Pál második levele a korinthusiakhoz (2. Korinthusi levél)

Pál apostol második levelét a korinthusiaknak Macedóniából, valószínűleg Filippiből írta, nem sokkal az első levél után, Kr. u. 55 nyarának végén vagy őszén. Miután Efézuszból elküldte első levelét, Pál Titust küldte Korinthusba, hogy mérje fel a gyülekezet reakcióját, és segítse a júdeai szegények javára szóló adománygyűjtést. Mivel találkozni akart Titussal Tróászban, de ő nem érkezett meg időben, Pál továbbutazott Macedóniába, ahol találkozott Titussal, aki megnyugtató híreket hozott: a korinthusiak jól fogadták az első levelet és bűnbánatot tartottak. Ez az örömhír indította Pált a második levél megírására (2Kor 1:1–2:4).

A levél elején Pál „a minden vigasztalás Isteneként” mutatja be az Urat, aki erőt ad a szenvedésekben. Magyarázza az utazási terveinek módosítását is: azért halasztotta el a közvetlen korinthusi látogatását, hogy kímélje őket a súlyosabb dorgálástól. Az első levélben említett bűnös személy időközben fegyelmezésben részesült és bűnbánatot tartott, ezért Pál most a szeretetteljes visszafogadását szorgalmazza (2Kor 2:5–11).

Pál megvédi apostoli szolgálatát, kijelentve, hogy nincsen szüksége emberi ajánlólevelekre, hiszen a korinthusi hívők maguk a Krisztus levelei. Kifejti, hogy az új szövetség – a Szellem szolgálata – messze dicsőségesebb, mint a halálra ítélő mózesi törvény, mert „a betű megöl, a szellem pedig életet ad” (2Kor 3:1–18). A következő fejezetekben a szolgálat kincséről beszél, amelyet törékeny cserépedényekben hordozunk, buzdítva a hívőket a hűségre, a világkorszak nehézségeinek elviselésére, valamint arra, hogy ne legyenek felemás igában a hitetlenekkel (2Kor 4:1–6:18).

A 7–9. fejezetekben Pál kifejezi örömét a macedón hívők példás adakozása és Titus jó hírei miatt, és buzdítja a korinthusiakat a júdeai szegények javára történő nagylelkű adakozás kiteljesítésére. A záró fejezetekben (10–13. fejezet) Pál határozottan szembeszáll a gyülekezetben fellépő hamis apostolokkal, megvédi apostoli tekintélyét, felidézi Istentől kapott kijelentéseit és szenvedéseit, majd figyelmezteti a korinthusiakat a belső önvizsgálatra, mielőtt harmadszor is meglátogatná őket (2Kor 10:1–13:14).