Melkhisédek

Az első utalás egy emberre mint papra az 1Mózes 14. fejezetében található: ő Melkhisédek, akit a szöveg Isten papjaként és királyként is említ. Ezzel a bibliai alakkal Isten előrevetíti Jézus Krisztust, aki egyszerre a mi főpapunk és királyunk is (1Korinthus 10:11; Róma 15:4).

Melkhisédek hirtelen jelenik meg a Bibliában, és viszonylag kevés említés maradt fenn róla. Jelenléte azonban rendkívül jelentésteljes, származásának rejtélye pedig mély prófétai fontossággal bír. Négy pogány király egyesült öt másik király ellen, akik Sodoma és Gomora felett uralkodtak. A négy király győzelmet aratott, kifosztotta a városokat, és fogolyként elhurcolta Lótot, Ábrahám unokaöccsét. Amikor ezt meghallotta Ábrahám – aki a hebronbeli Mamré völgyében lakott –, felfegyverezte a szolgáit, és üldözőbe vette őket. Hóbánál legyőzte a királyokat, kiszabadította Lótot, és visszahozta az elrabolt javakat. Ebből a dicsőséges győzelemből visszatérve találkozott Melkhisédekkel. A Szentírás három versben számol be erről: „Melkhisédek pedig, Sálem királya, kenyeret és bort hozott; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldotta őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld Teremtőjétől! Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet! És tizedet adta néki mindenből.” (1Mózes 14:18–20)

Figyelembe véve Melkhisédek szolgálati kiváltságait és Istennel való kapcsolatát, egyes magyarázatok szerint ő Noé fia, Sém lehetett (aki különleges áldásban részesült, és ebben az időben még életben volt). A zsidó történész, Josephus Flavius és a hagyományok azt is tartják, hogy Ábrahám idejében Sálem ott helyezkedett el, ahol a későbbi Jeruzsálem feküdt (erre utal a Zsoltárok 76:3 is, amely Sálemként említi Jeruzsálemet). Melkhisédek – mint Isten papja és királya – megáldotta Ábrahámot és étellel frissítette fel, Ábrahám pedig tizedet adott neki mindenből, tisztelvén benne Isten képviselőjét.

A Zsoltárok 110:4 egyértelműen azonosítja azt, akit Melkhisédek előárnyékolt, amikor Isten ezt mondja a Messiásnak: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkhisédek rendje szerint.” A lévita papság tagjai származásuk révén voltak papok (Zsidók 7:23), ám ennek a rendszernek az újszövetség megalapozásával vége szakadt. Jézus Krisztus nem a Lévi törzséből, hanem a királyi Júda törzséből származott, így az Ő papsága nem az Áron rendje szerint, hanem a *Melkhisédek rendje szerint* való volt (Zsidók 5:6; 6:20).

Pál apostol így ír Krisztus papságáról: „Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.” (Zsidók 7:3) Melkhisédek esetében sincs semmilyen feljegyzés a családfájára vagy a halálára vonatkozóan, ami tökéletes prófétai előképévé teszi Őt annak, akinek az élete és papsága örök (Zsidók 7:24).

Az a tény, hogy Ábrahám tizedet adott Melkhisédeknek, azt is jelenti, hogy a lévita papság – amely később tizedet szedett a néptől – mintegy Ábrahám ágyékában maga is tizedet fizetett Melkhisédeknek (Zsidók 7:9, 10).

Az a mozzanat pedig, hogy Melkhisédek kenyeret és bort hozott Ábrahámnak, előrevetítette a Felséges Isten papjának azt a szolgálatát, amellyel életadó táplálékot nyújt az embereknek (Róma 6:23). Melkhisédek a béke királya (*Sálem* királya) és az igazságosság királya volt, aki teljesen elvált a világ korrupt rendszereitől, és hatalmát egyenesen Istentől nyerte (Zsidók 7:1, 2).

Így szembetűnő a hasonlóság Melkhisédek és Jézus Krisztus között: mindketten Isten által elhívott főpapok (Zsidók 5:10). Ahogyan Ábrahám hódolatot mutatott be Melkhisédeknek, úgy illik nekünk is teljes szívvel szolgálnunk a Nagyobb Melkhisédeket, Jézus Krisztust, a Felséges Isten Királyát és Főpapját (Filippi 2:9–11).