Az időszámítás a Bibliában

Isten határt szabott a régi világnak, és véget vetett nekik (1Mózes 6:3). Az emberi testet öltött és a földi ügyekre közvetlen felügyeletet gyakorló szellemi teremtmények kénytelenek voltak visszatérni a szellemvilágba, így megszűnt a mennyei szellemeknek az emberi ügyekbe való közvetlen beavatkozása. Isten nem engedte meg szellemfiainak, akik feleségül vették az emberek leányait, hogy visszatérjenek Isten jelenlétének szent udvarába, hanem kiszolgáltatta őket Sátánnak, aki bebörtönözte őket. Ők lettek a fogságban lévő szellemek, akik egykor engedetlenek voltak, amikor Isten hosszútűrése várt a Noé napjaiban a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek nyert megmentést víz által (1Péter 3:19–20, Elberfeldi fordítás). Sátán pedig azután a bibliai jövendölésben, mint egy más jel a mennyben ismert formában szervezte meg őket: „Íme, nagy tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, fejein hét diadém; s farka magával ragadta az ég csillagainak harmadrészét” (Jelenések 12:3–4, Elberfeldi).

Az özönvíz előtti jelképes ég és föld megszűnt, de földgömbünk megmaradt. Noé kilépett a bárkából a megtisztított földre, majd oltárt épített az Úrnak, és vett minden tiszta állatból meg madárból, hogy égőáldozatot mutasson be. „Mikor az Úr megérezte a kedves illatot, így szólt szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolata gonosz ifjúságától fogva; s többé nem pusztítom el mind az élő állatot, amint cselekedtem” (1Mózes 8:20–21).

A föld pillanatnyilag tiszta és átok nélküli volt. Egyedüli lakosai hitük és engedelmességük miatt Isten szemében igazak voltak. Sátán és angyalai újra tevékenykedhettek, de Isten az Igén keresztül közvetlen kapcsolatban volt Noéval: „Azután megáldotta Isten Noét és az ő fiait, és így szólt nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet, nyüzsögjetek rajta és gyarapodjatok!” (1Mózes 9:1, 7). Körülbelül egy évvel később – két évvel az özönvíz kezdete után – született meg az első gyermek e megbízás teljesítéseképpen (1Mózes 11:10). Idővel ez a megbízás az 1Mózes 10-ben említett hetven nemzedékben Noé leszármazottai által részben beteljesedett. A hetvenes szám (a hétszer tíz) a teljességet jelképezi. Nimród istentelensége miatt nem számítódott bele ebbe (1Mózes 10:8–10, 32). Noé az özönvíz után még 350 évig élt, és látta az isteni megbízás teljesülését. Jóllehet a parancs elsősorban hozzá szólt, neki magának nem voltak további gyermekei; a szaporodás fiai és menyei által történt, ami előképe a Jézus Krisztus szellemi gyermekei által történő kiteljesedésnek.

Isten Noéval és fiaival – s így az utódokkal mind a mai napig – örök szövetséget kötött az élet alapjára, a vérre vonatkozóan. Az ember e szövetség alapján eledelül vehetett el állatokat, de puszta gyilkolási kedvből nem ontolhatta ki a vérüket. Még a gyilkos vérét is csak Isten megbízott képviselője, mint ítéletvégrehajtó onthatta ki: „Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül... Csak a húst az őt megelevenítő vérrel meg ne egyétek. De a ti véreteket... számon kérem... Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert” (1Mózes 9:3–6).

Ha az emberek megtartották volna a vér szentségének szövetségét, nem fertőztették volna meg a földet. Isten ennek a szövetségnek a látható jeleként a szivárványt rendelte meg: „Ez a jele a szövetségnek, melyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat közt...” (1Mózes 9:12–17). Ha e szövetség igazsága érvényesülne, a föld megszabadulna az igazságtalan háborúktól.

Időmérés napjainkig: A Héber Maszoréta szöveg alapjai

Fontos megjegyezni, hogy az alábbi időszámítás és évszámok alapja a **héber nyelvű, úgynevezett maszoréta szöveg**, amely a Bibliának a hagyományos héber kéziratos hagyományán alapul. Ezt a szigorú, nemzetségtáblázatokon és királyi listákon alapuló számítási módot nem kizárólag egy-egy vallási csoport alkalmazza, hanem a **klasszikus és neoprotestáns felekezetek is erre a maszoréta kronológiára építenek**, hiszen a történelmi kereszténység számára ez a rendelkezésre álló legközvetlenebb héber alapszöveg.

Isten pontosan betartja az időt; a teremtmények csak akkor ismerhetik meg az Atya által meghatározott időpontokat, ha Ő kinyilatkoztatja azokat. „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát...” (Galata 4:4–5). Az özönvíz után az időt Sém nemzedékein keresztül számítjuk. Az özönvíz előtti évek számítása Ádámtól Séth nemzedékén át könnyen kimutatható, így Ádám teremtésétől az özönvízig pontosan **1656 év** telt el (1Mózes 5:3–29, 7:6):

• Ádám teremtésétől Séth születéséig: 130 év
• Énós születéséig: 105 év
• Kénán születéséig: 90 év
• Mahalálél születéséig: 70 év
• Járed születéséig: 65 év
• Énók születéséig: 162 év
• Méthusélah születéséig: 65 év
• Lámek születéséig: 187 év
• Noé születéséig: 182 év
• Az özönvízig eltelt idő: 600 év

Az özönvíz kezdetétől Ábrahám kánaáni szövetségéig (az 1Mózes 11:10–32 és 12:1–7 alapján) **427 év** telt el:

• Az özönvíz kezdetétől Arpaksád születéséig: 2 év
• Séláh születéséig: 35 év
• Héber születéséig: 30 év
• Péleg születéséig: 34 év
• Réu születéséig: 30 év
• Sérug születéséig: 32 év
• Nákhor születéséig: 30 év
• Tháré születéséig: 29 év
• Tháré haláláig (amikor Ábrahám 75 évesen Háránból Kánaánba ment): 205 év

A 2Mózes 12:40–43 és a Galata 3:17 szerint az ábrahámi szövetség megkötésétől a törvényszövetség megkötéséig (az egyiptomi kivonulásig) **430 év** telt el. Ezt követte a pusztabeli 40 éves vándorlás, majd 6 év háború Kánaánban (Józsué 14:5–10).

Józsúé halála után a bírák korszaka következett. Pál apostol a Cselekedetek 13:19–22 szerint így foglalja össze: „Hét népet megsemmisített a Kánaán földjén, és ezek földjét nekik adta örökségül; ez körülbelül négyszázötven évig tartott. Ezután adott nekik bírákat egészen Sámuel prófétáig...”

A bibliai láncolatot az 1Királyok 6:1–2 és az 1Királyok 11:42 egészíti ki, amely szerint a templomépítés Salamon uralkodásának 4. évében, az Egyiptomból való kijövetel utáni **480. esztendőben** kezdődött meg.

Összesítve a királyok uralkodási éveit, a babiloni fogság 70 évét, majd a perzsa Círus első évéig (Kr. e. 537) tartó időszakot, Ádám teremtésétől Kr. e. 1-ig összesen **4028 év** telt el a héber maszoréta számítás szerint. Ezt követően vette kezdetét az *Anno Domini* (Kr. u.) időszámítás.

Kiegészítés

„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Préd 3:1)

„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát...” (Gal 4:4)

„Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát... az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban...” (Ef 1:9–10)

„Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt...” (Zsolt 90:4)

„Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap.” (2Pét 3:8)

„És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.” (Luk 21:24)