Mágia és spiritizmus

„Athéni férfiak! Látom, hogy minden dologban másoknál inkább átadtátok magatokat az istenségek félelmének.” (Cselekedetek 17:22) Ezekkel a szavakkal fordult a keresztény Pál apostol az Areopaguson (Mars-dombon) összegyűlt tömeghez az ősi görög városban, Athénban. Azért beszélt így, mert megfigyelte, hogy „bálványokkal van tele az egész város” (Cselekedetek 17:16).

Különböző görög és római isteneket látott Pál, így nyilvánvaló volt, hogy az ottani emberek életéhez szorosan hozzátartozott az istenségek imádata. Mivel féltek attól, hogy véletlenül figyelmen kívül hagynak valamilyen fontos vagy hatalmas istenséget, aki ezen esetleg felháborodik, az athéniak még egy ismeretlen istennek is emeltek oltárt (Cselekedetek 17:23).

Az istenségektől, különösen az ismeretlenektől való félelem nemcsak az első századi athéniakra volt jellemző; ez évezredek óta szinte az egész emberiséget uralja. A világ nagy részén az emberek életének csaknem minden területe közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban áll bizonyos isteneikkel vagy szellemeikkel. Az ősi Egyiptom, Görögország, Róma, Kína és más népek mitológiája mélyen az istenekről és szellemekről kialakult elképzelésekben gyökerezett. A középkorban számtalan történet forgott közszájon alkimistákról, varázslókról és boszorkányokról, és a helyzet a modern korban sem változott gyökeresen.

Babonás szokások és mindennapi gyökereik

Sok dolog, amit az emberek tesznek – akár tudatában vannak, akár nem –, babonás szokásokhoz és ősi szellemi elképzelésekhez kapcsolódik. Tudtad-e például, hogy a születésnap megünneplése az asztrológiából ered, amely nagy jelentőséget tulajdonít a pontos születési dátumnak? És mi a helyzet a születésnapi tortával és a gyertyákkal? A görög holdistennőhöz, Artemiszhez kapcsolódik, akinek a születésnapját hold formájú, égő gyertyákkal díszített édességgel ünnepelték. A temetéseken viselt fekete gyászruha eredetileg szintén csel volt: az emberek el akarták kerülni a gonosz szellemek figyelmét, akik ilyen alkalmakkor állítólag lesben álltak. Néhány kultúrában a gyászolók szokatlan színeket viselnek, hogy a lelkek ne ismerjék fel őket.

A nyugati országokban szerencsétlenségnek tartják, ha valaki összetör egy tükröt, fekete macskát lát, vagy létra alatt megy át, a 13-ára eső péntek pedig rettegett nap. Keleten a japánok a kimonójukat úgy viselik, hogy elöl balról jobbra hajtják egymásra (fordítva ugyanis a halottakat szokás felöltöztetni), házaiknak pedig soha nincs északkeletre néző ablaka, hogy a démonok ne találjanak bejáratot. A Fülöp-szigeteken a halottak cipőjét leveszik temetés előtt, hogy Szent Péter örömmel fogadja őket.

A természetfeletti tisztelete és a mágia születése

Az ember olyan szellemi képességek birtokában van, amelyek megkülönböztetik az állatoktól: megvan benne a végtelen utáni vágy, a kérdés: Mi az élet értelme? Mi történik a halál után? Ahelyett azonban, hogy a Teremtőhöz fordultak volna, az emberek a környező természet dolgait – a napot, a holdat, a csillagokat, a folyókat, a hegyeket – kezdték élőnek tekinteni és megszemélyesíteni. A babiloniak és egyiptomiak a napistent imádták, a hinduk milliónyi istent tisztelnek, a brit druidák tölgyfákat szenteltek, a katolikusok pedig zarándokhelyek szent vizeihez járnak csodás gyógyulásért reménykedve, a Teremtő helyett gyakran a teremtett dolgokat imádva (Róma 1:25).

Miután elterjedt a hit a szellemekben, az emberek megpróbáltak kapcsolatba lépni velük: a jókkal az áldásokért, a rosszakkal pedig azért, hogy kiengeszteljék őket. Ebből fakadt a mágia, amely a természeti vagy természetfeletti erőket akarja kényszeríteni, hogy teljesítsék az ember parancsát (vö. 2Mózes 7:11, 12; Cselekedetek 8:9–13). A mágikus praktikák közé tartozott az imitatív mágia (amikor a kívánt hatást utánozzák, pl. esőtánccal), vagy a tárgyakon keresztül történő megbabonázás (bábu átszúrkálása, haj- és körömrészek elásása).

Jövendőmondás, orákulumok és az asztrológia gyökerei

A jövő feltárására irányuló emberi próbálkozások a történelem során számtalan formát öltöttek:

• Jövendölés jelekből: Babilonban a papok áldozati állatok májából, a tűz füstjéből vagy a növények alakjából jósoltak (vö. Ezékiel 21:21). Görögországban a delphoi jóshely kétértelmű üzeneteivel tévesztette meg a királyokat. Kínában jóslásra használt teknőspáncélokat és csontokat ástak ki, amelyekből később az írás is fejlődött, a Ji-king (Változások könyve) pedig a jin-jang elv alapján lett a jóslás alapkönyve.
• Asztrológia: Mezopotámiában a csillagok mozgásából olvasták ki a háborúkat vagy katasztrófákat (vö. Ésaiás 47:12, 13). Görög közvetítéssel (Ptolemaiosz) az asztrológia elterjedt a Nyugaton is, és a középkorban komoly tudománynak számított.
• Fiziognómia és tenyérjóslás (Kiromantia): Az arcvonásokból (szem, orr) vagy a kéz vonalaiból és „hegyeiből” próbálták kiolvasni az ember személyiségét és sorsát.

Mi a mágia és a spiritizmus valódi háttere?

Sokan ma is legyintenek ezekre, mondván, hogy ezek csupán ártatlan babonák, népi játékok vagy pszichológiai segédeszközök. De vajon miben gyökereznek valójában? A Biblia kulcsfontosságú felismerésre tanít ezen a terüldeten. Pál apostol a bálványáldozatokkal kapcsolatban rámutatott:

„Hanem azt mondom, hogy amit a nemzetek áldoznak, azt a démonoknak áldozzák, és nem Istennek.” (1Korinthus 10:20)

Az isteneiken, mágikus rituáléikon és spiritiszta szeánszokon keresztül az emberek valójában nem semleges szellemekkel, hanem lázadó szellemteremtményekkel, démonokkal kerülnek kapcsolatba, akik Sátán, az Ördög vezetészetése alatt állnak (2Péter 2:4; Jelenések 12:7–9).

Az okkultizmus iránti kíváncsiság sokszor ártatlan szórakozásnak vagy „csak egy kis poénnak” indul (horoszkópok olvasása, kártyajóslás, okkult játékok), de gyakran vezet lelki rabszolgasághoz, belső ürességhez vagy tragédiához. Ezért szól a bibliai intés ma is teljes erővel: „Őrizzétek meg józanságotokat, legyetek éberek! Ellenségetek, az Ördög mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy elnyeljen valakit.” (1Péter 5:8; vö. Ésaiás 8:19, 20)