Pál levele Filemonhoz (Filemoni levél)

Miközben Pál első ízben fogoly volt Rómában, négy kanonizált levelet írt. Egyike ezeknek a Filemonhoz intézett levél volt, bár az első két vers két más nevet és azt a gyülekezetet vagy csoportot is említi, amely összegyűlt Filemon házában. Valószínűleg a kétéves római fogság ideje alatt íródott Kr. u. 59 és 61 között, és Tikhikusnak meg Onesimusznak lett átadva, akik Efézusban hagyták az efézusi levelet, majd Kolosséba mentek, hogy átadják a kolosséiaknak és a Filemonnak szóló levelet. Filemon Kolosséban lakott. A 19. vers arra mutat, hogy Filemon Pál prédikáló tevékenysége következtében lett keresztényré (Kol 4:7–9, 17; Filem 2, 10–12).

Egy rabszolga, Onesimusz bizonyos okból megszökött az urától, Filemontól. A szökevény Rómába jutott, és alkalma volt találkozni Pállal a börtönben. Idővel elfogadta az evangéliumot, amelyet Pál hirdetett, ezért írja Pál Filemonnak: „Kérlek téged a fiamért, akit fogságomban szültem, Onesimuszért” (Filem 10). Onesimusz nagyon buzgó volt, és úgy tűnik, jelentősen hozzájárult Pál Rómában végzett evangéliumi szolgálatához. Pál mindennek ellenére visszaküldte őt az urához, Filemonhoz, hogy a szökése okozta kárt vagy tévedést Filemon jóindulattal és nagylelkűséggel kezelje. Pál kéri Filemont, hogy Onesimuszra ne úgy tekintsen, mint egy egyszerű rabszolgára, hanem mintegy testvérre az Úrban, és ha az illető vele vagy mással szemben tévedett, azt számítsa fel Pálnak. Mivel Pál ismertette meg Filemonnal az evangéliumot, könnyen megérthető, hogy Filemon lelkileg adósa volt az apostolnak. Pál bízik abban, hogy a nagylelkű kolosséi hívő megteszi mindazt, amit kért tőle, sőt még többet is. Pál a levél végén kifejezi reményét, hogy rövidesen meglátogatja Filemont, és egy ideig vele marad.