Abdiás könyve

Abdiás a legrövidebb a Héber Iratok könyvei közül, huszonegy versre osztva. Abdiás nevének jelentése Jah szolgája. Sok bibliai szereplő van, akik ugyanezt a nevet viselik, de egy sem azonos azzal, aki negyedikként volt megjelölve a kis próféták közül. Sok különböző vélemény van Abdiás azonosságát illetően, de pont ezek a nézeteltérések bizonyítják azt, hogy ezek az ellentétes vélemények nem megalapozottak. A valóságban nem is az a fontos, hogy megállapítsuk a személy azonosságát vagy kilétét, hanem az a jövendölés, amelyet Isten általa kimond és feljegyez.

Az Írások pontosan nem határozzák meg azt az időt, amelyben Abdiás élt, de az írás tartalma szerint a könyv nagy valószínűséggel röviddel azután keletkezett, amikor Jeruzsálemet elfoglalta Babilon (i. e. 587/586 körül). Abdiás Edom ellen mondott próféciájában megemlíti, hogy abban az időben az edomiak örvendező szemlélői voltak Jeruzsálem bukásának és lakosai fogságba hurcolásának, részt vettek a júdabeliek kirablásában, és elzárták az utat a menekültek előtt. (Abd 11–14; lásd Zsolt 137:7; Jer Sir 4:21–22; Ezék 35:1–15). Abdiás próféciája a történeti valóságban fokozatosan teljesedett be: az i. e. 6. századtól kezdődően a babiloni hadjáratok, majd az északról betörő nabateus arab törzsek nyomása miatt az edomiak kiszorultak ősi földjükről, és az évszázadok során teljesen beolvadtak más népekbe (a hellenisztikus korban például a maradékuk, az idumeaiak részben a zsidóság részévé váltak), így önálló nemzetként végleg eltűntek.

Abdiás könyve egy folytonos vád Edom ellen, és egy ítéletet tartalmazó üzenet, amely bejelenti annak teljes pusztulását. Istentől ered a felszólítás a gyülekezésre: Keljetek fel, és támadjunk rá haddal! Isten feltárja a sok ideig rejtett, titkos bűneit, és megjövendöli, hogy szövetségesei ellene fognak fordulni. A mészárlás kiterjed Ézsau hegyére addig, amíg nem marad egy lakos sem, mivel nagy lesz az ő nyomorúsága! (Abdiás 1–9). A 10–16. versben Abdiás megmondja az okot is: A Jákob öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatsz mindörökre!

Az utolsó öt vers Edom szomorú végéhez csatol egy jövendölést, amely Jákob házának elkövetkezendő dicsőségéről beszél. Edom pusztításával ellentétben Jákob házára nézve meg van jövendölve a fogságból való hazatérés és az ország felépülése. Szabadítók mennek fel a Sion hegyére, és Istené lesz a királyság. Petra, Edom fővárosa, a sziklába vájt város ma lakatlan régészeti hely. A szó szerinti Edom a történelem viharaiban és a nabateus terjeszkedés hatására fokozatosan megsemmisült és elnéptelenedett. Mindezek a történeti tények és a korabeli politikai környezet hűen alátámasztják Abdiás könyvének történelmi hátterét.