up arrow

Olvasmányok, televízió és zene

A nevelés nem más, mint a testi, értelmi és lelki erők előkészítése az élet kötelességeinek a legjobb teljesítésére. A kitartás, az állhatatosság, valamint az értelem ereje és tevékenysége csökken vagy fokozódik attól függően, hogy miképpen használjuk fel azokat. Az elmét úgy kell nevelni, hogy minden képessége arányosan fejlődjön ki. Sokan mohón vágyakoznak olvasmányok után; mindazt olvasni akarják, ami csak a kezükbe kerül. Ügyeljenek azonban arra, hogy mit olvasnak, éppúgy, mint arra, hogy mit hallgatnak, mert a meg nem felelő olvasmány a lelkünk romlását okozhatja.

A lelkivilágot és az értelmet nagymértékben befolyásolja mindaz, amit magába szív. A modern világ könyvespolcai hemzsegnek az értéktelen kiadványoktól: szerelmi regények, könnyelmű és izgató történetek teli erőszakkal és erkölcstelenséggel. Hasonló a helyzet a filmekkel és a vizuális médiával is. Sokan inkább értéktelen irodalmat olvasnak, és nem kívánják kutatni Isten Igéjét, nem akarnak táplálkozni a mennyei mannából. A megerősödésre szoruló elme így elgyengül, és elveszíti képességét a Krisztus missziójával és munkájával összefüggő igazságok tanulmányozására. Ezen igazságok megismerése megerősítené az értelmet, felébresztené a szunnyadó képességeket, és erős, komoly vágyakat ébresztene a jó iránt.

Sokan éveken át nem növekedtek a kegyelemben és az igazság ismeretében, mert olvasmányaik helytelen megválasztásával megzavarták és legyengítették értelmi erejüket. Azoknak, akik várják, hogy „ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözzön”, a kegyelmi idő alatt sokkal magasabb szellemi színvonalon kellene állniuk.

Ítéljétek meg saját tapasztalataitokból az izgató történetek hatását: vajon ilyen olvasmányok után fel tudjátok-e nyitni a Bibliát, és olvasható-e érdeklődéssel az Ige?

Vajon nem találjátok ilyenkor unalmasnak Isten könyvét? Ama szerelmi történetek megbűvölték lelketeket, lerontva annak egész rugalmasságát, és lehetetlenné teszik, hogy figyelmeteket az örök boldogságot érintő, fontos, fenséges igazságokra összpontosítsátok. Határozottan utasítsatok vissza minden selejtes, értéktelen olvasmányt, mert azok nem erősítik lelkileg és szellemileg az életeteket, hanem olyan érzelmeket visznek be benső világotokba, amelyek megrontják gondolataitokat. Jézust akarják veletek elfelejtetni, és rábírnak benneteket, hogy kevesebbet foglalkozzatok az Ő becses tanításaival. Tartsátok távol magatokat mindattól, ami rossz irányba terelné gondolataitokat! Ne terheljétek meg az elmét selejtes regényekkel, mert a gondolatok olyanok lesznek, mint a lélek tápláléka.

A digitális média és a modern képernyők világa

A mai korban a nyomtatott könyvek mellett a digitális média – a közösségi oldalak, a videómegosztók, a sorozatok és a folyamatos online ingerözön – vette át a szellemi táplálék jelentős részét. Ahogyan a testnek árt a fűszeres, egészségtelen ételek mértéktelen fogyasztása, úgy mérgezi az elmét a képernyőkön zúduló felszínes, erőszakos vagy erkölcsi gátlásokat áttörő tartalom. A digitális mértékletesség és a tudatos szűrés ma elengedhetetlen ahhoz, hogy gondolataink tiszták maradjanak, és ne váljunk a figyelmünket rabló, passzivitásba kényszerítő algoritmusok rabjaivá.

A könyvek könyve

Az ember lelkületének mivoltát híven mutatja azon könyvek jellege, amelyeket szabad pillanataiban olvas. Hogy az ifjúság kedélyvilága egészséges legyen, és szilárd vallási elvei legyenek, ápolnia kell a közösséget Istennel az Ige alapján. A Biblia a mi biztos vezetőnk, mert megmutatja az üdvösség útját Krisztus által. A Biblia tartalmazza a legtanulságosabb és legérdekesebb történelmet és életrajzokat, amit valaha is írtak. Azok, akiknek képzeletét még nem rontották meg a selejtes regények, a Bibliát fogják a legérdekesebb könyvnek tartani.

A Biblia a könyvek könyve. Ha szereted Isten szavát, és lehetőségeid szerint kutatsz benne, hogy gazdag kincseinek birtokába kerülj, és minden jócselekedetre tökéletesen felkészülj, akkor biztos lehetsz benne, hogy Jézus az, aki magához vonz. Csak alkalmilag olvasni az Írást – anélkül, hogy megértenénk Krisztus tanításait, csupán a kötelesség teljesítéséért – egyáltalán nem elég. Valódi kincsek csak akkor fedezhetők fel Isten szavában, ha mélyen ásunk az igazság bányájában.

