Valóban létezik Isten?

Vannak-e objektív bizonyítékok Isten létezésére? Milyen következményei vannak az ateizmusnak? Megismerheti-e az ember személyesen Istent?

A Biblia ezzel a kijelentéssel kezdődik: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet” (1Mózes 1:1). A Biblia tehát adottként feltételezi és magától értetődőnek tekinti Isten létezését; mégis vannak emberek, akik nem veszik figyelembe ezt a tényt. A Zsoltárok 14:1 így szól az ilyenekről: „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.”

Ebből is láthatjuk, hogy a Biblia az Istent becsmérlő gondolatokat – különösen létezésének tagadását – összeköti a romlott erkölccsel. És valóban: ha nincs Isten, nincs Teremtő, aki megállapítja az élet szabályait, akkor erkölcsi tájékozódás nélkül hánykolódunk ide-oda. Amikor Izrael népe a bírák korában megfeledkezett Teremtőjéről, és mindenki hűtlen lett Istenhez, akkor káosz uralkodott, hiszen „mindenki azt csinálta, amit jónak látott” (Bírák 21:25).

Ugyanez ismétlődik a mi időnkben. Azokban az országokban, ahol tisztelték Istent, és hitték, hogy „Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette a világot önmagával” (2Korintus 5:19), soha nem látott biztonság és jólét uralkodott. De éppen ezek az országok a hanyatlás állapotában vannak, mióta az emberek hátat fordítottak Istennek. A Példabeszédek 14:34-ben ezt olvashatjuk: „Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek.”

Minél inkább eltávolodik egy nép Istentől, és úgy él, mintha Ő nem is létezne, annál jobban terjed a politikai korrupció, a hazugság, a rágalmázás, a kicsapongó életmód, az erőszakos bűnözés, a magzatelhajtás, a lopás, a házasságtörés, a kábítószer-szenvedély, az alkoholizmus és a játékszenvedély. A gazdaság hanyatlik, az adók növekednek, és a kormányok egyre inkább eladósodnak. A rendőrség egyre gyakoribb bevetésére, nagyobb börtönökre és nagyobb szociális biztonsági rendszerekre van szükség, hogy a problémákon legalább ideiglenesen úrrá legyenek.

A Rómaiakhoz írt levél első részének 18–32. versei úgy is olvashatók, mint egy a mai világhoz fűzött kommentár: „Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra, mégpedig úgy, hogy ami nem látható belőle: örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta Őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét... Ezért gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket... És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, kiszolgáltatta őket az Isten az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik...” (Róma 1:18–32)

A Biblia az egykori keresztyén országok kormányainak vezető pozícióiban és oktatási rendszereiben dolgozó embereket „bolondoknak” nevezné. Azt állítják ugyan magukról, hogy bölcsek, buta mivel tagadják Isten létezését és ma is tapasztalható munkálkodását, „bolonddá lettek”.

Az evolúciós gondolkodás széles körű elfogadása – az a felfogás, hogy minden magától keletkezett természeti folyamatok által, és nincs szükség Istenre – ráadásul hozzájárul az Istenbe vetett hit feladásához. Eszerint minden, ami nyilvánvalóan tervezés által jött létre, maga készítette el a saját tervét! Ez a gondolkodásmód, amely tagadja Isten létezésének világosan felismerhető bizonyítékait (Rómaiak 1:19–20), kikerülhetetlenül elvezet az ateizmushoz és a világi humanizmushoz. Manapság az iskolákban, egyetemeken és a kormányokban is ez a gondolkodásmód uralkodik.

A világtörténelem legszörnyűbb gonosztetteit Lenin, Hitler, Sztálin, Mao Ce-tung és Pol Pot követte el. Még ifjú különböző ideológiákat és erkölcsi felfogásokat követtek is, az evolucionista gondolkodásmódban megvolt a közös alapjuk a cselekvéshez. Sir Arthur Keith, az ateizmus és az evolúciótan képviselője ezt írja Hitlerről: „A német Führer... megpróbálta az életet Németországban következetes módon az evolúciótan szerint alakítani.”

