekbe adom? Ők megalkudtak vele harminc ezüstpénzben.” (Mt 26:14–15)

9. Az elárulásáért kapott pénzt a fazekasnak adják Isten házában

„Ezután az Úr ezt mondta nekem: Dobd oda a fazekasnak – milyen nagyszerű ár ez, amire becsültek! Én tehát fogtam a harminc ezüstöt, és az Úr házában odadobtam a fazekasnak.” (Zak 11:13, Kr. e. 500 körül)

Beteljesedés: „Ezután Júdás... a lelkiismeret-furdalás hatására visszavitte a harminc ezüstpénzt... és így szólt: Vétkeztem, hogy ártatlan vért árultam el. Azok így feleltek: Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod! Júdás pedig behajtotta a pénzt a templomba, kiment, és felakasztotta magát. A főpapok felszedték a pénzt, és így szóltak: Nem szabad ezt a templom kincstárába tenni, mert vérdíj ez. Miután tanácskoztak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetkezőhelyül, amit ezért a vér mezejének neveznek mindmáig.” (Mt 27:3–8)

10. A Messiást megverik, követői pedig elhagyják

„Ébredj fel, ó kard, pásztorom ellen, az ellen az ember ellen, aki legközelebb áll hozzám! – mondja a Seregek Ura. Verd meg a pásztort, hogy a nyáj szétszóródjon!” (Zak 13:7, Kr. e. 500 körül)

Beteljesedés: „...Úgy vonultok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok?... Ekkor a tanítványok mindnyájan elhagyták, és elmenekültek.” (Mt 26:55–56)

11. Arcát és testét meggyalázzák, eltorzítják

„Ahogy sokan megdöbbentek rajta – annyira eltorzult az arca, nem is emlékeztetett emberre, és alakja sem volt olyan, mint az emberek fiaié.” (Ézs 52:14, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: „Akkor az arcába köptek, és ököllel verték, mások pedig arcul ütötték... és tövisből font koronát tettek a fejére... rávertezték a nádszálat a fejére, leköpték, és térdet hajtva hódolatot színleltek előtte.” (Mt 26:67, 27:29–30)

12. A Messiás híre eljut a nemzetekhez

„Így fog megdöbbenteni sok nemzetet; királyok fognak elnémulni előtte, mert olyan dolgokat látnak majd, amikről nem beszéltek nekik, és olyanokat értenek meg, amikről nem hallottak.” (Ézs 52:15, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: A föld határain túl a nemzetek között mindenütt milliók hisznek benne és követik a Messiást.

13. Kevesen hisznek a hirdetőknek

„Ki hitte el azt, amit hallottunk? És az Úr karja kinek nyilatkoztatott ki?” (Ézs 53:1, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: „Noha annyi jelet tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava...” (Jn 12:37–38)

14. Külső megjelenése nem vonzza az embereket

„Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből; nem volt neki szép alakja, sem ékessége, hogy gyönyörködtünk volna benne, sem olyan külseje, hogy kívánhattuk volna.” (Ézs 53:2, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: „Származhat-e valami jó Názáretből? – kérdezte Nátánaél.” (Jn 1:46)

15. Az emberek visszautasítják, pedig betegségeinket hordozza

„Megvetett volt, és az emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, aki betegségekhez szokott... Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.” (Ézs 53:3–4, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: „Amikor beesteledett, sok megszállottat vittek hozzá... hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a betegségeinket.” (Mt 8:16–17)

16. Szenvedésével megfizeti a büntetést az ember bűnéért

„De ő bűneinkért sebesült meg, a mi bűneinkért törték össze; a békességünkre szolgáló fenyítés rajta volt, és az ő sebei által gyógyultunk meg... Az Úr mindnyájuk bűnét őrá tette.” (Ézs 53:5–6, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: „Mert elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint... aki bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy mi a bűnöknek meghalva az igazságra éljünk; akinek sebei által gyógyultatok meg.” (1Kor 15:3; 1Pét 2:24)

17. Kínozzák, de alázatos marad, mint a vágóhídra vitt bárány

„Sanyargatták, de alázatos maradt, és nem nyitotta ki a száját. Mint a bárány, amelyet vágóhídra visznek, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki a száját.” (Ézs 53:7, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: „Amikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem felelt... A helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.” (Mt 27:12–14)

18. Bűnösökkel hal meg, de gazdag sírhelye lesz

„A gonoszok között adták sírját, és a gazdagok mellé jutott halálában, holott nem cselekedett erőszakot, és hamisság sem volt a szájában.” (Ézs 53:9, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: „Akkor két rablót feszítettek meg vele... Amikor beesteledett, eljött egy gazdag ember Arimátiából, akit Józsefnek hívtak... elvitte a testet, bepólyálta tiszta gyolcsba, és letette a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott.” (Mt 27:38, 57–60)