Az érzéki ember visszautasítja az igazságokat, de a megtért lélek csodálatos változáson megy át. Az a könyv, amely azelőtt nem érdekelte, mert bűnös életét leplezte le, most a lélek igazi táplálékává, az élet örömévé és vigaszává lesz. Megszentelt lapjait az igazság Napja világítja meg, és a Szentlélek szól rajtuk keresztül hozzánk.

Mindazok, akik eddig a könnyű, értéktelen olvasmányokat keresték, irányítsák figyelmüket a biztos prófétai beszédre! Vegyétek kézbe Bibliátokat, és tanulmányozzátok újult érdeklődéssel az Ó- és Újszövetség szent feljegyzéseit! Minél gyakrabban és alaposabban tanulmányozzátok a Bibliát, annál szebbnek fog tűnni, és annál kevésbé vágyakoztok majd a könnyűsúlyú olvasmányok után. Szorítsátok szívetekhez ezt az értékes könyvet, mert hűséges barátunk és vezetőnk lesz.

Amikor az efézusiak megtértek, megváltoztatták életmódjukat és szokásaikat. A Szentlélek meggyőző hatása alatt feltárták korábbi tévelygéseiket, megvallották bűneiket, és lelkük szentséges felháborodással telt el az iránt, aminek eddig hódoltak. Elhatározták, hogy elfordulnak a gonosz szolgálatától: drágán szerzett köteteiket elhozták, hogy nyilvánosan megégessék azokat. A lángoknak adták át azokat a könyveket, amelyek annakelőtte uralták a lelkiismeretüket, befolyásolták érzelmeiket, és amelyeket addig élvezetes olvasmánynak tartottak. El is adhatták volna őket, de azzal csak a gonoszságot terjesztették volna tovább.

Ha az izgató, érdekfeszítő történetek utáni vágy tölti be a lelket, az erkölcsi érzék megromlik. A lélek mindaddig elégedetlen marad, amíg állandóan ilyen egészségtelen, haszontalan táplálékhoz jut; úgy vágyakozik az izgalmak után, mint ahogy az iszákos kívánja a részegítő italt.

A zene

A bibliai énekek története megtanít arra, hogy hogyan használjuk fel, és milyen áldásokat meríthetünk a zenéből és az énekből. Gyakran rontják meg a zenét gonosz célokra, így a kísértés egyik legcsábítóbb eszközévé téve azt. Ha azonban helyesen alkalmazzák, Isten drága adománya, mely alkalmas arra, hogy felemelje a gondolatokat a magas rendű és nemes dolgok felé, valamint hogy nemesítse és ihlesse a lelket.

Miként Izráel gyermekei a vadonban utazván útjukat szent dalok éneklésével vidámították, eképpen Isten szeretné, ha gyermekei ma is felvidítanák zarándokútjukat. Alig van alkalmasabb eszköz arra, hogy Isten Igéjét az emlékezetben rögzítsük, mint az énekkel való ismétlés. Az ilyen éneknek csodálatos hatalma van: meg tudja szelídíteni a vad és faragatlan természetet, fel tudja üdíteni a lelket, és részvétet ébreszt. Összhangot visz a cselekedetekbe, száműzi a búskomorságot és a balsejtelmeket, amelyek csökkentik a bátorságot és gyengítik a jóra való törekvést.

A zene egyike a leghatásosabb eszközöknek, hogy a szívünkbe plántáljuk a lelki igazságokat. Mily gyakran van közel a lélek a kétségbeeséshez a kemény szorongatások idején! Az emlékezet felidézi Isten valamelyik ígéretét vagy egy régen elfelejtett dal szövegét, s ekkor a kísértések elveszítik erejüket, új értelmet és célt nyer az élet, és más lelkek is részesülnek a bátorításban.

A zene tisztasága és isteni rendeltetése: Ahhoz, hogy a zene elérje nemes célját, a minőségének és az üzenetének is tökéletesen meg kell felelnie Isten szándékának. A zene nem a vad tombolás, a kontrollvesztés vagy a testi ösztönök feltüzelésének eszköze kell hogy legyen. Az igaz istentiszteleti zene nem a földi, öncélú élvhajhászat vagy az emberi dicsőség keresésének a színtere, hanem a tiszta öröm, az Isten iránti mély tisztelet és a lelkiek felé nyitott szív kifejeződése.

Milyen ellentétet látunk a régi szent szokások és azon módozatok között, ahogy a zenét ma sokan alkalmazzák! Hányan használják fel arra, hogy önmagukat dicsőítsék, vagy világi hasznot keressenek ahelyett, hogy Isten dicsőségét szolgálnák! A világias zene szeretete gyakran ráviszi a jóhiszeműeket, hogy olyan élvhajhászó szórakozóhelyeket keressenek fel, amelyektől Isten óvja a követőit.

Felhasznált irodalom: E. G. White: Üzenet az ifjúságnak