Énekek éneke

A könyv magyar címe az első vers rövidítése: Énekek éneke, mely Salamoné. Az énekek éneke felsőfokú kifejezés, hasonlóan az olyan fordulatokhoz, mint az istenek Istene, az uraknak Ura, a királyok Királya, az egeknek Ege vagy a szentek Szentje. E könyv szerzője a hagyomány szerint Salamon volt, akinek ezenkívül mintegy ezerötszáz ének szerzését tulajdonítják (1Kir 4:32). Az Énekek éneke ihletés alatt íródott, és ezáltal mélyebb, jelképes jelentőséggel bír.

Két fő alak emelkedik ki ebben az énekben: egy férfi, Salamon, és egy súlemi nő (a hagyományos fordításban sulemita). A könyv a következő részekre bontható: a menyasszony szerelmét énekli a vőlegény iránt, méltatlanságát vallja meg, és azt óhajtja, hogy a nyájhoz és a pásztor sátrához vezessék; a vőlegény leírja a menyasszonyt, és magasztos ígéreteket tesz (1:1–17). Le van írva szerelmük, és a vőlegény hívja menyasszonyát (2:1–17). A menyasszony a vőlegény hiányáról, kereséséről, majd megtalálásáról beszél (3:1–11). A vőlegény ecseteli a menyasszonyt, és szerelmi vallomást tesz (4:1–16). A vőlegény hívja menyasszonyát, majd megtudja, hogy elment. A lány Jeruzsálem leányainak kérdésére felelve részletes leírást ad vőlegényéről (5:1–16). Az utolsó versekben a menyasszony kéri a vőlegényt, hogy jöjjön minél hamarabb (7:10; 8:14).

Az Énekek énekének lényege a vőlegény és a menyasszony közötti kölcsönös szerelem. Ez egy drámai formájú lírai idill, amely szimbolikus rétegeket is hordoz. Drámai jellege a párbeszédekben mutatkozik meg, amelyek tele vannak dinamizmussal és helyzetekkel. A könyv elsődleges témája a házasságon belüli tiszta, elkötelezett szerelem. Szerkezete költői, természetes szépségű, őszinte és tiszta bibliai jelképekkel operál.

A könyv szimbolikus beszédmódja igazodik a teljes Íráshoz, és Krisztusra mint vőlegényre utal, még akkor is, ha közvetlenül nem idézik a Keresztény Iratok. Jelképes előképei megtalálhatók a következő helyeken: Máté 9:15; 2Korinthus 11:2; Jelenések 19:7–9; 21:2, 9.

Sokan felvetik, hogy e könyv kánonisága megkérdőjelezhető, mivel Isten saját neve (Jahve) nem szerepel benne független szóként – hasonló alaptalan kifogás érte korábban Eszter könyvét is. Ugyanakkor az Énekek énekében közvetve mégis megjelenik az isteni név egy összetett szón belül. A 8. fejezet 6. verse így szól: „Tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra: mert erős a szeretet, mint a halál... lángjai tűznek lángjai, Jah lángjai”. A héber eredetiben a shalhevetjah szó szerepel, amelynek végén a „Jah” az isteni név rövidítése. A könyv jellegéből adódóan – mivel ez egy világi, lírai szerelmi ének – az isteni név máshol nem fordul elő önállóan, de ez nem jelent hiányosságot a kánoni értékét tekintve.