Sok millió embernek kellett elszenvednie az ateista gondolkodás következményeit; ők szörnyű dolgokat éltek át, sokan bele is haltak. Az ateizmus hatása halálos lehet, hiszen Isten nélkül az ember Isten törvényeinek sincs alávetve, így végül mindent szabad! Az ateisták állnak az élen azokban a törekvésekben, hogy legalizálják a magzatelhajtást, az eutanáziát, a kábítószereket, a prostitúciót, a pornográfiát és a promiszkuitást. Mindez nyomort, szenvedést és halált okoz; az ateizmus a halál filozófiája.

Az ateisták szívesen hivatkoznak azokra a gonosztettekre, amiket állítólagos „keresztyének” követtek el – kedvenc példáik közé tartoznak a keresztes háborúk és az észak-írországi konfliktus. Ha azok az emberek, akik ezeket a szörnyűségeket elkövették, tényleg keresztyének voltak, akkor Isten parancsolatainak (pl. „Ne ölj”, „Szeresd ellenségeidet”) mércéjével szöges ellentétben cselekedtek. Sztálin ellenben életfelfogásával összhangban cselekedett, ő ateista volt (amióta Darwint olvasta), ezért senkiért nem volt felelős. Keith felismerte, hogy Hitler is evolucionista filozófiájával teljes összhangban cselekedett.

A keresztyénség azt mondja: „az Isten szeretet”, „szeressétek egymást” és „szeressétek ellenségeiteket”. Az ilyen szeretet önfeláldozó. A tudatos keresztyének mindig élen jártak, amikor arról volt szó, hogy betegeken kell segíteni, árvákat és aggokat kell gondozni, éhezőket kell táplálni, szegényeket kell tanítani, és harcolni kell a kizsákmányolás (pl. gyermekmunka és rabszolgaság) ellen.

Az ateizmus a maga evolucionista filozófiájával azt mondja: a „szeretet” semmi más, mint az az önző érdek, hogy a szerető lény génjei nagyobb valószínűséggel éljenek tovább utódaiban és közeli rokonaiban. Hol helye az együttérzésnek a „legalkalmasabbak túléléséért folytatott harcában”? Hitler haláltáborai abból a meggyőződésből nőttek ki, hogy az „árja faj”, mint „az előnyösebb rassz, az életért folytatott harcban győztesként fennmarad”.

Az ateizmus azonban nemcsak destruktív, hanem már legelemibb gyökereiben logikailag hibás is, hiszen léteznie kell egy Teremtőnek.

Egy isteni Szerző létezésének bibliai bizonyítékai

A Biblia hirdeti Isten létezését; de e figyelemre méltó könyvnek már a létezése is csak isteni ihlettel magyarázható. A következőkben felsoroljuk azokat az ismertetőjegyeket, amelyek világosan jelzik, hogy Isten a szerzője:

A Biblia megdöbbentő egysége: Bár több mint 40, 19 különböző kultúrkörből származó személy írta 1600 éven keresztül, elejétől végéig zárt és egységes kinyilatkoztatás. Valóban, a Biblia első és utolsó könyve – vagyis Mózes első könyve és a Jelenések könyve – tökéletes összhangban vannak. Ezek az Istennel való „elvesztett”, ill. „újra megtalált” zavartalan közösségről szólnak. Már ez meggyőzően bizonyítja, hogy Isten a szerzőjük.

A Biblia meglepő fennmaradása: Minden politikai és vallási üldöztetés ellenére a Biblia máig fennmaradt. Miután Diocletianus római császár Kr. u. 303-ban kibocsátott egy rendeletet a Biblia megsemmisítésére, úgy vélte, hogy sikerült elpusztítania azt, és egy elégetett Biblia hamvai fölé oszlopot emeltetett, így ünnepelve vélt győzelmét. Ám 25 évvel később az új császár, Nagy Konstantin rendelte 50 Biblia elkészítését az állam költségére! A 18. században Voltaire, a francia istentagadó és gúnyiratszerző azt hirdette, hogy egy évszázad múlva egyetlen Biblia sem lesz a világon. A sors iróniája, hogy halála után 50 évvel a Genfi Bibliatársaság vette át sajtógépét és házát, hogy Bibliákat készítsen. Ma a Biblia több nyelven olvasható, mint bármely más könyv.

