Az 1. Thesszalonikaiakhoz írt levél

Pál apostol második hittérítő útja során, Kr. u. 49 vagy 50 körül alapította a thessalonikai keresztény gyülekezetet (Csel 17:1–9). Már a kezdetektől súlyos üldöztetések kísérték a munkát: Pál zsinagógai szolgálata nyomán sokan hittek, ám a hitetlen zsidók felbőszítették a tömeget, és csődületet támasztottak. Betörtek Jászon házába, és mivel nem találták meg Pálékat, Jászonékat hurcolták a város főemberei elé azzal a váddal, hogy „az egész világot felforgatták”, és szembehelyezkedtek a császár parancsolataival, mivel egy másik királyt, Jézust hirdetnek (Csel 17:6–7). Az éjszaka folyamán a testvérek biztonságba helyezték Pált és Silvánt (Szilást), akik Bereába mentek.

Az üldözések miatt Pálnak Athénba kellett távoznia, és bár kétszer is megpróbált visszatérni Thessalonikába, a körülmények (a Sátán akadályai) ezt meggátolták (1Thess 2:17–18). Aggódva a frissen megtért hívők hitéért, Pál elküldte hozzájuk Timóteust. Amikor Timóteus visszatért a hívőkről szóló jó hírekkel Korinthusba, ahol Pál ekkor prédikált, az apostol megnyugodott és örömmel töltötte el (1Thess 3:1–7; vö. Csel 18:1, 5). Ez a hír indította arra, hogy Silvánussal és Timóteussal közösen megírja első levelét a thessalonikaiaknak Kr. u. 50 tavaszán Korinthusból.

A levél hűen tükrözi a gyülekezet megalakulásának körülményeit. Az első fejezet dicséri a hívők kitartását, akik példává lettek Macedóniában és Akhájában. A második és harmadik fejezet Pál és a testvérek korábbi munkáját, valamint Timóteus látogatásának örömteli híreit eleveníti fel. A negyedik fejezet erős felhívással int a szentségre, a test tisztaságának megőrzésére, a dolgok szorgalmas végzésére, valamint megnyugtatja a hívőket a halálban elaludottak sorsáról: Krisztus eljövetelekor az elhunyt hívők fognak először feltámadni, hogy az élőkkel együtt találkozzanak az Úrral.

Az ötödik fejezet az Úr napjáról beszél, amely úgy jön el, mint a tolvaj éjjel, és váratlanul lepi meg a világot, amely a „béke és biztonság” hamis illúziójában él. A keresztények azonban a világosság fiai, akik éberek maradnak és őrködnek. A levél gyakorlati, szeretetteljes buzdításokkal és a megőrzésért mondott áldással zárul.