Sofóniás könyve

Sofóniás próféta – akinek neve azt jelenti: „Jah elrejtett” vagy „Az Úr rejt el” – a genealógiája szerint a híres Ezékiás király leszármazottja volt (déli dédunokája). Üzenetét Jósiás júdabeli király uralkodásának idején (Kr. e. 7. század második fele, kb. Kr. e. 640–609) hirdette (Sof 1:1). Szavai élesen elítélik Júdát a Baál-imádás, a bálványok tisztelete, valamint a vallási indifferencia miatt, figyelmeztetve az eljövendő isteni harag napjára, amely elől sem az ezüst, sem az arany nem nyújt menedéket (Sof 1:2–18).

Jósiás uralkodásának kezdetén a bálványimádás még mélyen gyökerezett az országban, ám a próféta tüzes beszédei nagy hatással lehettek a fiatal királyra, aki uralkodása nyolcadik évében keresni kezdte Istent, a tizenkettedik évtől kezdődően pedig radikálisan megtisztította Júdát és Jeruzsálemet a bálványoktól (II. Krón 34:3). A prófécia megjövendölte Ninive városának elesését és Etiópia (Kús) vereségét is (Sof 2:12–13). Ninive bukása Kr. e. 612-ben következett be a babiloniak és a médek ostroma alatt, amint azt a történelem és a Náhum könyve is igazolja.

Bár Jósiás reformjai átmeneti megújulást hoztak, Júda hűtlensége miatt a fogság ítélete elkerülhetetlen volt. Sofóniás felszólítja a föld alázatosait és szelídjeit, hogy keressék az igazságosságot és a szerénységet, hogy megmeneküljenek az Úr haragjának napján, amikor a pogány nemzetek ítélet alá esnek (Sof 2:1–15).

A harmadik fejezet Jeruzsálem vezetőit és lakóit ostorozza a lázadás és az isteni fegyelmezés visszautasítása miatt. Isten azonban megígéri, hogy egy szelíd és alázatos maradékot gyűjt össze, akik „tiszta ajakkal” hívják segítségül az Úr nevét, és egységben szolgálják Őt. Az ítélet után Isten örömmel és szeretettel újítja meg népét (Sof 3:1–20).