Náhum könyve
A Náhum név jelentése: vigasztalás, ám üzenete nem közvetlen vigaszt hozott Izraelnek, hanem egy súlyos terhet – Ninive terhét, azaz az isteni ítéletet a kegyetlen Asszír Birodalom felett. Isten haragja feltartóztathatatlanul kitör, amit a próféta fenséges, költői képekkel ír le: a Seregek Ura szélvészben és viharban jár, lábainak pora a felhő, megfeddi a tengert és kiszárítja a folyókat, miközben a hegyek reszketnek előtte. Ki állhatna meg az ő haragja előtt? Ugyanakkor az Úr „jó, erősség a nyomorúság idején, és ismeri azokat, akik bíznak benne” – számukra az ő eljövetele valóban szabadulást és vigaszt jelent (Náh 1:1–7).
Isten azért indul útba, hogy véglegelsöprölje ellenségeit: „Nem támad kétszer a veszedelem” – az elnyomó Asszíriának többé nem engedettetik meg, hogy rabigájában tartsa Isten népét, hanem letöri nyakáról a jármot (Náh 1:8–15; 2:1–3).
A könyv második fejezete élethűen festi le Ninive pusztulását: a harci szekerek zaja, a pánikba esett vitézek és a falak megrohanása mind hiábavalónak bizonyul. A kapzsi király és erős serege nem tud ellenállni a Seregek Ura bosszúálló kardjának; a város romhalmazzá lesz, a lakosok pedig rémülten menekülnek (Náh 2:4–13).
A harmadik fejezet a vérengző Ninive teljes szégyenét és elhagyatottságát mutatja be. A próféta a várost az egyiptomi No-Amonhoz (Théba) hasonlítja, amely – bár szövetségesei és hatalmas erőforrásai voltak – szintén fogságba hurcoltatott; Asszíriára ugyanez a sors vár, és senki sem lesz, aki megsirassa (Náh 3:8–10).
Náhum próféciája szó szerint beteljesedett: Kr. e. 612-ben Ninive elesett a Nabukadnezár vezette babiloniak és a médek ostroma alatt. A történeti feljegyzések (és a Diodorus Siculus által leírt antik források) pontosan visszhangozzák a próféciát: a Tigris folyó megáradt vize áttörte a város falait, hatalmas rést nyitva a védműveken, amire a próféta is utalt: „A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül” (Náh 2:6). Az asszír király a sarokba szorítva, a pusztulást látva saját magára és udvartartására gyújtotta a palotáját. Náhum tehát ezt a történelmi eseményt vetítette előre No-Amon eleste (Kr. e. 664) és Ninive bukása (Kr. e. 612) között, a Kr. e. 7. század második felében megírva könyvét.