Az élet és az ember

Mi az élet? Mit jelent létezni? Szívünk válaszol: az életnek telve kellene lennie örömmel és célszerű cselekedetekkel. Az élet legyen küzdelemre hívó, amely azonban a teljesítményt gazdagon jutalmazza. Legyen az élet biztonságos és szabad. A körülmények azonban megmaradnak, az akadályok előttünk vannak, megrohan a fájdalom, és mégis: az az ember, aki megtalálja Istent, a diadalmas élethez vezető utat találja meg.

Kezdetben egy felbecsülhetetlen érték volt, amelyen Isten áldása nyugodott, ez azonban a bűn miatt hirtelen ítéletté változott. Vajon mit jelentett az élet az embermilliárdok számára, akik eddig éltek a földön, és mit jelent számunkra? Néha az az érzésünk támad, hogy életre vagyunk ítélve, és napjaink olyanok, mint valami riadt vadlovak, amelyekben keressük a nyugalmat, a szépet, és mindazt, ami ma nem található meg. Az élet – aminek minden ember számára ajándéknak kellene lennie – olyan valami, amiről az ember szívesen lemondott volna, ha tudta volna, hogy az számára ítéletet fog jelenteni. Csak abban az esetben van értelme vállalni ezt a földi létet, ha lemondunk arról, amit egyébként úgysem tudunk elérni a magunk erejéből, és megnyerjük azt az életet, amelyet a jövőre nézve ígért Isten. Sok ember a menekülést választja a valóság elől, és pótmegoldásokhoz folyamodik, amelyek azonban sosem képesek kiegészíteni vagy pótolni azt, ami hiányzik az életből. Az ilyen természetű menekülés a szenvedélyek útjára viszi az embert, aki egy idő után ráébred, hogy a hiányt nem pótolja az, ami megoldásnak ígérkezett. Így az élet nem más, mint remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó versenyfutás: keresni a jót, a szépet, és meg nem találni – ez ma a nélküle való élet. A hit az, ami valódi értelmet ad a mostani életnek is, és ez Isten ajándéka.

Ennek az életnek a nehézségei vagy elfogadása nagymértékben attól függ, milyen körülmények között éli meg az egyén. Istennek voltak olyan hűséges szolgái, akik a nyomorúságuk miatt a halált kívánták, és volt egy kivétel is: Salamon. Ő mindennel rendelkezett, amivel ember csak rendelkezhetett abban az időben, mégis céltalannak tekintette az istentelen életet, és így írt: „Jobb annak, aki meg sem született.”

Ma, mintegy hatezer évvel a Teremtés után, nagyon távol van az emberiség attól az ideális állapottól, amit igazából életnek és embernek lehetne nevezni. Most teljes erőből küzdeni kell az ellen, ami embertelenség, és ebben a harcban gyakran arra ébredünk, hogy túl kevés az erőnk önmagunk – a bennünk lévő bűnös természet – ellen, és esetenként csatát vesztünk az én-nel szemben. Az is tapasztalható, hogy az ember mégis ragaszkodik az élethez, ami azt bizonyítja, hogy mélyen bennünk van az örökkévalóság iránti vágy.

Panasz és valóság a szent iratokban

„Vesszen el az a nap, amelyen születtem... Miért is nem haltam meg fogantatásomkor? Miért vettek fel engem térdre, és miért az emlőkre, hogy szopjam?! Mert most feküdném és nyugodnám... Miért ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szívűeknek?” (Jób 3:3–6, 10–13, 20–21; 5:7; 6:8–10; 10:18–19)

„Átkozott az a nap, amelyen születtem... Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében... Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek?” (Jeremiás 20:14–18)

„Viszont láttam én mind a nyomorgatásokat, amelyek a nap alatt történnek... és dicsérem én a megholtakat, akik már meghaltak, az élők felett, akik még élnek; de mindkettőnél boldogabbnak azt, aki még nem lett, aki nem látta azt a gonosz dolgot, amely a nap alatt történik.” (Prédikátor 4:1–3; vö. 4Mózes 11:14, 15; Filipieknek 1:21; Jelenések 14:13)

Az emberi természet és a mindennapok ellentmondásai

Mik azok a megdöbbentő jellemzők, amelyek gyakran megmutatkoznak az emberi magatartásban?

