Kolosséiakhoz írt levél

Pál apostol a levél megírása előtt személyesen nem prédikált a kolosséiaknak (Kol 2:1). Azon hűséges munkatársak egyike, akik hirdették ott az evangéliumot, és valószínűleg megalapították a gyülekezetet, Epafrász volt (nem összetévesztendő a filippi Epafróditusszal) (Kol 1:7). A kolosséi gyülekezet Pál hároméves efézusi tartózkodása idején alakulhatott meg. Pál Rómában, az első fogsága idején (láncok között) Epafrász látogatása alkalmával kapott hírt a kolosséi keresztények hitéről és szeretetéről (Kol 1:8; 4:3, 10, 18), ami arra indította, hogy megírja nekik ezt a levelét.

Pál örömét fejezi ki a kolosséiak hite, szeretete és a gyülekezet lelki növekedése miatt, és imádkozik, hogy gyarapodjanak a szellemi ismeretben és a jó cselekedetekben. A megváltás Krisztus vére által valósult meg. Krisztus az elsőszülött minden teremtmény között, aki által minden megteremtetett, és Ő az egyház feje, az első, aki feltámadt a halálból. Azok az emberek, akik egykor távol voltak Istentől, most Krisztus vére által családi viszonyba kerülték a Teremtővel. Pál felhívja a figyelmet a saját apostoli szolgálatára is, örvendezve a Krisztusért elviselt szenvedései miatt (Kol 1:1–29).

A második fejezetben Pál arra figyelmezteti a hívőket, hogy ne engedjék magukat elragadni a képmutató emberek hiábavaló bölcsessége és filozófiája által, hiszen Krisztusban el van rejtve a bölcsesség és a tudomány minden kincse. „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, amely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való.” (Kol 2:8) Pál biztosítja őket arról, hogy a régi törvényszövetség követelményei (a kézzel írott adóslevél) beteljesedtek és eltöröltettek Jézus Krisztus által, így a sabbatnapok, az ünnepek és más árnyékok betartása már a múlté. Krisztusban a hívők megszabadultak a törvény követelményei alól (Kol 2:1–23).

Nem követhetjük a régi, világias magatartást: a keresztényeknek fel kell öltözniük az új embert, amelyet a kegyelem, az alázatosság, a jóság, a szelídség, a hosszútűrés, a megbocsátás, a szeretet és a béke jellemez (Kol 3:1–17). Végül Pál gyakorlati tanácsokat ad a családi béke és harmónia érdekében, megismételve a feleségek, férjek, gyermekek, szülők, szolgák és urak kölcsönös kötelezettségeit (Kol 3:18–4:1), majd arra kéri a kolosséiak, hogy szavaik legyenek mindig kedvesek és megfontoltak.