Márk evangéliuma

Márk nem tartozott a tizenkét apostol közé, és nem volt Jézus Krisztus közvetlen követője. Jeruzsálemben született, és bizonyára látta Jézust jónéhány alkalommal (Csel 12:12, 25). Sokan úgy hiszik, hogy ő volt az a fiatalember, aki követte Jézust az elárulása éjszakáján, és csak akkor menekült el, amikor egy tömeg körülvette (Márk 14:51–52). Bár e korai élmények önmagukban nem lettek volna elegendőek Jézus galileai szolgálatának részletes megírásához, Márk evangéliuma mégis rendkívül élénk, szemtanú hitelességét viselő beszámoló.

János, akit Márknak is neveztek, egy Mária nevű asszony fia volt, akinek jeruzsálemi házába Péter apostol gyakran járt (Csel 12:5–17). Péter a levelében „az én fiamnak” nevezte Márkot (1Pét 5:13), ami azt jelzi, hogy Márk Péter szolgálata által tért meg, és szoros kapcsolatban álltak egymással. Papias korai egyházi író feljegyzése szerint Márk Péter tolmácsa és feljegyzője volt; kétség sem fér hozzá, hogy Márk evangéliumának alapvető forrása maga Péter apostol volt, aki szemtanúja volt Jézus egész földi szolgálatának.

A keletkezési időt tekintve a kutatók valószínűsítik, hogy Márk evangéliuma nem sokkal Lukács evangéliuma előtt vagy azzal egy időben, Kr. u. 60–61 körül született Rómában, Pál első római fogsága idején. Míg Máté elsősorban a zsidóknak írt, hogy bizonyítsa: Jézus a megígért Messiás (ezért idézi gyakran a Héber Iratokat), addig Márk a római és pogány olvasóközönségnek szánta művét. Emiatt szinte teljesen elhagyja az Ószövetségből vett közvetlen idézeteket (kivéve azokat, amelyek Jézus szavaiban szerepelnek), nem közöl nemzetségtáblázatot, és magyarázatot fűz a pogányok számára esetleg idegen zsidó kifejezésekhez, szokásokhoz vagy arámi szavakhoz (Márk 3:17; 5:41; 7:11, 34; 14:36; 15:34).

Márk evangéliuma a legrövidebb, mégis a legdinamikusabb és legélénkebb evangélium. A tömörség nem a hiányos adatoknak, hanem a szónoklatok sűrítésének és a gyors cselekményvezetésnek köszönhető. Márknál Jézus Krisztus mint Isten hűséges Szolgája jelenik meg, aki tettekben, hatalmas cselekedetekben és lankadatlan aktivitásban mutatja be küldetését. Márk szinte mozgóképszerű gyorsasággal vezeti végig az olvasót Jézus csodáin, galileai útjain és jeruzsálemi szenvedéstörténetén, az evangéliumot pedig a hirtelen, de hatásos zárással (Márk 16:8) fejezi be.