Júdás levele

E szavakkal kezdi az író: „Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig testvére...” Júdás nem nevezi magát apostolnak, holott az apostolok között is volt két személy ezen a néven. Bár ez önmagában nem zárná ki teljesen, hogy ő legyen a hű Júdás apostol, a levélíró a 17–18. versekben az apostolokról harmadik személyben („ők”) beszél a „mi” helyett, ami azt jelzi, hogy nem sorolja magát az apostolok közé. Mivel „Jakab testvéreként” azonosítja magát – márpedig ez a Jakab a jeruzsálemi gyülekezet vezetője és Jézus testi testvére volt –, a levélíró valószínűleg szintén Jézus egyik testi testvére volt (Máté 13:55; Márk 6:3; Csel 1:14; Júd 1).

Júdás levele nem egyetlen specifikus gyülekezethez vagy közösséghez íródott, hanem egy általános körlevélként terjedt el a keresztények között. A levél éles figyelmeztetés a hamis tanítók ellen, akik észrevétlenül befurakodtak a gyülekezetbe, és Isten kegyelmét a tisztátalanság ürügyévé formálták, megtagadva az egyetlen Urat, Jézus Krisztust. Júdás emlékezteti olvasóit arra, hogy Isten bíróság elé állítja és megbünteti a hűtleneket: példaként hozza fel a pusztában elhullott izraelitákat, a lázadó angyalokat, valamint Sodoma és Gomora pusztulását. Még Mihály arkangyal sem merészelt gyalázó ítéletet mondani az ördöggel való vitájakor Mózes teste miatt, hanem az Úrra bízta a dorgálást.

A hamis tanítókat kemény képekkel illusztrálja: olyanok, mint a gyilkos Káin, a haszonleső Bálaám, a Kóra lázadásához hasonlók, víz nélküli felhők, gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszaggattatnak, a tenger megvadult habjai, amelyek saját gyalázatukat tajtékozzák, vagy tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva. Júdás megemlíti az ősi Énok próféciáját is, amely az Úr eljöveteléről és az istentelenek ítéletéről szól. Az apostolok korábbi figyelmeztetéseire utalva arra buzdítja a hívőket, hogy épüljenek a szent hitükben, imádkozzanak a Szent Szellem által, őrizzék meg magukat Isten szeretetében, és irgalmazzanak a kételkedőknek, miközben még a test által beszennyezett ruhát is gyűlölik. A levél egy fenséges dicsőítéssel zárul: „Annak pedig, aki titeket az eleséstől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat hibátlanul, az egyedüli Istennek, a mi Üdvözítőnknek a mi Urunk Jézus Krisztus által dicsőség, fenság, hatalom és erőség mindörökké, most és mindörökké. Ámen.” (Júd 1–25)