A Biblia történeti pontossága: Nelson Glueck, a híres zsidó régész „a Biblia majdhogynem hihetetlenül pontos emlékezetéről” beszél, „amit a régészeti tények is megerősítenek”. William F. Albright, a világ egyik legkiemelkedőbb régésze ezt írja: „Az a túlzott szkepticizmus, amivel a 18. század történelmi iskolái a Biblia iránt viseltettek, és ami időről időre még ma is felbukkan, egyre veszített szavahihetőségéből. Egyik felfedezés a másik után erősítette meg a Biblia pontosságát, növekvő elismerést szerezve a Bibliának, mint értékes történelmi forrásnak.”

Sir William Ramsay régészeti kutatásai alapján be kellett ismernie, hogy szkepszise indokolatlan volt. Lukácsról, az evangélium és a Cselekedetek könyvének írójáról ezt mondta: „Lukács elsőrangú történész... fel kellene venni őt a legjelentősebb történetírók sorába.”

A Biblia tudományos pontossága: A Biblia állításai között szerepel, hogy a föld gömbölyű (Ézsaiás 40:22), hogy látható támaszték nélkül lebeg az űrben (Jób 26:7), hogy a csillagok megszámlálhatatlanok (1Mózes 15:5), valamint hogy az élőlények mindig csak saját fajukat reprodukálják. A Biblia leírja a víz körforgását és a tengeráramlásokat, valamint egészségügyi, higiéniai, táplálkozási és pszichológiai ismereteket is közöl (pl. a vér fontossága, 3Mózes 17:11).

A bibliai prófécia megbízhatósága: A Biblia részletes és pontos előrejelzéseket tartalmaz (Ézsaiás 48:3–5). Josh McDowell dokumentálja azokat a próféciákat, amelyek Jézus Krisztusban teljesültek be (születés helye, ideum, körülmények, halál, temetés), valamint 12 részletes próféciát Tíruszról, Szidónról, Samáriáról, Babilonról, Jeruzsálemről és más ókori helyszínekről. Werner Gitt informatikus számításai szerint gyakorlatilag nulla annak a valószínűsége, hogy ezek véletlenül történtek meg.

A Biblia hatása a civilizációra: A Biblia üzenete formálta a nyugati jogrendet, az emberi jogi nyilatkozatokat, valamint a legjelentősebb kultúrák és művészetek (irodalom, zene, festészet – pl. Bach, Handel, Leonardo da Vinci, Rembrandt) világát.

A Biblia üzenetének még ma is alakító hatása van: A Biblián alapuló evangélium ma is képes átformálni embereket és kultúrákat (pl. egykori kannibál vagy animista törzsek életében).

A Biblia abszolút őszintesége: A Biblia nem az embert tiszteli, hanem Istent, és szépítés nélkül mutatja be a hit hőseinek (Nóé, Mózes, Dávid, Illés, Péter) hibáit és gyarlóságait is.

A Biblia üzenete megváltoztatja életünket: Harry Ironside példája is mutatja, hogy az evangélium képes helyrehozni a bűn által tönkretett emberi életeket, míg az ateizmusnak és az agnoszticizmusnak nincs ilyen gyógyító ereje.

A bibliai Teremtő Isten létezésének további bizonyítékai

A dolgok visszafejlődésre és bomlásra való általános hajlama azt mutatja, hogy az univerzumot kezdetben fel kellett „húzni”, így nem létezhet öröktől fogva, ami tökéletesen összhangban van az 1Mózes 1:1 kijelentésével. A mutációk és a természetes szelekció a tapasztalat szerint információvesztéshez vezet, és a fosszilis leletek sem támasztják alá a makroevolúciós átmeneteket.

