Máté evangéliuma

A négy evangélium teljes áttekintést nyújt Krisztus földi szolgálatáról: ami az egyikből kimarad, azt a másik kiegészíti, így mindegyik a maga sajátos szemszögéből őrzi meg a Jézus első eljöveteléhez kapcsolódó lényeges igazságokat. Az első három evangélium (Máté, Márk és Lukács) hasonló módszert és közös nézőpontot alkalmaz, ezért szinoptikus (áttekinthető) evangéliumoknak nevezzük őket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azonosak lennének; mindegyik szerző a saját célkitűzéseinek megfelelően válogatta ki és hangsúlyozta az eseményeket.

Máté – eredeti nevén Lévi – zsidó vámszedő volt, akit a népszerűtlen adószedők köréből hívott el Jézus, hogy később a tizenkét apostol egyike legyen (Máté 9:9; 10:3; Luk 5:27). Máté név jelentése: Jah ajándéka. A hagyomány szerint Máté elsőként a zsidóknak szánta evangéliumát, amelyet eredetileg héber vagy arámi nyelven írt (Kr. u. 41 körül), és később fordított le görögre. Ebből adódik, hogy különös figyelmet szentel a messiási próféciáknak, gyakran idézi a Héber Iratokat, és rámutat azok Jézusban való beteljesedésére. Nem szigorú időrendi sorrendet követ, hanem témakörök és tanítások, példázatok szerint rendezi el az anyagot.

Az evangélium Jézus nemzetségtáblázatával és a csodás fogantatás leírásával kezdődik (Máté 1:1–25). Máté József vonalán mutatja be a nemzetségtáblázatot (míg Lukács Máriáén), rávilágítva a Dávid trónjához való jogi öröklésre. Csak Máté számol be a mágusok látogatásáról, az egyiptomi menekülésről és a betlehemi gyermekgyilkosságról (Máté 2:1–23). Ezt követi Keresztelő János szolgálata, Jézus keresztsége és a pusztai kísértés, majd a galileai szolgálat bemutatása, amelynek csúcspontja a valaha volt legalaposabb feljegyzés a Hegyi Beszédről (Máté 4:1–7:29).

Máté részletesen beszámol a galileai csodákról, a tizenkét apostol elküldéséről, a vártatlan elutasításokról, valamint az ötezer és négyezer megvendégeléséről. A galileai szakasz a színelváltozással és a halálról, valamint feltámadásról szóló előrejelzésekkel zárul (Máté 9:35–17:13). A pereai út eseményei és a Jeruzsálembe való utolsó bevonulás után Máté az utolsó napok tanításaira fókuszál. Csak nála olvashatók olyan egyedi példázatok, mint a királyfi menyegzője, a tíz szűz, a tálentumok, vagy a juhok és kecskék elválasztása (Máté 22:1–14; 25:1–46), valamint az írástudók és farizeusok szigorú elítélése (Máté 23:1–39), Júdás öngyilkossága és a sírt őrző római katonák esete (Máté 27:3–10, 62–66).

Máté evangéliuma a galileai feltámadás utáni találkozással és a nagyszerű missziós paranccsal zárul: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népet...” (Máté 28:16–20). Az evangéliumok harmonikus együttese tökéletes isteni tanúskodást biztosít Krisztus földi pályafutásáról.