Tituszhoz írt levél
Pál és Titus kapcsolata nagyon hasonlított Pál és Timóteus kapcsolatához: mindkettejük feladata az volt, hogy biztosítsák a teokratikus rendet az újonnan létrejött keresztény gyülekezetekben. Bár Titus neve nem szerepel a Cselekedetek könyvében, Pál leveleiben gyakran előfordul. Pogány szülőktől származott, és egyike volt annak a küldöttségnek, amely Antiókhiából Jeruzsálembe kísérte Pált és Barnabást a körülmetélés ügyében tartott jeruzsálemi találkozón (Csel 15:2; Gal 2:1–3). Pál „igazi gyermekének a közös hitben” nevezte őt (Tit 1:4). Titus fiatal munkatársként csatlakozott Pálhoz, és fontos feladatokat látott el: Kr. u. 55 körül például ő vitte el a korinthusiaknak Pál második levelét (2Kor 2:13; 8:6). Pál első római fogságából való szabadulása után ismét együtt találjuk őket.
Pál és Titus valószínűleg a szabadulás után Kréta szigetére ment, majd Pál ott hagyta Titust, hogy rendezze a hátra maradt teendőket: „Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd a hiányzó dolgokat, és városonként presbitereket [véneket] rendelj, amint én neked meghagytam” (Tit 1:5).
A Titushoz intézett levél pontos utasításokat ad a fiatal szolgának a gyülekezeti vezetők (felvigyázók/püspökök) kinevezéséről. A felvigyázónak kifogástalan életűnek, egyfeleségű férjnek, jó gyermeket nevelő apának kell lennie, aki nem haragos, nem borissza, nem kapzsi a becstelen nyereségre, hanem vendégszerető, mértékletes és szilárdan ragaszkodik a tiszta tanításhoz. Ez utóbbi különösen fontos volt Kréta szigetén, amelynek lakosairól a helyi költő szavaival élve maga a levél is megjegyzi, hogy híresek a hamisságban és a tunaságban (Tit 1:1–16).
A második fejezet Titus személyes példamutatására és a különböző korosztályok (idős férfiak, asszonyok, ifjak és a szolgák) helyes magatartására fókuszál. A hívőknek le kell mondaniuk a bűnről és a világi kívánságokról, hogy tiszta életet éljenek, várva a mi nagy Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus dicsörületes megjelenését (Tit 2:1–15).
A harmadik fejezet a szelídségre, a békességre és a kegyelem általi megigazulásra emlékeztet: „Nem az igazság cselekedetei által, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmassága által tartott meg minket az újjászületés fürdője és a Szent Szellem megújítása által” (Tit 3:5). Pál arra kéri Titust, hogy kerülje a balgatag vitákat, és két intés után távolítsa el a gyülekezetből a szakadárokat. A történeti adatok szerint Pált később, Kr. u. 65 körül Nikopoliszban ismét letartóztatták, Rómába hurcolták, majd Kr. u. 66-ban kivégezték.