Judaizmus
Mózes, Jézus, Mahler, Marx, Freud és Einstein – mi volt a közös ezekben az emberekben? Mindannyian zsidók voltak, és valamilyen módon hatással voltak az emberiség történelmére és kultúrájára. Más ősi vallásoktól eltérően a judaizmus nem a mitológiában, hanem a történelemben gyökerezik, és gyökerei mintegy 4000 évre nyúlnak vissza.
A zsidó vallás fontos láncszeme az emberiség igaz Isten keresésének. A Héber Iratok szerint Ábrám (később Ábrahám), a zsidók ősatyja már közel 4000 évvel ezelőtt az egyetlen igaz Istent imádta, és szigorú monoteista hitet képviselt, ami páratlan volt az ókori világban.
Honnan származnak a zsidók?
A zsidók egy ősi szemita faj héberül beszélő ágának leszármazottai. Ősatyjuk, Ábrám a mezopotámiai Urból vándorolt Kánaán földjére, amelyet Isten az utódainak ígért (vö. 1Mózes 12:1–7). Leszármazási vonala Izsákon és Jákobon (akiről a nevét kapta: Izrael) keresztül a tizenkét törzsig terjed. Júdától származik a zsidó elnevezés is.
Isten Mózesen, a nagy vezetőn keresztül kötött szövetséget az izraelitákkal a Sínai-hegynél, átadva a Törvényt (a Tízparancsolatot és a mindennapi életet szabályozó több mint 600 előírást). Az izraeliták így „választott néppé” és Isten tanúivá váltak (vö. 2Mózes 19:5, 6; Ésaiás 43:10).
Papok, próféták és királyok nemzete
Az Ígéret földjének meghódítása után Dávid király idején Jeruzsálem lett az ország központja, fia, Salamon pedig megépítette az első templomot. Mivel Isten szövetséget kötött Dáviddal, a zsidók körében élővé vált a Messiás (a felkent Király) eljövetelének reménye, aki igazságosságot és békét hoz (vö. 2Sámuel 7:8–16; Ésaiás 11:1–10).
Amikor a nép eltévelyedett és bálványimádatba süllyedt, Isten prófétákat (mint Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel) küldött, de a hitehagyás miatt Jeruzsálem i. e. 607-ben megsemmisült, a nép pedig 70 évre babonás fogságba került. A fogság után a zsidók visszatértek, újjáépítették a templomot, és elterjedt a zsinagógák rendszere (diaszpóra).
Görög és római hatások a judaizmusra
Nagy Sándor hódításai nyomán a zsidó kultúra találkozott a görög (hellenisztikus) filozófiával. A diaszpórában élő zsidók számára elkészítették a Héber Iratok görög fordítását, a *Septuagintá*-t. A görög gondolatvilág behatolása azonban olyan idegen elemeket is hozott magával, mint a halhatatlan lélekre vonatkozó elképzelések.
I. sz. 70-ben a római seregek lerombolták Jeruzsálemet és a templomot. A templom pusztulásával a szadduceusok eltűntek, és a farizeusok örökségére épülő rabbinikus judaizmus emelkedett fel, amelynek központjává a szóbeli törvények gyűjteménye, a Talmud vált.
Középkortól a modern korig
A középkorban a zsidóság két fő ágra szakadt: a spanyolországi szefárd zsidókra és a közép-kelet-európai askenázi zsidókra. A nyugat-európai országokból (így 1492-ben Spanyolországból is) tömegesen üldözték el a zsidókat a katolikus inkvizíció és az egyházi nyomás hatására.
A 18. században Moses Mendelssohn vezetésével elindult a haskala (felvilágosodás) korszaka, amely az újkori judaizmushoz és a reformirányzatokhoz vezetett. A 19. és 20. századi iszonyatos európai antiszemitizmus és a holokauszt (1935–1945) tragédiája után a zsidó törekvések betetőzéseként **1948-ban megalakult Izrael Állam**.