Mikeás könyve
Mikeás neve azt jelenti: „Kicsoda hasonló Jahhoz?” A Moreset vidékéről származó próféta (Mik 1:1, 14) Jótám, Akház és Ezékiás júdabeli királyok idejében, a Kr. e. 8. század második felében prófétált, üzenete pedig mind Izrael, mind Júda királyságára vonatkozott. A „moreseti” megjelölés nemcsak a származási helyére utal, hanem arra is, hogy megkülönböztessék őt a másfél évszázaddal korábban élt Jimla fiától, Mikeástól (I. Kir 22:8). A moreseti Mikeás kortársa volt Ézsaiásnak és Hóseásnak.
Mikeás próféciája hét fejezetből áll, és három nagyobb szakaszra osztható. Mindegyik szakasz dorgálással és fenyegetéssel kezdődik, de egy reményt fakasztó, ígéretbe torkolló üzenettel zárul. Az első rész (Mik 1:2–2:13) Isten tüzes felháborodását fejezi ki a nép bűnei miatt. Szamária kőhalommá lesz a mezőn, és alapjáig lerombolódik – ez a prófécia be is teljesedett, amikor Szamária Kr. e. 740-ben az asszírok kezére került. Az asszír fenyegetés később Ezékiás idejében Jeruzsálem kapujáig is elért, de a szakasz végén a próféta Izrael hű maradékának az összegyűjtését ígéri meg.
A második szakasz (Mik 3:1–5:15) a nép vezetőit, a megromlott papokat és a hamis prófétákat korholja, akik pénzért tanítanak és jövendölnek. E bűnök miatt hangzik el a súlyos kijelentés: „Sion szántófölddé szántatik, és Jeruzsálem kőhalommá lesz.” Ezt követően a próféta csodálatos képekkel írja le Isten helyreállított házát és az utolsó napokban elkövetkező békét, amikor a nemzetek az Úr házához sereglenek. Bár a népnek meg kell tapasztalnia a babiloni fogságot, Isten ígéretet tesz a szabadulásra és a Jákob maradékán uralkodó igaz Vezetőre. E rész legismertebb messiási próféciája a júdabeli Betlehemben születendő Uralkodóra mutat (Mik 5:2; vö. Máté 2:4–6).
A harmadik rész (Mik 6:1–7:20) Isten peres ügyét tárgyalja népével szemben. Az Úr rámutat, hogy a külsődleges szertartások helyett mire van szükség: „Megmondta neked, ó ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Csak hogy igazságot cselekedj, szeressed az irgalmasságot, és alázatosan járj a te Isteneddel.” (Mik 6:8) A próféta fájlalja a morális mélypontot, a csalásokat és a családi bizalom vesztését is, ám a könyv mégis Isten határtalan irgalmának és hűségének dicséretével, valamint ellenségei feletti győzelmének ígéretével zárul.