A sejtek és szervezetek bonyolult működése (pl. a véralvadási rendszer) megkövetel egy külső információforrást, vagyis egy intelligens Teremtőt.

Az ateizmus és a tudomány mítosza

Manapság a tudomány sokak számára Istent helyettesíti, pedig a modern tudomány pont a bibliai világkép talaján (Európában, a reformáció hatására) virágzott fel, mivel a Biblia szerint a teremtett világ valóságos, érthető és kikutatható.

Meg kell különböztetni az operatív (működési) tudományt (amely megfigyeléseken és ismételhető kísérleteken alapul) a történeti (eredet-) tudománytól (amely a múlt eseményeit próbálja rekonstruálni spekulációk és közvetett leletek alapján). A tudomány és a hit közötti konfliktusok nem az operatív, hanem a történeti tudományokban fordulnak elő, ahol a tudósok világnézete alapvetően befolyásolja a levont következtetéseket.

Ki teremtette Istent?

A szkeptikusok gyakran kérdezik: „Ha a világegyetemet Isten teremtette, ki teremtette Istent?” Isten azonban definíció szerint a világegyetem nem teremtett Teremtője, így a kérdés logikailag hibás (olyan, mintha azt kérdeznénk: „Ki az agglegény felesége?”).

Az általános relativitáselmélet és a termodinamika főtételei (I. és II. főtétel – az entrópia növekedése) igazolják, hogy a világegyetemnek (beleértve a tér-idő dimenziókat is) volt kezdete. Mivel Isten az idő Teremtője, őt nem korlátozza az idő dimenziója; kezdet és ok nélkül, öröktől fogva létezik.

A keresztyén ember ismeri Istent!

Az igazi keresztyén (aki újjászületett) számára Isten létezése nem kérdéses. A Biblia szerint a hívők személyes, élő kapcsolatban állnak Istennel a Szentlélek által (Róma 8:14–16), és bizonyosságuk van az örök életről (1János 5:13).

A Biblia Teremtő Istenének létezésére vonatkozó, Biblián kívüli bizonyítékok

Természeti törvények: A termodinamika második főtétele (az entrópia növekedése) szerint a zárt és nyílt rendszerek magukra hagyva a rendezetlenség és a hasznosítható energia csökkenése felé tartanak („a kozmosztól a káosz felé”). A komplexitás növekedéséhez és az információhoz mindig külső intelligenciára vagy programra van szükség.

Élőlények: Az élőlényeken megfigyelt változások mikroevolúciós jellegűek (fajon belüli variációk), és információs veszteséggel (szelekció, mutációk) járnak, így nem alkalmasak az amőbából emberré válás (makroevolúció) magyarázatára.

Kövületek: A kövületi rekordból hiányoznak a szisztematikus makroevolúciós átmeneti formák („hiányzó láncszemek”), amit még evolucionista paleontológusok (pl. Colin Patterson) is elismertek.

Kormeghatározás: Számos jel mutat a Föld és a világegyetem fiatal korára (pl. a föld mágneses terének gyengülése, puha szövetek megmaradása kövületekben, túl kevés só a tengerben), ami alátámasztja a bibliai teremtésmodell idejét.

Kultúra és antropológia: A világ népeinek közös vízözön-hagyományai, valamint a mitokondriális DNS-vizsgálatok (amelyek szerint az emberiség egyetlen ősi anyától származik) teljes összhangban vannak a bibliai történelemmel.

Terv és komplexitás: Az élő rendszerek irreducibilis komplexitása (pl. véralvadás, bakterialis ostorozók) és az emberi agy elméje olyan biológiai információt hordoz, amely programozó külső intelligencia, vagyis egy Teremtő létezését követeli meg.

Felhasznált irodalom: Don Batten, Ken Ham, Jonathan Sarfati, Carl Wieland: Kérdések a kezdetekhez