19. Szenvedése Isten előre elhatározott terve volt

„De az Úr akarta, hogy összetörje, és betegséggé tegye őt: ha önmagát áldozatul adja bűnéért, magot lát, hosszú életű lesz, és az Úr akarata teljesül által kezén.” (Ézs 53:10, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: „...ezt a Férfit, aki Isten meghatározott tanácsa és előretudása szerint adatott át, ti törvénytelen kezekkel a fára szegezve meggyilkoltátok.” (Csel 2:23)

20. Sokakat igazzá tesz és elégedett lesz

„Lelke gyötrelmét látva elégedett lesz. Ismeretével igazat ad az én igaz szolgám sokaknak, és bűneiket ő viseli.” (Ézs 53:11, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: „Legyen tehát tudtotokra, atyámfiai, hogy az ő révén hirdettetik nektek a bűnök bocsánata; és mindenből, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala minden hívő igaznak nyilváníttatik.” (Csel 13:38–39)

21. Bűnösök közé sorolják, de közbenjár a bűnösökért

„...mivel halálra adta lelkét, és a bűnösök közé számláltatott, pedig sokak bűnét hordozta, és közbenjárt a bűnösökért.” (Ézs 53:12, Kr. e. 700 körül)

Beteljesedés: „Mert mondom nektek, hogy be kell telnie bennem annak, ami meg van írva: És a gonosztevők közé számláltatott. Mert ami rólam szól, annak most vége van.” (Lk 22:37)

22. Isteni elhagyatottságot él át a kereszten

„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Miért vagy távol segedelmemtől, jajszavam szavaitól?” (Zsolt 22:1, Kr. e. 1000 körül)

Beteljesedés: „Kilenc óra körül Jézus fennhangon kiáltott: Éli, Éli, lamma sabaktáni? azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27:46)

23. Az emberek gúnyolják és megvetik

„Én pedig féreg vagyok, és nem ember, az emberek gyalázata és a nép megvetettje. Mindenki, aki lát, gúnyolódik rajtam, ajkát biggyeszti, és így csóválja a fejét...” (Zsolt 22:6–7, Kr. e. 1000 körül)

Beteljesedés: „Az arra elmenők pedig gúnyolták, rázzák a fejüket, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” (Mt 27:39–40)

24. Keresztre feszítik, és ruhájára sorsot vetnek

„Kiömlöttem, mint a víz, és kificamodott valamennyi csontom... Átszúrták kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat; ők pedig néznek, és gyönyörködnek rajtam. Megoszthatják ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetnek.” (Zsolt 22:14, 17–18, Kr. e. 1000 körül)

Beteljesedés: „Miután a katonák keresztre feszítették Jézust, vették a ruháit, és négy részre osztották, minden katonának egy részt. Vették a köntösét is, amely varratlan volt, egy darabból szőve kezdettől végig. Ezt mondták tehát egymásnak: Ne szakítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, kié legyen...” (Jn 19:23–24)

25. Egy csontját sem törik el, de oldalát átszúrják

„Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.” (Zsolt 34:20, Kr. e. 1000 körül)
„De rátekintnek arra, akit átszúrtak, és sírnak majd miatta, ahogy siratják az egyetlen fiút...” (Zak 12:10, Kr. e. 500 körül)

Beteljesedés: „Amikor azonban odamentek Jézushoz, és látták, hogy már meghalt, nem törték meg a lábszárát, hanem a katonák egyike lándzsával átszúrta az oldalát, és azonnal vér és víz jött ki.” (Jn 19:33–34)

26. Esetenként keserű italt kínálnak neki

„Ételül epét adtak, és szomjúságomban ecettel itattak.” (Zsolt 69:21, Kr. e. 1000 körül)

Beteljesedés: „Epekedve epekedő, keserű borral vegyes italt adtak neki, hogy igya; de amikor megkóstolta, nem akarta meginni.” (Mt 27:34)

27. Feltámad a halálból, és testvéreihez szól

„Mert nem hagyod lelkemet a Seolban, nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson... Hirdetem nevedet atyámfiainak, a gyülekezet közepén dicsérlek téged.” (Zsolt 16:10, 22:22, Kr. e. 1000 körül)

Beteljesedés: „Ezt a Jézust feltámasztotta Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk... Atyámfiai, nyíltan beszélhetek nektek pátriárkánkról, Dávidról, hogy ő meghalt és eltemettetett... próféta lévén... előre látva a Krisztus feltámadását szólott, hogy sem a halálban nem hagyatott el, sem teste nem látott rothadást.” (Csel 2:29–31)