Abimélek: A becsvágy és a hatalomvágy bukása

Az emberiség történelmében újra meg újra felteszi a fejét a kérdés: az Isten iránti alázatos engedelmesség vagy az öncélú emberi hatalomvágy irányítsa a közösségek életét? Gedeon halála után Izrael népe pontosan ezzel a választással szembesült. Míg Gedeon határozottan visszautasította a királyi címet – kijelentve, hogy egyedül az Úr uralkodhat a népen –, fia, Abimélek gátlástalan becsvággyal és politikai intrikákkal ragadta magához a hatalmat. Abimélek története, amely a Bírák könyvének 9. fejezetében olvasható, örök mementója a gátlástalan karrierizmusnak és az isteni igazságszolgáltatásnak.

Önző kampány és testvérgyilkosság

Abimélek Gedeonnak a sikemi ágyasától született fia volt (Bírák 8:31). Apja halála után nem az istenfélelmet és a közösség szolgálatát választotta, hanem kihasználta anyai rokonságát Sikemben. A törzsi elfogultságra és a hatalomféltésre építve így érvelt a sikemi polgárok előtt: „Melyik jobb nektek: ha hetven ember uralkodik rajtatok, Jerubbaálnak minden fia, vagy ha csak egy ember uralkodik felettetek? Emlékezzetek rá, hogy én a ti csontotok és testetek vagyok!” (Bírák 9:2).

A sikemi vezetőket megnyerte ez a rokoni szempontokra építő politikai ígéret. Hetven ezüstpénzt adtak neki a Baál-Berít templomának kincstárából, amelyből Abimélek munkanélküli és vakmerő embereket fogadott fel zsoldosként (Bírák 9:4). Hatalmának biztosítására elment apja házához Ofrába, és egyetlen kövön lemészároltatta hetven testvérét, Gedeon törvényes fiait. Csupán a legkisebb fiú, Jótám tudott elrejtőzni és megmenekülni (Bírák 9:5). Ezt követően Sikem polgárai királlyá kiáltották ki Abiméleket.

Jótám példázata a fákról

Amikor Jótám tudomást szerzett a koronaéremről, felment a Garizim-hegy tetejére, és a magasból kiáltva egy híres példázatot mondott el a népnek (Bírák 9:7–15):

A fák elindultak, hogy királyt kenjenek maguk fölé. Először az olajfát kérték fel, de az így felelt: „Elhagyjam-e kövérségemet, amellyel Istent és embereket tisztelnek, hogy a fák felett lebegjek?” (Bírák 9:9). Ezután a fügefához fordultak, de az sem akarta feladni édességét és jó gyümölcsét a politikai uralkodásért. A szőlőtő szintén visszautasította a felkérést, nem akarván elhagyni borát, amely örvendezteti Istenét és az embereket. Végül a fák a galagonyabokorhoz (tövisbokorhoz) fordultak. A haszontalan és veszélyes tövisbokor azonnal elfogadta a felkérést, ám fenyegetően így szólt: „Ha igazán királlyá kentek engem magatok felett, jöjjetek, nyugodjatok az én árnyékomban; ha pedig nem, jöjjön tűz ki a galagonyabokorból, és eméssze meg a Libanon cédrusait!” (Bírák 9:15).

Jótám példázatában a gyümölcstermő fák az alázatos, Istennek szolgáló vezetőket jelképezték (mint Gedeon és hűséges fiai), míg a száraz, szúrós tövisbokor a gőgös, pusztításra alkalmas Abiméleket. Jótám átkot mondott a gonosztettre: ha nem becsületesen jártak el Gedeon házával szemben, tűz jön majd ki Abimélekből, amely megemészti Sikemet, és tűz jön ki Sikemből, amely megemészti Abiméleket (Bírák 9:19–20).

A belső viszály és Sikem pusztulása

Jótám szavai hamarosan beteljesedtek. Abimélek háromévi uralkodása után Isten a viszály szellemét bocsátotta Abimélek és Sikem polgárai közé (Bírák 9:23). A sikemi elöljárók elárulták királyukat: rablóbandákat szerveztek a hegyekben, és nyíltan lázadni kezdtek ellene egy Gaál nevű férfi vezetésével.

Abimélek keményen lesújtott a lázadó városa ellen. A csatában legyőzte a várost, lakóit levágta, a falakat lerombolta, a területet pedig sóval hintette be a teljes terméketlenség jeleként (Bírák 9:45). A sikemi toronyba és a Baál-Berít templomának erődítményébe menekült mintegy ezer férfit és nőt úgy pusztított el, hogy fákat hordatott az erőd kapujához, és rájuk gyújtotta az épületet. Így emésztette meg a tűz Sikemet, pontosan úgy, ahogy Jótám megjövendölte (Bírák 9:46–49).

Tébes ostroma és Abimélek megalázó vége

Abimélek vérszomjas bosszúja nem állt meg Sikemnél; elvonult a közeli Tébes városa ellen is, és ostrom alá vette azt. A város lakói a megerősített toronyba menekültek. Amikor Abimélek a torony kapujához lépett, hogy azt is felgyújtsa, egy névtelen asszony a torony tetejéről levetett egy felső malomkövet, amely pontosan Abimélek fejére esett, és betörte a koponyáját (Bírák 9:53).

A halálosan sebzett tirannus gyorsan odahívta fegyverhordozóját, és így könyörgött neki: „Húzd ki kardodat, és ölj meg engem, ne mondják rólam: Asszony ölte meg őt!” (Bírák 9:54). Legénye átfúrta őt kardjával, és meghalt. Amikor Izrael férfiai látták, hogy Abimélek halott, mindnyájan visszatértek otthonukba.

A Szentírás a következő teológiai összegzéssel zárja a beszámolót: „Így fizetett meg Isten Abiméleknek az ő gonoszságáért, amelyet saját apja ellen követett el, amikor megölte hetven testvérét. És Sikem férfiai minden gonoszságát is visszahárította Isten az ő fejükre, és beteljesedett rajtuk Jótámnak, a Jerubbaál fiának átka” (Bírák 9:56–57).

Tanulságok a hívő ember számára

Abimélek története több alapvető igazságot tanít a hatalomról és az isteni igazságszolgáltatásról:

1. A gátlástalan becsvágy pusztulásba visz: Az a hatalom, amelyet vérrel, csalással és nepotizmussal építenek ki, nem hozhat tartós békét. A tövisbokorhoz hasonlóan az önző uralkodó csak tüzet és pusztulást áraszt a környezetére.

2. Isten nem hagyja megtorlatlanul a bűnt: Abimélek és Sikem polgárai szövetséget kötöttek a bűnben, ám Isten igazságszolgáltatása végül mindkét felet elérte. Amit az ember vet, azt fogja aratni is (Galata 6:7).

3. Az alázatos gyümölcstermés értéke: A példázatbeli olajfa, fügefa és szőlőtő arra emlékeztet, hogy az Isten előtti legértékesebb élet nem a világi rangok halmozásában, hanem az Isten által adott tálentumok alázatos, gyümölcsöző használatában rejlik.