• Az a tény, hogy gyerekként hamar megunják a kortársaikat, felnőtt akarnak lenni, felnőttként meg arról álmodoznak, bárcsak újra gyerekek lehetnének.
• Az a tény, hogy a legtöbb ember élete első felét arra használja fel, hogy a másodikat nyomorúságossá tegye.
• Az a tény, hogy elveszítik egészségüket pénzszerzés közben, majd elveszítik a pénzüket az egészség keresése közben.
• Az a tény, hogy a jövőre gondolva elfeledkeznek a jelenről, így nem élnek sem a jelennek, sem a jövőnek.
• Az a tény, hogy az emberek úgy élnek, mintha sohasem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha a valóságban nem is éltek volna.

Mit kell megértenünk és megtanulnunk az életben?

• Meg kell tanulnunk, hogy a legértékesebb nem az, amink van, hanem az, akink van.
• Meg kell tanulnunk, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
• Meg kell tanulnunk, hogy néhány pillanat alatt mély sebeket ejthetünk másokon, de évekbe telhet, amíg azok begyógyulnak.
• Meg kell tanulnunk, hogy nem elég az, ha nekünk megbocsátottak: mi is bocsássunk meg másoknak a legsúlyosabb sérelmeket is.
• Meg kell tanulnunk, hogy nem jó önmagunkat másokhoz mérni, mert mindenki egyénileg felelős Isten előtt. Az emberek elfelejthetik, mit mondtunk vagy tettünk, de azt SOHA nem felejtik el, milyen *érzést* váltottunk ki belőlük.

Mennyit ér egy ember?

Fizikai összetételünk (alapanyagok egy átlagos testben):

• Vas: egy közepes méretű vashoz elegendő.
• Zsír: hét szappan elkészítéséhez elég.
• Cukor: hét csésze kávéhoz elegendő.
• Foszfor: 2200 gyufafej gyártásához.
• Magnézium: egy savkötő tablettához.
• Kálium-karbonát: egy csillagszóróhoz.
• Kén: egy kisebb fertőtlenítéshez.

Gazdasági megközelítés (R. Villeke, a kölni egyetem professzora szerint):

• Egy gyerek 3 éves kortól: 15 000 €
• Egy gyerek 13 éves kortól: 80 000 €
• Egy fiatal 20 éves kortól: 140 000 €
• Egy teljes időben foglalkoztatott férfi: 330 000 €
• Egy 70 éves nyugdíjas: 52 000 €

Történelmi és filozófiai kitekintés – Kiemelkedő személyiségek véleménye az emberről:

• Marcus Tullius Cicero: „Az ember gyakran önmaga legnagyobb ellensége.”
• Nagy Frigyes porosz király: „Az ember egy söpredék.”
• Eduard von Hartmann: „A föld bőrbetegsége.”
• Friedrich Nietzsche: „A föld férge.”
• Henrik Ibsen: „Csak miután meghaltunk, jövünk rá arra, hogy tulajdonképpen mi nem is éltünk.”
• Sigmund Freud: „Abban a pillanatban, amikor az élet értelméről beszélünk, betegek vagyunk.”

Ezek a rideg minősítések sajnos rányomták a bélyegüket a modern társadalomra is, ahol az embert gyakran csak olcsó munkaeszközként kezelik.

A teremtés csodája – Az emberi agy:
Egy egyetemi tanár gyűjtése szerint míg egy autó 10 ezer, egy holdrakéta 10 millió alkatrészből áll, addig az emberi agy egy valódi csoda: 15 millió idegsejt/egység, 500 ezer km hálózati kábellel összekötve, felmérhetetlen tárolási lehetőséggel, vízhűtéssel, mindössze 1,5 kg-os súlyban. És ezt a mérhetetlenül komplex szerkezetet egyesek mégis a vakságra és a vak véletlenre bízva magyarázzák...

Miben nyilvánul meg az ember tökéletlensége a mindennapokban?

Az ember gyakran túl korán jön vagy elkésik; alszik ott, ahol ébernek kellene lennie; felindul, amikor nyugodtnak kellene maradnia; hallgat, amikor beszélnie kellene, és beszél a hallgatás idején; bírálni kész, de önvizsgálatot nem tart; mindig győztes akar lenni anélkül, hogy áldozatot hozna – mégis, ez a velejépségében megromlott, esendő ember az, akit az Úr Isten annyira szeret, hogy odaadta érte egyszülött Fiát, Jézus Krisztus.

Isten igéje a szív állapotáról és az ember értékéről

„Tudom a te dolgaidat... De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg...” (Jelenések 2:2–5)

„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél... és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” (Zsidókhoz 4:12)

„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jeremiás 17:9)

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)

„Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? És egy sincs azok közül Istennel elfelejtve. De nektek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; sok verébnél drágábbak vagytok.” (Lukács 12:6, 7)

Az ember minden tökéletlensége ellenére a teremtés mesterműve marad, és ennél fogva mérhetetlenül értékes Isten szemében.